Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-04 / 104. szám
Vili ÉM-hétvége Színes Világ Május 4., Szombat Kanadai sziámiak ▲ A nehéz műtét sikerrel járt, a sziámi ikreket szerencsésen szétválasztották egy torontói klinikán. A tíznapos csecsemők a hasuknál voltak összenőve. A két kisfiú szétválasztása két órán át tartott, és húsz szakorvos vett részt az operáción. Az egyenként 1,8 kilogramm súlyú kicsinyeknek tizenöt napot kell még intenzív osztályon tölteniük. A szülők kérték, hogy ne hozzák nyilvánosságra a gyerekek nevét. Fotók: AP bek épp egy éve sietve kivonták a maradék technikát, s a helyi lakosokkal együtt a gradiskai hídon át távoztak Banja Luka felé. A híd a politikai foglyok egykori börtönéről hírhedt Stara Gradiska és a boszniai szerb területen lévő Bo- sanska Gradiska között teremt kapcsolatot, s itt húzódik a Zágráb-Belgrád autósztrádát Közép-Boszniá- val összekötő közlekedési főútvonal. A magyar műszaki alakulat a helyreállítás során először a megrongálódott pillért javította meg, különleges technikával cölöpöket vertek le, s betonoztak. Közben robbantással és hegesztéssel eltávolították a sérült vasszerkezeteket - a híd traverzei előzőleg szörnyű látványt nyújtottak. Végül különleges Mabey-Johnson elemekkel pótolták a hiányzó a híd- szelvényt: elemekből állították össze az átlós vasszerkezetet, amelyet görgők segítségével toltak be a helyére. A hídon először terhelési próbát tartottak, majd Ronkovics József ezredes, a magyar kontingens parancsnoka elmondta, hogy a hidat eredetileg Testvériség és Egység néven ismerték, de az egység a múlté, s most nagyon hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg ezen a vidéken újra testvériségről lehet beszélni.- Ezért a hídnak a Remény nevet adtuk - jelentette be a parancsnok. A híd áll, de az egység a múlté Okucani (MTI) - Mint már hírül adtuk: csütörtökön ünnepélyes keretek között felavatták a gradiskai Száva-hidat, amelyet a magyar műszaki kontingens állított helyre. Ez már a második állandó Száva- híd Bosznia felé, amelyet a magyar műszaki katonák tettek használhatóvá. Gra- diskánál tavaly június 2-án - horvát közlések szerint egy villámcsapás következtében - felrobbant a horvátországi hídfő. Az itt őrkö-, dő horvát katona életét vesztette, koszorú emlékeztet halálára. A horvát katona géppisztolyát egyébként a pillér javítása közben magyar katonák találták meg. A hídnak a háború idején szomorú szerepe volt: ezen keresztül menekültek el Horvátországba a boszniai horvátok és muzulmánok, s ez volt az Okucaniban állomásozó szerbek utánpótlásának útvonala. Az éppen egy évvel ezelőtt indított Bljesak (Villám) hadművelet idején a környéken a horvátok három nap alatt felmorzsolták a helyi szerb erőket, amelyek négy éven át megszállás alatt tartották a Kelet-Szlavóniába vezető vasútvonalat és az autósztrádát. Okucaniból - ahol a híd átadásának napján Franjo Tudjman horvát elnök mondott ünnepi évfordulós beszédet - a szerBonn, London (MTI) - A londoni brit-német csúcs legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdése az volt: evett-e brit marhahúst Helmut Kohl? A két kormányfő sajtóértekezletén legalább négy ízben elhangzott újságírói kérdésre a kancellár mindahányszor megerősítette: John Majorreí elköltött munkaebédjén megkínálták a vitatott termékkel, s ő élt is a lehetőséggel. A német véndég mindazonáltal kitért azon kérdések elől, amelyek azt firtatták: k'ész-e ezek után veszélytelennek, fogyasztásra alkalmasnak nyilvánítani a brit marhahúst, amelynek bojkottját maga is erőteljesen szorgalmazta. Kohl közölte: ő nem reklámügynök, még csak nem is marketingmenedzser, így ilyen nyilatkozatot nem tesz. Más a helyzet a rózsákkal. Igaz, ez egyáltalán nem csoda. És nemcsak a marha és a rózsa eltérő esztétikuma miatt, hanem azért is, mert szegény beteg marhák belekeveredtek a politikába, a rózsák viszont örök életet biztosítanak a politikusoknak, Kohl kancellár ugyanis már a 3. néniét vezető, akinek nevét ezentúl nemcsak családja, de egy újfajta rózsa is viseli (ÉM - EM) - Elizabeth Taylor, Faye Dunaway, Brigitte Nielsen, Liza Minelli. Mi a közös bennük? Természetesen az, hogy színésznők. De valami más is összeköti őket: Bernard Perris, a világhírű párizsi Jena-Louis Scherrer divatház vezető tervezője, akinek csodálatos ruháit viselik. Hogy ez nem véletlen, arról mi magyarok is meggyőződhettünk, ugyanis szemet gyönyörködtető esemény színhelye volt a budapesti Operaház. Immár ötödik alkalommal rendezte meg a Wimmer Line Design Stűdió Wimmer Évának fáradhatatlan munkájának köszönhetően az Opera House Fashion Show-t. A zsúfolásig megtelt Opera közönsége a műsor első felében a Fér- íiideál verseny döntőjét láthatta. Idén olyan férfiakat tartottak Magyarország ideális férfiúinak, mint Kepes András, Ernyey Béla, Sasvári Sándor, Szikora Róbert és még nyolc társuk. Ezt követte a fiatal divattervezők számára kiírt pályázat döntője, a legjobbnak járó díjat Zaj- don Zita vette át. Az est második felében az Opera sokat megélt közönsége egyik ámulatból a másikba esett: a Scljerrer- ház'1996-os nyári kollekcióját láthatták a kifutón nemzetközi manökencsapat részvételével. A ruhák tervezője, Bemard Perris az Észak- Magyarország kérdésére a topmo- dellekről elmondta, hogy a sajtó szerinte túllihegi szerepüket, de számára nem egyebek ruhafogasnál. S hogy milyenek a „fogasokon’* a Scherrer-ház 1996-os nyári ruhái? Filozófiájuk szerint ultranőiesek, kecsesek, izgatóak. Derékban minden ruha húzott, a szoknyák szűk szabásúak, térdig érők. Perris legtöbb kreációja feketefehér, mert ez klasszikus, soha idejét nem múló és elegáns. Mindemellett feltűnő mennyiségben szerepelt a fekete alapon fehér pöttyös ruha (a nyár nagy slágere lesz!), sőt még a kiegészítők (cipó, napszemüveg kerete) is pöttyösek. Fotók: Nagy Gábor (ISB) és férfiideálok Kétfejű borjú született az USA-ban. A gazdi szerint mindketten jól vannak, ' ....• i' • * ‘ v....* i > á • íisM tó é s a rózsát
