Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-06 / 31. szám

8 Ms ItT'Hon 1996. Február 6., Kedd _Miskolci Portré A játékvezető Miskolc (ÉM - Bi.I.) - Kozdrony Ta­más Miskolcon született. Az általános iskola elvégzése után a Kés Károly Építőipari-Műszaki Szakközépiskolá­ban tanult, ahol 1988-ban szerzett ké­pesítést vasútépítő szakon. Kilenc évig dolgozott a MÁV Építési Főnökségén munkavezetőként. Vasúti átjárókat ké­szített munkatársaival együtt. Szeret­te munkáját, de mivel alig jutott ide­je hobbijára, a focira, mégis ott hagy­ta. Mert a labda szerelmese volt már gyermekkorában is. Az iskolai focicsapatban elért sike­reit újabbak követték a katonaságnál. Sőt ez utóbbiak sarkallták pályamódo­sításra. Aztán - még a katonaságnál - egy szomorú dolog történt vele. Recsk­iül, ahol szolgálati idejét töltötte, egyik alkalommal stoppal igyekezett haza. Útközben a motorral súlyos balesetet szenvedtek. Először Egerben ápolták néhány hétig, majd a budapesti kato­nai kórházba került. Itt kérdezte meg az orvostól, fog-e még az életében fo­cizni. A válasz lehangoló volt: örüljön jóember, ha nem fog sántítani. Mind­ezek után óriási akaraterővel elkezdett edzeni. A térde miatt abba kellett hagy­nia az aktív sportolást. Közben megis­merkedett feleségével, Andreával, aki a helyi orvosi rendelőben asszisztensként dolgozott. Ő is azt javasolta, ne legyen makacs, hagyjon fel a focival.- Andrea ápolt, lelket öntött belém. Közben megszerettem (no nem csak emiatt), feleségül vettem. Ma már két éves Tamara nevű kislányunkkal hár­man vagyunk. Úgy gondoltam, ha nem tudok már teljes erőbedobással fociz­ni, akkor legalább a szeretet sport kö­zelében maradok. A Borsod megyei labdarúgó szövetségnél 1993-ban já­tékvezetői vizsgát tettem Közben fel­kerültem a megyei első osztályba. Sikeres meccsei között említi a Sá- toraljaújhely-Sáta mérkőzést. Termé­szetesen vannak feledhető összecsapá­sok, de még nem fütyülték ki és nem fenyegették meg egyszer sem. Égy játékvezető nem tud úgy fújni a sípjába, hogy mind a két félnek jó le­gyen - vallja. Úgy érzi, hogy a játéko­sok is elfogadják döntéseit, „...egy titkos társaság legyünk...” Egy erdélyi idegenvezető diaképes előadásai Miskolcon Miskolc - (ÉM - Bi.I.) - Egy kiáltó szó, ha nem lehet­tünk már, egy titkos társa­ság legyünk” - jutott eszem­be Remenyik Sándor egyik költeményének néhány so­ra, amikor arról értesültem, hogy a miskolci területi gondozószolgálat vezetőjé­nek, Tóth Annának a meg­hívására Miskolcra érkezett Szarka György, aki Erdély természeti és kultúrtörténe­ti nevezetességeiről tartott a közelmúltban diavetítés­sel egybekötött előadásso­rozatot városunkban, majd azt követően az ország szá­mos településén. Egyik elő­adásán kérdeztük az ide­genvezetőként is tevékeny­kedő szakembert arról, hogy miért kalauzol rend­szeresen csoportokat hazá­jában. • Romániában geológusként dolgoztam egy kutatóintézet­ben. Sok tanulmányt készítet­tem ebben a témában, az egyik­kel kint lehettem Madridban, a bányászati világkongresszu­son. Ott elismerték eddigi sike­reimet, eredményeimet, de Ro­mániában nem sok babér te­rem egy ilyen megszállott em­ber számára. Hogy politizál­junk is egy kicsit, Funar pol­gármester Mátyás királyt ro­mán nemzetiségűnek szeretné kikiáltani. Szó se lehet róla! Ő Szarka György épp olyan magyar volt, mint mi. Erdélyről egy mítosz ala­kult ki, amely távol áll napja­ink realitásától. Hogy ezt a mí­toszt manapság valós tartalom­mal töltsük meg, emberarcúvá, elfogadhatóvá tegyük, kellet­tem én és még sok más kollé­gám, akik bebizonyítják egyes tanulmányutak, kirándulások alkalmával, hogy Erdély szer­ves része a magyar történelem­nek. 150 éven keresztül, Buda eleste után itt volt a magyar kultúra szellemi anyaországa. Olyan nagyságokat említhetek, mint Báthori István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, akik nemcsak győzelmes csatákat vívtak, de politikusként is ki­váló minősítést kaptak. Én is azt vallom, amit ők, hogy az is­kolák és a templomok nemcsak Magyarországnak, de bármely nemzet megmaradásának, identitástudatának is pillérei voltak. □ Köti-e valami Miskolchoz? • Kolozsvárott szerettem vol­na megszerezni doktorátuso­mat, de ott rengeteg akadályt gördítettek ez elé. A Miskolci Egyetemre jelentkeztem, ahol eddig publikált dolgozataim alapján segítettek, támogattak, így itt védtem meg doktori disszertációmat. □ És ehhez a megszállottsághoz van egy biztos családi háttér is... • Igen, feleségem Kolozsvárott iparművész, két fiam a 23 éves András és a 19 éves Krisztián pedig - szintén e városban - a Közgazdaságtudományi Egye­tem hallgatói. Bízom abban, hogy valamelyik gyermekem utódom lesz, és az idelátogató­kat menedzseli, kíséri majd. Igyekeztem sok mindent átad­ni nekik, ami szép és nemes. Hogy mindezeket hogyan használják fel, csupán rajtuk múlik. Az idelátogatókat sok szeretettel várjuk, de azt is el­mondom, néhány napos túra csak egy töredékrészét adja mindannak, ami történel­münk veleje. Nem csupán szállodában kell élni, hanem az emberek között is, hiszen mi is, miként önök, szíveslá­tók vagyunk. S ha eljönnek, nem szeretetcsomagra, élelmi­szer- és ruhaküldeményre van szükségünk, hanem az otthon­ról jött és kapott emberi szó­ra, baráti kézfogásra. Gyerekek honi rajzasztala A nagyi születésnapján Rakaczki Orsolya 7 éves miskolci kislány rajza Otthonápolás - február elsejétől Az elmúlt évben 72 beteg igényelte a szolgáltatást Miskolc (ÉM - B.O.) - Tulaj­donképpen nem új a nap alatt az otthonápolás intéz­ménye. S hogy most ismétel­ten szólunk róla, annak az az apropója, hogy az elmúlt év elején debütáló szolgál­tatás fél év után hosszabb pauzára kényszerült. Ám most, február elsejétől újabb anyagi támogatásnak kö­szönhetően ismét beindítja ezt az újszerű, az országban kevés helyen fellehető ellátási formát Miskolc Megyei Jogú Város Ön- kormányzatának Területi Szo­ciális Gondozószolgálata. Veze­tőjét, Tóth Annát kérdeztük a kezdetekről és az átmeneti megtorpanás okairól.- Az Országos Egészségbiz­tosítási Pénztártól (OEP) pá­lyázat útján nyertünk el más­fél millió forintot az otthonápo­lás-szolgálat költségeinek fede­zésére. Tavaly február elsejétől kezdtünk hozzá egyéb tevé­kenységeink mellett - házi se­gítségnyújtás, napi étkeztetés, idősek klubja, időskorúak gon­dozóháza - az otthonápoláshoz. Az elmúlt évben 72 beteget lát­tunk el mintegy 3 és fél ezer lá­togatással. Nagyon sok családnak és magányos embernek oldották meg azt a problémáját, amit a szakszerű otthoni ápolás hiá­nya jelentett volna a számuk­ra. Akiknél ugyanis ez eddig nem volt biztosított, más lehe­tőség híján be kellett feküdni­ük a kórházba, még akkor is, amikor az előírt és szükséges, de otthon megoldható kezelése­ken kívül más ellátásra egyéb­ként nem lett volna szükségük. S hogy ez mennyire sokat jelen­tett azoknak, akik otthonaik­ban gyógyulhattak, mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy na­gyon sok pozitív visszajelzést kaptak munkájukról, de többen egyenesen az ÓEP-hez, vagy a Népjóléti Minisztériumhoz for­dultak hasonló véleményükkel. A kedvező fogadtatás után még­is egy időre le kellett állniuk.- Sajnos júliusra elfogyott az e célra fordítható pénzünk. Természetesen nem maradtak ellátatlanok otthonápolást igénylő gondozottjaink, mert házi ápolás keretében tovább­ra is felkerestük őket. De a kettő mégsem jelenti ugyanazt, így hosszú távon nem is lehet­ne helyettesíteni. Hiszen az otthonápolás kortól független, gyermekekkel, felnőttekkel és idős emberekkel egyaránt fog­lalkozhatunk ennek keretében. És ami még döntő, térítésmen­tesen. A megyében egyelőre kísér­leti jelleggel működő ápolási forma a múlt évben elindított egészségügyi reformokhoz kap­csolódik. Ahhoz a tendenciához, amely költségmegtakarítás cí­mén a kórházi ágyak egy részé­nek leépítését szorgalmazza. Az otthonápolást úgymond a kór­házi ágyak „kiváltására” talál­ták ki, azoknak az ellátására, akik nem igazán szorulnak in­tézményi kezelésre. S ez a be­tegeknek legalább annyira ér­deke, mint a kórházi költségek finanszírozójának. Az otthon nyugalmában, a megszokott környezetben az ápolásra szo­ruló jobban érzi magát. Egy pszichés tehertől szabadíthat­ják meg ezáltal azokat, akikre a kórház fehér falai és más be­tegek szenvedései különösen nyomasztóan hatnak. S most, február elsejétől sokak örömé­re ismét igényelhető az ottho­ni ápolás.- 900 ezer forintot kaptunk az OEP-től, ami önmagában nem lett volna elég az újrakez­déshez. - mondja Tóth Anna. - De a miskolci önkormányzat­ban támogatókra leltünk, 600 ezer forintot kaptunk költsége­ink fedezéséhez. Jól tudjuk, ez az összeg megint csak egy ide­ig lesz elég, de remélhetőleg menet közben megtaláljuk an­nak a módját, hogy folyamato­san működtessük szolgáltatá­sunkat. - summázza az elmon­dottakat a gondozószolgálat ve­zetője, akitől azt is megtudtuk, hogy mindazok, akik otthoni ápolásra tartanak igényt, első­ként a Klapka utca 26-28. szám alatti központot keressék fel az e célra rendszeresített formanyomtatványért. Majd a házi orvost, aki kitölti az ívet, melyre többek között azt is fel­kerül, hogy milyen ápolási fel­adatokat kell ellátnia a gondo­zónőnek, s várhatóan mennyi ideig. Továbbá az orvos azt is jelzi a papíron, hogy folyama­tos otthoni kezelésről vagy kór­házi ápolás kiváltásáról van e adott esetben szó. _A Tartalomból Megújult a templom 201 évvel ezelőtt épült fel Mályiban a református templom. Állagát az utóbbi évtizedek erősen kikezdték, így már jó ideje felújításra szorul. A re­noválás költségeit részben az egyház- kerület, részben a helyi önkormányzat fedezte. Hogy a templom kívül és be­lül egyaránt megújulhatott, az elsősor­ban a közadakozásnak és a közmun­kának köszönhető. (2. oldal) Kántorkodik és farag Vasárnaponként a sajóvámosi temp­lomban énekel Bőgős György, nyugdí­jas szirmabesenyői pedagógus, akiért rendszerint kocsit küldenek, hogy vé­letlenül se maradjon le a szentmiséről. Más napokon pedig farag egy orvosi szi­kével, ami 25 évvel ezelőtti nyugdíjazá­sakor véletlenül került a kezébe... (3. oldal) A fogyó hold alatt... Vannak, akik idős korban sem adják fel testi és szellemi aktivitásukat, sok­kal inkább „életben” tartják azt. Pél­dául úgy, hogy nyugdíjasklubban tevé­kenykednek. Ezek egyike az Avas Nyugdíjasklub, amelynek az elmúlt év­ben 85 műsoros programja volt. (4. oldal) Nátha ellen... Tréfásan azt szoktuk mondani, hogy ha kezeljük a hűléses megbetegedése­ket, úgy azok egy hét alatt meggyó­gyulnak. Ha nem adunk gyógyszert, hét napig tartanak. Hogy mit is kezd­jünk a náthánkkal? Ezzel kapcsolat­ban kérdeztünk egy miskolci családor­vost. (5. oldal) Meghitt a kapcsolat ápolt és ápoló között Fotó: Végh Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents