Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-05 / 55. szám

1996, Március 5 Az ESZAK'MaGYARORSZÁG keddi melléklete A SZELLEM VILAGA A tornateremtől a társulatig A „színházszagú" kassai Thál iáról, a magyarságról, a titokról Az aranyoroszlán című mesemusical egyik jelenete Fotó: Bujdos Tibor Színház a tévében Miskolc (ÉM) - A Magyar Televí­zió 2-es programja március 9-én, szombaton este 10 óra 20 perctől élő, egyenes adásban a Miskolci Nemzeti Színházból közvetíti Szín­házról színházra című műsorát. Az est programjában közreműködnek a színház társulatának tagjai és vendégei. Részleteket láthatunk a most folyó előadásokból, Kerényi Imre műsorvezető beszélgetésre in­vitálja a társulat vezetőit, művésze­it. A különlegességnek számító est­re jegyek válthatók a színház jegy­irodájában. A szervezők kérik a kö­zönséget, hogy a közvetítés megkez­dése előtt 20 perccel foglalják el he­lyüket. Pandora-pályázat Miskolc (ÉM) - A Pandora szelen­céje (Lulu) című előadáshoz kapcso­lódva színikritikai pályázatot hir­det a Miskolci Nemzeti Színház. A pályázaton bárki részt vehet, akinek véleménye van, és azt írásban ki tudja fejezni. A pályázati kiírás sze­rint a kritika lehet dicsérő, lehűzó, eufórikus vagy más - csak közönyös nem. A pályaműveket (maximum 2 gépelt oldal teljedelemben) április 15-ig lehet elküldeni a Miskolci Nemzeti Színház titkárságára (3501 Miskolc, Pf.: 113.). A első helyezett 10, a második 6, a harmadik 4 ezer forint jutalomban részesül. A leg­jobb pályaműveket közük a Színhá­zi Esték című lapban. A beküldött kritikákat a színház vezető munka­társaiból alakuló zsűri bírálja el. Újhelyi bérlet Sátoraljaújhely (ÉM) - Négy elő­adásból álló színházi bérletet liirdet a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ. Az első alka­lommal, március 18-án, hétfőn este 7 órától a budapesti Vidám Színpad Marc Camoletti Leszállás Párizsban című komédiáját mutatja be. A Vi­dám Színpad ezen kívül még egy elő­adással vendégszerepei a zempléni városban, május 6-án a Négy mezte­len férfi című vígjátékot mutatják be. A bérletsorozat másik két előadá­sát a kassai Thália Színház adja. Áp­rilis 1-jén a Házasság olasz módra cí­mű komédiát, május 13-án a Semmi és végtelen című Aaron Sorkin-drá- mát láthatja az újhelyi közönség. ÉS a színházban Miskolc (ÉM) - Az Élet és Iroda­lom (népszerű nevén: ÉS) című fo­lyóirat antológiáját mutatják be március 29-én délután 4 órától a Miskolci Nemzeti Színház nézőtéri társalgójában rendezendő irodalmi délutánon. Szabó Nóra Kazincbarcika (ÉM) - Az elmúlt héten Az aranyoroszlán című mesemusicallel vendégszere­peit Kazincbarcikán a kassai Thália Színház. Ekkor beszél­gettünk munkájukról, terveik­ről két fiatal színésszel - a fia­talt talán fölösleges külön jelez­ni, mert a kassai Thália Szín­házban 30 év az átlagéletkor - ülés Oszkárral és Petrik Szi­lárddal. □ Illés Oszkár színész-szervező...? I. O.: - Miután a kassai Thália kis színház, mindössze 55 dolgozóval, s ebből 16 színész, igyekszünk olyan feladatokat is felvállalni, amelyeket más, nagy színházaknál a kiszolgá­ló apparátus elvégezne. Meggyőző­désem, hogy jobb is így a szervezés, mintha egy irodában ülő személy el­képzelné a turnét. Fontos ez a fel­adat azért is, mert az évi 160 elő­adásból csak 40 van Kassán, egyéb­ként pedig bejárjuk Dél-Szlovákiát, Magyarországot, vagy éppen a ma­gyarlakta osztrák településeket. Tehát lényegesen több időt töltünk „tájon”, mint otthon. De a szervezés mellett én is ugyanúgy játszom, mint a többiek hasonló „civil” fel­adatokkal. □ A Thália - a létező kettőből - az egyik szlovákiai magyar nyelvű színház. Kassán igényelte a színhá­zat a magyarság? P. Sz.: - Korábban a komáromi Jó­kai Színház tagozataként működött a kassai társulat. Közép-Európa legnagyobb nemzetiségi középisko­lájának vezetője ajánlotta fel a tor­natermüket a színház számára. Ti­zenöt évig az udvaron tornáztak a diákok, de volt Kassának magyar színháza. Egyébként nálam na­gyobb ember mondta, hogy ,jó szín­házat csak ott lehet csinálni, ahol jár a villamos”. Hát Kassán jár. Nem túl zajos, 250 ezres nagyváros, ahol 15 ezer magyar nemzetiségű ember él - legalábbis a hivatalos adatok szerint -, a kellő történelmi miliő, az ihlet is adott. Bárcsak másból is ennyi volna...! I. O.: - A kassai Thália kamarajel­legű kis színház, sokkal közelibb a kontaktus, mint egy hagyományos színházteremben. 250 személyes a nézőtér, de Verebes István szerint „színházszaga van”. □ Ezek szerint nem csak a kassai magyarok látogatják... I. O.: - Nagyon sok magyar várossal kiváló a kapcsolatunk, a nyíregyhá­ziakkal különösen. Rendszeresen járnak át Magyarországról a premi­erjeinkre. □ Gondolom, az utóbbi, feszültségte­li időszakban nem. könnyű fennen hirdetni a magyarságot... P. Sz.: - Mindössze egyetlen szlo­vák nemzetiségű kollégánk van, a többiek magyarnak vallják magu­kat hivatalosan is. Tulajdonképpen senki sem tagadja meg a magyarsá­gát, csak a kényelmi szempontok miatt sokan szlovák iskolába járat­ják inkább a gyerekeiket, és ez szé­pen beolvasztja őket. Egyre fogynak a magyarok Kassán is, de nincs fe­nyegetettség, vagy félelem. A na­gyobb baj az, hogy támogatás sincs. Magyarországon egy kisebb színház 150 millióból gazdálkodik, mi min­dössze 7 millió koronát kaptunk egy évre - ez 37 millió forint -, és ebből is elvettek büntetésképpen 2 milliót mondvacsinált, koholt vádak alap­ján. Ez az, ami megnehezíti a dol­gunkat, de nemcsak a miénket, más, szlovák színházakét is. □ Nincsenek alapítványok, mecénások? I. O.: - A magánalapítványokat ép­pen most készül törvény által meg­szüntetni a kormány. Ha akad is el­vétve támogatás, azt bérezésre nem használhatjuk fel, csak a működési körülmények javítására, ezt szigo­rúan ellenőrzik. Szóval nincs állan­dó rendezőnk, tervezőnk, dramatur­gunk, pénzünk, csak lelkesedésünk. P. Sz.: - Különben is, lélekben mi már mindenre felkészültünk, volt itt annyiféle verzió: teljes megszünte­tés, összevonás, félprofi nemzetiségi szmház. A legjobb az lenne, ha békén hagynának, de bármelyik nap, bár­melyik órában történhet valami. □ Most viszont a gyerekek itt Barci- kán egy remek előadást kaptak. Szá­momra ez különleges, mert általá­ban felnőtt darabokkal járnak itt. P. Sz.: - A gyerekeknek úgy kell játszani, mint a felnőtteknek, csak sokkal jobban. Ez a titka, és ezt sem én találtam ki. A gyerekek reakció­ja tisztább, őszintébb. De a különbö­ző régiókban a felnőttek is más-más módon fogadják a poénokat. Nem az országhatárok döntenek a közön­ségről, nincs rá definíció, de minde­nütt mások az emberek, a gyerekek pedig ebből a szempontból még kü­lönlegesebbek. I. O.: - Kiss József rendezte a dara­bot, Szabados György, egy kassai dzsesszmuzsikus írt hozzá zenét, így a La Fontaine-történetekből ki­alakult egy látványos mesemusical, harminckét betétdallal. Innen Ózd- ra megyünk, ott lesz a nyolcvana­dik előadás, és ez elég szép szám már egy magyar színház számára is. Az aranyoroszlán titkában em­beri és állati „elegyeket” játszunk. Csak jelzésekkel, karakterekkel, emberi állatjelmezekkel adjuk a gyerekek tudtára, hogy ki a róka, a farkas, a nyuszi. Nagyon kedvező a fogadtatás. □ És a további tervek? I. O.: - A Mágnás Miskára készü­lünk, aztán Ratkó József Segítsd a királyt! című darabja következik, amely hasonló az István, a kii’ály té­májához, és kiválóan beleillik a mil- lecentenáriumi programsorozatba. Nyáron a Diósgyőri várban is bemu­tatjuk, ezzel kapcsolatban előreha­ladott tárgyalásokat folytatunk. Ugyanakkor továbbra is játsszuk a Bánk bánt, a Semmi és végtelent, és a Házasság olasz módra színpadi változatát, amellyel áprilisban is­mét Ózdra jövünk. És persze Az aranyoroszlán is itt van. ^Képtár A Miskolci Páholy tagjai az elmúlt szombaton láthat­ták a színházban a Leány- vásár című előadást. Utána - a darab hangulatához igazodó - partin szórakoz­hattak a színház támo­gatói. A vállalkozóbb ked­vű vállalkozók lézer­pisztollyal lövöldözhettek, megülhették a műbikát, a hölgyek a legényvásáron kisorsolt férfiakkal táncol­hattak... Fotók: Dobos Klára Volt egyszer egy Székely Színház Gyöngyösi Gábor Ezt a Ids megemlékezést lehetne közhelyekkel, paradoxonokkal, sőt sokak ellenérzését kiváltó módon is megírni. Közhelyekkel úgy, hogy leír­hatnám, miként a könyveknek, a színházaknak is megvan a maguk sorsa. A paradoxont az je­lentené, ha azzal kezdeném: most egy olyan színház születésének évfordulóját ünnepük Marosvásárhelyen, amely már nincs is, így fél évszázados fennállásáról sem beszélhetünk. So­kak ellenérzését - azokét, akik létrehozása kö­rül bábáskodtak, és azokét, akik a már nem lé­tező színházat a maguk előzményének tekintik - úgy válthatnám ki, ha arról írnék - könnyű így utólag okosnak lenni -, hogy' mind megszü­letése, mind megszüntetése része volt Románia jól átgondolt, hosszú távú nemzetkiségi politi­kájának, amelyről ma már mindenkinek lehet némi fogalma. Nos, akármennyire is szeretném elkerülni ezeket a zsurnalisztikái csapdákat, vala­mennyire foglalkoznom kell velük, mert indo­kolnom kell valahogy' azt is, hogy miért nincs és miért nem volt több mint kétszáz esztendős vajúdás után sem Marosvásárhelyen állandó, de úgy is mondhatnám önálló magyar színház, és miért volt olyan nagy dolog, magyar kultúr­történeti esemény az Állami Székely Színház fennállásának huszonhét esztendeje. Aki az elnevezések finomsága között különbséget tud tenni, az persze az egészet sejtheti. Szentimrei Jenő, Marosvásárhely poéta doktusza 1957- ben még könyvet írt arról a harcról, amely az állandó marosvásárhelyi színház megteremté­séért folyt az évszázadok folyamán. Az úgynevezett Állami Székely Színház ugyanis 1946. március 10-én kezdte el tevé­kenységét valóban évszázados harc után, amennyiben a Székely Színház előzményének vesszük a Kazinczy barátja, Aranka György ál­tal 1790-ben meghirdetett mozgalmat „egy ma­gyar játékszínnek felállítására”. Ezek az előz­mények mégis úgy hozták, hogy Marosvásár­helyen székely színház alakult és nem ma­gyar. Ez a kis eltérés pedig köszönhető volt an­nak, hogy ekkor kezdett elterjedni az a román nemzetpolitikai gondolat, hogy a székelyek tu­lajdonképpen elmagyarosított románok, így le lehet választani az erdélyi magyarokról. Á Ro­mániába szorult magyarság az áldemokráciá­nak, egyenlőségeskedésnek erre a csapdájára csak akkor ismert rá, mikor kiderült, hogy a magyarság száma tíz százalék alá csökkent, amit nem egészíthetett ki a székelység néhány százaléka. így gyorsan meg lehetett szüntetni a Magyar Népi Szövetséget, fel lehetett oszta­ni az úgynevezett Magyar Autonom Tarto­mányt, fel lehetett számolni a Bolyai Egyete­met, s minden intézményt, amely a tíz száza­lék feletti magyarságnak már meg volt, ide számítva később magát a Székely Színházat is. Az Állami Székely Színházat, amelynek tu­lajdonképpen soha sem volt saját épülete. Megalakulásától az úgynevezett kultúrpalotá­ban játszott, egy gyönyörű, de színjátszásra al­kalmatlan hangversenyteremben. Ilyen mos­toha körülmények között is nagyszerű színé­szek, és nagyszerű előadások otthona volt a marosvásárhelyi kultúrpalota. A megalaku­lást olyan nevek fémjelezték, mint a két világ­háború közötti magyar filmekről is jól ismert Delly Ferenc, Borovszkv Oszkár az emigráció­ból hazatért Kovács György, s a később Buda­pestre „menekült” Szabó Ernő (Hannibál ta­nár úr), valamint a fiatalabb generációt képvi­selő Csorba András, (Az aranyember), Lo- hinszky Loránd, Kőszegi Margit, Ferenczy Ist­ván és Csongor, de vég nélkül sorolhatnánk azokat, akik Tompa Miidós igazgatása alatt Marosvásárhelyen szereztek nagyon jó hírne­vet az erdélyi magyar színjátszásnak. De igen hosszú sort tenne ki azok neve is, akik Magyarországra áttelepülve folytatták a Székely Színház hagyományait. Elegendő, ha Bács Ferenc, Tanay Bella, Ferenczy Csongor, Keresztes Sándor, Bálint Márta nevét említ­jük, akik ma budapesti színházak tagjai. Marosvásárhelyen most ünnepelnek. A vá­ros főteréből kihasított építészetileg is szépen kialakított telken 1973-ban építették fel az új színházat, amelybe a rögtön életrehívott ro­mán színház mellé a tagozattá degradált ma­gyar társulat is beköltözhetett. Persze, úgy is lehet ezt mondani, hogy az első állandó úgyne­vezett kőszínházat háborúk, rendszerváltások és rezsimváltások után mégis csak a románok építettek a magyaroknak (is) Marosvásárhe­lyen, abban a városban, amelyet egykor Szé­kelyvásárhelynek hívtak. Á Székely Színház születésének 50. évfor­dulóját - tekintettel az 1946. március 10-ei dá­tumra - most ünnepük éppen. Hazahívták az ünnepségekre az időközben külföldre távozott szülészeket, rendezőket is, akik közös produk­ciót állítanak színpadra az otthonmaradottak­kal. Az ünnepségeken előadással vesz részt a Budapesti Nemzeti Színház is. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents