Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-11 / 60. szám
4 ESZAK-Magyarorszag Levelezés, Szólástér 1996, Március 11», Hétfő El a kezekkel Csillebérctől! Szerkeszti: Bodnár Ildikó A nyugdíjasok érdekvédelmi hetilapjában, a Hírhozóban olvastam arról a felvetésről, hogy a csillebérci volt úttörőtábort nemzetközi edzőképző központként kellene hasznosítani. Az is felmerült, hogy az MLSZ apparátusa is kapjon helyet itt. Kérem! Ne csináljunk e szép objektumból hazai és külföldi vendégcsoportok számára összkomfortos üdülőt! Mert az lenne. Régebben úttörőtábor volt, a gyermekek birodalma, a jövőben is szolgálja e nemzedéket. Legyen a fiatalok sportcentruma, ahol atletizálhatnak, focizhatnak, tornázhatnak, kinek mihez van adottsága. Jó néhány iskolában vannak olyan tehetséges fiatalok, akiket elküldhetnének néhány hetes edzőtáborba, Csillebércre. Összetoborozni már cshk azért is érdemes lenne őket, mert elkelne némi utánpótlás egy-két sportágban. A sportok királya - véleményem szerint - az atlétika, amelynek színvonala kis országunkban majdhogynem a nullával egyenlő. Ilyen versenyeken bizony a mezőny végén kullogunk. A futballal ugyancsak hadilábon állunk, úgyhogy lenne mire felkészíteni itt a fiatalokat. És ráadásul az ifjúságot menedzselni a legjobb, „befektetés”! Remélem, ezt a döntéshozók is így gondolják! Nyíri. Kálmán Ha Múcsony - akkor miért Szuhakálló? A címbeli felvetést úgy is folytathatnám, hogy tulajdonképpen Alberttelep hova tartozik? A helyzet legalább annyira bonyolult, mint ennek az írásnak a (kettős) címe. Mert az Alberttelep helységnév használatát 1936. december 21-én az akkori belügyminiszter a 8.628/1938 B.M. számú rendeletében engedélyezte. Ez az engedély az 1945. év utáni pártharcok, és a később meginduló tanácsi bürokratikus ügyintézési folyamatok viharában valamikor az 50- es évek elején - állítólag - érvényét vesztette, (jónéhány mú- csonyi törzslakos esküszik arra, hogy ilyen engedély soha nem létezett, pedig volt) és azóta Alberttelep sem térképen, sem út- táblán nem található. Volt, de leszerelték. Pedig ennek a bányásztelepülésnek, amely az 1920-as évek elején alakult, a széncsaták idején országos híre volt. A „termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom, a frontfejtés és később az önjáró ffontbiztosí- tás kikísérletezése és sikeres beindítása is ennek a bányatelepnek a nevéhez fűződik. A 800 éves Múcsonyé minden tiszteletünk és becsületünk, szeretnénk velük békében, barátságban és szövetségben élni, de nehogy azt higgyék, hogy az alig hetven éves Alberttelepen nincsenek lokálpatrióták. Ezek a lokálpatrióták a bányatelepnek nevet akarnak! Alberttele- pet, amely a környéken mindenütt ismert, de semmilyen hivatalos megerősítést egyelőre nem kapott. Ennek nem csak érzelmi, de praktikus okai is vannak. A postai irányítószámok bevezetése óta, mintegy 25 éve a község kézbesítési ügyei fenekestől felfordultak. A távolság, és a két posta (Múcsony, Szuhakálló) nagysága alapján az akkori „okosok” úgy döntöttek, hogy Alberttelep postailag tartozzon Szuhakállóhoz. Az az igazság, hogy ezt jól megkeverték, mert az alberttelepiek személyi igazolványába lakóhelyként Múcsony van bejegyezve (irányítószáma 3744) de a posta Szuhakálló, amelynek irányítószáma 3731. Ennek köszönhető, hogy a hivatalos és ajánlott levelek (például bírósági idézés, katonai bé- hívó stb.) a múcsonyi, a miskolci és a szuhakállói postahivatalok között napokig kószálnak, mert Múcsonyból Alberttelepre nincs postai kézbesítés, csak Szuha- kállóból. így aztán gyakran megtörténik, hogy egy fontos, és hivatalos levél az utolsó, vagy az utolsó utáni pillanatban érkezik meg a címzetthez. Ha mindehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a nyugdíjasok, amíg nagy nehezen el nem intézik, nyugdíjukat csak Múcsony postahivatalban vehetik fel, akkor az itt uralkodó postai kézbesítési káoszt totálisnak mondhatjuk. Az Egészségbiztosítási Pénztárnál azt elérni, és velük megértetni, hogy hiába Múcsony a nyugdíjas lakhelye, postai kézbesítőhelye Szuhakálló, rendkívül nehéz és a bizonyítási művelet nemegyszer két-három hónapig is eltart. Természetesen a családi pótlék és egyéb juttatások kifizetése alkalmából is ez a helyzet. így aztán a címzett - mivel kézbesítő Múcsonyból Alberttelepre nem jár - sétálhat, esetleg buszozhat (nem kevés pénzért) 3-4 kilométert, csak azért, hogy azt a néhány ezer forint „alamizsnát”, amely jóllakni kevés, éhen halni sok, felvegye. Ez a helyzet már töbh mint 20 éve tart. Volt éppen elég kezdeményezés ennek az áldatlan állapotnak a felszámolására, de sem az impotens tanácsi rendszer, sem az előző önkormányzat nem tudott ezzel a feladattal megbirkózni. Alberttelep lakói szeretnék végre megtudni, hogy hova tartoznak. Mert ha Múcsonyhoz, akkor miért a szuhakállói postahivatalhoz? Vagy ha Szuhakállóhoz, akkor a hely irányítószáma miért múcsonyi? Azt hiszem, eljött annak az ideje, hogy ezt az évek, évtizedek óta vajúdó problémát az illetékesek megoldják! Ne kelljen végre az albertte- lepieknek (sokak szerint ilyen település nincs is!) Múcsonyba utazni, gyalogolni az ajánlott leveleikért, csomagjaikért, nyugdíjaikért, családi pótlékjukért stb. Ideje lenne a megoldásnak! Példáuí úgy, hogy ez az egyelőre térképen sem található település kapna egy kis fiókpostát és főleg egy önálló irányítószámot! Az sem ártana, ha felkerülne a térképre, de ehhez önálló községnek - elválva Múcsonytól - kellene megalakulni. Szerintem minden variáció elképzelhető, de végrehajtani, amelyben a múcsonyi önkormányzatnak van döntő szerepe, azt kell, amelyik Alberttelep mintegy 2300 lakosának a legjobban megfelel. Papp András Alberttelep - (Múcsony, de szuhakállói irányítószámmal) Majd ha a hivatal elmondhatja magáról... A minap írásos üzenetet kaptam a miskolci közterület-felügyelettől! Házunk előtt pisz- . kos, elhanyagolt a közterület és annak rendbe tételére kaptam ‘határidőt azzal a kedves meg- tjegyzéssel, hogy ha nem teszek 'eleget ennek a felszólításnak, ,akkor... jaj nekem, mert ő a 120- • as közterületi ellenőr! Elsőre megijedtem, hogy ko- I moly hatóság így megbírál! Nos, meg kell mondanom, hogy vannak bizonyos fenntartásaim, úgy mint: 1. Városi betartása kell annak a rendeletnek, hogy a szemétszállító kukákban, konténerekben guberálni tilos, illetve csak a hivatal által kiállított, pecséttel ellátott fényképes igazolvánnyal lehet. A kiszórt szemetet a guberáló köteles visszatenni a szemetes edénybe. ■Ennek rendőri felügyelet a biztosítéka. Egy rendőr - egy kukázó. 2. A takarítási kötelezettség a házfaltól számított 10 méter ‘távolságig terjed. Ha ennek a szankcionáló előírásnak eleget kívánunk tenni, akkor a házunk előtt bonyolódó közúti forgalomnak az egyik sávját le kell zárni, mert balesetmentesen a takarítás nem végezhető el. Gondolom, az erre szolgáló engedély kérvényezés útján az illetékesektől beszerezhető, hiszen a kapott felszólítás szerint kell, hogy ez a művelet háromnaponként ismétlődjön és a rendőri, közúti forgalom ezzel biztosítható. 3. A harmadik megjegyzésem már erkölcsileg is nélkülözi a komolyabb és a humorosnak szánt elemeket! Majd ha a hivatal elmondhatja magáról, hogy nincs Miskolcon elhanyagolt, piszkos közterület, akkor olyan jó példát mutatott, amit nem csak én, hanem rajtam kívül sok száz polgári lakos követni fog. Addig tisztelettel ajánlom magam, és bármikor kész vagyok munkatársaikat elkalauzolni a város belterületén oda, ahol sok keresnivalójuk lenne. Ezen felül már csak a jogossági oldalt tekintve van egy kifogásom: szerintem csak akkor lehet igazán jogszerűnek tekinteni a kifogást, ha az is jelen van, akit a kifogás érint. Kuszmann Károly Miskolc A szűkebb belváros többnyire rendezett, nem úgy a környéke Fotó: Végh Csaba Nyáron kényeztetik, télen éheztetik A kutyás téma kifogyhatatlan. Nemhiába az ember leghálásabb, leghűségesebb társa a kutya, aki sajnos gyakran csalódik bennünk. Gondoljunk csak az utóbbi idők történéseire, így a szikszói kutyairtásra, amely megyénket országszerte ismertté tette. Aztán itt van Miskolc ebrendelete, azon belül is bizonyos fajták kitiltása a városból, az otthonokból. Ez is országos ügy lett. A napokban a televízió rendezett fórumot kutya ügyben. Az ebek közben élik világukat, harcolnak létükért. Még a szokásaik is az ember életét kopírozzák. Mindig a legerősebb kutyának van igaza. Mindig a legerősebb kutya szaporít. Kiharcolja jogát a legjobb húsos falathoz. Gerincességben túlszárnyalja az embert. Ahova egyszer elkötelezte magát, az számára élet és halál. Gazdáját még akkor is követi, ha az időnként élettelen tárgynak tekinti. Nekem is van kutyám. Önző módon elvárom tőle, hogy őrizze, védje a számomra nyugalmat, kikapcsolódást jelentő telkemet. Nem kívánom ingyen. Hűséges társamnak tekintem. Sem a betegség, sem az időjárás nem akadályozhat meg abban, hogy naponta felsétáljak hozzá, hogy ne éhezzen, ne szomjazzon. Mintha csak meg- éreznék a szomszédos telkek elhanyagolt kutyái, hogy nálam védelemben részesülnek. Gyakran idegen kutya fogad a telek közelében, vagy idegen kutya kísér le a buszmegállóba. Őlyan nyári kedvenc, akit csak elegáns pórázon vezetve sétáltatnak a telek előtti úton. Tudom, nem mindenkitől várható el, hogy fakir és megszállott legyen. Annyi viszont mindenkitől elvárható, hogy a nyáron kényeztetett kedvencéről télen is gondoskodjon. Volt olyan távolabbi telektulajdonos, aki a bérházba nem vihette magával nagyobb testű kutyáját télire, engem kért meg, hogy fogadjam be. Kénytelen voltam visszautasítani, mert elég nekem a sajátomat megfelelő módon ellátni. Megoldotta valahogyan, mert a tél folyamán csak egy alkalommal találkoztam vele a hegyet járva. Ilyenek vagyunk mi emberek. Bitoroljuk, pusztítjuk, romboljuk a ránk testált környezetet, világot. Még meddig tehetjük büntetlenül? Bartha István _ SZÓLÁSTÉR / írja: az Olvasó Trükkös kutyaszán Társadalmunk lecsúszott rétegéből szólok. Kérem, kiáltok: Ne tegyék ezt velünk! Nem a kártya, az ital, a lóverseny juttatott ide. Csupán a kor és a társadalmunk kóros állapota. Én ugyanis a valós, és nem a festett Magyarország polgára vagyok, s mint ilyen, már túl vagyok azon, hogy színház, mozi, vagy könyv jelentse azt az igényt, ami másutt talán természetes. Egyszerű szavakkal: erre nem „fussa”. A „kisember” (nem én találtam ki) büdzséje nem teszi lehetővé az ilyen luxusigények kielégítését. Meg aztán nemcsak igével él az ember. Mondhatják erre! Mindig csak sírunk! (Mit tegyünk mi magyarok, ha csak így tudunk igazán mulatni.) És pont most! Amikor itt van a nagy menetelés ideje. Menetelés közben akarnak ezek színházba, moziba menni, vagy könyvet olvasni? Ilyen gyülevész haddal hogyan mehet az ország az OECD- be? Ebbe a fényes, és csak a kiválasztottak CLUB-jába. Le kell mondani az ilyen kicsinyes igényekről! Nem a mindennapi élet, a CÉL a fontos! Én csak attól félek, hogy az OECD-ben másnap röhögni fognak. Mert a belépés még csak megy valahogy. Fehér ingmell, fényes szmoking, hajtóka. Csak jaj, az Istenért! Ne forduljunk meg! Mert akkor kilátszik a magyar puszta... Akkor menjünk ebbe a fényes klubba, ha az ország hátulja is rendben lesz. Ez nem Opera-bál! Oda az egész országot kell bevinni. Ne tessenek már hitegetni, hogy holnap majd jobb lesz. Vagy holnapután, csütörtökön ébéd után. Az eszkimók azt a trükköt találták ki, hogy a szánhúzó vezérkutyára egy rudat erősítenek, és erről egy darab hús lóg le a kutya orra előtt. És a szerencsétlen csak fut, és reméli, hogy egyszer majd eléri a húst. Pedig ha tudná, hogy ezt a legjobb barátja, az ember találta ki. Hát kérem, ezt a szörnyű játékot űzik velünk már évtizedek óta. Tisztelettel kérem! Ezt a rudas-húsos játékot ne csinálják velünk. Ehhez már öreg az ország, és aligha hiheti bárki is, hogy ennek egy kiskutya is bedől. Próbálják meg ezt a szánt úgy átvinni Európából Európába, hogy közben elhiszik: a kutyákban is van annyi értelem és emberség, mint a hajtókban. Szűcs Ferenc Miskolc A körömi cigányságról Körömben az 1148 főnyi lakosság mintegy 50 százaléka cigány. A munkanélküliség - mint Damoklész kardja - elsősorban a szakképzetlen munkásréteg felett lebeg. Közöttük is a cigányság a leginkább veszélyeztetett népcsoport. Ez adódik egyrészt az elbocsátásokból, másrészt az iskolázatlanság miatt. A családok jövedelempótló támogatásból, családi pótlékból és rokkantnyugdíjból élnek (tengődnek). A települési önkormányzat semmiféle segéllyel nem támogatja az etnikumot, hiába lenne rá több lehetősége, amit a Népjóléti Minisztérium „ruház át” rá. A közel 550 fős cigányság helyzete ma az alulképzettség és az erősödő előítéletek miatt kilátástalan, s a kialakuló új struktúrában sem számíthatnak javulásra. A munkanélküliség körükben meghaladja a 80 százalékot is. És a nagyon alacsony életszínvonal adja a feladatot: az embereknek foglalatosságot kell (kéne) biztosítani saját környezetükben. Szándékosan nem munkáról beszélek, mert ehhez munkahely is kéne. Sajnos a mai világban cigány munkásra nincs szükség, mert ha felvétel van is, akkor is elutasítják szegény romákat. Ezért több a roma munkanélküli! Mert legyen az a nem cigány ember bármilyen koldus, vagy netán alábbvaló, mint egy cigány, akkor is: Magyar. Egy biztos, bármilyen úton indulunk is el, eredményhez csak akkor érhetünk, ha nem gyűlölettel támadunk, hanem nyíltan elismerjük, elfogadjuk ennek a népnek a létezését, és megértéssel és érdeklődéssel fordulunk feléjük. így segítségünk is termékenyebb talajra hullik, és biztos, hogy e világban ők is megtalálnák helyüket. Az állattartás elterjedését akadályozza, hogy nincs erre fedezetük az embereknek, mert jövedelempótló támogatásból megélni is nehéz, nemhogy gazdálkodni. A legtöbb háztartásban még a konyhakertet sem tudják művelni a vetőmag hiánya miatt. Pedig a cigányság úgy állattartásra, mind mező- gazdasági munkákra igen is alkalmas lenne, ezt ki merem jelenteni nyíltan. Ehhez kéne a segítség egyes minisztériumoktól és a helyi önkormányzatoktól. (Bezzeg kifogás az mindig van, többféle is.) Mi szükséges egy ilyen program megvalósításához? Mindenekelőtt támogatni kell azt, aki boldogulni akar. De ugyanolyan fontos lenne a szellemi alapok megteremtése, egy mezőgazdaság népfőiskola létrehozásával. De lehetne ipari tevékenységet is folytatni, mint például járdalapokat gyártani, amire igen nagy szükség volna itt helyben is. (Van elég körömi utca, sőt más települések is biztos igényelnék ezt.) Mindezek csupán a lehetséges jövő alakításának alternatívái. Olyan út, amely megteremtheti a társadalmi normáknak való megfelelést. A körömi cigánytelep ma jó állapotban van, mivel többen igénybe vették a szociális kedvezményt. Ennek köszönhetően az itt élők nyugodt életkörülmények között élnek. Sajnos vannak a faluban olyan magyar emberek, akik azt is meg akarják szabni, hogy a községben lévő szabadidő központban kik és mikor sportolhatnak kedvükre. Mert ők úgy látják, gondolják, hogy cigány embernek nincs ott keresnivalója. A települési ön- kormányzat számára a cigány is ugyanolyan lakos, hiszen a mi fejkvótánkkal is ők rendelkeznek, ami nem kevés. Sajnos, a magyar lakosság visszahúzódó, nem igényel egyéb rendezvényeket, még a helyi, önkormányzati szervezésűeket sem. Ezért érezzük mi a gyűlöletet egyes emberek szemében, kik e nemzetet semmibe veszik, létüket, kultúrájukat, hagyományaikat figyelmen kívül hagyják. A putriba való utat pedig el kell zárni. Mert csak így illeszkedhet be a cigányság a társadalomba. Együtt, egymásért! Rontó Attila a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
