Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-05 / 55. szám

1996- Március 5., Kedd Megyei Körkép ÉSZAK-Magyarország 7 Két intézmény - egyetlen pályázat Jövőre kezdődhetne el a miskolci kórházrekonstrukció A Semmelweis Kórház belgyógyászatának felújítását jövőre szeretnék elkezdeni Fotó: Vajda János Holnap... 0 SEGÍTSÉG A NYUGDÍJASOK KÉPVISELETÉTŐL. Ingyenes jogsegélyszolgálatot tart a Nyugdí­jasok B.-A.-Z. megyei képviselete szerdán Mezőkövesden a polgár- mesteri hivatal B. épület 1. emele­tén reggel 8 órától 12 óráig, és Mis­kolcon a Mindszent tér 3. szám alatt a 6. emeleten délután egy órá­tól öt óráig. • TÖRTÉNELMI ELŐADÁSSO­ROZAT. A Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Magyar Út Kö­rök Mozgalom következő előadása szerdán délután öt órakor lesz a Rendezvények Házában (Miskolc, Széchenyi utca 107. 2. emelet). Az előadás témája az erkölcstan, nem­zetformálás és hazafias nevelés a magyar oktatásban. Előadó: Miklós Árpád, a MIÉP megyei elnöke. • SZABADDEMOKRATA FO­GADÓÓRA. Szűcs László, az 1. számú körzet szabaddemokrata ön- kormányzati képviselője március 6- án délután három órai kezdettel képviselői fogadóórát tart Miskol­con, a selyemréti iskolában. • INGYENES JOGTANÁCS­ADÁS. Ingyenes jogtanácsadást tartanak minden szerdán délután kettő és öt óra között a Szabad De­mokraták Szövetségének Miskolci Székházában (Városház tér 2.). Be­jelentkezés a 348-692-es telefonon egész héten délelőtt tíz és délután négy óra között. • SZIKSZÓI VÁROSVÉDŐK KÖZGYŰLÉSE. Idei rendes köz­gyűlését tartja szerdán délután 5 órai kezdettel a Szikszói Városvédő és Szépítő Egyesület az általános is­kola III. számú épületében. Sváb Antal elnök beszámol az elmúlt évi munkáról és ismerteti az idei fel­adatokat. A közgyűlés nyilvános, a szervezők szívesen látnak érdeklő­dőket és új belépőket. Zenés zsákmány Miskolc (ÉM) - Az elmúlt hét vé­gén is jó néhány gazdátlanul ha­gyott autó kínálta magát a szemfü­les tolvajoknak. Az egyik jármű ab­lakát - március 2-án, a Dankó Pista utcában - betörő muzikális tettes egy kulcstartó mellett nagy halom magnókazettát is zsákmányolt. Miskolc (ÉM - BAL) - A központi címzett támogatás elnyerésére irányuló pályázat idén már egy egységként kezeli a korszerűsí­tésre szoruló Semmelweis és a Diósgyőri Kórházat - ezzel a módszerrel talán könnyebben elérhető, hogy mindkét intéz­mény megkapja az elengedhe­tetlen hozzájárulást. A következő évi költségvetés terhé­re figyelembe vehető pályázatokat céltámogatásoknál március 14-ig, címzett támogatásoknál április 14- ig lehet benyújtani. A miskolci köz­gyűlés legutóbbi ülésén foglalkoz­tak ezzel a kérdéssel. Az előterjesztéshez az egészség- ügyi bizottság, illetve a polgármes­ter nyújtott be módosító javaslatot, ezek figyelembevételével alakítot­ták ki az elfogadott határozatot. A lényeges változtatás a címzett támo­gatások terén a korábbi gyakorlat­hoz képest az, hogy ezúttal a két érintett kórházat nem külön egység­ként - azaz egymás esélyét az elbí­ráláskor rontva -, hanem egyként, azonos telephelyűként kezelik. A Di­ósgyőri és a Semmelweis Kórház épületállománya és közműrendsze­re egyaránt elavult, igencsak rászo­rulnának a korszerűsítésre. Ennek megfelelően a benyújtan­dó pályázat egy többlépcsős üteme­zést tartalmaz, három évre előre tervezve a lépéseket. Jövőre szeret­nék a Semmelweis Kórház belgyó­gyászati és hematológiai osztályá­nak a rekonstrukcióját elkezdeni, il­letve a Diósgyőri Kórház szülészeti osztályának rekonstrukcióját befe­jezni. 1998-ban kezdődne a másik szülészeti osztály, illetve Diósgyőr­ben az ideggyógyászat rendbehoza­tala, végül 1999-es indítással a Semmelweis Kórházban a sürgőssé­gi és intenzív osztály kialakítása és a központi steril-épület rekonstruk­ciója. Mindegyik prqjectre három évet számoltak az előteijesztők. Va­lamennyi feladat esetén 90 százalék lenne a központi támogatás és 10 százalékot fedeznének saját forrás­ból - több milliárd forintról van szó. Az 1997-es évre megpályázandó egészségügyi céltámogatás tárgya a gép- és műszerbeszerzés, kizárólag az alábbi szakterületeknek: a fogá­szat, a röntgen-diagnosztika, a kli­nikai laboratóriumok, az anaesthe- siológia, valamint a sterilizálás. A javasolt keretösszeg 150 millió forint, a támogatás mértéke 30 szá­zalék, tehát 105 milliót kell saját erőből biztosítani. A tényleges szak­mai igény ennél magasabb, azon­ban az önkormányzat szűkös anya­gi helyzetére való tekintettel csak erre az összegre javasolja a pályá­zat benyújtását. És a gerlékre ki figyel?! Szalóczi Katalin Az első emeleti ablakba kitett madárpárkány igazít el. No meg az előtte magasodó fán gubbasztó gerlesereg. E lebbe- nő függöny mögött várja jöttö- met az öreg hölgy, aki épp a madarak miatti aggodalmá­ban hívott föl. A csengetésre nyílik az ajtó.- Özvegy Árkusi Istvánná va­gyok, 82 éves - mondja remegő hangon a minden ízében reszkető asszony, Erzsiké. Aztán még mi­előtt magamban okát kutatnám, felvilágosít: agyvérzést kapott né­hány éve. Pár szót ejtünk a mada­rakról, de tekintete egyre a sarok­ban felállított fényképre siklik. A fotón húszesztendős forma lány.- Az unoka?- A kislányom - mondja, s ezer­nyi barázda szántotta arcát zseb­kendőjébe temeti. Zokog, mintha tegnap történt volna á több mint másfél évtized előtti tragédia. Az Árkusi házaspár valamikor kiskereskedő volt. Ä Vörösmarty utcai házukhoz tartozó üzletükből éltek. Ildiké, a lányuk vegyipari szakközépiskolát végzett. De a sa- jóbábonyi robbanás után a család barátai lebeszélték erről a pályá­ról, így a vasútnál helyezkedett el, mint belsőellenőr, s beiratkozott a budapesti Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola levelező ta­gozatára. Közben idegenvezetői képesítést is szerzett. Lehet, en­nek kapcsán ismerkedett meg a nála tizenhét évvel idősebb, ma­gyar nevű, de osztrák állampol­gárságú férfival.- Nagyon szerették egymást, az az ember még a gondolatát is leste Ildikének. Már amikor együtt voltak. A mátkaság egy esztendeje alatt többször is ellátogatott a szerel­méhez a vőnek való, akiről a szü­lők soha nem tudták meg, hogy voltaképp mi a foglakozása. Kicsit titokzatosnak tűnt, de minthogy a fiatalok jól megvoltak, nemigen firtatták, amit magától nem mon­dott el. Hogy jól keres, afelől nem volt kétségük, s valamennyien büszkék voltak az akkoriban még ritkaságszámba menő fehér Opel­re, amely időnként a kis ház elé gördült. Már beszélgettek a házasság- kötésről is. A vőlegény fölvetette, hogy majd elintézi a formaságo­kat. Hát azt jól elintézte!- Egy napon váratlanul betop­pant, s nem is velünk közölte, ha­nem egy barátunkkal, Varga néni­vel, akihez több alkalommal ebéd­re is elvittük, hogy: süssön már délutánra valamit, mert ma meg­lesz az esküvő. „No de ilyen hamar, mit szóltak ehhez Ildikéék?”, hangzott a hitet­lenkedő felelet. S a barát majd’ el­hűlt, mikor azt is meghallotta: még a legilletékesebb, az ara sem tud róla. De hasztalannak bizo­nyult minden le- és rábeszélés. A vőlegény egy kurta mondattal be­fagyasztotta a további diskurzust: „Vagy esküvő lesz ma, vagy teme­tés!” Varga néni pedig nem akart ünneprontó lenni, így vagy egy esztendeig nem is szólt az esetről. A hirtelen nász után nagyjából ugyanúgy éltek, mint addig. Több­nyire a félj jött az ifjú feleséghez, de Ildiké is többször járt kint nála. Rokonnak soha, de barátnak - orvosnak, bankigazgatónak - többnek is bemutatta az újdonsült asszonyt. Hogy miért nem laktak együtt? Mert Ildiké be szerette volna fejez­ni a tanulmányait, amit elkezdett, s nem akarta itt hagyni a szüleit sem. Erzsiké előkotoija a már százszor-ezerszer szét- és vissza­hajtott, megsárgult papírokat. Az egyiken a férj közli a főiskolával - annak reményében, hogy asszo­nyát a tények birtokában egy sze­rűen kiteszik -, ekkor és ekkor feleségül vette Árkusi Ildikót, aki egyszersmind kettős állampolgár lett. Mellé csatolva valamiféle osztrák jövedelemigazoló lap es a házassági anyakönyvi kivonat. Egy másikon Árkusi Ildikó közli ugyanezeket, s azt is, ennek elle­nére: félje akaratával ellentétben határozott szándéka, hogy folytas­sa főiskolai tanulmányait, s kettős állampolgárságú létére sem kí­vánja elhagyni az országot. A tar­talom komolyságát hangsúlyozan­dó kemény, határozott mozdulat­tal aláhúzta a mondatot. S keresz­tül húzta a jövőt. Egy napon együtt pakolt a csa­lád. Kisajátították az üzletet, a há­zat. Kijelölték számukra a bérházi lakást. Másnap még a régi fészek­ben akarták megünnepelni Ildikó huszonnegyedik születésnapját. Csakhogy másnapra kelve hiába kopogtatott az édesanya a fiatalok lakrészének bejáratán. Aztán már dörömbölt. Az apa végül felfeszí­tette a dupla ajtót, s azon túl feltá­rult előttük a kettős halál iszony­tató látványa. A félj - sosem tud­ták meg, mi okból - mindkettejük fejébe golyót repített.- Ez volt a mi sorsunk, ez jutott ki nekünk... Hogy tudjak én élni nélküle?... Még, hogy egy házas­párnak meg kelljen válnia egy­mástól, pláne, ha már idősek, mint az én férjem is volt. De hogy az egyetlen gyerekét így kelljen elve­szítenie egy édesanyának... - zo­kogja el-elfúlón.- De hát ez úgy is egyedül az én bánatom - nyugszik meg idővel. - Ezen már úgy sem tud segíteni senki. De itt vannak ezek az árva gerlék. Nekem nagyon kicsi a nyugdíjam, kilencezer-nyolcszáz, nemigen futja belőle nekik eleség- re. Az unokaöcsém hoz néha falu­ról egy kis búzát. Sokszor ügy ér­zem, mióta teljesen egyedül ma­radtam, hogy nincs is miért kikel­nem az ágyból. De aztán virrad, és megjelennek az én gerléim itt az etetőn. S akkor kinyitom az abla­kot, szórok nekik egy kis magot, s hát az olyan nagy boldogság! ... Egy ideje észrevettem, hogy cso­mók vannak a mellemben. Megál­lapították, hogy rák. De nem hagytam megmúteni. Nekem már megváltás lenne a halál. Csak at­tól lélek, hogy akkor nem lesz, ki megetesse a gerléket... Árkusi Istvánná már csak a gerléiért aggódik Fotó: Dobos Klára Tegnaptól tovább szól a rádió Miskolc (ÉM - Sz.K.)-A február 1-jén élet­be léptetett új médiatörvényhez kapcso­lódó rendelkezések többségére ugyan még várni kell, néhányuk azonban máris változásokat idézett elő a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Szerkesztőségénél. Ezekről tartott sajtótájékoztatót tegnap Hajnal József szerkesztőségvezető, Mer- za Jenő, a Magyar Rádió Körzeti és Nem­zetiségi Adások főszerkesztője, valamint Fridély László, a Rádió Delta Miskolc Kft. (RÁDEMIS) ügyvezető igazgatója. Igaz, hogy az újdonságokról először a stúdióbe­li sajtótájékoztatón a kollégák hallhattak elő­ször, a legfontosabb változásnak azonban már tegnap részesei lehettek a Miskolci Rádió hall­gatói. A délutáni adásidő egy órával hosszabb lett - e lépést Hajnal József a jövőben remélt további bővülés előjátékának nevezte. Elmond­ta, ezzel egy időben a délutáni adások maga­zinjellegét zenés információkkal tovább erősí­tik; közelebb kívánják hozni a hallgatót a rádi­óhoz, sűrűbb lesz az élő, „Kérdezz velünk!” tí­pusú műsor, hétvégeken pedig új életre kel a „Szív küldi”. A zenében a színvonalra töreksze­nek: nem kívánnak diszkórádió lenni, de az avíttságtol is távol akarják tartani magukat. „Valahol középen a helyünk” - fogalmazott a szerkesztöségvezetó, aki azt is előrevetítette, hogy ezentúl többet foglalkoznak majd a fiata­lok problémáival. A szombati, vasárnapi pon­tos műsoridőről még folynak a tárgyalások, az eredményről a hallgatók a rádióból értesülnek. Az új médiatörvény értelmében a Magyar Rádió a továbbiakban nem készíthet kereske­delmi műsorokat, s nem köthet olyan reklám- szerződéseket, amelyek a másik fél számára kizárólagosságot jelentenek. így új alapokra kellett helyezni a RÁDEMIS és Magyar Rádió Miskolc Körzeti Szerkesztősége között 1989- tól fennálló együttműködést. Az új szerződés szerint a RÁDEMIS ezután a Magyar Rádió Reklámirodájának helyi médiaügynöksége­ként működik, de nem kizárólagosan, tehát mások előtt is nyitva áll ugyanezen lehetőség. De a kft.-nek sem a Miskolci Rádió jelenti az egyetlen „hirdetési felületet”, nagyobb súlyt helyeznek eztán a központi rádióadásoknak, s tovább bővítik a strandreklámok körét - szá­molt be terveiről Fridély László. portré Pótáné Orosz Ágnes Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Kedves, mosoly­gós szemű hölgy fogad minket a mezőkövesdi gyermekkönyvtárban. Pótáné Orosz Ágnes napi négy órában foglalkozik itt az érdeklődó fiatalokkal.- Eredetileg óvónő vagyok - mondja a gyer­mekek Ági nénije -, de tizenkét evvel ezelőtt szülés közben agyvérzést kaptam, s nem me­hettem vissza a szakmámba. A gyes alatt sike­rült egészségileg úgy helyre jönnöm, hogy el­vállalhattam ezt a munkakört. Szeretek itt lenni, hiszen emberek között vagyok, s ami a legfontosabb, gyerekekkel foglalkozom. A be­tegségem súlyos volt, örültem annak, hogy életben maradtam. Az orvosok most is azt mondják, hogy fogadjam el ezt az állapotot véglegesnek, hiszen nagyobb javulásra nincs remény. Ennek ellenére én optimista vagyok. Örülök annak, hogy most már el tudom látni magamat, s a gyermekemet. A féljem sajnos négy éve meghalt, így níost egyedül nevelem a tizenkét éves fiámat. Ó kitölti az egész napo­mat, életemet. Nagyon komoly fiú, s most már olyan önálló, hogy' nem szorulunk a nagyma­mák segítségére. Fantasztikusan elfogadja az én állapotomat, ha iskolába indul, sokszor visszaszól: Anya, vigyázz magadra! Most, ti­zenkét évesen recepteket gyűjt, s a főzéssel, sütéssel próbálkozik. Az ő léte értelmet ad mindennek, Pótáné Orosz Agnes a gyermekkönyvtár­ban kollégái segítségével megszervezte a Karddal-lantal 1100. éven át című gyermekve- télkedót. Ez egy' tizenegy hónapon át tartó ve­télkedősorozat. Bízik a jövőben, s abban, hogy míg fizikai­lag búja ezt a munkát, addig lesz lehetősége arra, hogy' itt legyen. Otthonában virágokat nevel, s fiával időnként nagyokat sétálnak, be­szélgetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents