Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-27 / 73. szám
ELETMOD Az EszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1996. Március 27. mmmmmxmmmm Zsibongó - A gyerekek oldala Locsolóversek húsvétra Mihalcsik Szilvia Miskolcon lakik, és 20 éves. Miért, szerepel akkor a Zsibongóban, az Eszak-Magyaror- szág gyerekoldalán ? Mert gyerekeknek ír verseket. Hozzánk húsvétra való locsoló-rigmusokat juttatott el. Tehát, fiúk, most felfrissíthetitek a verskészletet. Higgyétek el, a lányok (mamák és nagymamák) örülnek, ha nem mindig azt hallják, hogy „hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!”... Köszöntök mindenkit húsvét alkalmából, Locsolkodni jöttem messzi városkából. Az úton, ahol jártam nyílott sok-sok virág, Szebbnél szebb rózsa, ibolya, tulipán. Meglocsoltam mindet forrás friss vizével, Téged is megöntelek illatos kölnimmel. * Sziasztok lányok ma van húsvét napja, Remélem hogy jó sok pénzzel tele van a buksza. Meglocsol mindenkit, álljatok be sorba, Hímes tojás, piros nyuszi legyen markotokba. Akinél nem látok se nyuszit, se tojást, Hagyom, hogy elhervadjon, mint egy száraz virág. * Húsvét hétfőn korán kelek, Mert locsolkodni sietek. Meglocsolom Sárikát, Sárikának kis húgát, édesanyját, nagymamát. Piros tojást, nyuszit kapok, És még hozzá jól is lakok. Akiktől a lányok transzba esnek Eszenyi Miklós A kazincbarcikai Akropolisz közönsége a hét végén sem hazudtolta meg önmagát, a lányok szinte hajukat tépve sikoltoztak, mikor a fiúk táncra perdültek a színpadon. Értékelték ezt a Hip Hop Boyz tagjai, mert újra és újra visszamentek ráadást adni, Real Action boldogan mondta: „Tökéletes közönség vagytok.” A fiúk szemmel láthatóan kimerültek, mégis erőt vettek magukon, hogy éjjel fél 2 körül az újságíró kérdéseire válaszoljanak. ÉM: - Azt hiszem, megbocsátható, hogy először Real Action-höz fordulok, hiszen kazincbarcikai születésű vagy. Milyen gondolatokkal jöttél ide, a szülővárosodba fellépni? Real Action: - Igen, a színpadon is elmondtam, hogy Barcikán születtem, noha egészen kiskoromban laktunk itt. Arra emlékszem, hogy nagyon büdös volt a BVK miatt, pedig akkor még bölcsőből szagoltam az ibolyát. Jó érzés ide eljönni, legutóbb is fantasztikus bulit rendeztünk, annak ellenére, hogy akkor nem ismertek bennünket ennyire. ÉM: - O.G. Duck, téged néhány évvel ezelőtt szinte minden este láttalak a siófoki Csikó Diszkóban... O.G. Duck: - Ott táncolt Action is. Nagyon sokat dolgoztunk a Csikó „disznóban”, olyannyira, hogy egyszer beszakadt alattam a színpad. ÉM: - Sikeresen kimásztál. O.G. Duck: - Igen, de egész nyáron viseltem a nyomát a lábamon. ÉM: - Elképesztő, amit a színpadon, műveltek. Gondolom, elfáradtatok. Levy T.: Nem igazán a fáradtság a probléma, hanem az, hogy még négy fellépésünk van ma este. EM: Hogyan bírjátok a hosszú éjszakai turnékat? Levy T.: - Ha a menedzsment hagy bennünket aludni, akkor bírni lehet, de rendszerint vasárnap reggelre beszerveznek valami televíziós műsort és akkor kiütjük magunkat. De hát Istenem, ez az élet. O.G. Duck: - A kocsiban állandóan alszunk, szegény Action meg vezet. ÉM: - Mi az oka, hogy a harmadik lemezetekkel törtetek be a piacra? Levy T.: - Egyértelműen az új kiadónk. A Rekord Express, aki egyben menedzserünk is, rendkívül jó reklámkampánnyal dolgozta ki ezt a lemezt, kiváló a kapcsolatunk a regionális rádiókkal és televíziókkal, így a legtávolabbi helyekre is eljutott Budapestről a lemezünk. ÉM: - A műsorotok, külföldön is eladható. Van ezirányú tervetek? Levy T.: - Ez most már nem terv: nyílt titok. Januárban kint voltunk a Midemen és annyira előrehaladtak az események, hogy az „Ott várok rád” maxi április 22-én „Paty goes tonight” címmel fog megjelenni egész Európában az X-Music kiadásában, 29-én pedig nyugat-európai turnéra indulunk, először körbe Ausztrián, aztán Németországban. A tervben szerepelnek amerikai és angol fellépések is. A hipp hopp megviseli a boyz-ot (előadás után az öltözőben) Fotó: Feledi E. Árnyszínház (2.) Hegyaljai Sándor bűvésziskolájában most folytatjuk az árnyoktatást. Reméljük, az egy hónappal ezelőtti figurákat már jól begyakoroltátok, hiszen az újabbak már nehezebbek. De még van egy fokozat. A következő alkalommal már egészen profi figurákat tanulhattok meg! Ha a te kezed által vetett árnyék nem lesz pontosan olyan, mint anúlyet a rajzokon látsz, annak oka nem ügyetlenséged, hanem az, hogy mindenki kezének más-más formája van. Rövid időn belül rá fogsz jönni, hogyan lehet ujjaid megfeszítésével vagy behajlításával segíteni ezen! Hattyú Az óriás kődelfin története A Bükk elvarázsolt mélyében van egy delfin alakú szikla, és ezt onnan tudom, hogy évek óta őrzöm titkát. Egy napfényes májusi délutánon egyedül sétálgattam Abaújban. Épp a lemenő napot csodáltam, mikor belebotlottam valamibe. Lehajoltam, hogy megnézzem, hát látom, hogy egy berozsdásodott vasfogantyú. Megpróbáltam kirántani a földből, de az nem húzódott ki, hanem vele együtt kinyílt egy ajtó is. Ahogy benéztem az ajtó mögé, nem akartam hinni a szememnek, mert a mélybe gyémántgrádics vezetett le. Nem is teketóriáztam, leszaladtam a barlang csillogó gyomrába. Ahogy leértem, ismét eltátot- tam a számat, mert a sziklák gyémántból voltak, és az egyik hasadékból kristálytiszta víz zubogott egy rózsaszínűén ragyogó tóba. A meglepetések sora még nem ért véget, mert a mély tóból egy kardszárnyú delfin dugta ki a fejét. Az óriás, ámde szelíd állattal hamarosan megbarátkoztam, s mikor hazaindultam, elhatároztam, hogy senkinek sem beszélek róla, de amikor csak tehetem, visszajövök ide. Ezután nem volt olyan nap, amikor ne gondoltam volna a titkomra. Ahányszor csak visszatértem, mindig új és új dolog fogadott, de az idő gyorsan szaladt, és nyár lett. A nyáron már nem kirándulhattam annyit egyedül, de amikor tehettem, ellátogattam az én titokzatos barlangomba. Élt az erdőben egy gonosz vadász, akivel útjaim során sokszor találkoztam, s szóba is elegyedtünk egymással. Sohasem kérdezte, merre tartok, s én nem voltam elég óvatos. Már régen figyelt engem, s egy nap nem bírta visszatartani magát, követett egészen a titkos helyig. Megvárta, míg bemegyek, majd kisvártatva utánam jött. Amint meglátta hatalmas barátomat, habozás nélkül előkapta puskáját, s a szemem láttára elsütötte. Ekkor megindult a fold. A gyémánthegyek egyszeriben kövekké változtak, s a csillogó tó is rögtön kiapadt. A barlang omlani kezdett, de engem egy hatalmas szikla kiemelt a földből. A vadász a kövek között lelte halálát. Lemásztam a szikláról, s csak később vettem észre, hogy delfin alakú. Azóta is ott magaslik karcsú alakja. Ti is megláthatjátok, ha sétáltok Abaújban. Restás Gergő 4. a oszt. Hunyadi Alt. Isk., Miskolc----------------- —.— -----—_—I------I-------ut---------—mt— M esék egy képről Egy hónappal ezelőtt közöltünk egy fényképet. Különös formájú sziklát ábrázolt (most is megnézheted, emlékeztetőül elhelyeztük a mesék között). Nap égette, szél és víz formálta. Vagy talán tündérkezek? Ezt kérdeztük tőletek. És számtalan választ kaptunk. Meséket gonoszokról és jókról, tündérekről, óriásokról. Van, aki delfinnek, van, aki kobrának és van, aki háznak, manónak, sasnak, gorillának, fatörzsnek vagy éppen dinoszaurusznak látta. írtak mesét emődi, kazincbarcikai, miskolci, putnoki, tállyai gyerekek. Vass Tibor költőt kértük meg, hogy olvassa el a meséket és válogassa ki a legjobbakat, amiket közölhetünk itt, a Zsibongóban. Örömmel olvasott, és nehéz szívvel válogatott. Mert szép történeteket kellett rangsorolni. Végül sikerült. Most három mesét közlünk, azután még hármat. De akinek nem kerül be a meséje a Zsibongóba, annak is köszönjük, hogy velünk játszott! ígérjük, lesz még hasonló alkalom! A kőkobra Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer három szikla, s azon egy gyönyörű erdő. Éltek ott őzikék, mókusok, nyuszik és mindenféle hüllők. Egyszer a kobrában, az erdő varázslójában félelmetes ötlet villant fel: - Lerombolom a középső szikla bal oldalát úgy, hogy egy hatalmas kőkobra alakuljon ki. De ehhez az erdő népének is volt egy pár szava, mert a középső hegy bal oldalán nagyon sok állat élt. Ezért az állatok elhatározták, hogy háborút indítanak a kobra ellen. Egy küldöttség ment a kobrához, hogy lebeszélje tervéről, de ő hajthatatlan maradt. Összehívta hüllőtársait, és rendkívüli szónoki tehetségével a maga oldalára fordította őket. Varázsereje és a benne minden feltétel nélkül hívő csapata hatalmas erőt adott neki. Hiába tiltakozott és védekezett a többi állat, a kobra végre tudta hajtani gonosz tervét. A szikla élethűen ábrázolta a zsarnok kígyót. Az őzikék, mókusok, nyuszik nem tehettek mást, a szélső két erdőbe menekültek. A kobra formájú sziklafalon nem maradt növény, így' csak a hüllők érezték jól magukat rajta. A többi állat visszavonult ugyan, de nem adták fel a harcot. Szövetkeztek a nappal, széllel és az esővel, és lassan-lassan visz- szacsempészték az eletet a kopár kobra-sziklára. Először a szél hordott termőtalajt és magokat a szirtekre, majd a nap és az eső érlelte, növesztgette a növényeket, fákat, új erdőt a sziklán. A hüllőcsapat tehetetlen volt. A természet ily nagy erejével nem tudtak szembeszállni. Azóta újra együtt él a hejcei erdőben az állatok népes serege, de a hüllőket azóta a gonoszság, a hideg kegyetlenség jelképének tartják. Gulyik Tamás 4. a. oszt. Hunyadi Alt. Iskola, Miskolc A gonoszság jutalma Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol egy gonosz óriás. Egyszer kirabolta Hetedhét országot, elvitte a szép királylányt is. Évek teltek el. Egyre több fiú próbált szerencsét, hogy kiszabadítsa a királylányt, de mind ott hagyta a fogát. Innen messze élt egy király, annak volt egy fia. A királyfi ezt mondta egyszer apjának:- Apám, én elmegyek megmenteni a királylányt. Kiszabadítom, bármibe kerül. A király féltette egyetlen fiát, de mégis elengedte. Elindult a királyfi, hát lát egy kis legyet, ami belegabalyodott egy pókhálóba. A királyfi gondolt egyet, előkapta kardját és kiszabadította a legyet. Szegény úgy remegett, mint a nyálfalevél. Nagy nehezen tudott csak megszólalni.- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet, ha bajba kerülsz, csak zümmögj háromszor, és én rögtön ott leszek. Elbúcsúztak egymástól, és a királyfi folytatta útját. Egy erdőbe érve egy keservesen jajgató hangra lett figyelmes. Elindult a hang irányába. Egy fenyőfa tetején egy kis törpét pillantott, meg, aki bajuszánál fogva csüngött a fán. A királyfi őt is kiszabadította, a törpe hívójele pedig három bajuszpödrés volt. Ment tovább a királyfi. Nagyon elfáradt, ledőlt pihenni egy hatalmas tó partjára. Egyszer csak hallja, hogy valaki végtelenül ordít. Ahogy jobban körülnézett, észrevett egy óriás krokodilt a tó partján. Ódaszaladt és megkérdezte, hogy miért ordít olyan keservesen. A krokodil így válaszolt neki:- Nagyon fáj a fogam, annyira be van dagadva a szám, hogy már három napja nem tudok semmit enni. Nagyon kérlek, segíts rajtam, és én sem leszek hálátlan. A királyfi lekapta a nadrágszíját, körbekötözte vele a rossz fogat, és egy hirtelen rántással kihúzta. A krokodil megígérte, ha háromszor összekoccantja a fogát, ő rögtön ott terem és segít rajta, ha bajba kerül. Elbúcsúztak, és a királyfi ment tovább. Három éjjel, 3 nap ment, míg elérte az óriás várát. A várat hatalmas várfal vette körül, olyan magas, hogy arra emberfia fel nem mászhat. Hirtelen eszébe jutott a le- gyecske, zümmögött háromszor. A legyecs- ke - látva a királyfi nagy gondját - pici léggyé változtatta őt, hogy könnyen átjuthasson a várfalon. A királyfi pillanatok alatt bejutott a várba légy alakjában. Megkereste a rab királylány szobáját, háromszor megrázkódott és visszaváltozott emberré. A királylány agyon megörült neki, és rögtön azon kezdtek tanakodni, hogy miképp tudnának elszökni az óriás elől. A királyfinak eszébe jutott a törpe, és háromszor megpödörte a bajuszát.- Miben segíthetek, kisgazdám? - kérdezte a törpe. A királyfi elmondta, hogy szeretnének a várból kijutni. Erre a törpe a szakállából és bajuszából vastag kötelet font, amin le tudtak ereszkedni a falon. A királyfi megfogta a lány kezét és futásnak eredtek. Eközben észrevette az óriás, hogy megszökött a királylány. Azonnal nyomába eredt a szökevényeknek. Pillanatok alatt utol is érte őket. Elkapta a királyfit és beledöngölte a homokba, a királylánnyal pedig visszaindult a vár felé. A királyfi háromszor összekoccintotta fogát. Jött a krokodil, kihúzta a homokból és ketten elindultak az óriás után. Pár perc múlva utol is érték őket. A krokodil nekirontott az óriásnak. Hatalmasat beleharapott, mire az óriás fájdalmában kővé változott . Azóta is ott áll az a szikla magasan meredve az ég felé, mutatva azt, hogy így jár az, aki gonoszul viselkedik. Ha kíváncsi vagy rá, te is megnézheted. Jobbágy Ildikó 5. b. oszt. Serényi Általános Iskola, Putnok
