Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-12 / 61. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Március 12., Kedd szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon------/ a z ESZAK-magyarország -ban Megjelenik minden héten • • i •• ital e e csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! HÍREKET VÁRUNK! Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15. Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:..................................................................................................... Címe:................................................................................................... T elefonszáma:................................................................................... H ivatalos képviselő neve:.................................................................................................... Szöveg:............................................................................................... 1996. Március 12., Kedd Itt-Hon Ms 3 Költségvetés - egy nehéz év után Az idén ismét kapnak támogatást az első lakáshoz jutók Érsok Istvánné polgármester Bükkaranyos (ÉM - B.O.) - Huszonharmadik éve a település elöljárója Érsok Istvánné, aki szerint ilyen nehéz helyzetben még soha nem volt a helyi közigazgatás, mint mostanában. És ez elsősorban azoknak a központi intézkedéseknek, döntéseknek róható fel, amelyek aligha nevezhetők önkormányzatbarátnak. Mindezek ellenére optimista, bízik a mielőbbi kilábolásban és kollégáiban, akikre maximálisan támaszkodhat. MWMagBiaMMMMBaaMi 9 Az idei költségvetés előkészítéséhez már jó előre hozzáfogtunk, ugyanis már ’95 novemberében megtárgyalta a képviselő-testület a jövő év koncepcióját, s a közösen kialakított elképzelések függvényében készült el az a tervezet, amelyik az ismert normatívák alapján taglalta a várható kiadásokat. Miután a kimutatás 5 milliós forráshiánnyal záródott, egy újabb testületi ülésen - január 31-én - kellett dönteni arról: hol, milyen területen lehet valamit visszafogni. Február 14- én végül is a grémium elfogadta az 1996-os költségvetést. □ Mi az, ami mellett következetesen kitartottak? • Abban mindannyian egyetértettünk, hogy intézményeinket - iskola, napközi otthonos óvoda, idősek otthona és a szociális ellátási rendszer - továbbra is működtetni kell, méghozzá változatlanul. Mivel sem csoportösszevonásban, sem megszüntetésben e területen nem gondolkodtunk, így ez volt a meghatározó „alaptétel” a költségvetésben. Természetesen a gázberuházásra felvett hitelt is rendszeresen törlesz- tenünk kell, amelynek részlete és kamata jelentős terhet ró ránk még jó pár évig. Mindenesetre tavaly is sikerült távol kerülnünk a csődhelyzettől, amit nagyban köszönhetünk annak a két pályázatnak, amit még jó időben sikerült elnyernünk. □ Jut-e egyáltalán fejlesztésre, beruházásra? • Egy minimális összeget elkülönítettünk a már tető alá hozott új óvoda építési munkálatainak folytatására. De sajnos saját erőből csak apró lépésekben araszolhatunk előre. Már többször pályáztunk címzett támogatásra, reméljük mihamarabb megkapjuk, hiszen a megnövekedett gyermeklétszám miatt nagyon nagy szükség lenne két tanteremre (az iskolaelőkészítés is a napközi otthonos óvodában folyik) és az intézményeinket ellátó konyha korszerűsítésére. Nem várunk azonban ölbe tett kézzel addig sem, mert némely kőműves munkálatokat, továbbá a villanyszerelést, a nyílászárók behelyezését, az üvegezést a szülőktől érkezett egyéni felajánlások alapján elkészíttetjük. Bizony egyre inkább szükség lesz a mai pénzszűke világban a társadalmi összefogásra, amelynek valamikor nagy múltja volt a településen. Amire még az idén gondoltunk, az a gázhálózat kiépítése miatt megrongált utak garanciális időben történő kijavíttatása, de van ahol nekünk kell erre fordítanunk. □ Bizonyára sokat adnak ki szociális támogatásokra is, hiszen a kohászatból jó néhány bükkaranyosi lakos került ki munkanélküliként. • Jelenleg 35 jövedelempótló- sunk van, ami éves szinten jelentős kiadás, bármennyire is kicsiny az az összeg, amit egyszerre kifizetünk. A közismert segélyezési formákon kívül az idén egységesen, minden tanulóra gondolva ingyenes tízórait biztosítunk, de vannak olyan többgyermekes családok is, amelyeknél a teljes óvodai, vagy iskolai térítési díjat átvállaljuk. S az idén - kisebb kihagyás után - ismételten támogatjuk egy korábbi rendele- tünknek megfelelően azokat az első lakáshoz jutó .fiatal házasokat, akik még nem töltötték be a 35. életévüket és Bükkaranyoson kívánnak építkezni, vagy lakást vásárolni. A nőnapi ünnepi ebéd: csigaleves A bükkaranyosi idősek klubjában szorgos kezű asszonyok fogadnak. Egy nagy asztalt körbeülve valamennyien gyakorlott mozdulatokkal sodorják a levesbe való csigát. Ezúttal nem megrendelésre készítik a tésztát, hanem ünnepi ebédre. Négy nap múlva nőnap - mondják kell a finom tészta a napközi otthonos óvoda konyhájáról érkező húslevesbe (ahogy ők nevezik: csigalevesbe), ami után rántott hús kerül majd az asztalra. Egy héten egyébként két délelőttöt is eltöltenek a „munkaasztal" mellett, hogy gyakori kirándulásaikra pénzt gyűjtsenek. Hi ti Jegyzet Társasházi kiszorítósdi Bodnár Ildikó A többség akarata a mindennapok gyakorlatában mindig nagyobb súllyal esik a latba, mint a kisebbségé. És ez így természetes, mert olyan közösség aligha van bárhol is, amelynek tagjai mindenkor és mindenben egyetértenek. A közösség életét szabályozó döntések mindaddig, amíg nem sértenek súlyosan kisebbségi, vagy akár egyéni érdekeket, a demokrácia szabályai szerint jogosan érvényesülhetnek abban a közegben, ahol megszülettek. Ám ha ez másként van, olyan helyzet állhat elő, amely megingathatja az előzőekben vázolt „alapigazságot." Alábbi történetünk mindenesetre ez utóbbit látszik alátámasztani. Adott Miskolc belvárosában egy társasházi lakóközösség, amely megalakulásakor közgyűlésen - mint a társasház életében legnagyobb szerepet játszó fórumon - határozott arról, milyen arányban viseljék a tulajdonostársak a közös költségeket. A többség arra szavazott, hogy tulajdoni hányadtól függetlenül fizesse mindenki ezt a tételt, amelynek egy része a felújítási alapot gyarapítja majd, míg másik része az üzemeltetési költségeket fedezi. Az idők folyamán azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fajta teherviselés igazságtalan és elfogadhatatlan, ami az infláció felgyorsulásával mindinkább nyomasztotta azokat, akikre aránytalanul több hárult. No persze ezt csak azok érezték, akik sokkal kisebb lakás után ugyanannyi közös költséget fizettek, mint a lényegesen nagyobb (akár kétszer akkora) otthonban lakók. Ezen a fura helyzeten többször szerettek volna változtatni az érintettek, de kisebbségi véleményükkel minden esetben magukra maradtak, azaz leszavazták őket. Illetve a legutóbbi közgyűlésen, amikor ismét napirendre került az ügyük, arra hivatkozva hárították el ismételten felvetésüket, hogy a villanyt, a liftet, a bérházi fűtést ők is ugyanúgy „használják", mint bárki más. A másfél szobás lakásokban lakó 11 tulajdonos - többnyire egyedülálló kisnyugdíjas - igazáért a bírósághoz fordult. Mert hiába bír a közgyűlés a legmagasabb döntési jogkörrel, az ott szentesített döntés sérelmes a számukra. A társasházak esetében az általános gyakorlat valóban az, hogy a közös költségeket a lakások nagysága, azaz a tulajdoni hányad szabja meg. De ha a konkrét ügyből indulunk ki és abból a legutóbbi közgyűlési okfejtésből, hogy mindenki egyformán használ „mindent", akkor is meginogni látszik a többségi érvelés. Hiszen egyáltalán nem lehet mellékes az, hogy a közös dolgokból lakásonként egy, vagy több személy részesül.
