Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
II ÉM-hétvége ÉM-inferjú » Február 24., Szombat Az MDF „királycsinálója” Boross Péter és az általa pótolhatatlannak vélt megújuló MDF Ki misézik, és ki ministrál? Szabó Iván a jobbközépen lévő hárompárti szövetség híve Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Az MDF-es exminiszterelnök mostanság gyakorta megfordul szerte az országban. Mint mondja, nem nevezhető ez kampánykörútnak, hiszen mindenüvé meghívásra látogat el. Azt viszont nem tagadja, hogy Lezsák Sándort látja megújulás előtt álló pártja nagy letéteményesének, s ennek - a jelölőgyűlések utánra, az országos gyűlés előttre - időzített vidéki vizitjei során hangot is ad. □ Az őre megítélése szerint mi a tétje a Magyar Demokrata Fórum márciusi országos gyűlésének? © Mindig jelentős a személyi ügyekben való döntés, ez azonban jelen esetben egyszersmind meghatározza az MDF irányultságát, arculatát az elkövetkezendő időkre. Az ma már nem titok, hogy jelenleg kétféle felfogás érvényesül az MDF-en belül. S ha egy párt egységesen kíván szerepelni a politikai küzdőtereken, akkor egy országos gyűlésen el kell dönteni - hogy világossá váljon a közvélemény előtt is -, hogy ez a párt milyen, mik a módszerei, a céljai; és ne a belső viták rossz híreit sugározza szerteszét. □ Az ön által támogatott szárny miben különbözik a másiktól? © A miénk egy kompromisszum-keresőbb - mondhatni -, a centrum felé lejtő felfogás. Az általunk elképzelt MDF egy határozottabban jobbközép párt, amely a mindkét oldalt jellemző közös eszményekből indul ki. Módszereiben azonban szervezettebb, stílusában hatásosabb párt, amely természetesen minden ésszerű kompromisszumot elfogad, de ad arra, hogy saját koncepciója és saját véleménye legyen a különböző politikai kérdésekről, és ez vonatkozik a parlamenti frakcióra is, hiszen a párt sikere annak egyértelműségében rejlik. De jellemzi a nyitottság is: kapcsolatot kell keresni mindazokkal, akik nem baloldali párton kívüli személyiségek ebben az országban, igényt kell tartani a véleményükre, sőt bírálataikra. Ehhez természetesen egy tárgyalóképesebb és tekintélyesebb pártvezetés szükségeltetik. □ Égy rendezvényen valahogy úgy fogalmazott, hogy reményei szerint az országos gyűlés után az MDF nem egy állandóan nyilatkozgató párt lesz, hanem olyan, amely csak a főbb kérdésekben hallatja a hangját. Melyek ezek a kardinális kérdések, amelyekben mielőbb egységesen állást kell foglalniuk? © Elsősorban a gazdaságpolitika, amelyen belül a beruházás- és az exportösztönzés két roppant lényeges dolog. Egy másik sarkalatos kérdés az adópolitika, ennek részeként a gyereknevelés adókedvezménnyel történő támogatása. A továbbiak: az árkompenzáció és az önkormányzatok erősítése. □ Előre kikötötte, hogy személyeskedésekbe nem bocsátkozik. Azt azonban feltétlenül meg kell kérdeznem, hogy az MDF két szárnya vezetőjének, azaz Szabó Ivánnak, illetve Lezsák Sándornak milyen a párton belüli támogatottsága és szerepe. © Más és más. Én elmondtam az előbb általánosságban, hogy milyen pártként kell megújulnia az MDF-nek. Ezzel kimondtam azt is, hogy most nyilván nem olyan, s ezzel egyszersmind azt is, hogy a vezetésben személycserére van szükség. Kérem, hogy elégedjen meg most ennyivel. Nem minősítenék személy szerint senkit, úgy is elég széles körben folyik az újságokban való véleménynyilvánítás olyan személyekről, akikről bizonyos vonatkozásban nincs kedvező véleményem, de akikkel az alapértékekben jobbára egyetértünk. A vita nem az alapértékek körül zajlik. □ Pedig kikerülhetetlen, hogy Für Lajos elnökségért folytatott küzdelmének feladásáról kérdezzem. Ön szerint - bár ezt Für cáfolja - nem azért fordult-e vissza a további megmérettetéstől, mert a jelölésekben alul maradt Lezsák Sándorral szemben? © Für Lajos, azt hiszem, nem ezért vált ki a versenyből. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy egy helyzetet akart tisztán látni. De nem tartom túlzottan lojális dolognak, hogy én mondjam meg, mire gondolt Für Lajos. □ Többen azt is feltételezik, hogy ez egy Lezsákkal közösen kitervelt húzás volt. © Én ezt kizártnak tartom. Egyik személy sem olyan, hogy ilyen olcsó konspirációval valamiFotó: Végh Csaba féle taktikai megoldásokhoz folyamodott volna. □ Belemegy-e egy játékba? Tegyük fel, hogy 1998- at írunk. Jelen van-e a választási küzdelemben az MDF? 9 Nagyon remélem, hogy igen. A magam részéről legalábbis mindent elkövetek: úgy segítem a kollégáimat, barátaimat, hogy ott legyen az MDF, méghozzá jobb helyzetben, mint amilyenben most van. Ennek az országnak szüksége van az MDF felkészültségére, tapasztalataira, némelykor saját hibáiból való okulására. Ha az MDF hiányozna a politikai palettáról, az szörnyű nagy veszteség volna, mert nincs aki pótolja azt a felfogást, amely - minden hibánk mellett - a mi kormányzati időszakunkat jellemezte. Mert hogy a fokozatos átmenet, minden lépés mérlegelése, a társadalomra-tekintettel történő politizálás, sőt gazdaságpolitizálás jellemezte, még akkor is, ha ezt nem nagyon sikerült elhitetnünk. □ Térjünk „vissza”: ’98 van. Mi az MDF pártpropagandája? 9 Nézze, ’98-cal kapcsolatban nekünk az lehet a célunk, ami az országnak is érdeke: hogy a jelenlegi kormánykoalíciót 50 százalék alá szorítsuk. Nem kell itt légvárakat építeni, mesebeszédekkel. érvelni. Ez egy elérhető célnak tűnik, és nagyon meg kell dolgozni érte, mert negyven év szellemi lenyomata ott van a magyar közvéleményben. Abban bízom, hogy addigra olyan MDF lesz, amelyik lehetséges partnereivel - akikkel koalícióra lép - érvényesíteni tudja a már említett gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, adópolitikai és egyéb elveit. □ Mit szól a megfogalmazáshoz, hogy ön „az MDF nagy szeniorja”? • Lehangoló a szenior szó miatt, mert ez valamit kifejez... Bizonyos értelemben azonban magam is annak tartom magam, hiszen személy szerint nem pályázom semmiféle funkcióra, s minden energiámmal tehetséges embereket próbálok felkarolni és helyzetbe hozni, és ha megfogadják, akkor tanácsot adni. Azt egyébként mindig is szánalmasnak tartottam, hogy - kényszerhelyzetektől eltekintve - túlzott ambíciók jellemeznek embereket, akiket koruknál fogva némi rezignáltságnak kellene jellemznie. □ Mégis: milyen érzés, hogy az ország egykori első embere felvállalja úgymond a „királycsináló” szerepét? 9 Ez csak annak szokatlan, aki nem ebben a szerepkörben él. A világon mindenütt így van: változik a pálya, a funkció, s az élet hullámzása más-más kikötőbe sodoija az embert. De ezt tudomásul kell venni, ez velejárója a politikai közéletnek. Persze, nem tagadom, hogy szerettem volna, ha ’94-ben kormányt tudok alakítani - és meggyőződésem szerint az sokkal jobb lett volna, mint a jelenlegi -, de hát ezt a politikai hullámzás nem tette lehetővé. Azonban nem ítéltem magam arra, hogy örökké kormányalapító ambíciókkal éljek, tisztában vagyok az évek múlásával és az önmérséklet kényszerével is, így a magam részéről most már a mások támogatását tekintem feladatomnak. Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - A Magyar Demokrata Fórum közelgő tizedik országos gyűlése előtt kértünk interjút Szabó Iván ügyvezető elnöktől, az elnöki címért versenyben lévő jelöltek egyikétől. □ Az ügyvezető elnöki irodába bejövét az előszobában Antall József fényképét láttam. Törésvonal-e ma az MDF-ben az ő hagyatékához való viszony? 9 Van, akinél egy kicsit, értékrendi váltást is jelent a hozzá való viszony, és van, akiknél az a taktikai megfontolás, hogy a társadalomnak a rendszerváltozással kapcsolatos negatív élményei az Antall- kormányhoz tapadnak Nem biztos, hogy pozitív üzenet, ha még mindig hozzá ragaszkodunk - mondják. Az én megítélésem ezzel ellentétes: napról napra világosabb a tömegek előtt is, hogy az antalli politika nem irracionális úton haladt. Másrészt Antall politikai örökségének a megtagadásával nem óhajtanánk kormányrúdhoz jutni. Nem árulásokon keresztül vezet az út a hatalomhoz. □ Az Antall József utáni időszakban úgy tűnt, hogy Für Lajos lehet a párton belül az integráló személyiség. A párt jelenlegi elnöke azonban épp a napokban ismerte el, hogy nem tudta integrálni a párton belüli áramlatokat. 9 Für Lajosnak kezdetben velem kapcsolatban az volt a benyomása, mintha én más irányból jönnék, azaz bizonyos tekintetben egy más szellemiséget képviselnék. Számára az volt a megrendítő élmény, hogy végül azok részéről került elutasításra, akiket ő régi harcostársaknak nevezett. Történt egy olyan fordulópont, amikor az a Für Lajos, aki mindig arról beszélt, hogy semmiféle csoporthoz nem akar tartozni, besodródott az egyikbe, pusztán azért, mert a másik tábor elutasította őt. Elég keserűen meg is jegyezte egy elnökségi ülésen, hogy ő már talán nem kívánatos személy Lakitelken. Pedig hát ő volt az, aki semmit nem adott fel Lakitelekből. A megőrizve továbblépni politikáját tudta folytatni. Világos persze, hogy 1996-ban nem a ’86-os kérdésekre kell feleletet találni. Az értékrendet, a nagyon erős nemzeti elkötelezettséget megőrizte, de ő „up tu date” politikát kívánt folytatni mindenféle előítélettől mentesen. Ezzel sodródott át úgymond a másik táborba. □ Visszalépése számomra kicsit lemondás az erők integrálásának lehetőségéről. 9 Für Lajos valóban úgy élte meg, hogy ez a szándéka lehetetlennek bizonyult. Az én véleményem szerint sok gondolkodásmódot lehet egy párton belül integrálni. A másféleképpen cselekvést azonban lehetetlen. □ Lezsák Sándor és Szabó Iván messzire állnak egymástól. Ahogy én látom: ha kettőjük között kell dönteni, akkor lőttek az integrálás esélyének. • Az a kérdés, hogy mit akarunk integrálni. □ Akarnak-e egyáltalán? Hiszen hallunk olyan megnyilatkozást, hogy ha a másik győz, akkor az egyik még az elnökségben sem hajlandó dolgozni... • Részemről, a velem együtt tartók részéről ezt a kijelentést nem hallhatta. Mi még csapatot sem hirdettünk. Az igazi kérdés az, hogy egy meghatározott gondolkodásmódú erő kizárólagosságra törekszik, vagy valóban meg akarja őrizni a fórumjelleget mindaddig, amíg a gondolkodás nyitottságáról beszélünk. Világos, hogy az integrálódás úgy jöhet létre, hogy a viták után valamilyen konzekvenciát kell levonni. Ma az MDF-en belül három lehetőség van feldobva. Vagy a korábbi Polgári Szövetségnek valamiféle fejlettebb változatának, a hárompárti együttműködésnek a továbbvitele, vagy a Nemzeti Szövetséghez való csatlakozás, amivel ennek hívei az FKGP farvizén akarnak a parlamentbe bejutni, vagy az az utóbbi időben erős felhangokat kapott irányzat, amely tudomásul veszi, hogy ma Magyarországon szocialista többség van, és kompromisszumot keres arra, hogy egy szocialista többségű kormányba is bemenjen. Egyszerre háromfelé menni azonban nem lehet. Ebben az ügyben valóban nagyon nehéz kompromisszumra jutni. □ Három variációt mondott el, de könnyen elképzelhető, hogy vegytisztán egyik sem érvényesíthető. 9 Valóban, ha például az általam favorizált jobbFotó: Nagy Gábor (ISB) középi hárompárti szövetség mondjuk csak 40 százalékot ér el, akkor azonnal felvetődik e kérdés. Csakhogy ez minőségileg már egészen más, mint ha egy 35-40 százalékos MSZP-kormányba mennénk be teszem azt 8 százalékkal. Nem mindegy számomra, hogy ki mondja a misét, és ki az, aki ministrál. Nem zárom ki, hogy adott esetben a szocialistákkal is lehet koalícióra lépni. □ S mással? 9 Az SZDSZ-től most nagyon nagy az ideológiai távolság, rövid távon fel sem oldható. Az FKGP a nemzeti retorika mögött egy szélsőbalos gazdaságpolitikai programmal állt elő. Megjegyzem, hogy Torgyántól függetlenül azokra a kisgazda választópolgárokra, akik a kisgazda-értékrendnek megfelelő jobbközép erőre akarnak szavazni, mindenképpen számítunk. Nem véletlen, hogy a kisgazda 36-ok a kőbányai gyűlésünkön hitet is tettek az MDF-fel való együttműködésre. □ Mi a tét az országos gyűlésen? 9 Azt hiszem, hogy ennek van egy kicsit hosszabb távú és egy kicsit rövidebb távú tétje. A rövidebb az, hogy a magyar belpolitikában ki tud-e alakulni egy kereszténydemokrata konzervatív jobbközép erő. Vagy ezt eltesszük a jövő század első évtizedére. A másik tét kicsit gorombább. Megnyújt- juk-e a balközép, vagy kifejezetten szocialista dominancia túlélését egy rossz döntéssel, s ezzel a következő generációk sorsát is meghatározzuk... □ Melyek azok az alapértékek, amelyeket a ’98-as választás felé haladva a leginkább hangsúlyozna? 9 A társadalmi struktúra tekintetében mi a nyugat-európai modellben gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy a magyar munkaképes lakosság 60-80 százalékának kisvállalkozásban kell dolgozni, úgy hogy ebben legalább valami résztulajdona legyen. A szociális piacgazdaság továbbfejlesztésében vagyunk érdekeltek, amely azt jelenti, hogy a versenyszférának meg kell adni a lehetséges mozgásszabadságot mindaddig, amíg az esetleg valami közjó érdekével nem ütközik. Alapvető kérdés, hogy a következő kormányzati ciklusban Magyar- ország nagy valószínűséggel az Európai Unió és netán a NATO tagja lesz. Állítom, hogy erre a magyar társadalom ugyanúgy nincs felkészülve, mint a ’90-es rendszerváltozásra. Itt illúziók, ellenszenvek vannak. Pedig nekünk tudatosan kellene beépülni az európai integrációba. Minden pártnak kétirányú politikát kell folytatni: Magyar- ország szerepét helyre kell tenni a világ biztonsági rendszerében, de ugyanakkor kell nemzetpolitikát folytatni, már csak azért is, mert a magyar lakosság jelentős része a határainkon túl él egy tömbben. Úgy kell az országnak politizálni, hogy az elszakadt nemzetrészekből egyik se maradjon az egyesült európai határokon kívül. □ Kiket, szándékoznak e programmal megszólítani? 9 Számomra a legvonzóbb az a lehetőség, hogy ma a közvélemény-kutatások szerint a választásra jogosultak közel 50 százaléka még nem választott pártot. Ennek az 50 százaléknak a harmadát-felét próbáljuk mi pozitív válaszadással megnyerni. A mennyiben igaz a mondás, hogy mindannyian bűnben élünk, akkor bizonyára az is igaz, hogy bűnjeleket is hagyunk magunk után. A magamfajta írogató embernek ezek a bűnjelei valószínűleg a leírt szavaiban le- ledzenek, akár tudomása van erről, akár nincs. Voltak, s gondolom vannak ma is, akik ezeket egyenesen árulásnak - ha értelmiséginek nevezhető az írogató ember akkor egyenesen az értelmiség árulásának nevezték az egyéb bűnök közepette leírt szavakat, s olyasmi is előfordult már, hogy a szavak által kifejezett gondolatokat, eszméket vagy írójuk, vagy mások, megsemmisíteni is megpróbálták. Azaz, megpróbálták megsemmisíteni a bűnjeleket. A. bűjel-megsemmisítés tehát nem is olyan ritka, s nem is olyan megbotránkoztató dolog, mint első hallásra tűnik, vagy amennyire bűnüldözési szempontból nem kívánatos. Sőt, bűnjelmegsemmisítés történhet abszolút szabályosan is, tudatlanságból - értsd tájékozatlanságból -, a körülmények figyelmen kívül hagyásából, de meg pazarlásból is. Utóbbi kategóriába tartozónak minősíteném kapásból, tehát nyilván nem alapos megfontolásból az elkobzott kábítószer megsemmisítését, amelynek jobbára a súlyát, Gyöngyösi Gábor Bűnjelek értékét szokták nyilvánosságra hozni, azzal a közléssel együtt, hogy azt a bizonyos sokmilliós értéket bizony megsemmisítették. Vagy itt van mindjárt másik példának az a jelenség, amelyet mai nyelvhasználatunk valamilyen öntisztulási kényszerképzet folytán pénzmosásnak szokott nevezni. A műveletet - mondják - végezhetik bizonyos befektetők, tanácsadó cégek, takarékpénztárak, de még a bankok is, ha eléggé nagy az az összeg, amelyet tisztára kell mosni. A törvénytelenség azonban törvénytelenség, attól függetlenül, hogy jó-e az a törvény amelyet kijátszanak, áthágnak vele, vagy sem. Mint ahogy azt sem kell vitatni, hogy átmosni való pénz körülbelül annyi féle lehet, mint ahány tisztának mondott, hiszen köztudomású, hogy ezt szagról nem lehet megállapítani. A lényeg az, hogy mind a kábítószer-égetés, mind a pénzmosás esetében a bűnjel tűnik el, s vele valamilyen nagy érték, amely valamilyen formában a mi zsebünket is könnyebbíti. Könnyebbíti például úgy, hogy a megsemmisített kábítószert nagyon drágán gyógyszer alapanyagként importáljuk. Persze tudom, hogy a bűnjelek ilyen pazarló megsemmisítése nem minden esetben történik így - a nagy ritkán talált piszkos pénzt, ha nem hamis, például sosem semmisítik meg, de sok minden más értéket igen. Már ha sikerül. Mert az is előfordul számtalanszor, hogy a gyanútlan ember abszolút legális áron bűnjeleket szív, eszik és iszik, azaz tüntet el maga is nagy mennyiségben anélkül, hogy tudná, hogy ezt teszi. Hacsak nem tekinti már magát az árlistát is bűnjelnek, olyan legálisan működő vendéglátóknál és élelmiszer-forgalmazóknál, akiknek áruiról fogalma sincs honnan származhatnak. Most mégis felröppent egy hír, amely szerint hatalmas mennyiségű „csempészárut” - több tucat vagon használt autógumit szét akarnak osztani a lakosság között. Az autógumikról azt kell tudni, hogy sem feladójukat, sem címzettjüket nem tudták felderíteni az illetékesek. Valahonnan, valamilyen papírokkal valahogy csak a határokon belül került sok vagon használhatatlan és környezetszennyező autógumi. Kinek a tudtával, kinek a figyelmetlensége folytán, az sem derült ki. Ez nem cigaretta, nem vodka, nem kábítószer, ami kis helyen is elfér. Ezt szétosztják, tehát ott, abban az országban fogja károsítani a környezetet ahová érkezett. M egoldásnak nem rossz, sőt ügyes, de fogadok, hogy a fogyasztható és már megfizethetetlenül drága csempészáru szétosztásához nem lesz precedens.
