Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-20 / 43. szám

2 Ms Itt-Hon 1996. Február 20., Kedd _Nekünk Írták Vándorlókönyv „Egy 1840-ben kiállított Vándorlókönyv arról tanúskodik, hogy a tanult szak­mából mesterré valaki úgy válhatott, ha a Vándorlókönyv előírásait teljesí­tette. Az ominózus utasítás így kezdődött: „Vándorló könyv, mely a Nagy Méltó­ságú Királyi Magyar Helytartó Tanács­nak 1816-dik Esztendőben 16. Július­ban, 21080-dik Szám alatt költ Rende­léséhez képest, ÉRSEK EGER Városá­nak Magistrátusa által készíttetett: Há- morszki János számára 1840-ik Esz­tendőben.” A „REND SZABÁSOK” 2. pontja sze­rint: Minden Vándorló Legénynek kö­telessége Vándorló könyvet, minden Vá­rosban, Mező-Városban, ahol ő mun­kát keres, vagy amelyen keresztül uta­zik, az arra kirendelt Felsőségnek, vagy Helybéli Elöljáróságnak bemutatni és vidimáltatni.” A Vándorlókönyv egy másik bejegyzé­se így szól: „Látta. - Miskolczra utaztában, Eger­ben, December 22-ikén 1840 évben, Ma- káry Imre-Érseki Eger Városa főjegy­zője. Ezen könyv tulajdonosa dolgozott Czéhbeli társunk Land Meister-nál, Si- bik József Schuszter, Megyénk Hámor helységében Két Esztendőt két hónapot, az idő alatt betsületesen viselte magát, melyeit bizonyítjuk, s így Diós-Győrben 28. Május 1844-ik Évben. Fő Czéh mester Malinák József, Al Czéh mester Majer János, Jegyző Czir- lesz Dániel.” A Vándorlókönyvben szerepel a miskol­ci csizmadia céh bejegyzése és a papír­pecsétje, melyen körben az alábbi szö­veg olvasható: „S1G1LLUM CONTUR- NARIORUM MISKOLCZIENSIS 17-07.”Közepében kiterjesztett szárnyú, feje fölött koronával ékesített angyal, alatta szerszámok (bicskia, mista, di- kics) és egy sarkantyús csizma van. A pecsét igazolja a miskolci céh meg­alakulását, ami 1707-ben történt. (A csizmadia-szín egyébként a Csengey ut­cában volt.) Miskolcot egykor a 999 csizmadia városának hívták. A monda szerint a céh 1790 február 7-én küldött­séggel járult a város vezetősége elé, és kérte, hogy miután akkor már 412 tag­ja volt, tiltsa meg a vidéki mestereknek a városba özönlését. Mégis 999-re emel­kedett a céhbeliek száma, de az ezre­diket már nem engedték be a városba. Ez is történelmünk egy kis epizódja. Balogh Sándor a Diósgyőri Városvédők elnöke” Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-888 Kiszebábuval temették a telet Harsány (ÉM) - A farsang a tél temetése és a tavasz eljöt­tének ünnepe. Ünneplésének sok változata ismeretes, de a különböző téltemető szokások­nak van közös vonásuk is. Pél­Lángra kapott a kiszebáb dául az, hogy a telet valamilyen bábuval megszemélyesítik, és kiűzik a faluból. Ezt a régi szép néphagyományt már egyre ke­vesebben elevenítik fel ország­szerte, így lassan kuriózum­Fotó: Bujdos Tibor számba megy a harsányi óvo­dások évről évre előadott játé­ka a farsanghoz kapcsolódóan. Az apróságok és az óvónők már jó előre elkészítik szalmából a kiszebábot, melyhez már ősztől gyűjtik az anyagot. S aztán hamvazó szerdán előveszik, mint tették ezt az idén és az udvaron közrefogják, körbetán­colják, miközben mondókákat énekelnek: „Haj ki kiszi, kisző- ce,/A másik határba!/ Gyere be sódar,/ A mi kis kamránkba!/ Kivisszük a betegséget/ Behoz­zuk az egészséget./ Haj ki ki­szi, haj!” Ezután elégetik a bá­bot, hogy aztán a télnek írmag­ja se maradjon. Majd készülődnek a délutá­ni farsangra, ahol szebbnél szebb jelmezekben - melyeket szüleik készítettek el - lépnek fel. Mindenki maskaráját - egyformán - ajándékkal díjaz­zák. Aztán jön a játék, a mó­ka, a kacagás, vetélkedők - kü­lönböző ügyességi feladatok a fánkkal -, és a tánc. Végül a tombola, amelyben az óvoda dolgozói által készített játékok közül nyerhetnek el egyet-egyet a szerencsések. Zorró, a cigányasszony és a pap Miskolc (ÉM) - Jól sikerült és sokáig emlékezetes farsangi bált rendeztek a közelmúltban a területi gondozószolgálat 8-as és 9-es számú gondozási körze­tében. Látványos jelmezbe - mint Zorró, a Veresegyházi asszonykórus, ikrek, rabok és a smasszer, huszár és a lova, hópehely, református pap, ci­gányasszony, vasutas - öltöz­tek a rendezvényen részt vevő nyugdíjasok. A 83 éves Janka néni szakácsnőnek csapott fel e délutánon, s hogy öltözékének jellegét jobban hangsúlyozza, a szép számú publikum előtt rá­zendített a Jaj, de jó a habos sütemény kezdetű dalra. Ha nem is ez utóbbival látták ven­dégül a „maskarásokat” és a nézőket, azért jutott finomság az asztalokra. Különösen nagy sikere volt a farsangi iánknak és a teának. A délután kedves színfoltja volt, amikor a beteg­sége folytán vak Masztinek né­ni énekelt, vagy amikor a 84 éves Kriston Sándor és a vele egyidős Nagy néni fakadt dal­ra. A nyugdíjasok farsangi bál­ján idős és fiatal egyaránt jól érezte magát. Müncheni ajándék a szemeréseknek Miskolc (ÉM) - A miskolci Szemere Bertalan Középiskola és a müncheni BBZ szakképző iskola között 1990 óta gyümöl­csöző testvériskolai kapcsolat, együttműködés áll fenn. Ennek szép megnyilvánulása például, hogy a napokban a szemerés tanárok, tanulók egy 1990-es évjáratú Audi személygépkocsit kaptak ajándékba az ingolstad- ti autógyártól és a müncheni is­kolától. Ezen a korszerű Monomot- ronic injektoros Audin tanul­ják meg a szakoktatók és az autóvezetést és szerelést tanu­ló diákok a személyautókkal kapcsolatos különböző műsza­ki megoldásokat, beállításo­kat, méréseket a mai kor gép­kocsi technikai színvonalának megfelelően. Megérkezett az ajándék Audi 1996. Február 20., Kedd Itt-Hon Ms 7 Ismét a Kőhalmi Kupa selejtezőiről Miskolc (ÉM) - Az Itt-Hon ja­nuár 30-i számának 7. oldalán „Az amatőr NB I. árnyékos ol­dala” címmel írás jelent meg Salamon László tollából, amelyre az alábbiakban re­agált Peitl Róbert, a Meggy TKFC csapatvezetője és Bol­dizsár József, a városi labda­rúgó-szövetség elnöke. ,Á cikk szerzője a közelmúltban befejeződött MLSZ NB I-es te­remlabdarúgó-bajnokság regioná­lis selejtezőivel kapcsolatban meghökkenését és csalódottságát fejezi ki. Sajnos, ez a meghökke­nés és csalódottság a témában ki­csit is járatos olvasót illetné meg inkább. A ténybeli tévedések so­rozatát felvonultató, indulatoktól sem mentes írás torz képet mu­tat az egyébként szépen fejlődő teremfociról és annak nemzeti bajnoksággá szerveződéséről.' „Kezdődött azzal, hogy a leen­dő 12-es elitben hat(!) fővárosi csapat „páholyból” szemlélheti az országos selejtezők csatáit. Te­hát, nem terheltek utazási költ­ségekkel, egyéb kiadással.” A 7. éve működő Budapesti Kiemelt Terembajnokság orszá­gunkban közismerten a legnívó­sabb pontvadászat. A bajnokság színvonalát jellemzi, hogy a vi­dék egyik legeredményesebb együttese a miskolci Meggy-Új- Zéland FC e küzdelemsorozatban a 17. fordulót követően „csak” a középmezőnyben (8. hely) foglal helyet. A14 csapatos bajnokság­ból kikerülő első hat helyezett gárda részvétele a tizenkettek kö­zött az országos erőviszonyokat és a főváros meghatározó szere­pét tekintve reálisnak mondha­tó. A budapesti együttesek kasszáját tényleg nem terhelik utazási költségek, de bajnoksá­guk nevezési díja körülbelül egyenértékű a legtöbb vidéki ala­kulat azon összköltségével, me­lyek felmerülnek a selejtezők során. „...okkal feltételezhető, hogy az életre hívott NB I. inkább a tehetősebb szponzorok által do­tált együttesek, mintsem a lelkes és tehetséges amatőrök játéka lesz” - olvashatjuk pár sorral később. Kissé furcsa és ellentmondá­sos a dúsgazdag támogatókkal rendelkező együttesek szembeál­lítása a csupaszív, kiváló képes­ségű kis csapatokkal. Már meg­int a pénz! Súlyos gazdasági ne­hézségekkel küzdő régiónkban bi­zony tényleg kevés a megfelelő­en szponzorált kispályás csapat. Ahol viszont jó anyagi feltételek­kel dolgoznak, oda - valószínűleg - a tehetség és az eredményes­ség vonzotta a pénzt, vágj' ott a megfelelő stabil gazdasági bázi­son sikerült ütőképes gárdát épí­teni. A szerző másutt úgy véli - lé­vén, hogy mindössze három csa­pat nevezett a Dunántúlról, eb­ből az következik, hogy az ország­nak ezen részén a csapatok zö­mének nem telik arra - „hogy NB I. címén utazgathasson és költe­kezhessen”. A gondolatmenet saj­nos ismét hibás, hiszen nyilván­való, hogy Pestről nyugatra a mi­énknél sokkal jobb gazdasági kör­nyezetben nem anyagi természe­tűek a csapatok távolmaradásá­nak okai. Dunántúlon a 4+1-es rendszerű FIFA-játékok elterje­dése, népszerűsége messze elma­rad a keleti országrészétől, ahol évek óta mindent megtesznek a sportág fejlődéséért. Tehát a szer­vezett szakmai munka hiánya a magyarázat. A cikk legnagyobb baklövése a részvételi feltételek körüli tel­jes tájékozatlanság: „a szerve­zők amatőr, azaz nem igazolt ­ha úgj' tetszik hivatásos - játé­kosok részére írták ki a ver­senyt. Mégis megtörténhetett..., hogy az ...Argentum együttese, a Nyíregyháza csaknem komp­lett NB Il-es csapatát felvonul­tatta... A lelkes, de rutintalan Vasgyár JPT Centrál például bi­zonyára előkelőbb helyen végez, ha őket történetesen a DFC kép­viseli.” Az MLSZ által kiadott ver­senykiírás semmilyen megkötést nem tartalmaz a játékjogosultsá­got illetően. Teljes NB I-es nagy­pályás együttesek is nevezhettek volna a bajnokságba. Egyébként mind a budapesti, mind a kelet­magyarországi régióban jó né­hány aktív NB I-es labdarúgó ne­vével találkozhattunk már eddig is a selejtezők során. Végezetül az amatőrség igazi árnyékos oldala, az írást átható minden elkeseredés, irónia és in­dulat teljesen érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a szerző a Borsod-Szabolcs csoport egyik lelkes, de rutintalan gárdájának kispadján szorította, izgulta vé­gig az utolsó két forduló mérkő­zéseit. Ez az együttes a 8 csapa­tos csoportban a 7. helyen vég­zett, és kiesett a további küzdel­mekből.” A DTSK túraprogramja Miskolc (ÉM) - A diósgyőri természetbarátok leg­közelebb február 21-én, szerdán szervezik túráikat. A találkozó Miskolctapolcán lesz, délelőtt 9 órakor a 2-es autóbusz-végállomásánál. Útvonal: Miskolc­tapolca - Homokkő-forrás - Kékmező - Nagy Kőmá­zsa - Komlóstető. A táv hossza 11,5 kilométer, szint- különbség 250 méter. Túravezető: Oravecz Tiborné. •í A február 25-i, vasárnapi program a lillafüredi 5-ös autóbusz-végállomásánál kezdődik. A csoport in­nen indul tovább délelőtt 9 órakor Volán busszal Bükkszentkeresztre. Útvonal: Bükkszentkereszt - Alsó Bagolyhegy - Sűrűbérc - Nagy Kőmázsa - Mis­kolctapolca. A táv hossza 11 kilométer, szintkülönb­ség 510 méter. Túravezető: Hornyák Balázs. Miután mindkét túra a könnyebb kategóriába sorolható, bát­ran ajánljuk az érdeklődőknek és azoknak, akik a szakosztály tagjai szeretnének lenni. Tisztelt Sporttársak! Feltehetően több hozzáértő is olvassa levelüket, mely nemcsak hogy el­lentmondásokkal teli, de meg is erő­síti állításomat! íme: Mire alapozzák, hogy - egyetlen mis­kolci csapat részvételével - a „Budapest Bajnokság” kiemelten a legjobb? Mert nem is olyan régi tornán egyik harma­dosztályú csapatunk búcsúztatta sorra őket... És, hogy miért csak a Meggy’ mérkőz­het velük? Helyesen írták! Ugj' bizony, mert nincs olyan szédült szponzor, aki ál­dozna olyasmiért, mint utaztatás és el­látás, hogy azután reklámhordozói ered­ményei megjelenhessenek három sorban. Tájékozatlansággal vádolnak. Nos, nem az én felkészültségem szorul ellen­őrzésre, hanem azoké, akik nem beszél­gettek el Nyíregyházán az MLSZ Kispá­lyás Szövetsége elnökével! Aki arra sem tudott magyarázatot ad­ni: miért volt szükség arra, hogy két- mis­kolci csapat azért utazzon Szabolcsba, hogy egymás ellen 2x20 percet játsszon? Mert, ugye az sem volt olcsó. Hírverés? Legfel­jebb a rendezőnek meg a büfésnek, mert más helybeli nem volt rájuk kíváncsi. A levélírók „szépen befejezettének te­kintik a megmérettetést. Akkor bizony valamennyi újság tudósítóját a szőnyeg szélére kellene állítani! Ugyanis ilyet csak a szervezők állítanak... Mert a levélírók nem látták - amit a fotósunk is megörö­kített miszerint idegen játékosok keve­rednek egy csapatba, továbbá azt sem, amikor az esélyesebb 16 (!) alkalommal áll fel középkezdéshez, hogj' egy harma­dik riválist gólkülönbséggel, egy negye­dik javára kiejtsen! Ilyesmi lenne hát az MLSZ áltál kirrt NB I? Erre mondják: Amilyen a pap - olyan az eklézsia. Végezetül Peitl Róbert úr elfogultság­gal vádol, amiért szimpatizálok egvik (ki­esett) csapatunkkal. Okkal, ám annyira bizonyára isméi1, hogy elhiggye: indula­tomat nem a csapat (megérdemeli) vere­sége váltotta ki. Most inkább kárörvendést, mert ; eszembe jutott , hogy bajnoki mérkőzésen éppen ez a „lelkes, de rutintalan” együt­tes kapitulálhatta az Ön szuper Meggy- Új Zéland csapatát... Ilyen legyen hát a jövő megmérette­tése! Tisztelettel és sportbaráti üdvö élettel: Salamon László (Lapunk a vitát ezzel lezártnak te­kinti. - szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents