Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-19 / 42. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996- Február 19., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Gondolataim a reklámról Mi a reklám célja? Az, hogy az érintett terméket, szolgál­tatást népszerűsítse, felhívja rá a társadalom figyelmét. A külföldi adókon vetí­tett reklámok ízlésesek, de korántsem azok a hazai csa­tornákon látottak. Azon már túltettem magam, hogy a különböző egészségügyi betéteket reklámozzák. (Na jó, az utóbbi időben egyre ritkábban és a késői órák­ban.) Mostanában máson, más miatt bosszankodom. Amennyire jó volt korábban a Postabank betétszámla­könyves reklámja, annyira rossz a jelenleg állandóan sugárzott zenés „nem felej­tettem el valamit?” figye­lemfelkeltés. Érthetetlen, hogy a zenére miért kell roc­kot táncolni, és hogy a többi szereplő miért vigyorog. Rá­adásul ugyanúgy torz vi- gyort látunk annak az arcán is, aki a végén a homlokára üt. Na és aki a szájában vi­rágot tart? Mint a kutya, amikor a foga közé szorít va- lamit.Véleményem szerint, amikor valaki valamit elfe­lejt, úgy annak az arcán az ijedtség, nem pedig a torz vi- gyor látszik. S mindeközben a háttérben a női szereplők mosolyognak. Itt említem meg, hogy a külföldi reklá­mok átvételénél jobban oda kellene figyelni a hazai kö­rülményekre. Zalán Péter Nem érzelmi, hanem üzleti alapon A január 25-i számban az egészségügyi rendszer átalakításáról kérdezte meg az ÉM az utca emberét. Engem nem kérdeztek meg, de ez nem akadályoz meg abban, hogy - mint illetékte­len — kifejtsem saját véleményemet. Minde­nekelőtt szeretném pontosítani, hogy az egészségbiztosítási rendszerről van szó. Te­hát a mai gyakorlattal ellentétben először azt kellene határozottan eldönteni, hogy va­lóban - mint a nevében is benne foglaltatik - biztosítási rendszerben működjön-e a to­vábbiakban. Az ilyen rendszereknek meg­vannak a maguk szigorú előírásai, alapsza­bályai és feltételrendszerei. Közös vonásuk, hogy nem érzelmi, hanem üzleti alapon mű­ködnek. Például csak akkor térítik meg a káromat - legyen az jégverés vagy lakástűz - ha ennek az összes feltételei adottak. Ugyanez vonatkozik az előbbiekre is. Nálunk viszont mesterdetektív legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy az egészs­égügyi ellátásunk biztosítási rendszerben működik-e, Teréz anya ispotályaként, Al­bert Schweitzer őserdei kórházaként, vagy az üdvhadsereg szeretetotthonaként. Eset­leg Brinckmann professzor Feketeerdő kli­nikája lenne a kívánatos etalon? Maradjunk a legutolsó példánál. A nép­szerű TV-sorozat egyik epizódjában a pro­fesszor két - egyébként fizető - betegét pá­ros lábbal rúgta ki, mert kifejezett tilalma ellenére italozáson és dohányzáson érte őket. Ha majd ezek az alapvető szervezeti és működési feltételek tisztázódnak, úgy nem kell az utcán tárgyalni kórházi ágyak szá­máról, elbocsátásokról, beváltatlan ígére­tekről, meg a nagykalapról. Különben az sem volna hátrány, ha okta­tásügyben a pedagógusoktól, egészségügy­ben az abban közvetlenül érintettektől, du­nai vízlépcsőről vízügyi szakemberektől stb. kérnének véleményt. Javaslom továbbá, hogy nyugdíjasoktól főként az unokákról és a napi gondokról, női fodrásztól a legújabb hajviseletről, adminisztrátortól az ügyvitel egyszerűsítéséről... érdeklődjenek. A minden lében két kanál szerep nem áll jól mindenkinek. Kiss József Minél drágább, annál kevesebben fizetik A szolgáltató vállalatok illetéke­sei a díjemeléseket likviditási nehézségekkel magyarázzák. Közgazdasági tanulmányaim során arról hallottam, hogy a likviditási gondok fő oka a ma­gas kinnlevőség. Megértem, hogy igen sok polgártársunk van nehéz helyzetben, de a szol­gáltatás értékét nem lehet azok­kal megfizettetni, akik még (ki tudja meddig) kiegyenlítik számláikat. Ez a réteg nem szo­ciális intézmény, hogy minden­ki helyett fizessen, így ebből a helyzetből az önkormányzatnak vagy a szolgáltatónak kell meg­találnia a kivezető utat. Higgyék el, minél magasabbra emelik az árakat, annál több lesz a nemfizető, márpedig a la­kosságot nem lehet leváltani. Olvasom, hogy a temetkezési vállalat a hamvasztásra Debre­cenbe történő szállításért har­mincezer forintot kér. Szeret­ném látni, hogy ez miből jött össze, mert amikor jómagam el­végeztem a számítást, még a magas üzemanyagárak mellett is mindösszesen 10 000 Ft-ot tudtam kihozni. No de maradjunk az eredeti témánál. Egyelőre fizetem a köz­üzemi díjakat egy kétszobás pa­nellakás után, de nem tudom, meddig bírom. Ha belegondolok az áram, a gáz, a víz, a központi fűtés új tarifáiba, fogalmam sincs meddig futja majd mind­ezekre a járandóságomból. 1981-ben mentem nyugdíjba, de azt követően még 10 évet dolgoz­tam. 76 évesen és megrendült egészséggel azonban erre már nem vállalkozhatom. Egyedül élek, mindent nekem kell fedez­ni. Am bármennyire is elfogad­ható a nyugdíjam (50 éves mun­kaviszony után), szinte minden­ről le keli mondanom, hogy a re­zsit fedezni tudjam. Közel tíz éve nem voltam moziban, színház­ban, évente ha egy könyvet tu­dok venni. Lemondtam sorra a korábban járatott lapokat, nem kávézom, nem ruházkodom, nem járok nyaralni, csak hogy a rezsire jusson. De meddig mehet ez még így? A 15 százalékos nyugdíjemelés teljes egészében elmegy majd a magasabb víz-, gáz-, áram-, és fütésszámlára. Es akkor hol van még a 100 fo­rintos kenyér, és más folyamato­san dráguló élelmiszer, no és a gyógyszer? De a telefont se hagyjam ki a sorból, amiért ak­kor is kell közel ezer forintot fi­zetnem, ha egyáltalán nem használom. Említhetném továb­bá a gázszolgáltatást, amelyért ugyanannyit fizetek gázóra hiá­nyában, mint a lépcsőházban bárki, pedig nem sütök, és alig főzök. 1993-ban bekötöttük az egyéni vízórákat. Azóta havi 9 köbméter helyett 2 köbméter után térítek. Ezt a kiesést akar­ják pótolni a kilátásba helyezett órahitelesítésekkel? Sajnos azoknak a szolgálta­tásoknak az árát emelik drasz­tikusan, amelyeket mi, lakók, nem befolyásolhatunk. De erre megadta a választ az egyik ille­tékes, miszerint: nem érdemes takarékoskodni a vízzel, mert akkor magasabb lesz a fizeten­dő ár. Megemlíti továbbá azt is, hogy a vízfogyasztás mintegy 60 százalékkal csökkent, s ennek köszönhetően apadt a bevételük is. De ha ez így van, miért nem lesz arányosan kevesebb a költ­ségük is? Tuzson Lóránd A „jégkorszak” vége felé Egy héttel ezelőtt még sokan rámerészkedtek a befagyott tavakra. Veszélyes volt ez akkor is, de most még inkább az, mivel az utóbbi napok enyhe időjárásának köszönhetően las­sú olvadásnak indult a vastag jégtakaró. Fotó: Farkas Maya Díszburkolat helyett Az Észak-Magyarország egy korábbi számá­ban olvashattunk arról, miért kapott dísz- burkolatot (!) 6 miskolci buszmegálló. Nos, a megyeszékhelyen mintegy 670 au­tóbuszmegálló „működik”, melynek a fele, vagyis 335 a forgalmasabbak közé tartozik. Egy megálló díszburkolata 1 millióba kerül. Ha a város következetes kíván lenni, 335 millió forintot kénytelen csak a megállóhe­lyek kiépítésére fordítani. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés ilyen terhelésre nem képes. Az ennél lényegesen olcsóbb eredeti asz­faltburkolat országosan bevált és beválik mindenütt, ahol a technológiai fegyelmet betartják. A bordázatok és a gyűrődések (mint arról a cikkben szó van) az alépítmény és a bedolgozás hibáiból adódnak. Oka lehet az anyag minősége is. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a dísz­burkolatú megállók sem bírják a terhelést, mert néhány hónap után már hullámo­sak. így a homokágyazat ellenére a csapa­dék tócsákban áll, ami télen megfagy, gyorsítva a tönkremenetelt. A megoldás - a város erősen leromlott út- és járdaviszo­nyai mellett - a technológiai fegyelem szi­gorú betartása, az ellenőrzés fokozása és a garanciális követelmények, javítások szá­monkérése. Horváth Béla Szerkesztői üzenetek Köszönet a támogatóknak Óvodánk, a miskolci Lorántffy Zsuzsanna Napköziotthonos Óvoda, február 9-én jóté­konysági bált rendezett, melynek bevételét saját alapítványunk javára fordítottuk. Ezúton szeretnénk megköszönni a szülők, a Kiliáni diszkont, az ESSO töltőállomás, a Grund büfé, a Borsodi Sörgyár, Siegel János magánkereskedő és további 34 cég támoga­tását. Felajánlásaikkal felejthetetlen él­ményt szereztek a bálon résztvevőknek, és nagyban hozzájárultak alapítványunk cél­kitűzéséhez, gyermekeink egészséges élet­módra neveléséhez. A „Lorántffy Óvodásokért’’ Alapítvány kuratóriuma N. J., Miskolc: 1995. április 1-jétől már csak az a biztosított jogosult táppénzre, aki a biztosítás fennállásának időtartama alatt, vagy annak megszűnését követő első-har­madik napon válik keresőképtelenné. Ko­rábban hosszabb idő elteltével is lehetet jo­gosultságot szerezni, például a biztosítás megszűnését követő 15 napon belül történő keresőképtelenné válással, ha ezt megelőző­en legalább 180 napos megszakítás nélküli biztosítási idővel rendelkezett az igénylő. * „Társasház” jeligére”: A társasháznak polgári peres úton kell érvényesítenie kö­vetelését a hátralékos tulajdonostárssal szemben. * Tiszaújvárosi olvasónknak: A Munka törvénykönyve 139. paragrafusa kimond­ja, hogy a munkavállalónak kérelmére a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szo­ruló közeli hozzátartozója (például édes­anyja) otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkálta­tó fizetés nélküli szabadságot köteles en­gedélyezni, ha a kérelmező az ápolást sze­mélyesen végzi. _ SZÓLÁSTÉR írja: az Olvasó „Demokráciát a lelkekben is” A rendszerváltás ugyan meg­hozta a szólásszabadságot, de ahogyan a parlamentben, főleg az ellenzéki pártok tagjai visel­kednek - különösen interpellá- ciós napokon -, az visszaélés a demokratikus jogokkal, vagy ahogyan Ádám Mátyás írta Bo­gácsról: ......a demokrácia meg­h ozta a gyűlölködés, a sárdobá­lás, a gyalázkodás, a törtetés, a felelőtlen és alattomos (sajnos gyakran hatásos) demagógia szabadságát is...” Engem sajnos más is nagyon meglepett és elszomorított. A te­levízió HÉT műsora január 7- én, vízkereszt napjára emlékez­tetve egy képet mutatott be, amelyen egy ferences szerzetes atya (F.O.) a kisgazdapárt bu­dapesti székházát és az elnök irodáját megszentelte. Ilyen egyházi esetről még nem hallot­tam. Szerintem ez azt bizonyí­totta, hogy az atya népszerűsí­teni akarta a pártot, nem törőd­ve azzal, hogy eljárása megfe­lelt-e az egyházi előírásoknak és azzal sem, hogy az igazhitű ke­resztények egyetérthettek-e a pártszenteléssel. Vajon mit szól­hatott ehhez például a KDNP? Mint vallásos embert bizony ez az eset nagyon felháborított. Ugyanis vízkeresztkor a szent­misén vízszentelés történik, és a papok a hívek kívánságai sze­rint házszenteléseket végeznek. Visszaemlékezem arra az időre, amikor szülőfalumban a plébá­nos úr a kántorral együtt felke­reste a családokat, latinul imád­kozott, majd a lakások ajtaja fö­lé krétával például a következő­ket írta: 19+G+M+B+36. (A há­rom betű rövidítése a három napkeleti bölcs nevét jelenti.) Tiszteletre méltó a bölcsek hűsége a látomáshoz, de a nap­keleti bölcsek történetében je­lentkezik számunkra az a min­den időben felmerülő probléma, hogy mi fontosabb vallásos éle­tünkben: az intézmény vagy az élmény? Kár, hogy korunkban sokszor szemben áll ez a két véglet, amely pedig egymáshoz van rendelve. Aki csak az intéz­ményt - ez esetben az atya a párthelyiséget, a politikai tekin­télyt - tartja fontosnak a vallá­sos életben, az ugyanúgy téved, mint aki az élmény örve alatt félretol minden tekintélyt. Befejezésként csak azt tu­dom kérdezni: Most kinek szól­nak a képviselők az ország há­zából? Még mindig nem ne­künk. Fontossá a nép csak a de­mokráciában válhat. Fel kell hogy építsük a demokráciát a lelkekben, az érzelmekben, a mindennapokban. Ne felejtse el egy képviselő sem, hogy vala­mennyien emberek vagyunk, akiknek a jelenlegi körülmé­nyek közepette is együtt kell él­niük, együtt kell tenniük, fele­kezeti hovatartozástól, párttag­ságtól, kortól, nemtől fíiggetle- nül. Serfőző János Miskolc Oszd meg és uralkodj! Ősi politikai trükk. Szórd szét, borítsd fel egységét és uralkodj felette. Felejtetsd el vele történel­mét, fertőzd meg izmusokkal. Adj neki annyi „szabadságot”, hogy már azt sem érti mi is a szabadság. Fonj köréje jogi há­lót, hogy gabalyodjon bele és sok kiskaput az ügyeskedők részé- re. Ámítsd el csalfa ígéretekkel és verd a fejébe, hogy a nyomor, amibe döntötted, jövőjének zálo­ga. Tedd lehetetlenné, kilátás­talanná a mát és verd a melled, hogy ezért nem te vagy a felelős. Magyarázd meg, hogy a pusztuló nemzetnek nincs szük­sége pazarló, költséges egész­ségügyre, oktatási intézmé­nyekre, hivatkozz a lerongyoló­dott és egyre lyukasabb szociá­lis hálóra. A hazai művelt koponyákat állítsd félre, menjenek külföld­re, váljanak a tőkés világ hasz­nára. A külföldi „tudósok” job­ban ismerik a haza gondját és baját, történelmét, adottságait, tőlük kérj tanácsokat, s minél több kölcsönt. Add el szegényes nemzeti va­gyonunk. Mi úgy sem tudunk vele mit kezdeni. Hallgasd el, hogy pusztuló- ban van a nemzet, hogy több a halálozások száma mint ahá- nyan születnek, és ne is keresd az okát, hogy 100 születésre mi­ért esik 60 abortusz... Ne keresd az okát, hogy száz­ezreknek már egy tál étel is alig kerül az asztalára. A kenyér is luxus számba megy. Emeld még magasabbra az utazási költsé­get, a telefon díját, a posta tari­fáit és máris karámba zártad „népedet”. Siránkozz, hogy nincs pén­zed, közben nem tudsz harcolni a fekete-kereskedelemben, a fe­kete iparban felhalmozódott, 100 milliárdra rúgó kintlévőség behajtása érdekében. És ta­gadd, hogy nincs még e honban maffia. Nyúlj az olcsóbb megoldás­hoz! Nyúzd a bérből, keresetből és vállalkozásokból élők becsü­letes táborát. S ha már elhitet­ted, hogy nincs lehetőség saját erőnkből talpra állni, világgá is kürtölted, hogy tehetetlen nem­zet vagyunk. Elfeledtük ezred­éves küzdelmeinket, el a „Szent koronát”, István királyunk bölcs tetteit és intelmeit, el Kossuth, Széchenyi, Deák nemzetmentő küzdelmét. S ha majd eljön az utolsó stá­ció: az anyagilag, egészségileg és erkölcseiben megtépázott vá­lasztópolgárt kaparják el a hát­ramaradottak valamelyik teme­tő árkában. Tisztes temetésre ő világbanki kölcsönt nem kapott! Illés Endre Miskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olva­sóinkat, hogy lapunk levele­zési rovatában a következő időpontokban tartunk foga­dóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, ked­den és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Deme­ter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. A február 19-ei taná­csadásra - azaz a mai napra - a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy u Szólástól* rovatban megjelent írások nem feltétlenül ü. szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket teijedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeske­dő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e he­lyütt som jelenhetnek meg. ' .* ■ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents