Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
Február 17., Szombat Literátor ÉM-hétvége VII I ITFP ATflD Lm I I Emi n I Az ESZAK-Magyarország irodalmi.melléklete Szerkeszti: Vass Tibor Krimi A tökéletes bűntény Kábái Zoltán Régóta folyik a vita, hogy hol a határ a krimi és az irodalom között. Érvek hangzanak el pro és kontra. Van, aki figyelemre sem méltatja a detektívregé- nyeket, és akad, aki meg van győződve a színvonalasabb munkák irodalom-voltáról. Kétségtelen, hogy az irodalomtörténetben tartjuk számon Edgar Allan Poe nevét, aki megteremtője volt a műfajnak. Azt sem tagadhatjuk, hogy az irodalmi művek jelentős részének is alaptémája a bún. Talán csak azzal a különbséggel, hogy az irodalomban a bűn alá van rendelve a főcélnak, mert a mondanivaló kerül előtérbe, a krimiben viszont minden a bún körül forog. így van ez Petry Csaba most megjelent első kötetében is. Főszereplője írói próbálkozásainak lehetünk tanúi, s minthogy sikertelenek az írási kísérletek, újságok bűnügyeit próbálja alapul venni a történetéhez. Aztán ez olyannyira sikerül neki, hogy maga is gyanúsítottá válik egy gyilkossági ügyben. A krimi lényegében lezáródik a második fejezet végén. Ez reményeket keltett bennem a harmadik fejezetre vonatkozóan, nem is teljesen alaptalanul. A jellemrajzok elnagyolása, kissé egyformára sikerültsége ugyan tárgyiasítja a személyiségeket, de a fógonosz kivétel, mind az egyformaság, mind az elnagyoltság alól. Olyan számító, énközpontú, „nyakkendős” bűnözőnek sikerült megfesteni, amilyennel csak Columbonak akad dolga. A gonosz, aki meggazdagodása tárgyaként kezelte áldozatait, olyannyira, hogy az utolsót fel- cserélhetőnek vélte a körülötte lévő tárgyakkal. Bár az kicsit túljátszottnak vagy inkább hatásvadásznak tűnhet, ha a kihallgatás alatt - szándékosan - túlfeszíti a húrt és kap egy pofont. Azért - kis jóindulattal - ezt is aljassága részének tekinthetjük. A regény ugyan nem hatol a társadalmi problémák mélyére - vagy legalábbis nem jól teszi ezt -, de a kísérletig eljut. A cselekményből nem, a jogi példákból viszont kitűnik: nem mindig a jó nyeri el jutalmát, és nem mindig bűnhődik a gonosz. Kár, hogy kissé kapkodva nyúl a jogi történetekhez, s hogy az összefüggésekre sem tudja - ezek szétszórtságából adódóan - felhívni az olvasó figyelmét. Azt csak javára írhatom a könyvnek, -----£x libris----hogy nem kíván a pillanatnyi népszerűség kedvéért brutális gyilkosságok részletezésével foglalkozni. A körmönfont és precíz okfejtés, az olvasó megtévesztése, a logikus elemzés mind-mind jó krimire utal. A szórakoztató és az irodalmi regény más-más céllal készül, így eszközeik is mások. Hiba lenne tehát őket azonos mércével mérni. Gyurkó László szerint az irodalmi alkotás mérőónja az emberábrázolás és a mondanivaló. Mindezek alapján feltételeznem kell az irodalmi hajlamot Petry Csabában, de nyugodt szívvel csak azt mondhatom, hogy jó detektív- regényt vesz kezébe az olvasó. Almási Osváth Andrea Hova tartozik? Egy krimi. Egy krimi?!! Nem. Inkább egy játék velünk, olvasókkal: Petry Csaba kriminek nevezi első művét, A tökéletes bűntényt, de olvasásakor meginog hitünk: valóban bűnügyi történetet olvasunk-e, hiszen a szövegben előrehaladva, egyre mélyebbre jutva a hierarchikus igazságszolgáltatási rendszerben, egyre több kérdés áll megválaszolatlanul előttünk: igaz, vagy fikció mindez? A krimi sikere Edgar Allan Poe (A Morgue utcai gyilkosság) óta ismert. Alapvető viszonylata: az elhalasztott kauzalitás. A nyomozás visszafelé haladva tölti ki azt az időtartamot, ami az eseményt, okától elválasztja. A rend- örfelügyeló Oidipus modern megfelelője, hiszen megszünteti a dolgok iszonyú miértjét (és kifejezője egy mély vágynak is: az ember lázasan próbálja betoldani a kauzalitás részét), hogy megszüntesse hiányérzetét és szorongását. S ez így van ebben a műben is. Ezenközben viszont olyan szociográfiai hitelességgel ír a panamákról, a törvények kiskapuiról, az igazságszolgáltatás megkerülhetőségéről, hogy a mindezt alátámasztó - a fócselek- ménytől eltérő - példák sora egészen új megvilágításba teszi a mű egészét. E kommentárok az olvasó műből való kizökkentését, a valóságábrázolás mélyítését, a realitás alátámasztását szolgálják. Mindezzel a példahalmazzal hitelt ad a fikciónak. Mi, olvasók mindig elvárásainkkal közelítünk egy műhöz (ez esetben legyen izgalmas, egy kicsit naturaliszti- kus, megfejthetetlen), de az igazán jelentős mű nem tudja maximálisan teljesíteni elvárásainkat. így van ez itt is. Nem számítunk például az első fejezet után arra, hogy a gondos-pontos bemutatkozás, helyzetfeltárás (tanulmányok, kutatások) után valaki más veszi át az elbeszélő funkcióját, s azt hiszem, arra sem, hogy bekövetkezik a bűntény feltárása után egy harmadik, a legmegdöbbentőbb rész, mely a gyilkos lelkiállapotát, felháborító közönyét, gátlástalanságát mutatja be. Itt más szájába (a gyilkoséba) adva, s ezzel saját morálját védve mesélteti el azt, ami hiányzott: a naturalisztikus, rémisztő jeleneteket. A cselekmény komplett egészet alkot: s mégis el tud különülni „társaitól”: a többi krimitől. Gadamer írta: a karácsony attól ugyanaz, hogy mindig más. Ez a másság azonban gazdagítja, s nem fosztja meg az ünnepet. így van ez ezzel a regénnyel is: a krimitől való eltérése, az irodalmi folyamba való illeszkedése, a többitől való különbözősége adja ezt a másságot, az élményt az olvasónak. PETRY CSABA 1962-ben született Szilveszter napján. Vagy inkább 1989 táján Ózdon, ponto- : san meg nem határozható időben. Pályafutását autóversenyzőként kezdte. 1989-ben többször is megnyerte az olasz futamot, s a Grand Prix győzelem sem váratott sokáig magára. Bár - - idézhetnénk Rejtő Jenőt - néhányan talán szépséghibának tartják, hogy eme nyereményeket a GP. 30 fedőnevű számítógépes játékon zsebelhette, be... Csaba sokáig - egészen 1995 tavaszáig - csak az Ózdi Városi Ügyészség számítógépében szerepelt. ...Ha ki nem törölték azóta a játékprogramot... 1995 tavaszán önállósította magát. Ekkor kezdett el komolyan írni. Első műve egy nem túl hosszú és nem túl jelentős glossza, egy poros mezőváros alig jegyzett hetilapjában jelent meg. írói pályafutásának eme kezdeti botlását követően szinte percek alatt állt elő vagy fél tucat befejezetlen művel, és írni kezdte a „Tökéletes bűntény" első részét, „A halál pillanatai" címen... Pályájának következő állomása e regény második fejezete, „Aki bűnös bűnhődjék" címmel. Ebben, mint az az előzmények ismeretében várható volt, az emberi igazságszolgáltatás hiányosságain javítandó a sors bünteti az első rész azon szereplőit, akik erre nagyon is rászolgáltak. Ugyanakkor ráérezhetiink ama közmondás mélyebb értelmére is, miszerint: Isten nem ver bottal. A cselekményt két váratlan fordulat teszi teljessé, és most a változatosság kedvéért nem a magyar történelem egy epizódja, hanem Csont- váry Kosztka Tivadar „Almát hámozó öregasszony" című festménye nyújt kézenfekvő párhuzamot a rejtélyek felderítéséhez... • Petry Csaba S herlock Holmes, Poirot, Arséne Lupin, Fantomas, Simon Templar, Maigret felügyelő... Van-e, aki ezeket a neveket nem ismeri? Aligha. Nemzedékek legendás hősei ók, ronggyá olvasott lapokról néznek vissza ránk. Tekintetük onnan sugárzik felénk, ahol a káoszból még teremthető rend, ahol a jó mégiscsak győz, ahol helyreállítható a megbomlott világrend. A krimi ugyanis ezekről szól: adott a bűn, adottak a bűnösök, ám a pozitív oldalon elóbb-utóbb feltűnik a jó detektív, az ügyes rendőr, a magányos igazságtevő, s némi kaland után rendeződnek a dolgok. A rosszak megbúnhődnek, a romlottságból pedig kimagaslik az érték. Legfeljebb az okozhat az olvasóban izgalmat, hogy tudja-e már a könyv elején, ki a gyilkos, s ekkor a nyomozás logikája válik érdekessé, avagy csak a mű végén leplezó- dik le a negatív hős. Ekkor azonban van idő találgatni, ki a tettes... A Simenon-regényekben nem folyik vér: itt a szellemi feladvány az érdekfeszító, Flemming James Bond-történetei viszont bővelkednek kalandokban. A krimi az a műfaj, amely nem akar többnek látszani, mint ami valójában. Szórakoztatni akar, nem hatol létkérdésekig, a szereplők lelki feltárására nem vállalkozik. De hisz nem is ez a célja; hanem az, hogy pergő legyen, könnyen érthető, s ne terhelje meg túlzottan az intellektust. A kérdéssel behatóan foglalkozó esztéták között van, aki elismeri: a műfajnak akadnak klasszikusai (Conan Doyle, Chesterton, Graham Green, Georges Simenon, Agatha Christie), míg mások művészet alattinak tartják. Hol az igazság? Mint mindig, most is középütt. A krimi nem „magas irodalom”, bár olykor tartalmaz művészileg értékelhető elemeket is. A krimi esztétikailag alig minősíthető, bár nagy írók is kacérkodtak vele (Poe, Mark Twain, Erick Kästner, Capek, Dickens, Dürrenmatt, Babits, Móricz, Tersánszky). Az átlagkrimi populáris műfaj, annak minden hatáskeltő elemével. Hatni próbál, de nem tud felkavarni. Szerzői azért valamit kitűnően értenek: tudnak hangulatot teremteni, érzéseket ébreszteni. Az olyan könyvek, mint Daphne du Maurier-től a Manderley-ház asszonya, Poe-tól A Morgue utcai kettős gyilkosság, Agatha Christie regényei, illetve Conan Doyle Sherlock Holmes-történetei kultúránk részei, számos regényhős viszont a film révén vált halhatatlanná (James Bond, Simon Templar, Fantomas stb.) M ire jó tehát a krimi? Arra, hogy levezesse a mindennapi indulatokat? Hitegessen, hogy van igazság? Elhódítson? Kielégítse az olvasói kalandvágyat? Akkor hasznos, ha olvasóvá nevel, s eljuttat az irodalomhoz. (Kérdés persze, mekkora az út Daphne du Maurier-től Thomas Maimig?) Magam Bálint György gondolatát vallom: „Olyan detektívregényt szeretnék, melyet még Agatha. Chrirtio-nél is erőteljesebb szerző írna. Mondjuk: Dosztojevszkij.” Karádi Zsolt Mi a krími? k. kábái lorant Erre, arra, semerre (részletek) „...mindez, ha más névvel nevezem is... mégis marad ua.\ ugyanaz... ” (Drunked Pig) valamelyik délután találkoztam riával az utcán, csak úgy összefutottunk, de rögtön megkérdeztem, ő volt-e. ti. november közepén (az estem előtt, pontosan) kaptam egy képeslapot (címlap: man ray gyönyörű akt-fotogramja, hátlap lepraszettel, aláírás nélkül: t e te vagy, de én ki vagy o k ? - ez az én szövegem, kérem szépen, és novhuszon- egy előtt csak egy-pár ember hallotta tőlem), szóval, gondoltam ő volt. hát nem ő volt, ez a vicc. éppen hogy nem ő. —most kereshetem, nyomozhatok, ki volt, +öncenzúra+-ra gyűlölöm a névtelen leveket, képeslapokat, telefonokat stb. * „valaki" ismét elvette a játékomat. ismeretlen, erős bivaly (biztos, hogy kan), thomas magnum mosolyog a cigarettásdobozról, mintha mindent értene, egy +öncenzúra+-t érti. dühömben legszívesebben szétverném valakinek a pofáját, ezt mondom később picassónak is, ő segít, felajánlja, beleköt valakibe, én meg elverem, a klubban (fm) cigit követel valakitől, lökdösi, az viccnek veszi, nem verekszem, valaki elvette a játékomat. Krimi Laczkó László grafikája * névnapomra kapok egy lapot km-től. gyanú: ő is lehetett az a novemberi „üdvözlet", azonnal írok neki, kérdezve, máig sem jött válasz, de ha ő volt, miért? na +öncenzúra+! * néha eszembe jutnak olyan dolgok, amiket én gondolok, halott madarak gyilkosai után kellene néznem, vagy legalább pontos személyleírást kapni róluk, valahogy elfogni őket, meg más rablókat is, meg minden egyes rohadékot. * azt mondták, ne beszéljek csúnyán, legalábbis mikor írom ezt itten, a nevemet azért leírhatom? * hahaha, most meg utánam nyomoznak... az öcsémnek küldtem egy képeslapot a hó elején, viccből ráftam a hátára, nekem is van gépfegyverem ha-ha-ha. azok meg komolyan vették; figyelmeztették, szóljon a barátainak, ne küldjenek //yeneket, túl sok bombariadó volt már náluk, több se kellett, azóta hetente küldöm a „fenyegetéseket": pisztolyt rántott a mikulás, vagy táncolni fogtok gépfegyverszóra, legutóbb egy könyvet küldtem (levélként, természetesen), rajta a tartalom: THE NEW MAIL BOMB, átkötöttem kétszeresen madzaggal, a végét jó mélyen begyűrtem a könyv lapjai közé... * a +öncenzúra+ anyukád, te +öncenzúra+ +öncenzúra+! miért kell neked +öncenzúra+ -nőd azt a +öncenzúra+ +ön- cenzúra+-t? a +öncenzúra+-m ki van a te +öncenzúra+-ságaiddal! +öncenzúra+-d meg magad! * a kocsmában pedig tüzet kért tőlem egy rosszarcú figura, +öncenzúra+ rossz napom volt, hánytam mindenkitől, az a cigi fűvel van tele, csíp, metsz, a másik asztalnál a nepper megütötte az üzletet, sikerült néhány fiatal lányt ismét meghülyítenie, legszívesebben kiütném, elegem van, leroskadok egy lehánytforma székre, kérek egy sört, és mindenkinek további rossz napot kívánok. Fecske Csaba Nem úgy Nem úgy múlt el hogy többé nincs már csak hiányzik nagyon Lám belekeveredtem ebbe is mindenhonnan ide vezet a nyom Ami van minden egy helyen mindig te következel Az erdőt amelynek füstje vagy s majd hamuja leszel ki és miért gyújtotta fel?
