Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-28 / 50. szám
ÉLETMÓD .......... _ Zsibongó - A gyerekek oldala A z Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1996. Február 28. •sákbamacska Zsákbamacska rovatunkban mindig fontos és érdekes híreket, információkat találtok. Ami a „kihúzásig" titok, az az, hogy az Éretlen Paradicsom fiatal vagy a Zsibongó gyerekkorú olvasóihoz szól. Miskolci Rocktükör SlMKÓ PÉTER A lassan már-már örökzöld szlogen, miszerint Miskolc a rock városa, még a mai napig sem lejárt lemez. Noha könnyűzenei téren távolról sincs olyan nagy „banzáj” a régióban, mint mondjuk másfél évtizeddel ezelőtt, de azért érezni a mozgást, a készülődést - még ha csak úgymond, underground, azaz földalatti szinten is. Két hete már hárman értékelték az elmúlt évadot és felvázolták a ’96-os terveket. Most (és következő számunkban) folytatjuk a sort. Perényi Dénes (Atomic): - Az elmúlt évre vonatkozóan a látszat azt mutatta, hogy picit eltűntünk a reflektorfényből, ami annyiban jogos, hogy dalírással múlattuk az időt. Inkább az év vége felé játszottunk kicsit többet, ami nem jelenti azt, hogy ne lettünk volna aktívak ’95 többi részében, hiszen például megfordultunk a Sziget rendezvényen vagy a miskolci Gitártáborban is. Ha minden jól megy, az idén megjelenik a második nagylemezünk is, amihez az eddig elkészült, csaknem két lemezmennyiségú nótából szűrjük ki majdan a legjobbakat. Utána mindenképpen koncerthegyek jönnek, körbe szeretnénk járni az országot. Másrészt pedig külföldre is tapogatózunk, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ez a metalmuzsika angol nyelven megszólaltatva itthon erős ellenállásba ütközik... Bunda Attila (Vörös Rébék): - Az elmült időszakot főleg koncertezéssel töltöttük, és a jövőben is erre fektetjük majd a fő hangsúlyt. Ezzel kapcsolatosan vannak tervek, szóba került egy esetleges nyári, 1-2 hetes Németországi és Francia- országi meghívás, aminek keretében útbaejtenénk Portgáliát is. De még csak előszerződés van, mindenféle konkrétum nélkül. A múlt évhez még annyit, hogy elnyertünk egy Szív Tv pályázatot, így lehetőség volt egy félórás tévéshow létrehozására, de a Kaláka folk Fesztivál révén is sugározták a zenekart a képernyőkön. A kazettánk is jól fogyott annak ellenére, hogy semmiféle hírverést nem csináltunk. Erre az évre egy lemezanyaggal szeretnénk kirukkolni, aminek már most készen van a 80 százaléka, ehhez már csak egy-két nótát kéne hozzácsatolni. írj egy mesét egy fényképről! Mesét valójában könnyű írni, hiszen ott rejtőznek mindenütt - ha jól figyelünk. Benne vannak a napsütésben, tovább szövi őket a szél, fűszál fűszálnak suttogja, és ha lehajolsz hozzájuk, meghallhatod titkukat. Vagy ha mersz magasra, a felhőkre nézni, és nem szédít meg a magasság; ha nem csak koszos bolhafészket látsz egy loncsos kóbor kutyában, hanem az egykori bátor házőrzőt is észre veszed benne... Mesét mégsem könnyű írni. Bár mindennek van múltja, így története is. Lehet, nem pont az az igazság, amit te is kigondolsz, de hát az is lehetne az igazság. Történhetett volna úgy is. Es ha már te kitaláltad, elmesélted, ki mondhatja azt biztosan, hogy „nem úgy volt az"?! Például itt ez a szikla. Nap égette, szél és víz formálta. Vagy talán tündérkezek? Valóban megtalálod-e, ha Abaújban, Hejcén jársz, vagy az Óperencián túlra kell vándorolni, hogy megláthasd? Ezt most neked kell eldöntened! Ha megírod a szikla történetét, küldd el nekünk, az ÉM gyermekoldalának, a Zsibongónak a címére március 15-ig (Észak- Magyarország Szerkesztősége 3501 Miskolc, Pf.: 351.) A legszebb meséket közöljünk a Zsibongóban - ha le is rajzolod a történetet, akkor rajzoddal együtt! Fotó: Dobos Klára Hétköznapi különös történeteink Egyszer volt egy kislány, aki nagyon félt a kutyáktól... (ÉM - CsM) - Mi az, ami a ti életetekből mindenki számára fontos lehet? Bármi! Például az, hogy miért szereted a kutyádat, macskádat, papagájodat (stb.), hogy mi a kedvenc játékod, vagy akár az a könyv is, amit most olvastál, és annyira tetszett, hogy szeretnéd, ha minél többekhez eljutna! Most még mi mesélünk nektek, de írd meg te is történeteidet a Zsibongó címére: Észak-Magyarország szerkesztősége. 3501 Miskolc, Pf.: 351. Bolykó - ahogy mindenki becézi - apró gyerek korában messzire kirítt kortársai közül, igaz, csak altkor, hogyha kutya volt a láthatáron. Míg a többiek a kutya után vetették magukat (hangos vau-vau, tutu! kiáltások kíséretében), addig Bolykó sírásnak becézett riadt visítással vetődött a mama ölébe. Meséltek neki kutyáról, aki megtalálta, így megmentette eltévedt kis gazdiját, mutattak neki öklömnyi kölyköket, hiába volt minden. Úgy hozta az élet, hogy sokáig nem találkoztunk. Bolykó közben felnőtt, már kilencéves nagylány. És a múltkorában összefutottunk. Hazáig együtt mentünk, beszélgettünk. A lépcsőházukban vártuk a liftet, amikor mint a szélvész, egy kutya rohant le a lépcsőn. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. De legnagyobb meglepetésemre nem kellett semmit tennem. A gyönyörű dalmata máris Bolykónál termett, aki nevetve simogatta meg az állat szép fejét. Mikor Bolykó látta meglepetésemet, büszkén mesélte el történetét. Látta, mások nem félnek a kutyáktól, próbált ő is felnóttesen, bátran viselkedni, de nem sikerült. A mostani téli szünetben azonban barátnője nagymamája meghívta magához - falura. Annál a háznál nem volt kutya, nemrég vesztették el a jó öreg házőrzőt. Ám egyik reggel: hatalmas ajtócsapódás, és Bolykó sápadtan ugrott vissza a konyha közepére. Alig tudta elmondani, hogy egy hatalmas kutya áll az ajtóban. Csak azt látta, hogy a nagymama térül-fordul, kimegy, hallotta,* kedvesen beszél valakihez. Majd bejött és megint tériilt-fordult. Bolykó kíváncsisága legyőzte félelmét. Az ajtóhoz ment, hogy lássa az üvegen át, mi történik odakint. A nagymama, kezében kenyérrel, a kutyához beszélt. A félelmetes állat most bizonytalannak túnt, kicsit közelebb ment a kenyérhez, azután visszahúzódott, majd megint közelebb. Ekkor Bolykó lábujjhegyre állt, hogy jobban lásson. A mozdulattól a kutya megijedt, messzire elfutott. Bolykó is megijedt, de tovább kukucskált. Látta, ahogy visszasom- fordált a kutya, ahogy óvatosan kivette a nagyi kezéből a kenyeret, majd szinte ijedten messzire futott vele. Bolykó nem értette a történteket. Este szóba hozta, sokáig beszélgettek róla. Akkor megtudta, a kóbor kutyának volt gazdija, de elkergette; sokan bántották már, azért fél annyira. Pedig a szemén látszik, milyen barátságos, játékos állat! - mondta a nagymama. Bolykó alig aludt azon az éjjelen.- Azóta a kutyák szemét nézem, nem a méretét - fejezte be nevetve történetét. A tokiói metrón Cipó's Zuki száll fel elsőnek a metró ra a vacsorára szánt szép kövér sza faládét tartva a feje fölött. ■ De mások is szaladnak, hogy le ne késsék a járművet... Vizi Dóri hazafelé tart az iskolából. Sietnie kell, hogy elérje a metrót. A sokkal kisebb japán Suki Yahki rózsát szeretne vinni csinos feleségének. Vizi Dóri ér oda utoljára. A kalauz őt is felsegíti. A metró elindul. Az utasok,'amennyire lehet, kényelmesen elhelyezkednek. Az utolsó megállóban mindenki elhagyja a szerelvényt. Cipős Zuki is kiszáll. De nem! Mi lett a szép ...SSt***, kövér szafaládéval?'.: 4 KILAPULT. Micsoda vicces helyzet! (Képes mesénk RichardScarry ® könyve alapján készült) Játsszunk árnyszínházat! Az árnyékodat át nem ugorhatod - viszont remekül el lehet szórakozni vele. Hegyaljai Sándor bűvésziskolájában most egy különös varázslatot tanulhatsz meg: az árnyjátékot. Hogy hol itt a varázslat, mikor minden csak kézügyesség kérdése? Hát éppen itt a csoda. Csak egy ember kell hozzá és fény: és máris új, különleges alakok kelnek életre új történeteket mesélve az ámuló közönségnek. A rajzok alapján egy kis türelemmel és gyakorlással olyan játékkal ismerkedsz meg, amely mindig kéznél van... Eleinte az egyszerűbb formákat tanuld meg! Ilyen például a sas, a kacsa vagy a cowboy. Már rögtön az elején próbálkozz meg az árnyak mozgatásával is! A sas méltóságteljesen lebegtesse a szárnyát, a kíváncsi kacsa mozgassa szemét és hápogjon. Ne vegye el a kedved a gyakorlástól, ha a kezed által vetett árnyék nem lesz pontosan olyan, mint amilyet a rajzokon látsz! Az eltérés oka az is lehet, hogy mindenki kezének más-más formája van, és kissé eltérőek az arányai is. Rövid időn belül rá fogsz jönni, hogyan lehet ujjaid megfeszítésével vagy éppen behajlításával segítem ezen! Ehhez az árnyjátékhoz nem kell különösebb felszerelés sem. Az már majdnem profi, aki diavetítőt használ. A vetítőt 2-3 méterre állítsd fel a faltól úgy, hogy a besötétített szobában csak ez a fény világítson. Ha nincs diavetítő, az sem baj! Gyakorolni és előadni is lehet a nap vagy szobai (asztali) lámpa fényénél. A fénysugár mellé állj, hogy csak a felemelt kezed árnyéka legyen megvilágítva. Először csak mozgasd, forgasd a kezed fényben, hogy lásd, hogyan alakul mozdulataid hatására az árnyék. Aztán jöhetnek a figurák, a történetek, a barátoddal közösen előadott, „sokszereplős” előadások - egyszóval: függöny! íme, néhány egyszerű figura kezdésnek. Egy hónapig gyakorolhattok, akkor, a következő Zsibongóban újabb és nehezebb figurákat mutatunk be. Sas Cowboy JL
