Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

Április 27., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Amikor a bonviván a felperes szerepében is hallatja hangját Filip Gábrielig A szerződtetés olyan, mint a szerelem. Nem lehet mindent észérvekkel megmagyarázni. Hegy i Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója szerint nagyon gyakran a szívükre hallgatnak a művészek, amikor döntenek. A színidirektor viszont szakmai érvekre hivatkozik, amikor azt kér­dezzük tőle, miért nem ajánl szerződést a következő évadra Egri Lászlónak. ■»^■awaaHiaawaawiiwwii»» Színházi szerződtetések — kissé megkésve A miskolci teátrum jelenlegi tagjai közül nem Eg­ri László az egyetlen, akivel nem* szándékozik szerződést kötni az igazgató, viszont talán ő a leg­ismertebb, a legnépszerűbb. Számtalan operett­előadás bonvivánszerepében láthattuk, láthatjuk, de operaénekesként is többször bemutatkozott. Most éppen a Leányvásár című operettben mint Tom hódítja meg estéről estére Lucy szívét, köz­ben pedig a Tosca című Puccini-opera bemutatójá­ra készül, és a nyári játékok keretében az önkor­mányzat támogatásának köszönhetően „meg­alapíthatja” saját színházát is. A korábbi évek ha­gyományait követve, Matus György, Kulcsár Imre és Várhegyi Márta után ő lesz az a miskolci szí­nész, aki ezen a nyáron egyetlen esten - művész­társaival, barátaival együtt - felidézheti pályájá­nak jelentős eseményeit, elénekelheti kedvenc szerepeit. De addig még lesz egy szerepe: mint fel­peres beadja keresetét a Munkaügyi Bírósághoz. Kulisszatitkok A szerződtetési időszak még nem zárult le. Ezért a színidirektor nem szeretné, ha már most nyilvá­nosságra hoznánk, hogy kik készülnek elmenni, és várhatóan kik jönnek. Viszont a városban már elteijedt a hír, hogy Egri Lászlónak távoznia kell. De a szóbeszéd mellett közkézen forog egy olyan írás is, melyben a művész rögzítette a direktorral folytatott beszélgetést. A rossznyelvek szerint magnóval ment a szerződtetési tárgyalásra. Erről az igazgató nem tud, de Egri László is határozot­tan cáfolja. Azt viszont elismeri a művész, hogy utólag, emlékezetből papírra vetette a fontosabb részleteket, és ezt valóban átadta különböző szak­mai és érdekvédelmi szervezeteknek. Sőt, a direk­tor számára azóta elküldött hivatalos levelek má­solatát ugyancsak több helyre eljutatta. A héten már járt a város polgármesterénél is. De mint mondja, nem ettől várja, hogy az igazgató megvál­toztatja döntését. Hogy mégis miről tárgyaltak a város első emberével, erről még nem akar beszél­ni. A polgármestertől is csak üzenet érkezik, hogy színházi ügyekről egyelőre nem tud mit mondani. Az viszont közismert, hogy a májusi közgyűlés egyik témája éppen a Miskolci Nemzeti Színház munkájának értékelése lesz. Tavaszi zsongás- Körülbelül annyi történik most nálunk, mint minden normális szezonban, minden normális színházban történni szokott - kezdi helyzetérté­kelését Hegyi Árpád Jutocsa. - Mint minden szerződtetési periódus, ez is sok fájdalommal jár, hiszen elmennek olyanok, akiket szeret­tünk, de jönnek is olyanok, akiket meg fogunk szeretni. Ezek a szerződtetések tulajdonképpen mindig szerelmi kérdések, szerelmi döntések. Itt nem lehet kiszámítani, mi lett volna, ha itt marad, mi lesz ott, ahová elmegy. Ezt a döntést mindig szerelmileg hozza meg a színész. Termé­szetesen mindig praktikus dolgok motiválják. Pénz. Szakmai kérdések. Kinek milyen szerepet ajánlanak. Magamról is tudom, hogy egy szín­házi művész mindig a szívére hallgat, amikor dönt. Néha teljesen felrúgjuk a racionális érve­ket. Sőt, furcsa módon ez a gyakoribb. De ha egy színész úgy érzi, hogy mennie kell, ha a vérében van a változtatás kényszere, ha mint egy méh, virágról virágra száll, akkor szálljon. Nagyon Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező sajnálom, de megértem. Már csak azért is, mert máshol természetesen több pénzt kap, mint Miskolcon. Itt a legalacsonyabbak a bérek. Hogy hány főfoglalkozású színésze lehet a tár­sulatnak, erre nem tud egyetlen számmal vála­szolni az igazgató.- Rendelkezésünkre áll egy bérkeret, ami na­gyon csekély, és ezt úgy kell szétosztani, ahogy a színháznak a leggazdaságosabb. Olyan színésze­ket kell szerződtetni, akik sokat játszanak, akik viszik előre a színház szekerét. Nem lehet úgy szerződtetni színészeket, hogy nem játszanak csak egyet, de itt vannak az egész szezonban. A szerződtetés legalább annyira gazdasági, mint művészeti kérdés. Mindkét szempontot mérlegel­ni kell. A bűvös határ Ha a színház művészeti vezetője, jelen esetben az igazgató-főrendező úgy ítéli meg, hogy valakinek a következő szezonra nem ajánl szerződést, ez el­len mit sem tehet a színész. Kénytelen kelletlen új társulatot keres, vagy vállalja a szabadúszás bi­zonytalanságát, vagy munkanélküli lesz. Vágj' mégis marad?! Fotók: Dobos Klára Egri László úgy ítéli meg, hogy marad. Marad­nia kell, mert biztos abban, hogy a jog mögötte áll.- Egészen más lett volna a helyzet, ha erre szá­mítok, ha ezt időben jelzi nekem az igazgató. De semmi előjele nem volt annak, hogy nem kínál ne­kem szerződést - mondja a művész. - Sőt, febru­árban volt egy Leányvásár bemutatónk. Odajött hozzám az igazgató, gratulált, jutalmat kaptam. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, március 19-én, messze az előírt határidőn túl közölte az igazgató úr, hogy nem kínál szerződést, ráadásul az írásos értesítést csak április 9-én kaptam meg. Közölte velem, hogy a város nem ad elegendő pénzt. Egy fillérrel sem lesz több, mint az idén. Pedig ez nem így van...- A város - lehetőségeihez képest - nagyvo­nalúan támogatja színházát. A színház abból a költségvetési összegből, ami rendelkezésére áll, köteles a legmagasabb művészi színvonalon, a leggazdaságosabban működni. A szerződések tehát a színház és a szerződő művész érdekei szerint köttetnek. Nem szerencsés belekeverni a várost, hisz a város mindent megtesz, amit megtehet. Amióta létezik a polgári színház, a szerződtetések márciusban kezdődnek, ekkor kell jelezni, hogy mi a színház szándéka, a mű­vésznek pedig áprilisban kell válaszolnia, hogy elfogadja-e az ajánlatot. Más színházakban ez így van, de mi sajátos módon február végét jelöl­tük meg a kollektív szerződésben. Az az igazság, hogy ezt az idén, a tévéfelvételek, egj'éb felada­tok összezsúfolódása miatt néhány esetben el­mulasztottuk - ismeri el az igazgató. - Ezeket a mulasztásokat azonban rövid időn belül, a szín­ház belügj'eként megnyugtatóan rendezni fog­juk. Senki nem fog rosszul járni. Egri Lászlónak egyébként úgynevezett megbízásos szerződése van, amely nem létesít munkaviszonyt a szín­házzal. Az ő esetében nem voltunk kötelesek február végéig elküldeni az értesítést. Szerep- és pénzosztás Hogy pontosan mennyi pénze is van a színház­nak, ez a történet szempontjából nem igazán fon­tos. Viszont az igazgató megfogalmazása szerint reálértékében alig több, mint korábban, ráadásul újabb feladatoknak kell megfelelniük. Megnyílik a kamaraszínház, és ezt is „színmúvészettel kell megtölteni”. Üzemben kell tartani a létesítményt. A rendelkezésre álló pénzösszeget a színház érde­kében a lehető leggazdaságosabban kell elosztani.- Azt a luxust, hogy fizessünk egész szezonban egy színészt, akinek nincs igazán szerepe, nem engedhetjük meg magunknak - mondja az igaz­gató. Laikusként azt hihetnénk, hogy annak lesz szerepe, akinek adnak, és azokat a darabokat játsszák, amelyeket a műsortervben meghatároz­nak. Olyan lesz a szezon, amilyet a direktor akar.- Olyan a szezon, amilyet a színház érdeke és a miskolci közönség érdeke megkíván - pontosít az igazgató. - Úgy gondolom, az eddigi szezonja­ink sikeresek és megfelelő minőségűek voltak. Most például jön a Mária evangéliuma, és egy olyan nagj'operett, amiben nincs az Egri Laci hangjának megfelelő szerep. Ezek nagyon egysze­rű szakmai kérdések... Vendégként természete­sen örömmel látjuk, nem szeretnénk megfosztani tőle a közönséget, de arra nincs lehetőség, hogy tagságot ajánljunk. Egri László viszont úgy látja, lenne számára szerep. Korábban fel is vetődött néhány lehetőség.- Á Mária evangéliumában Vikidál szerepe or­dít utánam. Hangomnál, koromnál fogva is úgy érzem, megkaphatnám József szerepét És nem igaz az, hogy csak tenorra írt bonvivánszerepek vannak... Hosszan sorolja a baritonszerepeket. Majd egy kimutatás is előkerül. Feltételezett adatok sze­rint kiszámította, mennyivel többet fizetett volna neki a színház, ha például az idei szerepeit ven­dégként játssza. Kétségtelenül hatásos összevetés, ám a kí­vülállóban felvetődik a kérdés: vajon törvénysze- rú-e, hogy a vendégművész is annyit játsszon, mint a tag?- Pesten szégyellem megmondani, hogj' meny­nyi a bérem - folytatja Egri László. - Zeneakadé­miai diplomával, jelentős operaelőadások, ven­dégszereplések után havonta bruttó 36 ezer forin­tot kapok. Az utóbbi 4 évben 8 százalékkal emel­kedett a fizetésem... De nem pénzt kértem én, ad­dig el sem jutottunk a tárgyalással. Ha az én bé­remen múlna a színház anyagi helj'zete, elme­gyek, de szóljanak időben! Találóskérdés- Nem lehet, hogy a felesége miatt kell távoznia a színházból Egri Lászlónak? - tesszük fel a kér­dést Hegyi Árpád Jutocsának. - Színházi berke­ken túl is elteijedt a hír, hogy úgy gondolja: a jogi végzettségű feleség biztatta az elmúlt évadban a zenészeket arra, hogj' kezdeményezzenek pert a ki nem fizetett túlszolgálatok miatt.- Nagj'on őszintén mondom, hogy ennek sem­mi köze sincs a szerződtetéshez - válaszolja az igazgató. Viszont az Egri házaspár elképzelhetőnek tartja ezt az indokot. Pedig, mint mondják, egyet­len peres ügyben sem járt el a feleség. S most is más jogászt keresnek, bogy képviselje Egri Lász­lót a munkaügyi perben. De még egy másik lehetséges választ is ad a művész.- Hallgassa csak, mit mond Tito Gobbi! „Megváltoztak az erőviszonyok. A nagy zeneszer­zők műveinek szépségét, az opera fényét felra- gyogtató énekes erejét és fontosságát elorozták a hivatalnokok, a nem ritkán jelentéktelen tisztség- viselők mind nagyobb fontosságot tulajdonítottak önmaguknak, míg végül valóban jelentékenyebb­nek képzelték magukat a régi nagy operaházak­nál, amelyeket pedig szolgálniuk kellett volna...” Itt is ez a helyzet, pedig a színháznak arról kelle­ne szólnia, ami a színpadon este 7-től 10-ig tör­ténik. Az igazgató viszont azt mondja, az ő ars poeti­cája szerint a színház a színészről és a közönség­ről szól, és akik színházba járnak, meggyőződhet­nek erről. A jövő szezonban például Egri Lászlóval vágj' nélküle, vendégként vagy tagként...

Next

/
Thumbnails
Contents