Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

Április 13., Szombat ÉM-riport smiWSS5mS8S88KR^^ ÉM-hétvége III 8«8888$P$8«SS&3S$ÍS8Í88^^ Az utolsó kazincbarcikai tanácsi társasház a ’80-as évek. második felében épült. Azóta a polgármesteri hivatal évente 25-30 építési engedélyt ad ki a városban. 1993 — a Fő tér 12—15. és 16—19- lakói közül sokan átkozzák ezt az évet. Pedig az ötlet jó volt, mi több, úgy tűnt: elkezdődik valami, ami megoldhatta volna a szocreál„építészet” lapostetős panelkolosszusainak néhány esztétikai és gyakorlati problémáját, s nekifutáskor igazán szépen hangzott az elképzelés forintosítva is. Szabó Nóra Részlet a társasházközösség és az építési vállal­kozó közötti megállapodásból: „A társasházközös­ség közgyűlése a tulajdonosok egybehangzó írásos nyilatkozata alapján úgy döntött, hogy értékesí­tik a társasházépület lapos tetőrészét, magastető­ráépítés és tetőtér-beépítés céljából.” Kovácsék- ’93 novemberében ez meg önkormányzati lakás volt, de mi is úgy nyilatkoztunk, hogy beleegye­zünk a tetőtér-beépítésbe. Tulajdonképpen nem is nagyon volt más választásunk, mert az itteni há­rom önkormányzati lakás bérlője helyett a tulaj­donos úgyis beleegyezett volna. Kovácsné Mécséi Zita férjével és két kicsi gyer­mekével a Fő tér 19. negyedik emeletén lakik. 1995 elején vásárolták meg a teljesen szokványos, 55 négyzetméteres lakást. Amikor a beépítésről döntöttek, az volt a legfontosabb szempont, hogy a drágán és sűrűn javításra szoruló tetőszigetelés­sel így nem lesz probléma. Nos, lett helyette sok­kal nagyobb gond... A panellakok számára a kálvária 1994 augusz­tus-szeptemberében kezdődött, amikor elkezdték a tetőre rakni a sok tonna összsúlyú cserépkötege- ket. De nem egyenletesen elosztva helyezték el ezeket, ezért idővel a bitumenes szigetelés megre­pedt. 1995 tavaszától folyamatosan áztak a laká­sok, mert mire a szigetelést felszedték, elkezdőd­tek az esőzések. Július közepén egy emlékezetes felhőszakadás jóvoltából ömlött az égi áldás a la­kásokba, a lépcsőházba, a földszinten is dőlt az eső a konnektorokból.- Rokonokhoz költöztünk egy hétre, ugyanis bokáig álltunk a vízben - meséli Kovácsné. - 240 litert szívott fel a szőnyegtisztító gép, es ebben még nincs benne az a mennyiség, ami lefolyt az alattunk lakokhoz. A falon a tapéta úgy fél méter­re kidomborodott. A fal a lakás nagy részében az­óta is nyirkos, penészes, de nem tehetünk semmit, meg kell várni, amíg kiszárad. Ehhez legalább hat hónapra van szükség a szakértő szerint. A kony­hai beépített szekrény élelmiszer tárolására alkal­matlan. A nyílászárók teljesen elvetemedtek. 1995 őszén tető alá került a tető, de hiányosan, hézagosán rakták fel a cserepeket. Felszedték a hőszigetelést, kivágták a lépcsőházi födémszerke­zetet, a lépcsőház is huzatos, hideg lett.- 16-17 fok volt a lakásban. A hősugárzóval, a tűzhellyel, mindennel fűtöttünk, a gyerekeken három zokni, több réteg ruha, overál volt. Most is több takaró alatt alszanak. Korábban ez száraz, meleg lakás volt. Most dől be a hideg, hiába pró­báljuk takarni a nyílásokat - mutat körül a fiatal- asszony. - Januárban a kisfiam kórházba került. Nem tudott a megfázásból kigyógyulni, annyi an­tibiotikumot szedett, hogy komoly hasmenést ka­pott. De van itt egy másik lakásban olyan is, aki­nek kiújult az asztmája. Reggel héttől úgy kilenc­tízig néha úgy verték a betont fölöttünk, hogy a gáztűzhely két centire kiugrott a helyéről. A fölöt­te lévő szellőzőn dőlt a por, volt, hogy ki kellett ön­teni, amit főztem. Kovácsoknál az anyagiakban kifejezhető kár 100 ezer forint, a házak többi lakásaival együtt a számítások másfél milliónál tartanak, s ebben még nincsenek benne a lépcsőházak. A megálla­podásban az is szerepel, hogy a vállalkozónak a lakásokban keletkezett károkat helyre kell állíta­ni, itt a nagyszobai kár 20 százalékát ismerte el. Többször kapott felszólítást, mind a társasházkö­zösségtől, mind pedig ügyvédi úton, de nem re­agált rá. A közös képviselő- Mindannyian láttunk fantáziát az elképzelés­ben. Két négy lépcsőházas társasházról van szó, amelyekben összesen 120 lakás van. Nekem ez ügyben kell eljárni. A 14 új építtető esete termé­szetesen megint más; ahány szerződés, annyi gond. Kétszer 540 ezer forintba került volna a te­tőterület, amit eladtunk Szabó Józsefnek. Úgy gondoltuk először, hogy ezért az összegért majd munkát végez az épületeken, de ahogy telt-múlt az idő, egyre csúszott a határidőkkel, se munka, se pénz. Mivel elvesztettük a bizalmat iránta, leg­alább a pénzünket szeretnénk most már megkap­ni, de kamattal együtt. A legnagyobb baj az, hogy a szándékot sem látjuk nála, semmiféle kommu­nikáció nem működik. Tehetetlenek vagyunk. A magatartása, hozzáállása mindenkit irritál. Ezer telefon, iksz felszólítás után pert indítottunk, de ez sokáig fog húzódni, és nagyon költséges. Közel 40 lakás beázását kellene helyreállítania, vagy ki­fizetnie. Mi nem lejáratni akarjuk őt, sem együtt, sem külön-külön, de nyilván mindenki menne a maga dolga után, ha egyáltalán szóba állna bárki­vel. Az építtetőknél is más-más a probléma, de Szabó József nem tárgyal. Sokan gondolhatják joggal, hogy már csak a nyilvánosság segít - ma­gyarázza Zavadovics László közös képviselő. Pintérek A Fő tér 18.-ban falépcsö vezet az ötödikre. Jól lát­hatóan ez még építési terület. Januárban több te­tőtéri lakásban nagyon „beindult” a munka, s amit a vállalkozó két és fél évig nem tudott meg­csinálni, azt a családok kénytelenek voltak saját, plusz költségükre maguk elvégezni. Jó néhányan már beköltöztek, de nem volt mindenki ilyen sze­rencsés. Pintér Zoltánéknál például a bejárati aj­tó sem nyílik ki teljesen, itt ugyanis még a felhal­mozott 25 köbméternyi kő- és szigetelőtörmelék is bent van, mozdulni is alig lehet tőle, nemhogy hozzáfogni a belső munkálatokhoz. Ez a több ton­nányi súly persze az alatta lévő lakást is veszé­lyezteti:- Először úgy hirdette Szabó József, hogy 30 ezer forint lesz a lakás négyzetmétere kulcsra­kész állapotban, s ha minden jól megy, még más­fél millió alatt is maradhatnak a költségek. Menet közben módosított 35 ezerre, aztán pedig minden egyes részmunkát külön számított fel. Hát így né­zünk mi ki, másfél millió forint kifizetése után -• mutat körül a fiatalember, de őszintén szólva a törmelék miatt csalt a tetőt lehet látni, a cserepek alatt a szigeteléssel.- Azt a költségvetést, amit Szabó készített, ter­mészetesen nem fogadtuk el. 780 ezer forintnyi értékben épített be eddig, de már több, mint egy­milliót fizettünk, azt sem tudjuk, hol tartunk. Egyik összeg a másik után, számlát soha nem lát­tunk, csak egy fénymásolt elismervényt kaptunk, hogy ennyit meg ennyit átadtunk. Az építési területért az építtetők 140 ezer fo­rintot fizettek be, ez a 70 négyzetméteres lakások­ra vonatkozik. Ha átlagnak vesszük az összeget, kiderül, hogy - az építkezés nélkül - közel 2 mil­lió forintot kellett kapnia a vállalkozónak a 14 la­kás után, miközben ő a lakóházközösségi 1 millió 80 ezret sem fizette ki.- A helyzetet nehezíti, hogy Szabó József olyan hangot üt meg, amely nem tűr nyomdafestéket. Itt nem tárgyal senkivel, az irodájából meg min­denkit kidob - állítja Pintér Zoltán. - Borsodszi- rákon lakunk a szülőknél a két gyerekkel, mert a barcikai lakásunkat el kellett adnunk az építke­zés miatt. Egyetlen lakásban sincs ilyen állapot, mint nálam, de magam vagyok kénytelen valamit csinálni a befejezetlen lodzsával, mert ázik az alattam lakó. Viszont ha teljesen elkészül az er­kély, hogyan jut le innen ez a törmelék? Ez egy ör­dögi kör. Az OTP nem ad egy fillért sem, Szabó nem hajlandó a törmeléket elvinni innen. Magya­rul közel másfél milliót költöttünk egy szemét­dombra. Sassék Pintérékkel szemben már beköltöztek a lakásba. Sass Zsolt látók itt feleségével és a három apró­sággal. Az otthonuk nagyon szép lett, csak az a kérdés, megér-e egy lift nélküli, ötödik emeleti (a magasföldszint miatt akár hatodik is lehetne), 70 négyzetméteres lakás 3 millió forintot Kazincbar­cikán. Számukra már ez sem kérdés, ugyanis kényszerhelyzetben voltak. A férfi teljes fizetése a törlesztőrészletekre megy el.- Magam burkoltam, raktam be a gipszkar­ton falakat. Nekem sikerült megvásárolni Sza­bó Józseftől a gáztervet, de úgy tudom, nem mindenki volt ilyen szerencsés. Elmentem a ta­karékszövetkezetbe, és mondtam, hogy kölcsönt szeretnék felvenni, de amikor megtudták, mi­hez kell, közölték, nem adnak. Végül egy kis se­gítséggel mégis megkaptam. Ilyen híre van en­nek az építkezésnek - meséli Sass Zsolt. - Né­hányan idejében kiszálltunk ebből a buliból, és aki ezt tette, az azóta már beköltözött. Az is igaz, hogy az eredeti 1,5 millióból idő közben a duplája lett. El lehet képzelni, milyen a kapcso­latunk Szabó Józseffel. A többiek A Fő tér 12-15. építtetőivel a ház előtt futok össze. Három lakástulajdonos azt tárgyalja, mit lehetne tenni. Mivel itt milliókról van szó, túl sokba kerül a bírósági eljárás. Az ügyészségen és a polgármes­teri hivatalban is azt mondták, ők ebben nem ille­tékesek, mindenütt a bíróságot javasolták. Most már a kétkedőket is bántja, hogy miközben az építkezés nem haladt, a pénz mindig kevés volt. Szabó József nyugodtan nyaralt a tengerparton. Jaskóék már havi 40 ezer törlesztésnél járnak, újra meg kellett venniük a gazszerelvényeket, ugyanis minden mozdíthatót elvittek a félkész la­kásból. A szerelést viszont nem tudják elkezdeni, mert Szabó József nem adta oda a gázterveiket. A fiatalasszony a kisebbik csemetével, pelenkával, bébiétellel beköltözött a vállalkozó irodájába. Azt mondta, addig nem hajlandó elmenni, amíg a ter­veket meg nem kapja. Nos, nem kapta meg, vi­szont a gyerek miatt kénytelen volt néhány óra el­teltével feladni a „sztrájkot”. Más lakásokból is elhordták dolgokat, vagy ad­dig, amíg nem volt fal a lakások közt, vagy egysze­rűen benyomták az ajtót. A frissen beköltözöttek között van, aki már 4 millió fölött jár kiadásban - ennyiért akár saját házat építhetett volna egy te­lekre. Egyetlen kivétellel, ahol továbbra is Szabó József a megbízott építési vállalkozó, nemigen van olyan család, ahol vita nélkül, fillérré megol­dották volna az építkezést. És persze többnyire a lépcsőházak is befejezetlenek. A műszaki ellenőr- Én ellenőriztem az építtetők kérésére a készült­séget tavaly novemberben. Belecsöppentem ebbe az egészbe, amikor már állt a bál. Próbáltam ugyan a felek között közvetíteni, de nem sok si­kerrel. A beépítettséget 70 százalékosnak ítéltem meg. Ebbe a vállalkozásba Szabó József ugv vá­gott bele, hogy nem készült fel. ezenkívül egyösszegű szerződést vállalt, amit nem tudott tartani. Novemberben azt javasoltam az építke­zőknek, bontsanak szerződést, jobban járnak. Aki hallgatott rám, azóta már bent lakik. ’93-ban Sza­bó 40 ezerre kalkulált négyzetméterenként, de mivel sokan nem vállalták ezt, lement 30 ezerre és megkötötte a szerződéseket. ’94-ben az új szoci­álpolitikai rendelkezések miatt új szerződéseket kellett kötni, ez egy év csúszást jelentett. Szerin­tem ’95 tavaszán már tisztán látszott, hogy nem lehet ennyiből kihozni, de a felek ezt nem beszél­ték jmeg egymással. Tavaly ősszel aztán jelentős veszteséggel a vállalkozó abbahagyta a munkát. Ha lett volna pénz, ez alatt az idő alatt háromszor be lehetett volna fejezni az építkezést. Hogy hová ment el a befizetett összeg, annak megállapításá­hoz bírósági szakértő kellene. Az biztos, hogy az Törmeléklakásban Fotó: Bujdos Tibor építtetőknek sem maradt semmijük, minden pénzt beleöltek eddig, további hiteleket nem kap­nak. Szabó szerint sokan nem fizettek meg min­dent, viszont ő is sorozatban megszegte a megálla­podást, és a lakókat is jelentős kár érte. Patthely­zet - állítja a műszaki ellenőr, Muszka András. Szabó József vállalkozó Három hét alatt sikerült összehozni a beszélge­tést. A vállalkozó irodája továbbra is az érintett épületektől néhány méterre van, sokak szerint mégsem okoz gondot számára, hogy elérhetetlen legyen, ha akar. Most készséggel áll rendelkezé­semre, dossziékat, pénztárbizonylatokat vesz elő, bár nem rejti véka alá: az utóbbi időben nincsenek jó tapasztalatai a sajtóval. Csakúgy, mint az érin­tett lakókkal és építkezőkkel.- Gyakorlatilag fél éve nem vagyunk beszélő viszonyban. Sok minden másképp volna, ha nem „furkósbottal” jönnének hozzám gáztervért. Kér­tem mindenkit, tárgyaljunk, de nem kerestek. Jaskóné valóban itt volt a kicsivel, én azt mon­dom, kár volt kínozni a gyereket ezzel, de tó nem dobtam, meg nem bántottam, elmondtam a véle­ményem és dolgoztunk tovább. Az említettek persze másként élték meg a tör­ténetet, de hát van valami ebben az egész ügyben, ami megegyezést, békét mutatna? Jó néhány esetben a Fő tér 16-19. építtetőivel közös megál­lapodással mondtak búcsút egymásnak. Ilyen született például Sassék és Pintérék esetében, ám Pintér Zoltán jelenleg is a törmelékkel él egy fedél alatt, és a hírek szerint pereskedik.- Való igaz, sokan odahordták a törmeléket. A 25 köbméterből tízet magamra vállaltam, meg­szerveztem a közös elszállítást, darut intéztem, szóltam Pintéreknek, két napig vártunk rá, de ez nem felelt meg neki - emlékszik vissza Szabó Jó­zsef. - Fogalmam sincs, mivel tartoznék én neki, viszont bizonyítani tudom, hogy a megállapodá­sunk szerinti 90 ezer forintos hátralékát még nem egyenlítette tó; ennyiért a törmeléket is el lehetne hordani. Szabó József állítása szerint a tető már állt, 1995 januárjában, amikor elkezdték fizetni az el­ső részleteket a lakók. Gyakorlatilag ó biztosítot­ta a szociálpolitikai támogatáshoz az önrészt, az­zal, hogy saját pénzéből megelőlegezte a cserepet. Akkor még mindenkivel jó volt a viszony. Most sa­ját számításai szerint - amit a legtöbben nem fo­gadnak el, bár mutatja a tételes bizonylatokat - 4,5 millió kinnlevősége van. A lakóközösség is pe­reli a pénzét, de sohasem mondták neki, mi dolga a házon. A kárhelyreállítások egy része folyamat­ban van, a többit csak akkor tudja elkezdeni, ha más munkákból bevételhez jut.- Nehéz ennyi emberrel udvariasan egyezked­ni. amikor a költségeket nem ismerik el. Nem is tudtam volna novembertől tovább dolgozni, mert a lakásokat lezártak. Szívesen hátat fordítanék már ennek az egésznek. Ez az iroda folyamatosan egy atjáróház volt. Amikor elmentem a családom­mal nyaralni, megszóltak. Megvádoltak, hogy mindenemet a feleségemre írattam, mert így nem tudnak anyagilag felelősségre vonni. Azt teijesz- tették, hatmillióm van a bankban. Mindez elég nevetséges, és kínos. Egyelőre várom az ügyvédek jelentkezését. Három lépcsőház építtetőivel és a lakóközösséggel még tárgyalni kell, a többiekkel tudtommal semmi dolgom. Nos, bevallásuk szerint ezt a többiek is szeret­nék elmondani vele kapcsolatban. A folytatás saj­nos egyelőre nem a következő tetőtéri vállalkozás­sal, hanem valószínűleg a bírósággal függ össze. Egy ókori bölcselet szerint tökéletes ember nincs, csak tökéletes szándék... •"K Mindennek a teteje

Next

/
Thumbnails
Contents