Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
ÉM-hétvége III Tévéstúdió nőhet ki a „földből” Megteremtik a jogi alapját annak, hogy „képben" legyen a régió Balogh Ami a A körzeti műsorszolgáltatás miskolci feltételeinek ^teremtése régi terve a megyének és a város- sak, hiszen a jelenleginél lényegesen több lehetö- 8'et kínálna a térség országos és nemzetközi i e9elenítésére, nem különben a lakosság tájé- oztatására. 1992 óta folyamatosan napirenden kerepel a városban az MTV helyi adásának beindítása. A következő önkormányzati ülés elé kerül l a,a az előterjesztés, mely egy alapítvány létre- pzasára tesz javaslatot. Áz Eszak-Magyarorszá- Regionális Média Centrum Alapítvány indulá- a az a 200 ezer forintos tőke biztosítaná, amit a ■ egyei és a miskolci önkormányzat vállal, fele-fe- részben. Az alapítvány célja - Kobold Tamás PPjgárrnester által tett előterjesztés szerint - rö- sp tavon annak segítése, hogy minél több, a tér- i szóló, illetve itt készülő műsorszám, műsor örüljön az MTV regionális adásaiba; hosszú tá- (•u. Pedig az, hogy a körzeti műsorszolgáltatás eiteteleit megteremtse. h | .terv szerint a célokat megvalósítani képes >yi szerkesztőség - amint megalakul - ideigle- ly6^6 á 3 ^aros' Televízió székházában kapna he- ]SA megrendelt műsorok gyártási költségeit az g.,:v Regionális Adások Főszerkesztősége bizto- la majd, amiről a közhasznú alapítvánnyal szerződést kötne. Ív r ™ csak aiTÓl tudunk nyilatkozni, hogy a he- taf V,aJ”ban nekünk kell biztosítanunk - tájékozta f- érintő kitételről Soltész Rudolf igazga- be’jSZerkesztő. - Én a közelmúltbeli pályázatra ség anyagomban jeleztem is, hogy eire kész- vő 9 Va^alkozunk: a székházunk földszintjén légii stúdió és a hozzátartozó helyiségek nyitva nak a regionális szerkesztőség előtt. Ezen felül Az ország nagy’óbb városaiban a Magyar Televíziónak körzeti stúdiója működik., azaz a regionális szerkesztőségek rendszeresen adásaikkal jelentkezhetnek az országos tévécsatornán. Miskolcon nincs körzeti stúdió - ami komoly hátrány volt a városnak — de most lehet, hogy lesz. azonban semmiféle további kapcsolatról vagy összefüggésről nem tudunk a városi és a tervezett körzeti tévé között. A helyi tévés vezető azért még hozzáteszi: a maga részéről nem nagyon látja az önkormányzati elképzelés realitását, már csak azért sem, hiszen 200 ezer forintból tévét létrehozni nemigen lehet - ahhoz 100, de legalább 70 millió kellene. „Kétszázezerért maximum két íróasztalt kapnak” - fogalmaz Soltész Rudolf. Többen úgy vélik: ha valóban meglesz valamikor a várt körzeti tévé, akkor a vezetője nyilván Lódi György lesz, az MTV híradójának miskolci stúdióvezetője.- Azt kell mondanom, hogy ez az elóteijesztés a lehető legrosszabb pillanatban jön - kezdi Lódi György. - A Magyar Televízióban épp elég zűrzavaros a helyzet egyébként is, hamarosan új elnöke lesz, pénzügyileg az intézmény teljesen ingatag - ebben az időszakban tízmilliókat igénylő beruházásokról, tervekről beszélni szerintem túlzás. '92 óta megy az ígérgetés, hogy belevágnak - nem pont most kellett volna... Látni kell szerinte, hogy az MTV nem tud ilyesmit megvalósítani a helyi, városi és megyei önkormányzat támogatása nélkül; ez viszont fordítva éppúgy igaz. Lódi György egyébként azt sem látja annyira egyértelműnek, hogy az ó stúdiójuk képezné az alapját a megalakítandó nagyobb szerkesztőségnek. Fotó: Végh Csaba- Az MTV-től mindenki csak várja a segítséget - mondja évekig itt is azt lehetett hallani: ugyan mit ad nekünk a tévé? Hát ingyen adta mindmáig a megjelenési lehetőséget, hogy' bemutathassuk a város, a régió híreit. A mostani előterjesztésben foglaltak elfogadása, illetve teljesítése, persze, csak a jogi keretet adja a továbblépéshez - véli Peták István, a Magyar Televízió Körzeti Adások Főszerkesztőségének vezetője.- Már vagy 15 éve - de két-három éve különösen élénken - szó van a miskolci körzeti adás megteremtéséről. Annál is időszerűbb ez, hiszen a közelmúltban meghozott médiatörvény előírja a regionális műsorszolgáltatás szükségét. Mindeddig azonban hiányzott a jogi alap, azaz a fogadó- készség az önkormányzat részéről - ha ez mostantól meglesz, az csak előre viheti az ügyet. A felvetéshez, miszerint a televíziónak a közvélemény előtt is ismert nehéz anyagi helyzetében nemigen jut mostanában ilyen fejlesztésekre, a főszerkesztő nem kívánt különösebb kommentárt fűzni. Azt ó is elismeri: nagyon sok függ a hamarosan, egy hónapon belül kinevezendő tévé-elnök személyétől, illetve koncepciójától. Nem tudni, milyen elgondolásai lesznek a regionális műsorokkal kapcsolatban. Peták István egyébként szerepel a közalapítványt irányítására kijelölendő kuratórium tagjai között. ,A körzeti műsorszolgáltatás feltételeinek megteremtése” című elóteijésztést a polgármester jegyzi. Az elöteijesztes szövegével összhangban Kobold Tamás megerősítette: az MTV „benne” van az ügyben, támogatja az elképzelést, ezt jelzi az illetékes MTV-vezető kuratóriümi tagsága is. Jelezte ugyanakkor, hogy az alapító 200 ezer forint valóban nem elegendő „semmire”, a szükséges sokmilliós tőke vállalkozóktól fog befolyni, akiknek ez irányú hajlandósága a polgármester számára egyértelmű tény. Kobold Tamás tájékoztatása szerint a létrehozandó szerkesztőség tényleg nem valamely most létező stúdióból fog „kinőni”, a technikai háttér részben már létezik is, elő van készítve, de erről egyelőre részleteket nem ámít el.- Attól nem tartunk, hogy az MTV-ben a közeljövő változásai nyomán számunkra kedvezőtlenül alakulnak a feltételek - válaszolta kérdésünkre a polgármester. - Túl vagyunk mi már azon, hogy bármitől is féljünk... A lényeg az, hogy részünkről ne hiányozzanak a feltételek a régió médiájának fejlődéséhez, kiszélesedéséhez. Az alapítványi munka ezt célozza. Macskaparadicsom a Tulipán-tömbben ij^ár amikor hozzájuk indultam, akkor is tudtam, °&V Pataki János festőművész és párja, Takács Éva f !Uacsk(iközelben él. De ha nem tudtam volna is ' tamad bennem a gyanú a bejárati ajtó névtáblája niellé ragasztott cicarajzok láttán. De bog}’ ennyi négylábúra, s hogy a konyhában valóságos ni a cskap a ra dicső m ra lelek, azon azért kicsit elcsodálkoztam. Szalóczi Katalin Pdnd f 3 ^urcsan m°dem világban hónk00 '*ta élőlényre nagy szüksé- közb Van.“ mondja Pataki János, mile,;- üiindent elkövet, hogy megfejj,3 házigazda szerepének, jártja °dakészíti a kávét, toppal körbe- ismu °m a szemem. Nem is mindennek márrern az eredeti rendeltetését, de Sem PUsztan mennyiségüknél fogva am/T^tők fel a konyha tárgyai, b|k>tr iT a'ta* e különös életteret kiala- masniknak PR a pipáknak Varrv fordítva. Jelenleg - a három újszülöttel együtt - tízen vannak a selyemszórú jószágok. A drapériák által félig-meddig rejtett, párnákkal bélelt emeletes játszótérben számtalan baba. De egy-egy babaláb, babafej, babakéz csak úgy magában felszegezve, netán virággal megtűzdelve a lakás másik számottevő helyiségében, meg persze a bejárat fölött és az előszobában is fellelhető. A „szoba” egyszerre műterem, háló és nappali, de leginkább mindegyikből csak egy zugnyi. Egy biztos: a cicáknak iHp tilos a heiárás Es itt is tárevak: képek, sejtelmes selymek, álarcok, óriás- fej faszobor, lampion, miegymás. Többségükben alighanem mások által kidobásra ítélt kacat, amelyek e nádroló által homályba burkolt világban új, sajátságos életre kelnek. Más életre, mint az a kinti, a rohanó. Itt még csak közlekedni sem lehet egyszerre két embernek. Csak lefeküdni vagy leülni. Együtt, egyszerre. Merthogy leülni sem lehet máshová, mint az egymástól karnyújtásnyira terpeszkedő két fotelbe. Ilyen közel csak azok tudnak hosszasan elüldögélni egymás mellett, akik nem állnak távol egymástól. Miután kényelmesen elhelyezkedünk, Pataki János mesébe fog:- Az első harminc-negyven évemben nagyon önzőén, lelketlenül éltem. De Évikém valami olyanfajta újdonságot ültetett el az idegrendszerembe, ami végül teljesen átbillentette a gondolkodásomat. Az a szent őrülete, hogy ezek a kiszolgáltatott cicák milyen nagy problémát jelentenek ebben a világban, megváltoztatott. Ugyan nem szerzünk vagy vásárolunk cicákat, de ha kell, akkor megmentjük őket. A „szent őrületről” tovább faggatom. A történet persze Évától indul.- Az Évikével való mindenfajta ismeretségnél azonnal az állatokról esik szó. Évike gondolkodása egész pici korától a macskáké. Ez, mint egy gyönyörű háló, összefogja őt. Tehát: hogyha a szerelemről van szó, először jönnek a macskák, aztán még „elószörebb” jönnek a cicák, s akkor már én is érezhetőm, hogy ebben a csodálatos érzésben valahol én is benne vagyok. Na most: ha a macskák felől nézem, akkor bármennyire is közéjük tartozom, vagy én vagyok az, aki gondjukat viselem, ennek ellenére zavarba ejtő módon az derül ki, hogy én tulajdonképpen Évikének másodlagos, harmadlagos vagyok. Lehet, hogy ezt ö nem ismerné el, de az tuti, hogy ez az egész hóbelevanc a macskáké. Évike életét és érzelmeit is úgy tudtam megközelíteni, hogy először bele kellett szerelmesednem a Macskanénibe, a Valagmanciba, meg mit tudom én milyen, az akkori környezetében lévő cicákba. A kedvemért „lefesti”, miként indul el egy napjuk.- Jön a reggel, és akkor mindegyik sorban ott ül a küszöbön. Ha nincs ott mindegyik, az azért van, mert van köztük villongás, hogy melyik szeret engem jobban, vagy kihez tartozom én inkább. Laci bácsi például, ha kiszúrja, hogy a többiek az ő érzelmei elé akarnak tornyosulni, akkor patáliát csap. Aztán elindul a reggel. Mindegyiket föl kell emelni, egy pár szép mondatot kell mondani, és akkor megnyugszanak. Évike nekem is szokta mondani, hogy: „Te vágj' a legszebb.” Ilyenkor meghatódom, hogy Istenem, hát mégis ilyen jól állok nála, de aztán egy pillanat múlva kiderül, hogy ezt a többieknek, minden macskának elmondja. Ahogy hallgatom, elkerülhetetlenül beugranak az emlékképek a saját háromgyerekes reggeli ébredéseinkről. A párhuzam kapcsán nem fojthatom vissza a kérdést: vajon Évának van-e, volt-e gyermeke?- Nincsen gj'ermeke Évikének. Három és fél hónapig a testében hordott egy kis Máriamagdolnát. De aztán - hat éve történt - egy hirtelen magas láz leverte a lábáról, és hajnalban a fürdőszobából egy hófehér törülközőben hozta ki nekem megmutatni, a kezei között. Ez volt az egyetlen fogantatás, amelynek a csodáját végigélhette.... Mindaz, amit én a macskákról mint „gyermekeiről” beszélek, nem azonos azzal, mint amikor egy nő gyerek helyett szereti a macskákat... Távozóban még megnézzük az összes cicát. Az egyelőre névtelen apróságokat, aztán az elegáns Laci bácsit, az Éva édesanyja sírján talált fekete-tarka macskát, Jucikakács- kát, és a csupa vörös, ennél fogva Bolsinak becézett fiát, s a többieket. Utoljára a törékeny Bubu-bubu-bu- tácskát, „aki” valamikor nem volt túl okos, „de időközben nagyon ügyes kis balerinává nőtte ki magát”. Hogy mitől a változás?- A szeretettől. Szeretettel mindent el lehet érni. Mindenfajta éió- lénj't a szeretet révén lehet megközelíteni. Az érintés, simogatás, ölelés alapvető ősi rítus, amely nélkül az ember egész magatartása, gondolkodása, tevékenysége elvadul. Aki ezeket nem gyakorolja, elidegenedik mindentől, teljesen reménytelenné válik. Míg végül már ki sem, tudja mondani, hogy „szeretlek”. És ezt nem tudom, lehet-e helyettesíteni egj'általán valamivel. Néhány mondatot még - kint a gangon -kapok búcsúzóul:- És tényleg nem számít, hogy a cicák mit gondolnak arról, hogy ki itt a megtűrt. Mert egy kicsit mindannyian albérlők vagyunk az életünkben, s mindez a történet ötezer év múlva már abszolút mindegj' lesz.
