Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-12 / 86. szám

Az ÉszaK'Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1996. Április 12. Nyugdíjas A kormányfőnél Budapest (ÉM) - Hóm Gyula mi­niszterelnök immár rendszeresen ne­gyedévente fogadja a nyugdijasszer- vezetek országos vezetőit és megbe­széli velük az időszerű problémákat.- A legutóbbi találkozón ugyancsak a nyugdíjas társadalmat leginkább foglalkoztató kérdéseidül esett szó, közülük is a legnagyobb hangsúllyal a nyugdíjreform előkészítésének, a legnehezebb helyzetben lévő idősek támogatásának, az özvegyi ellátás­nak, a gyógyszeremeléseknek, a me­zőgazdasági járadékosoknak az ügyéről. A miniszterelnök valameny- nyi problémakörben meggyőző jó­szándékról tett tanúságot. Támogat­ta a javaslatot, hogy az országos nyugdíjas szövetségek képviselőiből olyan tizenöt tagú véleményező-ta­nácsadó szerv alakuljon, amely az időseket érintő ügyekben segíti a kor­mánydöntések előkészítését. Egészséges életmód Miskolc (ÉM - NZ) - A Nyugdíja­sok Megyei Koordinációs Bizottsága pályázatot nyert az Életmód prog­ram keretében az egészséges életvi­tel propagálására az MSZOSZ nyugdíjas választmányától. Az első egynapos tanfolyamot április 16-án kedden, a szakszervezeti székház 4. emeleti tanácstermében (Miskolc, Mindszent tér 3.) tartják. A tanfo­lyamot 9.30 órakor Szeghő István a Nyugdíjasok B.-A.-Z. Megyei Képvi­seletének elnöke nyitja meg, majd Natkó Károly Egészséges életmód, kiegyensúlyozott táplálkozás - kü­lönös tekintettel az idős korúakra címmel tart előadást. Ebéd után pe­dig Hérics Margit a Semmelweis kórház krónikus belosztályának osztályvezető főorvosa az „Idős kor­ral járó betegségek, az idősödés életminőségének befolyásáról” tart­ja meg előadását. Aláírásgyűjtési akció A Nyugdíjasok Országos Képvisele­te országos aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a nyugdíjasok kö­rében érdekeik védelme céljából. Az akcióhoz csatlakozott a megyei kép­viselet is, amelyről az ÉM 1996. március 13-i száma Életmód mel­lékletében már hírt adtunk. A me­gyei képviselet minden olyan he­lyen, ahol nyugdíjasok megfordul­hatnak, így a nyugdíjas kluboknál, szervezeteknél, nyugdíjbiztosítási igazgatóság várakozó helyiségében, a megyei szakszervezeti székház portáján gyűjtőíveket helyezett el. Kéijük a megyében élő nyugdíjaso­kat, hogy ezeken a helyeken április hóban kérjék, keressék és írják alá a gyűjtőíveket. A gyűjtőíveken alá­írásával bizonyítja minden aláíró, hogy egyetért a Nyugdíjasok Orszá­gos Képviseletének az időskorúak és nyugdíjasok érdekében megfo­galmazott alapvető követeléseivel. Követeli, hogy a demokratikusan megválasztott Parlament és Kor­mány tegyen hathatós intézkedése­ket a rendszerváltás óta rohamosan felgyorsult életszínvonalromlás, a milliók elnyomorodásának, a társa­dalmi igazságtalanság mértéktelen terjedésének megállítására. 1. A létminimumon vagy az alatt élő, közel 80 százaléknyi nyugdíjas helyzetének javítását, 2. Az aktív foglalkoztatottak nettó bérkiáramlásával megegyező nyug­díjemelést, 3. Az özvegyi nyugdíjkiegészítésnek a kormányprogramban beígért tör­vényi rendezését, 4. Az alapvető egészségügyi ellátás állami garantálását. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, lakha­tási költségek áremelkedésének olyan korlátozását, hogy azok a nyugdíjemelés mértékét ne halad­hassák meg, 5. A társadalombiztosítási önkor­mányzatok függetlenségének bizto­sítását, jogaiknak kiterjesztését, pénzügyi helyzetüknek stabilizálá­sát. A gyűjtőíveket az akció végén a kor­mányfőnek kívánjuk átadni. A Nyugdíjasok Megyei Képviselete ügyvivő testületé „Mert a föld jelenti az életet...” Sajóvelezd (ÉM) - Csodálom azo­kat az embereket, akik a világ leg­természetesebb módján minden nap teszik a dolgukat, miközben az évek- évtizedek során egy tartal­mas, színes életút áll egybe. Ilyen csodálója vagyok Sajóvelezden Kö­vér Balázsnak, igaz azért is, mert évek óta atyai barátomnak tisztel­hetem. Am ennél jóval többről szól a fáma. A fold, a mezőgazdálkodás szeretete végigkísérte egész életé­ben. Mint mondja: ősei is egyszerű parasztemberek voltak, ő csak az örökükbe lépett. Közben nyitott volt a világra, az ország dolgaira. Min­dig határozott véleményt formált a különböző fejleményekről. Jött a szövetkezet, abban állattenyésztési brigádvezetőként dolgozott. Küld­ték különböző tanfolyamokra. Nyugdíjba vonulása előtt hét évet a Borsodi Vegyi Kombinátban dolgo­Kövér Balázs Fotó: Végh Csaba zott. A munka mellett mindig ma­radt ideje, hogy rigmusokba szedje gondolatait. A versek mellett szíve­sen írta községe, Sajóvelezd króni­káját, gyűjtötte a néphagyományt, módszeresen amatőr néprajzossá képezte magát. Több dolgozattal je­lentkezett az Istvánffy Gyula me­gyei pályázaton. Most 72 évesen igazán pihenhetne családja köré­ben. Két gyermeke - egy lánya, egy fia - négy unokával ajándékozta meg. Nem, nincs megállás, amíg bíija magát. Öthektárnyi földet vet­tek ki a téeszből, azt műveli. Azt vallja: az ilyen egyszerű parasztem­bereket kellene kamatmentes Intel­lel segíteni. Mert a föld jelenti az életet... Kövér Balázs úgy gondolta, hogy verssel tiszteleg a honfoglalás 1100. és községe Sajóvelezd fennállása 700. évfordulójának. Nyugdiiasforum a gondokról, a Jövőről Sátoraljaújhely (ÉM - N.Z.) - Az „Életet az éveknek” Országos Nyug­díjas Szövetség megyei szervezete, a Sátoraljaújhelyi Városi Önkor­mányzat egyesített szociális intéz­ménye és a helyi klubok március 29-én nyugdíjas fórumot rendeztek a Közgazdasági Szakközépiskolá­ban. A kissé hűvös aulában nagy számban voltak jelen az időskorú érdeklődők, akiket előbb a Lavotta János Művészeti Szakiskola és a Kossuth Gimnázium diákjai egy rö­vid kulturális műsorral köszöntöt­tek, majd Csernai Ferencné, szociá­lis intézményi igazgató megnyitója után, Knoll István, az országos szö­vetség elnöke szólt a nyugdíjasok életéről, gondjairól. Hangsúlyozta: nem ezt a sorsot érdemlik a mai idő­sek egy élet viszontagságos, szorgos munkája után. A társadalom e fájó problémáját meg kell oldani, bár az ország helyzete olyan, hogy kár vol­na illúziókat ébreszteni, mert rövid időn belül nem remélhető javulás a nyugdíjasok esetében sem. Mert egyenlőre nincs miből magasabb nyugdíjat adni minden jószándék ellenére sem. Azt azonban elvárjuk: ne romoljon tovább az idősek hely­zete. Ilyen veszély sajnos van, mert például a közüzemi díjak emelését országos szinten nem tudják ellen­tételezni, e téren a helyi önkor­mányzatok segíthetnek, ha van rá fedezetük. Knoll István beszámolt arról, hogy a kormányfő az év elején fogadta a nyugdíjasszövetségek ve­zetőit és megértő, építő jellegű be­szélgetést folytatott velük. Jelenlétével és tájékoztatójával megtisztelte a nyugdíjasokat Lacz- kó Károly, a város polgármestere is. Kiemelte a folyamatos párbeszéd, a rendszeres találkozók fontosságát a város polgáraival. Előadásában az igényekről és a lehetőségekről be­szélt. Szólt a város adottságairól, Hogy például az Elzett Certa létszá­ma harmadára, a dohánygyáré ne­gyedére csökkent. A kisebb üzemek, szövetkezetek is nehéz helyzetbe kerültek. Ma 27 százalékos a város­ban a munkanélküliség. Nehézsé­gekkel jár a város intézményeinek fenntartása és nem jut elég pénz szociális célokra sem, miközben a város lakossága öregszik, a fiatalok elvándorolnak, több idős ember ma­rad egyedül. 1994-ben negyvenmil­lió forintot fordítottak segélyezésre, ez ’95-ben 103 millióra emelkedett, mégsem sikerült kielégíteni minden Knoll István előadását tartja a fóru­mon Fotó: Bódisz Attila indokolt kérést. A polgármester az önkormányzat együttérzéséről és segítőkészségéről biztosította a nyugdíjasokat. Végül Magyar János alpolgármester, háziorvos az egész­ségügyi ellátásról, a városi lehetősé­gekről tájékoztatta a fórum részt­vevőit. Reménységhez összefogva, együtt könnyebb Tiszaújváros (ÉM) - A Reménység Nyugdíjasklubot a Tifo nyugdíjasai hozták létre. Vezetőnk Fehér Csa- báné. Színvonalas klubéletet éltünk, megemlékeztünk minden évben hét alkalommal a névnapjukat ünnep­lőkről. Finom vacsorákat főztünk, a klubtagok pedig süteményeket hoz­tak. Volt olyan év is, hogy vettünk egy disznót, és a Tifo Szabadidő Központ konyháján dolgoztuk fel és disznótoi'os vacsorát főztünk. Látni kellett volna azt a sok szorgos kezet, akik ott dolgoztak. Azt az örömet, hogy együtt van a társaság és tölt­jük a hurkát, a kolbászt! Végül még vacsora után is mindenkinek jutott egy táskára való kóstoló. Persze most már a mai árakon ezt nem tudjuk megismételni. Farsangi bált is minden évben szerveztünk, de fő feladatunknak tekintettük, hogy a beteg társainkat meglátogassuk és csekély ajándékot és virágot is vi­gyünk részükre. Klubtagjaink kö­zött van egy versíró is - Balogh Sán­dor - egy vastag füzetre való verset írt mór. A 75. születésnapjára ki­nyomtattuk a verseit, s azzal kö­szöntöttük fel. Nagyon megha­tódott. Több alkalommal szerveztünk színházlátogatást, számtalan eset­ben elmegyünk kiállításokat meg­nézni. Csoportos és egyém üdülése­ket szervezünk a nyugdíjasaink­nak. Minden évben elvisszük őket kirándulni, az ország nevezetessé­geit megmutatjuk nekik. Nagyon sok szép emlékkel tér­nek haza nyugdíjasaink. Alacsony nyugdíjukból ilyen kirándulásokat nem tudnának maguknak megen­gedni. Voltunk Esztergomban, ahol megtekintettük a Bazilikát, majd hajóval átmentünk Visegrádra. Ha látták volna azokat a meghatódott, könnyes arcokat és szemeket, ami­kor a gyönyörű tájakat meglátták az alföldi emberek, azt soha nem le­het elfelejteni. A Mól Rt. vezetősége és a szakszervezeti bizottsága min­den évben meghív bennünket kará­csonykor egy kis ünnepségre. Ilyen­kor az rt. igazgatója elmondja, hogy mi történt az elmúlt év folyamán. Előtte kultúrműsor van, s mikor át­megyünk a kisterembe, gyertya­fényben ragyog az egész helyiség, s a karácsonyfa csillog-villog, szikráz­va szórja szét fényeit. Az asztalok pedig finomabbnál-finomabb ka­láccsal, pogácsával, gyümölccsel és italokkal van megterítve. Február végén klubvezetőnk felkért, hogy rendezzek reformkonyha bemuta­tót, mivel tudja, hogy szeretek főzni, s főleg ezen ételek fogyasztásának vagyok a híve. A reformkonyha be­mutató nagyon nagy sikert aratott. Égymás utón kérik el a recepteket a nyugdíjasok. További terveink: készülünk a következő névnapi összejövetelre. Színházlátogatást szervezünk. Sze­gedre megyünk kirándulni. Keszt­helyre viszünk 37 nyugdíjast üdül­ni, közben ellátogatunk Sümegre, Tihanyba, Veszprémbe az ottani ne­vezetességeket megtekinteni. Ebben a rohanó, nehéz években kell egy ilyen kis csoport, ahol ki­kapcsolódhatnak az emberek a napi gondokból, s elfelejtkezhetnek arról milyen nehéz fenntartani magukat a kis nyugdíjukból. Kardos Imréné Reformkonyha-bemutató.a klubban Fotó: ÉM-archív Emlékezés... Részletek De sok évforduló, mit e nemzet megélt, Amiről az írás és hagyomány regél. De rég volt, hogy Árpád fehér lova nyergén Szép serege élén bejött Vereckénél. Kárpát tetejéről lenézve e tájra így sóhajthatott fel, „itt leltem hazára!” Ahogy beljebb jöttek, nem álom, valóság Jó legelőt, mezőt ígért a rónaság. Erdő, mező, nádas telistele vaddal, Folyók tiszta vize úgyszintén halakkal. Meg is telepedtek e gyönyörű tájon, Aminél szebb nincsen sehol a világon. Ezeregyszáz éve körülbelül annak, Hogy büszke őseink itt le is ragadtak. Ettől az időtől próbálom követni Az eseményeket, s egy csokorba kötni. Szeretném, ha csokrom, minden egyes szála Hétszáz esztendőnek lenne krónikása. Bár tudjuk, hogy vár volt a várhegyen, földvár Amikor valamelyik szép ősünk erre járt. Büszke Bors vezérnek bizalmas embere Sajó menti tájat, hogy szemügyre vegye. Lovát megitatta folyónk hús vizében, Éjjel gyönyörködött a csillagos égben. Talán innen nézte azt a csillagösvényt, Csaba királyfinak várta visszatértét.- Voltak, el se mentek, de hát nincsen írás, Évszámot nem említ az egyetlen krónikás. De ezerkettőszázkilencvennégy évben Részbirtok eladást jegyeztek fel éppen, Hunt-Pázmány nemzetség bírta e vidéket Várral és kastéllyal mind a két Velezdet. E jegyzések nyomán éppen hétszáz éve jelöli az írás Veleszt majd Verezd-et, Azóta lakják is, de változik képe Hol páran, hol többen, de él Velezd népe. Többször is volt mikor vér festette vizét- Csehek, vagy tatárok akarták a vesztét. Negyedik Bélának, a nagy királyunknak Vert hada egyrésze erre lelt kiutat. Gyászos Muhi után egy része Boldvának, Másik része pedig nyugati iránynak. Úgy hisszük, erre vall az a földrajzi név Ahol tábort vertek, a neve „szekerrét”. Mátyás királyunk is jött erre a részre Dölyfós Komoróczi kifüstölésére. Szomszéd Németiben kastélyt csináltatott, A mi erdőnket is taposta csizmája - Amikor vadkannak eredt a nyomába. Volt itt pestisjárvány, kaszája aratott Nőt, férfit épp úgy, mint. apró magzatot. Jött a rabló török, a megmaradt népnek A völgykatlan adott némi menedéket. A kivetett adót tőlük behajtotta Az embereket, meg robotba hajtotta. Majd csak Eger vára elvesztése után Hagyta el e tájat lófarkas muzulmán. Közben volt itt azért öröm és vigasság Amikor az icce édes borát itták. Tömöri Lőrinc és Kövér Margit, nászán Mulatta az időt a vidám rokonság. A tizenhatodik századnak elején Egy régi kastélyban volt ez az esemény. Majd a század végén Rákóczi György révén A Kövér családnál újra volt eljegyzés Dóra lányuk lett az ifjúnak arája Összeköttök egymást örök boldogságra. Azt mondják a bölcsek, a szekér kereke Egyszer fölfelé megy, máskor meg lefele. Ausztria felől, sötét felhők jártak Hosszú volt. a keze a Habsburg családnak. Rákóczi Ferencnek szabadság zászlaja Labancok által lett a sárba tiporva. Elbukott a szent ügy, a birtok is elvész, Az osztrák hatalom rá tette a kezét. Ekkor lett falunkba több birtokos család. Radvánszky, Szepessy, Losonczi. és Osváth Hétszáznyólcvannégyben Felsővelezd leég, Ennek a falunak ez lett aztán a vég. Ez már nem épült fel, maradt Alsóvelezd, Aminek a neve lett majd Sajóvelezd. Fehér falú, karcsú, szépen ívelt tornya Többször megújított templomhoz simulva, Nyolcszázharmincnégytől vigyázza e tájat. Harang szava jelez, ha ellenség támad. - És szólt reggel, délben és szólt temetésre, Egiháborúnak a közeledtére. Két világháború vitte el harangját S a lélekharangot fegyvernek olvasztják. Messze zúgó hangja elném ult örökre, Véres gyilkot szóró ágyú lett belőle. Irta Kövér Balazs Sajóvelezd c

Next

/
Thumbnails
Contents