Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
8 Ms Itt-Hon 1996. Május 7., Kedd _Miskolci Portré Grúz Attila Kisgyőr (ÉM - R.G.) - Grúz Attila népművelő nem szakmának, hanem hivatásnak tekinti munkáját: 24 órás szolgálatnak. Kalandos úton került Kisgyőrbe. A miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában végzett elektrotechnikusként, de ez a munka nem elégítette ki. Eljutott az Avas táncegyüttesbe, amelyben 10 évig táncolt, s amely „megfertőzte” egy olyan világgal - a folklórral, a néphagyományokkal -, amely miatt otthagyta jól fizető szakmáját, és képesítés nélküli nevelő lett a GYTVI-ben. Majd levelező tagozaton elvégezte a sárospataki tanítóképző főiskolát. Közben gyermek- felügyelőként dolgozott és megnősült. Felesége szintén pedagógus, óvónő. A város nem vonzotta őket, ezért úgy döntöttek, kiköltöznek vidékre. így kerültek Kisgyőrbe. Attila a művelődési otthon vezetője, illetve könyvtáros lett. Kihívásnak tekintette a feladatot, kíváncsian várta, vajon mit tud teljesíteni abból, amit elképzelt. Létrehozott egy amatőr néptánccsoportot általános iskolásokból. Emellett elsődlegesnek tartotta a helyi kisközösségek megteremtését, az azonos érdeklődésű emberek összefogását. Majd felnőtt népdalkört szervezett. Hivatása eredményeként már tizenkét éve működik a Motolla tánc- együttes - mára már utánpótlás csoporttal -, és hat éve a dalárda. A millecentenárium keretében több hagyományőrző országos szintű programot szerveznek. Hat dél-bükkaljai település összefogásával elnyertek egy pályázatot. A rendezvénysorozat megvalósításához azonban nagyon kevés anyagi támogatást kaptak, ezért három község kénytelen volt kilépni. A szervező másik háromból pedig Kisgyőr vállalja a dolgok oroszlánrészét. Attila úgy véli, hogy nem mindig csak az anyagiakat kell szem előtt tartani, hanem a hozzáállás, a szemlélet kérdése a fontos. Lendülete, szervezőkészsége a hétköznapokban is hat. Sok olyan kapcsolata van határainkon belül és határainkon túl, amelyből mindig tud kamatoztatni. Á vendégkönyv önmagáért beszél. Országos hírnevű emberek, kitűnő előadások, s mindenki arról ír, hogy milyen jól érezte egy-egy rendezvényen magát. Nekünk Írták Hatvan év után újra kihajtott A diósgyőri vár előterében, a hajdan kőfallal kerített huszárvár dombján évszázadok emlékét őrzi egy természeti kincs, a törökmogyorófa (Corylus colorna). Törvény fa volt a neve, amely túlélte a háborús és társadalmi változásokat. A törvénykezés (botozás, korbácsolás) 1848 után csendesedett el alatta. Századunk első felében 600 éves mogyorófának nevezték. Nekem is így mutatta be édesapám 1928-ban. Az öreg fa 1926-ban száradni kezdett és 1932-ben már nem zöldült ki. Koronáját akkor levágták, de törzsét hat méter magasan meghagyták. Korhadás miatt 1935-ben a gyökérnyak egy méter fölötti részét is lefűrészelték, felszeletelték és intézményeknek adták, hogy ereklyeként őrizzék. Áfa életkorát 109 évben állapították meg. A szakvélemény az volt, hogy 600 év alatt többször elszáradt, de gyökeréből mindig új hajtást hozott. Ez történt a kivágás idején is. A gyökérnyak közelében két hajtás kezdett növekedni. A meghagyott gyökértönköt lebetonozták és latin szöveget véstek vágáslapjára. (600 éven át havakat, szeleket láttam és a fészeknek zengedező madarait hallgattam. Nem halok meg, törzsemből kizöldülni látsz majd és az örök Magyarország jövőjét éneklem.) Ki ültette a Diósgyőrben különlegesnek minősülő fát? A távolodó idők ezt mondákba rejtették. Kutatva az évek és események összefüggését jutottam el nagy királyunkhoz, aki oly gyakran kereste fel családjával Diósgyőrt. Most, 60 év után, az ősi gyökérből újabb hajtás indult, amely már 75 centiméter magas. Mellette a két magas termőfa, talán már életük derekán. Az öreg törzs tövében pedig az unoka, a megmaradás újabb reménye. Milyen szép, milyen megható! Ha üzenetem most, a honfoglalás jeles évfordulóján eljut a szellemvilág hullámhosszán Nagy Lajos királyhoz -, hogy az a mogyoróvessző, amit elsőgyermeke, Mária születésének emlékére 1370-ben ültetett, 626 év után még él, sőt családjával él tovább, mert hűséges magyarjai megőrizték -, bizonyára rezgésbe hozza érzelmi húrjait. Századunkban először az Erdőgondnokság védte. A megyei tanács 1988. október 27-én javaslatomra védetté nyilvánította, és Kovács Károly erdészeti dolgozó őrizte tovább, aki családjával ott lakott. A házastelket 1995-ben megvette Kör- möndi Istvánné, a Talizmán étterem tulajdonosa. írásbeli nyilatkozatában kötelezően vállalta, hogy a védett helyet megőrzi és a közösség javára hasznosítani fogja. Ezen szándékához szívesen veszi a javaslatokat. Mi, helybeliek, pedig tartsuk figyelemmel és őrizzük hűséggel Nagy Lajos királyunk diósgyőri hagyatékát! Balázs József Gyerekek honi rajzasztala Maya örül Nagy Noémi Alexandra rajza (Széchenyi István Ált. Isk, Miskolc A tópartot kihagyták a „számításból” Rendületlenü! pályáznak a nyékiek a szennyvízhálózatért Nyékládháza (ÉM - B.O.) - Nyékládházán 1994-ben kezdődött meg az a nagyszabású beruházás, amely harmadik éve jelentős tételként szerepel a település költségvetésében. A szennyvízhálózat kétharmada mára kiépült, a munkálatok befejezése az ősz folyamán várható. Hogy az előirányozott tervektől ne kelljen eltérni, több variációt dolgoztak ki a folyamatosság biztosítására. • Az ütemezés mellett, ami lényegében a feladatok sorrendiségét takarja pénzügyi fedezeteink függvényében, két nagyon fontos érv szól - mondja Galuska László polgármester. - Egyik az, hogy áfa-vissza- igénylésre - ami a teljes költség 25 százaléka - december 31-ig van lehetőség, de hasonlóképpen a határidő betartása mellett szól a kivitelezővel kötött szerződésünk is, amelynek esetleges módosítása az emelkedő anyagárak és általában az infláció miatt újabb kiadásokkal terhelné meg büdzsénket. □ Mekkora beruházásról van szó, s ehhez milyen támogatottságot sikerült szerezniük? • A teljes költség 432 millió, de állami céltámogatást - ami a költségek felét jelentené - kizárólag a községre, a szorosan vett lakóterületre kaptunk, míg az üdülőövezeti rendszer kiépítéséhez anyagiakban nem járultak hozzá. Ezzel végülis egyet lehet érteni, ám azzal már kevésbé, hogy mind ez ideig hiába pályáztunk mind a környezetvédelmi, mind a vízvédelmi alaphoz. Pedig, ha a szennyvíz- hálózatból kihagynánk a tóparti részeket, igencsak látszateredményt érnénk el, hiszen a kavicsterasz, illetve a vízminőség védelme szempontjából ez a terület a legfrekventáltabb és a legmeghatározóbb. Tehát akár környezetvédelmi beruházásnak is tekinthető a víkendhá- zas övezet szennyvízelvezetésének megoldása, hiszen az itteni kavicsréteg szennyezése előbb-utóbb kihatna a közeli Adorna-tanyai telep víznyerő bázisára is, amely hat községet lát el ivóvízzel. □ Az önkormányzat így erőn felül vállalt. • Nem tehettünk mást az említett okok miatt. S hogy bíijuk- e állni a cechet, ez most, a befejezés évében vált a légsarka- latosabb kérdéssé. Megállni, megtorpanni nem lehet, ezért rangsoroltuk az előttünk álló feladatokat. Ha pénzzel nem bírjuk, például az utakat később is „ráérünk” rendbe hozni, s egyéb vállalásainkról is szükség esetén átmenetileg lemondunk. De inkább optimista szeretnék lenni e kérdésben. Azaz titkon remélem, hogy a környezetvédelmi alaphoz ismételten benyújtott pályázatunkat mégiscsak értékelik. □ Mitől másabb ez, mint a korábbiak? • Az idei kiírásban a tavak és a holtágak védelmére vonatkozó szempont is szerepelt. A másik bizakodásra okot adó lehetőség az, hogy a környezetvédelmi törvény rövidesen életre hívja a megyei területfejlesztési tanácsokat, amelyek a benyújtott pályázatokat bizonyára más aspektusból ítélik majd meg, hiszen közelebbről érzékelik a problémát. Visszatérve azonban a korábbi elutasításokra; nem vitatom, hogy az Adorna-tanyai víznyerőbázis megóvását nem lehet összehasonlítani például a karsztvizek védelmével, de a speciális helyzetet figyelembe kellene venni. Esetünkben annak a 20 ezer embernek az érdekét, akik joggal számítanak a jövőben is egészséges ivóvízre. A Tartalomból Versekkel versengtek Az arnóti általános iskolában negyedik alkalommal rendezték meg azt a területi szavalóversenyt, amelyet az intézmény névadójának, Weöres Sándornak a tiszteletére hívnak össze évről évre. Az idén sajóvámosi, szirmabesenyői, gesztelyi, ongai, arnóti és prügyi diákok szerepeltek szép sikerrel. (2. oldal) Martintelepi fórum A martintelepi utcák állapotáról volt szó azon a lakossági fórumon, amelyet a terület országgyűlési képviselője kezdeményezett. A találkozón a tarthatatlan helyzet megoldásaként az az igény is felvetődött, hogy a közgyűlés önálló napirendként foglalkozzon a városrész úthálózatával. (3. oldal) AKIOSZ-vándorgyűiés Az Amatőr Költők és írók Szövetsége április 27-én és 28-án tartotta éves vándorgyűlését Lillafüreden a millecentenárium, a költészet napja és a Föld napja jegyében. Rendezvényükről szól tudósításunk. (5. oldal) Olimpiai találkozók Huszonnégy év után végre ismét kijutott a magyar olimpiai labdarúgó-válogatott az ötkarikás játékokra. Közeledve Atlanta felé, talán nem árt felidézni, hogy egykor Miskolcon is rendeztek selejtező mérkőzéseket. (6. oldal) Újra kihajtott... Hatvan év után újra kihajtott Diósgyőr híres mogyorófája, amelyet első gyermeke, Mária születésének emlékére ültetett 1370-ben Nagy Lajos király. (8. oldal) Az öreg törzs tövében, az „unoka" Fotó: Végh Csaba A Mátyás és a Kandó Kálmán utca sarkán elsőként helyezték üzembe a szennyvízátemelőt Fotók: Farkas Maya
