Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

BIWBÍBMW muBaemamnmnmum _ ....' Zöld Oldal : Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1996. Február 21. A téli strandidő hátrányai Ötletek ahhoz, hogyan fűtsünk energiatakarékosain és környezetkímélő módon Fülep Dániel Miskolc (ÉM) - Magyarországon az energiafelhasználás egyhar- madát a háztartások, ebből 60 százalékot a fűtés nyel el. A kör­nyezetvédelem és a pénztár­cánk szempontjából ezért egy­aránt lényeges kérdés, hogyan tarthatnánk meg otthonunk melegét - kisebb költséggel. A lakások fűtésére több lehetőség kínálkozik, és a családi- és a panel­házakban különféle módon törté­nik. Leggazdaságosabb (és legtisz­tább) fűtési mód a gázkályha. A la­kótelepeken elterjedt távfűtés saj­nos pazarló és „igazságtalan” fűtési eljárás, hiszen nem alkalmazkodik az egyéni igényekhez, az elszámolás átalánydíjas, vagyis a lakó nem ér­dekelt a taka­rékoskodás­ban. A fűtés erőssége sza­bályozható ugyan de, a ta­karékoskodás a számlán nem érzékelhető. Télen a hő a meleg lakásból a falakon és a nyí­lászárókon át „szökik”. Fűtési idényben nálunk az átlagos külső hőmérséklet 4 Celsius-fok. Az ideá­lis belső hőmérséklet 20 Celsius- fok. Ha ennél egyetlen egy fokkal fűtünk melegebbre, máris 6 száza­lékkal több energiát kell elhasznál­nunk. Ha pedig strandidót varázsol­va a lakásunkba 25 Celsius-fokra fűtünk, közel 30 százalékkal lesz nagyobb az energiafelhasználás. Sokat tehetünk azért, hogy a hő­veszteségeket csökkentsük. Sö­tétedés után be­húzhatjuk a füg­gönyöket, de vi­gyázzunk persze, hogy ne lógjanak rá a fűtőtestre, mert így az abla­kon keresztül ki- terelik a meleget a szobából, nem beszélve arról, hogy meg is gyul­ladhatnak. Érde­mes alumínium­fóliát helyezni a radiátorok mögé a falra, ezzel megakadályozhatjuk a meleg falakon keresztüli kiszivár­gását. A közönséges konyhai fólia is jó lehet erre a feladatra, de kapha­tók speciális „hőtükrök” is. Ellen­őrizzük, hogy a bútorok nincsenek-e túl közel a fűtőtesthez, mert ezzel nemcsak a meleg levegő áramlása akadályozott, de a bútorok is tönk­remehetnek. Szellőztessünk gyak­ran, röviden és intenzíven. Párolog­tató segítségével elkerülhető az egészségtelen száraz levegő kiala­kulása, de még jobb, ha ezt szobanö­vényekkel érjük el. A dupla üveges ablak kétszer olyan jól szigetelhet mint a szimpla, s léteznek különle­ges hőszigetelő ablakok is. A családi házak esetében ajánlott a falak nö­vényekkel való befuttatása (pl. bo­rostyán, vadszőlő), mert ezzel javul a városi és a helyi környezet klímá­ja, továbbá az épületek energiale­adása akár 30 százalékkal is csök­kenhet. Éjszakára csökkentsük a fű­tés mértékét. Ha hosszabb időre ké­szülünk elhagynia lakást, minden­képpen csavarjuk le a fűtést. Ne me­legítsük túl lakásunkat 20-22 fok­nál. Ha tehetjük, használjunk hőszi­getelő tapétát. Az ilyen és ezekhez hasonló energiatakarékossági költségek né­ha borsosnak tűnnek, de az energia­árak emelkedésével az egyes be­avatkozások megtérülési ideje drasztikusan csökkenni fog, és a be­avatkozások hatására nő a lakás ér­téke. Ha takarékosan fűtünk, a kör­nyezetet, az egészségünket és a pénztárcánkat egyaránt kíméljük. Az újra faló olajfaló... Az olajos szennyeződések ártalmatlanítása Debrecen (ÉM- DK) - Létezik-e olyan állat, amelyik olajat eszik? Ez a kérdés néhány évvel ezelőtt merült fel, amikor egy áltudományos filmben egy ki­csit ijesztő kinézetű nagy állat „falta” a földről az olajtócsákat. Még elegáns latin nevet is ka­pott a lény, úgyhogy egészen hi­hető volt a történet...- Nem, sajnos a mi módszerünk nagy töménységben nem működik - kezdi Kiss László, a debreceni ISV Bio-Agro Kft. környezetvédelmi ágazatvezetője. - Olyan előfordult már, hogy a kitermelt talaj helyén maradó gödörben feljött a talajvíz, felszínén pedig a talajból kimosó­dott kis olajfoltok úsztak. Ennek a durva részét leszedtük perlittel, meg különféle fölöző berendezések­kel, a finom részeket pedig baktéri­umokból álló keverékkel leperme­teztük. Végül az olajfoltból fehér habszerű szerves anyag maradt vissza... De mondjuk egy tankhajó után visszamaradó olajmennyiség­gel a mi baktériumaink nem bírná­nak el, mert csak a felső oxigénnel érintkező réteget tudják lebontani. Csak kisebb felület kezelésére al­kalmasak. A debreceni cég környezetvédel­mi ágazatának fő tevékenysége az olajos szennyeződések biológiai ár­talmatlanítása. Különleges oltó­anyaggal dolgoznak, amely különfé­le szénhidrogén származékokra sze­lektált aerob baktérium törzsek speciális keveréke, amely biztosítja a lebontás folyamatosságát. A fel- használás előtt mintát vesznek a ta­lajból, és egyedi oltóanyagot állíta­nak elő. A mikrobák ugyanis a szá­mukra legmegfelelőbb szénhidrogé­neket tápanyagként, azaz szénfor­rásként hasznosítják. Az olajfalót azonban nem ők „tenyészették ki”. Cégük először olyan baktériumokkal foglalkozott, amelyek a humusz feltárást illetve szervesanyag hasznosulást segítik elő. Aztán kapcsolatba kerültek egy pozsonyi céggel, akik szintén mezőgazdasági meg ipari hulladé­kok komposztálásával foglalkoz­tak, de amellett olajfaló baktériu­mokkal is kísérleteztek. A debrece­niek felajánlották, hogy szívesen kipróbálnánk Magyarországon. Három évvel ezelőtt Szabolcs me­gyében egy kőolajvezeték törésekor adódott erre lehetőségük. Az olaj­szennyeződés felszámolására három cég jelentkezett. Mind­annyian kaptak egy rész szennyez­ett területet... És a debreceniek nyertek, akik a földet kitermelték, s azt kezelték megfelelő módon. A másik cég megpróbálta átmosni a talajt, de nem tudott mit kezdeni az olajos vízzel. A harmadik vállalat elgon­dolása pedig hosszú időt és nagy területet vett igénybe. Ugyanis ők szétterítették 20-30 centiméter vastagon a talajt, oltóanyagot nem használnak, a természetre bízták a megoldást. Hogy Magyarországon jelentős környezetvédelmi probléma-e az olajszennyeződés, arra a következő­ket válaszolta a szakember:- Az a baj, hogy sokkal több a szennyeződés, mint amit megtisztí­tanak. Egyrészt nincs rá pénz, más­részt pedig még a törvény nem tette kötelezővé ilyen esetben a talaj tisz­títását. A hatóságok nagyon sok ilyen szennyeződésről tudnak. Elöbb-utóbb talán komolyan veszik a bírságolást, növelni fogják a téte­leket is, és kötelezik a szennyezőt a tisztításra. Például Hajdú-Bihar megye környékén csaknem kétszáz olajfúró kút van, amelyek próbafú­rásokat végeznek. Minden ilyen torony környéke szennyezett. De például a MÁV is különített el pénzt arra, hogy megkezdje a sínek melletti tolatóhelyek, átrakóhe­lyek, olajos pályaszakaszok tisztí­tását. De a különböző telepeken a lyukas tartályok vagy a gondatlan lefejtés miatt is szivároghat olaj a talajba. A szakember nem tartja túl drá­gának a technológiát. Ami növeli a költségeit, az a földmunkagépek bérleti díja. Kitermelés nélkül leg­feljebb félméteres mélységig lehet tisztítani, annál lentebb már csak külön gépi berendezésekkel lehet levegőt, tápanyagot füvatni az alsó rétegekbe, az pedig megint költsé­ges eljárás. Úgyhogy - hiszen la­zább szerkezetű talajoknál teljesen a talajvízig leszivárog a szennye­ződés - csak a kitermelés a megol­dás. Természetesen a talajvizet, is megtisztítják. A gödör környékén létesített figyelőkutakból pedig azt követik figyelemmel, van-e utólagos bemosódás, szennyeződés. Ha nincs, akkor mondja ki a hatóság, hogy a terület visszaminősíttetett termőfölddé... Tiszaújváros (ÉM) - A természetvédelem, a víz- és a mezőgazdálkodás kapcsolata a Tisza hullámterében címmel konferenciát rendez­nek február 26-án, hétfőn délután 2 órától Ti- szaújvárosban, a Derkovits Művelődési Köz­pontban. Az érdeklődők előadást hallhatnak többek között a Tisza-programról, az ökológiai szemléletű vízgazdálkodásról, a falusi turiz­mus lehetőségeiről, a védett területen történő mezőgazdasági termelésről, a halgazdálkodás természetvédelmi szempontjairól, a Tisza- mente ökológiai felmérésének eredményeiről. Fotókiállítás is nyílik ebből az alkalomból délután 5 órától a tiszaújvárosi Városi Kiállí­tóteremben, Bodnár Mihály természetfotóiból. A kiállítást Hans Sondaal, a Holland Király­ság nagykövete ajánlja az érdeklődők figyel­mébe. Kutatás, kezelés... Aggtelek (ÉM) - Kutatás, természetvéde­lem, kezelés címmel nemzetközi konferenciát rendeznek május 1. és 5. között Aggteleken. Két fő szekciót terveznek: egyrészt az élővi­lág kutatása, monitoring eredmények és a természetvédelmi kezelés bemutatása, más­részt a földtani értékek (karsztjelenségek, barlangok) kutatási eredményei és kezelése, természetvédelmi területeken. A konferencia kapcsán kiadványokat is megjelentetnek. Szeretnék, ha volna olyan természetvédelmi érdeklődésű vállalat, amelyik anyagilag - vagy más módon - hozzájárulna a konferen­cia szervezéséhez. Érdeklődni az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságán, Tóth Erikánál lehet (48/350-006). _Zölp Egyesületek: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület Barlangba csak engedéllyel (vagy anélkül) Miskolc (ÉM - DK) - A névváltoz­tatáson már sokat gondolkodtak. Hiszen vannak nekünk nagy ma­gyar Bükk-kutatóink, akiknek nevét büszkén viselhetné a bar­langkutató egyesület. Jelenlegi névadójuk, Marcel Loubens egy francia barlangász, aki az egyesü­let alakulásakor szenvedett bal­esetet... Többek között erről is szó volt a február elején megtartott tisztújító közgyűlé­sen. Utoljára négy évvel ezelőtt körvo­A Speizi-barlang a Bükkben nalazták az egyesület tevékenységét, céljait. Tulajdonképpen az alapkérdé­sekre most is ugyanazok a válaszaik, de mégiscsak űj (négy) év kezdődik... Jogelődjük 1952-ben alakult, egye­sületté ’78-ban váltak. Az országban ők hoztak létre először mentőalapít­ványt és mentőegyesületet. Többször akadt már komoly munkájuk, de té­ves riasztásra is mentek már a hely­színre. Az elmúlt évben például a Kecskelyuk-barlangban túrázók hul­lának néztek egy képződményt, úgy­hogy a mentők szakadó esőben kimen­tek... és fellélegeztek. És ugyanez az eset megtörtént mégegyszer, akkor is kimentek, de már nem olyan nagy ria­dalommal... Polgári szolgálatot is a miskolci egyesület alkalmazott először a bar­langokban. És az sem nagy divat az ország mintegy 50 barlangász egyesü­letében, ami itt régi szokás: minden leszállást dokumentálnak, kutatási jelentést készítenek, amelyek később kiértékelhetőek. Az egyesület működteti a Bükki Nemzeti Park tulajdonában lévő Lét- rás-tetői kutatóházat, kísérik a bar­langlátogató vendégeket. Magyaror­szágon a törvény kimondja, hogy min­den barlang csak engedéllyel látogat­ható. Ez eléggé betarthatatlan tör­vény, nem is veszi senki túl komolyan, amíg például a Szektáról van szó. Ám a Bükkben vannak a legveszélyesebb barlangok. És ezalatt a barlangászok nem a barlangi „séta” nehézségét, ha­nem a mentés nehézségét értik. Divat lett a barlangi túrázás, úgy, mint a hegymászás. Nem egyszer feltörik a barlangok bejáratát a „sportem­berek”, akik kifejezetten sportpályá­nak nézik a barlangokat, holott azok egyedülálló természeti jelenségek, amelyek eredetileg érintetlennek ítél­tettek. Olyanok, mint egy múzeum. Minden egyes bejárás beavatkozás az ottani körülményekbe. S ha még ku­tatásról van szó, ez megbocsátható, de ha az ügyesség bizonyításáról, akkor kevésbé. A kutató barlangászok egyik jel­lemző tulajdonsága éppen az önfegye­lem kell, hogy legyen. Erre jó példa a Garadna-völgyben lévő Jáspis-bar- lang HBM-terme, ahol nyolc méteres, kristályosán csillogó hófehér zuhatag- ból kinő egy hófehér cseppkőoszlop... A terem elnevezése pedig onnan szár­mazik, hogy áld először belépett, kö­rülbelül csak annyit tudott mondani, hogy „Hű, b... meg!” És aki egyszer volt már ott, az bármennyire is szeret­né újra látni a csodát, mégsem megy vissza... Vagyis a barlangászainál sem csak a technika, hanem az etika is fontos. És bár a Marcel Loubens egyesület tagjai jó sporteredményeket is elér­nek, de mégis fontosabbnak tartják az etikai követelményeket. Mintegy 80 tagúk van, 13 évestől 60 évesig. A ta­pasztaltabb barlangászok tanfolya­mokat is tartanak az ifjabbaknak, és remélik, nemcsak a túrázás érdekli majd őket, hanem a kutatást is tovább viszik. Hiszen a bejárás elsősorban a kutatást kellene, hogy szolgálja. Az egyesületben a tudományos kutatás elsősorban Lénárt László nevéhez fű­ződik. Majd húsz éven át a Létrási-Vi- zes-barlangban radon-, csepegés-, hő­mérséklet mérést valamint denevér­megfigyelést folytatott. Ez a munka kiterjedt más bükki barlangokra is. A denevérekkel kapcsolatban a barlangászok felhívják a figyelmet, hogy sokan bizony azt is elfelejtik, hogy a barlangok élőhelyek. Hogy eső­beállónak nézik a barlangot, hát jó. De hogy tüzet is raknak, az megen­gedhetetlen. Hiszen a füsttel illetve a hangoskodással megzavarják az álla­tokat. Sót, az is előfordul, hogy direkt leverik őket. Pedig hazánkban min­den denevérfaj védett! Jelenleg az egyesület egy kiad­ványt készít a Bükk turistautjainak mentén lévő barlangokról, amelyben nemcsak bemutatják ezeket a képződ­ményeket, hanem arról is szó lesz, hogy kell ott viselkedni egy termé­szetszerető embernek. c? r A Tisza mentén... fmaääMSÄK'-’' —"-7—^----------! A z erdélyi Szelek-barlangot is megjárták ... Fotók: F. Nagy Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents