Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1996. Április 24. Zsibongó - A gyerekek oldala Játsszunk árnyszínházat! (3.) (ÉM - CsM) - Az árnyékodat át nem ugorhatod - viszont remekül el lehet szórakozni vele. Hegyaljai Sándor bűvésziskolájában most folytatjuk az árnyoktatást. Reméljük, a korábbi figurákat már jól begyakoroltátok, hiszen az újabbak már nehezebbek. Már rögtön az elején próbálkozz meg az árnyak mozgatásával is! Ne vegye el a kedved a gyakorlástól, ha a kezed által vetett árnyék nem lesz pontosan olyan, mint amilyet a rajzokon látsz! Az eltérés oka az is lehet, hogy mindenki kezének más-más formája van, és kissé eltérőek az arányai is. Rövid időn belül rá fogsz jönni, hogyan lehet ujjaid megfeszítésével vagy éppen behajlításával segíteni ezen! Ha diavetítőt használsz, 2-3 méterre állítsd fel a faltól úgy, hogy a szobában csak ez a fény világítson. Ha nincs diavetítő, az sem baj! Gyakorolni és előadni is lehet a nap vagy szobai (asztali) lámpa fényénél. A fénysugár mellé állj, hogy csak a felemelt kezed árnyéka legyen megvilágítva. Tavaszi „rajzás”: az erdőjárást is tanulni kell! Fülep Dániel A szokatlanul hosszú, hideg tél után végre beköszöntött a tavasz. Kibújhatunk a párnás télikabátból, s újra élvezhetjük a nap melegét. Kellemesen tölthetjük az időnket szabadban; biciklizhetünk, sétálhatunk és - kirándulhatunk az erdőben. Az erdő sok-sok élőlény szerteágazó kapcsolatából épül fel. Számos növényfaj él benne, amelyeket a növényevő állatok fogyasztanak el. Őket pedig elragadják a húsevő ragadozók, és őket is elragadja egy, és őket is... Ezt hívjuk táplálékláncnak. Az erdőben rengeteg élőlényt találunk, ezért a táplálékláncok száma nagy, amelyek egy még magasabb rendű kapcsolatot, táplálékhálózatot alkotnak. Az erdő tehát egy bonyolult életközösség, amelyben minden őshonos (régmúlt idők óta ott élő) állatra és növényre szükség van, mert mindegyik tápláléka valamilyen más élőlénynek. Ha az egyik faj mégis megritkul vágj' kipusztul égj' helyről, felborulhat sok tápláléklánc. A táplálékláncok megváltozása kihatással van az egész erdő működésére. Ezért fontos, hogy az erdőben mindenre vigyázzunk. Hogy miért mondom mindezt? Kirándulás közben bizony gondolnotok kell ezekre a dolgokra. A természetes dolgokat hagyjátok úgy, ahogyan azt találtátok (például fordítsátok vissza a felfordított köveket, ha gödröt ástatok, temessétek be). Szemetelni sehol sem szabad, de az erdőben különösen emberhez méltatlan dolog, mert ezzel elcsúfítjuk a környéket, tüzet okozhatunk és megmérgezhetjük az erdő lakóit. Különösen ügyeljetek a források, patakok tisztaságára, mert a vízi élőlények többsége csak a teljesen tiszta vizet szereti. A tűzrakást és oltást a szüléitek végzik, de azért nem árt, ha ti is odafigyeltek egy kicsit, mert a száraz avarban a tűz bizony könnyen terjed. Kerüljétek a zajongást, mert akkor elmenekülnek közeletekből az állatok, és megfosztjátok magatokat rengeteg szép látnivalótól. Az erdő sok ritka, védett növény otthona. Ha már féktelen szükségét érezitek a virágszedésnek, csak a sok helyen látott, gyakori fajtákat válasszátok. Azokból se tépjetek hatalmas csokrokat, elég néhány szál (ha minden óvatosságotok ellenére ritkaságot téptek le, így biztosan kevesebb kárt okoztatok). A mama talán még jobban fog örülni, ha nem az egész mezővel állítasz haza. Ha madárfészekre bukkantok, nyugodtan nézzétek meg, de semmi esetre se nyúljatok hozzá vagy bele. Úgy viselkedjetek az erdőben, mintha vendégségben lennétek. Figj'elmesen, a lehető legkisebb változást okozva kiránduljatok, levegőzzetek. Május 4.: anyák napja Május első vasárnapja (most május 4.) anyák napja. Két olvasónk - és versírónk - azonban hónapokkal előtte készült az ünnepre. Már régen elküldte a Zsibongónak az édesanyjához (és minden édesanyához) írt meleg sorait Balázs Szabina Szendrő- ről és Mihalcsik Szilvia Miskolcról. Ezeket a köszöntőket elsősorban nem mint verseket értékeljük (olvastunk már jobbat tőletek, Szabina, Szilvia!). Viszont az tagadhatatlan: érezni belőlük, hogy komolyan veszik, és komolyan érzik ezt az ünnepet. Amit leírnak az édesanyjuk iránt érzett szeretetről, azt el is lehet, sőt el is kell hinni nekik. Mihalcsik Szilvia: Köszöntő Drága édesanyám, köszöntelek téged, hálás leszek neked, míg-eföldön élek.. Születésem óta te neveltél engem, minden jóban, rosszban ott voltál mellettem. Kezed már megfáradt, arcod sem a régi, de tiszta, igaz szívből tudsz engem szeretni. Fogadd hát e vénét sok-sok szeretettel. Anyák napja alkalmából ezzel köszöntlekfel! Balázs Szabina: Anyukám Anyukám! Hogy mondjam el, mit jelentesz nekem? Nélküled elpusztulna a szerető lelkem. Vagy mint egy kis virág sűrű gazok között, magányom, bánatom lenne mindig ötök. Életem olyan lenne, mint a kopár faág. Mely mindig epekedve újjászületésre vár. Ám te itt vagy velem, óv szeivtő szemed, senki sem pótolhatná szívemben a helyed. Nem olyan régen közüliünk egy fényképei. Különös formájú sziklái ábrázolt - és kértük, írjátok meg ennek a sziklának a történetét. Vass Tibor költőt kértük meg, bogy olvassa cl a meséket és válogassa ki a legjobbakat, amiket közölhetünk itt, a Zsibongóban. Örömmel olvasott, és nehéz szívvel válogatott. Mert különös történeteket, szép fogalmazásokat kellett rangsorolni. Végül sikerült. Három mesét már közöltünk, és most ismét hármat olvashattok. De akinek nem került be a meséje a Zsibongóba, annak is köszönjük, hogy velünk játszott! És ígérjük, lesz még hasonló alkalom! Az elvarázsolt szikla Hol volt, hol nem volt, volt egy király, annak egy gyönyörű leánya. A király mindent megtett lánya boldogságáért, nagyon szerette öt. Natali, így hívták a király- lányt, szeretett az erdőben sétálni, szerette az állatokat. Egyik napon, amint éppen szokásos útjára indult az erdőben, különös sziklára figyelt fel. Más volt a színe, mint a többi sziklának. Mintha ezer apró kristályból tevődne össze, és ahogy a nap sugara rávetődött, a szivárvány minden színében pompázott. Natali közelebb ment a sziklához és érezte, hogy melegség árad a kőből. Hirtelen egy ici-pici gyíkocskát pillantott meg, ahogy a szikla oldalán sütkérezett. A királylány szomorúságot vett észre a gyík szemében. Megkínálta őt friss vízzel, de az állat továbbra is szomorú maradt, nem mozdult. Még egy kicsit figyelte a gyíkot, de mivel későre járt, mennie kellett haza. Másnap megint elment a királylány a különös helyre és ahogy gondolta, a gyíkocska szintén ugyanazon a helyen volt. Megint adott neki vizet, de az nem mozdult. Natalit nagyon elszomorította a dolog. Alig várta, hogy felkeljen a nap, és ő újból mehessen a fényes sziklához. Most is vakító színben pompázott a szikla, és ugyanúgy sütkérezett a gyíkocska. Ekkor Natali elhatározta, hogy elénekli neki kedvenc dalát, amit még annak idején az édesanjjától tanult. Ez a dal a szeretetről és a szerelemről szólt. Olyan gyönyörűen énekelt a lány, hogy a gyíkocskának kicsordult a könnye. Natali mikor ezt meglátta, puha zsebkendővel letörölte a gyíkocska könnyét. Ebben a pillanatban az állatka gj'önyörű királjdivá változott, a kőszikla pedig hatalmas palotává. A királyfi karjába vette megmen- tőjét és elmondta neki, hogy őt elvarázsolták, és csak akkor változhatott vissza, ha valaki könnyet csal ki a szeméből. Azonnal egymásba szerettek megtartották a lakodalmat. Boldogságban, szeretetben éltek. Sok-sok év múlva, amikor megöregedtek, közös kívánságuk az volt, hogy ha meghalnak, palotájuk változzon vissza sziklává és őrizze emléküket. Ma is ott áll Abaújban Hejcén ez a szikla. Tót Ildikó, 4. a Hunyadi Mátyás Ált. Isk. Miskolc A kővé vált óriás története Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer égj' rémisztő, hátborzongató erdő. A neve Sötét erdő volt. Abban az erdőben, egy hatalmas fában lakott a félszemű óriás, akit úgy hívtak, hogy Falánkszájú. Azért ragadt rá ez a név, mert állandóan evett. Még az állatoktól is elvette az élelmüket. A mókusoktól a makkot, mogyorót, a sünöktől az almájukat. Gyakran bejárt az emberek lakta faluba, és a házaktól, a piacról is elrabolt mindent. Á házakat lerombolta, a baromfiudvarokból ellopkodta a pulykákat, kacsákat, tyúkokat, sőt még a disznókat is. Még a templom óráját is kivette a helyéről. Aztán két lépéssel az erdőben termett, bement a házába, és a templom óráját a falra akasztotta. Az állatokat egy ketrecbe zárta, hogy meg ne szökjenek. Estefelé pedig elment fát vágni, hogy legyen tűzrevaló a sütéshez. Az óriás azt gondolta magában, hogy milyen jó vacsora lesz a disznóból. Aztán megrakta a tüzet, leszúrta a disznót és megsütötte. Mikor megsült, egészbe bekapta a nagy falatot, majd lefeküdt. Eljött a reggel. Felkelt az óriás, kiszállt az ágyából. Eközben az ablakon keresztül berepült hozzá egy tündér. Az óriás csak tátotta a száját, és ráadásul meg is ijedt, mert még sosem látott ilyen szerzetet. A tündér megfenyegette az óriást:- Többé ne halljak rablásról, fosztogatásról, mert különben kővé változtatlak! Az óriás meg sem rebbent a tündér fenyegetésétől. Sőt! A falánk szája a nagy fenyegetésre megéhezett, és az óriás két lépéssel a faluba termett. Ott megint elkezdte a fosztogatást, szétrombolta a házakat, a gyümölcsfákat kiszakította magának. A megmaradt állatokat is mind elvitte. Pár lépéssel újra az erdőbe ért. Annyi mindent vitt el a faluból, hogy alig bírt hazamenni. A gyümölcsfákat elültette, az állatokat ismét egy ketx-ec- be zárta. Elvégezte a munkáit, aztán beesteledett, és lefeküdt. Pontosabban lefeküdt volna, ha egy fényes valami be nem repül az ablakán. A tündér volt az.- Hát nem megmondtam, hogy nem akarok hallani sem rablásról, sem fosztogatásról! Most azonnal kővé változtatlak! - kiáltotta mérgesen a tündér. így is tett. A falánk szájú óriás pedig évezredek óta ott áll a Sötét erdőben kővé meredve. Aki nem hiszi, jáijon utána! Rási Attila, 5. d Serényi László Ált. Isk. Putnok A manó és a hegy Élt egyszer egy manó az Óperenciás tengeren is túl egy hegyen. Ezt a manót Szilviusznak hívták. Ő nagyon gonosz volt, mert a barátját a hegyet, akit Bükknek hírtak csak krétával etette, amit ő nagyon nem szeretett. Egyszer, a hegynek az ezredik születésnapján nem adott ajándékot. A bükk arra számított, hogy Szilviusz finom ennivalóval ajándékozza meg, mondjuk kaviccsal. De nemhogy finomat, hanem semmit nem kapott Szilviusztól. Délután a fa, akit Tölgynek neveztek és a szomszédban lakott, meg akarta ajándékozni, de Szilviusz a fűrésszel szétvágta, pedig a Tölgy finom sziklát hozott. Bükköt megvigasztalta, hogy egy nagyon jó barátja, az egér, kit Cincoginak hívtak, kavicsot hozott. Az egér nem tétovázott, hanem rögtön elvarázsolta Szilviuszt egy fűszálnak, mert Cincogi varázsló volt. Azóta is boldogan él, még most is megtaláljuk Magyarországon a Bükk hegységben. Jankó László 3. a, II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk., Ernőd