Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18 / 116. szám

íí!«s 18., Szombat

Műhely

ÉM-h étvége VII

>A múzsák és gráciák kedveltje”: Dayka Gábor

Uradalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 10.)

Porkoláb Tibor

kisfkuCon a Dayka Gábor utcában Davt ri mái"V'ányt:ábla őrzi Újhelyi Ucv ' emlékét. Itt állhatott Kia^a8 eSy^or a magyar prero- kus' i e^V1^ legjelentősebb líri- Davkn 3 KZ,^°liaza- (Az egykori sikp ?, z Pontos helyét máig nem Misii ,meghatározni. A Borsod- umpi Közművelődési és Múze- kj r'Syesület ugyan már 1901-ben Sára jelölt ki a ház felkutatásával Elvetette a ház emléktába való megjelölését is, a kutatás I9?aban.nem járt eredménnyel.) Az név m^Us 17-én leleplezett utcája "/?\a^yarázó tábla felirata: DAY- Ée ^OR /1768-1796 / A BÁNAT Kát-tTa LELKI SZENVEDÉSEK TP iÍ?ÍE ' MISKOLC SZÜLÖT- JA n INCZY FERENC BARÁT- Vm-J -ykának születést Borsod ma’™egye ada, nem Zemplény - kájfharazza Uayka élete című mun- előtt*1 Eazincz.V *> s vezetékneve lat t,aZ Ujllelyi nem honnjára mu- ni(;aanem nemes, régi törzsökére, téln* ~ ez praedicatuma. Kevésér- s , ®züléi miskolci lakosok voltak, UznH »a,T Urtán, szabómesterséget a m; i feaehim Benedek Gabriel - báni ° Ci aUé (mindszenti) r.k. plé- aoyakönyve szerint - 1769. Cnf Í‘US ^l-én látta meg a napvilá- lán nem 1768-ban, ahogy a táb- ma olvasható). 1779-ben a miskolci a liá a alßimnazmmba került, és vg„ r,0ltl grammatikai osztályt itt iáén n-el- Ez az 1730-ban (Kelese Bidák minorita rendfőnök törté’n?a?®sara) alapított iskola a lőj neti régió egyik leghíresebb ka- Az ifio^ninaziumanah tekinthető. ku” °°?-as évektől „királyi katoli- 1911 [IhióHáziumként” működött, "hen korszerű, nagy épületet te,? p’ 1922-ben pedig felvette Frá- Lyörgy nevét. Az egykori

„Fráter” - a mai Földes Ferenc Gimnázium - épületét (Hősök tere 7.) a költő születésének 200. évfordulója alkalmából emléktáblával jelölte meg a városi tanács. A táblát a Magyar Irodalomtörténeti Társaság miskolci vándorgyűlésének első napján, 1969. október 17-én leplezték le. Szövege: DAYKA GÁBOR / 1769-1796 / A FELVILÁGOSODÁS JELES KÖLTŐJE, VÁROSUNK SZÜLÖTTE, /

AZ ITT ÁLLOTT HAJDANI ISKOLÁBAN KEZDTE TANULMÁNYAIT / MISKOLC VÁROS TANÁCSA 1969.

A gimnáziumban

ugyan 1782-től már lehetőség nyílt volna a humaniórák tanulására is, de Dayka mégsem a miskolci minoritáknál, hanem az egri cisztercita főgimnáziumban folytatta tanulmányait. „Ritka ajándékai, szorgalma, s jámborsága oly kedveltetést nyertek neki - írja Kazinczy -, hogy két érdemes tagja a cisterciták szerzetének, az apát, Schumann Theophíl és Pászthy Rajmund director, a jeles gyermeket klastromjokba fogadták, ingyen táplálták.” Erre nagy szükség is volt, mert a „sánta szabó” halálával a család reménytelen anyagi helyzetbe került. 1784-től Kassán tanult bölcseletet (itt ismerkedett meg Baróti Szabó Dáviddal, és itt jelentkezett először később végzetessé váló tüdőbaja), majd 1787-ben visszatért Egerbe, és „nevét a kispa- pok lajstromába irata” (Kazinczy). Egerből a pesti papneveldébe vezetett az útja. Itt kereste fel „irodalmi

.'Á ■ -i/’öS.-i/9w ■.

■A

állíttatta i99(\jÉVíiBj;N: & YViycSY KRíNC vSáAs&, . KÖKlipiTAKAüS. .

* Általa nos iskola. *

A mérai Dayka-emlékjel

i a Földes Gimnázium falán

Fotók: Bujdos Tibor

dajkája”, Kazinczy, aki a Pályám emlékezetében így ír róla: .Ámor álla itt találásba öltözve, az anyaszent- egyház fiai között. [...] Horgas igen szép orra, a legszebb metszésű ajak, a legszelídebb domborodás nélkül lefolyó áll, hosszan elvonúlt szemöldöke, nem éppen sima, de tiszta bőrű arca, csontos magas homloka, a legjátékosb kék szem, a leglelkesb kép festették a múzsák és gráciák kedveltjét.”) Pestről 1790-ben téri vissza ismét Egerbe, ahol hamarosan megérlelődött benne a papi pálya elhagyásának gondolata. (Ahogy Bíró Ferenc írja: „a komor falak egy érzéki viharoknak kitett, az előmenetelre szenvedélyesen törekvő, erőteljes irodalmi ambíciókat is tápláló fiatalembert zártak el a külvilágtól.”) A szakítás végül az 1791. július 2-án tartott szentbeszéde miatt következett be: ekkor vádolta meg eretnek tételek terjesztésével Szaitz Leo ortodox hitszónok. A püspök a téves 'tanok' visszavonását követelte Daykától, de ö inkább az egyházi rendből való kilépést választotta.

Egy ideig barátjának, Vitéz Imrének a meghívására a borsodi Szikszón tartózkodott, majd Bodnár Antal invitálására Lőcsére ment, 1791 decemberétől pedig az abaúji Mórán vendégeskedett (feltehetően) a Purgly-kúriában. Az esztendő első napján című költeményét - a következő levél kíséretében - innen küldte Vitéz Imrének 1792. jan. 11-én: „Én Mórát el nem hagyhatom, mert. embertelenség volna szavamat visz- sza-húzni. Mint töltöm az időt? mint tettszik az itt lakás? Te ezt könnyen ítélheted. Uj-esztendőre illy ki-fejezésekkel adttam Id magános szobámban elmém’ állapotját

[...]” A január 15-én írt Esdeklés a Szerelmes után és a január 20-án keletkezett A titkos bú című verseinek kísérőlevele is megerősíti a költő - szövegekben demonstrált - személyiségválságát: „Úgy-é lelkem, vígan volttam Mórán, ha ezeket dalolhattam?” Kazinczy egyébként azonnal felismerte a mérai versek jelentőségét: „Titkos búja és Esdek- lése [...] magamon kívül ragadtak. Érzettem, hogy az a legédesb ének, mely valaha - és mind máig! - magyarul énekeltetett.” Az irodalomtörténet-írás is ezeket a Mórán írt ún. „januári verseket” tekinti az életmű csúcspontjának. A közkeletű Dayka-kép is jórészt a mérai versek alapján formálódik meg. („Legszebb költeményei a szerelmi epekedést, a fájdalom lassan emésztő pusztítását zokogják. Nem a kitörő szenvedély, mint inkább a belső emésztödés, letűnt örömök siratása, reménytelen sóvárgás az ő alaphangja [...]” - írja például Vécsey János.) 1990-ben a mérai Dayka Gábor Általános Iskola falán emléktáblát helyeztek el a költő tiszteletére: “EN MÉRAT EL NEM HAGYHATOM” / DAYKA GÁBOR / 1769-1796 / A KÖLTŐ EMLÉKÉRE / ÁLLÍTTATTA 1990. ÉVÉBEN: / KAZINCZY FERENC TÁRSASÁG / KÖZSÉGI TANÁCS / ÁLTALÁNOS ISKOLA.

A Mórán eltöltött időszak nem lehetett túl bosszú, mert. Dayka 1792. március 11-én elfoglalta állását a lőcsei gimnáziumban. 1795-től az ungvári gimnáziumban tanított, de Lőcséről mái" - ahogy Kazinczy ltja - „romlott egészséget s elmar- conglott szívet vitt Ungvárra”. Itt balt meg 1796. október 20-án. A Dayka-örökség gondját, az a Kazinczy Ferenc vállalta magára, aki nemcsak szigorú mestere, hűséges barátja, de elszánt propagátora is volt. Daykának. Ö vonta lie az ifjú lírikust az Orpheus szerzői közé, az ö kézfogása avatta költővé, ő vette rá a „Rádáy-rtémű” versek írására, költeményeinek átdolgozására, ő próbálkozott (meglehetősen kitartóan) a kedves tanítvány irodalmi rangjának elismertetésével, ó gyűjtötte össze (börtönből való szabadulása után) a Dayka-kéziratokat, ő jelentette meg Í813-ban az első Dayka- kötetet, ő írta meg (a kötet bevezetőjeként) az első Dayka-biográfiát, ó tett kísérletet (nem sok sikerrel) a Dayka-kultusz megalapozására. Vécsey Lajos tehát minden túlzás nélkül állíthatja: „A mi szeretetreméltó Daykánk nevét Kazinczy emelte ki az örök feledés homályából, ő helyezte öt [...] a nemzet Pant- heopjaba ”

(Részlet a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő könyvből)

Kalász László

Énekelhetek én

fölösleges esőkről?

mert már brekegtem vizekért mini a békák ám ma a dombokról, növényeim lehordták ültetni, vetni kezdhetek most elölről

énekelnem kell pusztító esők ellen csak intenem: és hosszú száluk elvágva! félig se. csüngjön le a viharok lába s bátrabbnak lennem eszemben és szívemben

Most már

távolodnak az álmok: hogy győzedelmes szív legyek s nyomaimban: nyíló virágok csak egymásra tekintsenek

most már távolodnak az álmok ész kéne hogy észnél legyek! lépjek gyilkokat ne virágot s helyezzem koszorúm helyett

Öregfa

Hargittay Attila

Bozsik István grafikája

Nagymosás

Anyám kötényt köt, esővízzel telehordja az eget, begyújt a Napba, a Göncölre húz száritókötelet

Holddal szappanoz,

Tejútban öblöget. Mossa a világot, szívét foltozza szakadt rongyaira, fáradtra fárad,

s befordul a nagy csillagosba.

S

z°boszlón tíztől rendel az rt°s. Nagy rátartással in- alig > u'°k. S milyen jó, mert pbererfyom a nyéki tavakat, ez rí r , 0 (orgalmat. S mekkora re forgalom! Szerencsébe hr!*1’- U^nam teherautó, il- nó amfon. Vagyis nem. roha- tó hanem megbízhade „ akik persze hajtanak,

honv 171 ész nélkül. (Érdekes, s°Aa 02 e^múlt húsz esztendőben kifogóS2^ rám, soha nem bam° ta ,vezetési technikám dig crSP,s gépjárművezető, min- A hs,, Vafomely magánautós.) bilik vmllékutcájára térve bzt el a kritikus útsza- cSo,k ‘ Ú* szembejövők ugyan- keshP„em éppen könnyű ez a y/aakadómon: olykor fél- dós a Padka melletti raga- km a rba kényszerülünk. Figye- lótáit naP-f’ nehézjárművek pi- hem i arcizmuk sem rezdül: kednJí SZank°dnak, nem ügyeskor D- ’ végzik a dolgukat. Mi- széli r kilométerrel előbb az út- be)lnd'r?sszlányok” hívogattak dóriik H.h (vajon hánykor kezükkor 110fok a reggeli műszak!), tők a ls. ayvn szenvtelenül fog- a s0rbölf : ePylkűk sem. állt ki eiQ„„ , (Odüsszeusznak még honv , kellett betömnie a fülét, a mi „ jjallja a szirének énekét, kagvnlu fokát mintha hidegen Öe&n ? vaskos bájak...) ideig So °m a rádiót, de egy Akkot.nfn> tadom, mit hallok, a n/íi PaP°m fel a fejem, mikor á hang ezt közli: „Szomorú

tragédia..:' A „hírgyárban” nyilván vidám tragédiákat is ismernek - gondolom -, de azért, tovább hallgatom az adást. A sajtószemlének ez a másfél perce arról szól, hogy egy autóbusz-vezető, akit állásából elbocsátották, felakasztotta magát, elkeseredésében. Az eset közvetlen előzményeiről is elhangzik egy-két mondat. A sofőr leadta kocsiját, aztán kollégáitól is elbúcsúzott, akik vigasztalni igyekeztek a méltán rosszkedvű, lehangolt embert.. De ő egyre csak azt hajtogatta, hogy ilyen körülmények között nincs tovább értelme az életnek. Ennyit tudok meg, a többit úgy kell kitalálnom. Persze. ha mindenki öngyilkos lenne, aki elveszíti a munkahelyét... Ez csak egy pillanatra jut eszembe. Attól a gondolattól, viszont nem tudok szabadulni, hogy ezt a szerencsétlen embert nem csupán havi. keresetétől fosztották meg: életének megszokott kerékvágásból mozdították ki. S ez lehetett a tragédia kiváltója. Egy életformát kellett feladnia a gépkocsivezetőnek: lételemét vonták meg. Magyarázzam ? Magyarázzam, hogy mi a sofőr, az orvos, a tanár, a bányász életeleme? Magyarázzam, hogy mit. jelent a halnak a víz?

Egy erős lelkű fiatal színésznő mondja: „El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor az emberi lélek és lét annyira megalá- zottá válik., hogy nincs más választás, mint az önfeladás...”

Már nem kell elképzelni ilyen helyzeteket, ennek a kis országnak az évi négyezer öngyilkosa éppen elég elemzésre váró helyzetet, kínál. De hisz’ nálunk mindig is sok volt az öngyilkos. Ennek okát már Bethlen István miniszterelnöksége idején is firtatGyarmati Béla

mind a huszas évek második felében, mind most (gondoljunk csak a szorító gazdasági helyzetre) a létgondok kerülnek előtérbe. Vagyis Bethlen István idején már nem. a gyufát ivó elkeseredett cselédlányok, a terheltek, a gyógyíthatatlan (vagy

Szó szólóban

ták a képviselők interpellációikban. Bethlen azt mondta, amit a kormányon lévő pártvezérek máig is mondanak: az utóbbi időben némi csökkenés tapasztalható. Hát igen, ez ma is így van. A rendszerváltás előtti időszakhoz viszonyítva (nyolcvanas évek) félezerrel tényleg kevesebb öngyilkost tart most számon a statisztika. Mint ahogyan a huszas évek közepén is kevesebben dobták el az életüket, mint. közvetlenül az első világháború után. Ám azt (legalábbis hivatalosan) senki sem vizsgálta, vizsgálja, hogy mikor mi az öngyilkosságok kiváltó oka, s mely rétegekben pusztít ez a halálnem. Azt a laikus is sejtheti, hogy az okok koronként változnak, illetve periodikusan ismétlődnek. Most éppen az utóbbinak lehetünk tanúi. Mert

annak hitt) betegek végeznek magukkal a legnagyobb számban, hanem a középosztály lecsúszott tagjai: a csődbe ment vállalkozók, a kaucióra képtelen polgári, családfők, a sikkasztóvá lett hivatalnokok, az adósság elől menekülő katonatisztek és így tovább... S mi. a helyzet most, az öngyilkosságok újabb hullámának kezdetén? Nem a lumpenek, nem a társadalom perifériáján élők, még csak nem is a szenvedélybetegek dobják el elsősorban életüket, hanem azok, akik nem. tudják elviselni, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj, melyre egész életüket építették.

Egy kvalifikált munkás, aki nem mehet, be többé a gyárba, egy tanár, aki nem taníthat, egy orvos. aki. nem gyógyíthat, egy vállalkozó, akinek mindene, elúszik, egy újságíró, akire már nincs szükség, aztán az öregember, aki terhére válik a családnak, meg a társadalomnak - s persze a sofőr, akit leszállítanak az autóbuszról. Ok nyitják, most a sort, s ők lesznek a következő időszak öngyilkosai is. Sokkal többen, mint a csalódott szerelmesek, meg a narkomá- nok.

Hát ez van, miközben egyre- másra zárják be a pszichoterápiás osztályokat, és egyre kevésbé lehet hatékonynak nevezni a mentálhigiénés mozgalmat. -Ismerjék fel a munkatársak, hozzátartozók a jeleket, (vészjeleket) melyeket az öngyilkosság gondolatával foglalkozó személy küld - mondja a szakember. Nos, az említett autóbusz-vezető vészjeleit igazán nem volt nehéz fogni, felismerni. Munkatársai persze sajnálták, de legbelül - és ezért nem lehet őket megróni - nyilván örültek, hagy nem ők kerültek lapátra...

Naponta fogjuk a vészjeleket, s - kérve, kéretlenül - továbbítjuk egymásnak. A szoboszlói rendelőben várakozva egy hölgy a következőket meséli. Iksz fővárosi kórházban kiszáradt egy idős beteg, mert nem volt, aki rendszeresen itassa. Az osztályos orvos konstatálván ezt, lehordja az ápolónőket. - Infúzióval még próbálkozhatnánk - így a főnővér. Mire a doktor: tudja maga mennyibe kerül most egy infii- zió? Á történet végét (ismét egy

„szomorú tragédia”) nem mesélem el - nem is akarom hinni... De a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalásáruik hinnem kell Fehéren feketén ennyi: „az orvos nem tehető felelőssé akkor, ha a gazdasági intézkedések következtében nem. tudja a betegnek a jelenlegi ismeretek szerinti legjobb és leghatékonyabb ellátást nyújtani”.

Rohad az egészségügy! Ezt nem én mondom, hanem egy amerikai film beteggé lett orvos hőse jegyezte meg, tapasztalván, hogy betegtársán a - pontos diagnózishoz szükséges - vizsgálatot nem végezték el, mivel az túl költséges.

Előfordulhat ilyen egy jóléti államban? Igazából nem érdekel Az már sokkal inkább, hogy évente egy kisváros lakosságával (30-32 ezer emberrel) vagyunk kevesebben - mi, magyarok. Mert többen halnak, mint születnek, mert ezernyi fajta népbetegség...

M

ost mikor fölszabadultunk. A rengeteg statisztikai adat között a tízezer megszüntetett kórházi ágy, meg az évi négyezer öngyilkos csak egy-egy szám. De! A munka nélkül maradó orvosnak és ápolónőnek arca van, mint ahogyan személyes ismerősömmé vált ama négyezer egyike is, aki menetlevél nélkül indult az ismeretlenbe, mert. nem. szolgálhatott tovább a helyi járaton...