Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-17 / 41. szám

ÉM-riport Képriport Lite rátör A kórház végében álló A férfi süketnéma, Mire jó tehát a krimi? kis ház falára az asszony Arra, hogy levezesse nagybetűkkel írták: szellemi fogyatékos. a mindennapi indulatokat? HOSPICE. Kapcsolatukat áthatja Hitegessen, A hallban mindenütt élő, a szeretet és az életben hogy van igazság? zöld növény. És csönd. maradás ösztöne. Elhódítson? II. oldal III. oldal VII. oldal A hét embere Tóth Béláné a virágok értője Halmos Ildikó Nemcsak a szerelmesek örülnek Valentin napjának, de a virágkötők is. Az ün­nepre rendelt csokrok összeállításában kibonta­kozhat tehetségük. A virág szeretete egyidős az emberi­séggel. Végigkíséri egész életünket születésünk pilla­natától a halálig. Helyet­tünk beszél, ha érzéseinket nem tudjuk szavakba önteni - kezdi a beszélgetést Tóth Béláné, Győr Piroska, mi­közben végigvezet minket a Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola zöldellő nö­vényekkel díszített folyosó­ján. Látszik, Piroska azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek munkája egyben szenvedélye is.- A növények, a kertészkedés szeretete gyerekkoromban kez­dődött. Szívesen segítettem édesanyámnak alsózsolcai há­zunk kiskertjének rendbentar- tásában. A pályaválasztás így nem okozott gondot. Minden vá­gyam az volt, hogy egyszer ker­tész legyek. ) A szakma megszerzése után Budapesten elvégezte a Kerté­szeti Technikumot, majd Gödöl­lőn az Agrártudományi Egye­tem tanárképző szakát. Tanul­mányait már munka mellett fe­jezte be.- A MÁV kertészetében kezdtem dolgozni. Ez az idő­szak tíz évig tartott, de már ott is, kertészként, sok virágkom­pozíciót állítottam össze. Végül A eldöntöttem, tanár leszek. Hu­szonhat éve adom át a tudásom a fiataloknak. A gyakorlati ok­tatáson belül kedvenc tárgyaim a termesztés, de főleg a virágkö­tészet. A virágkompozíciók összeállítása során szabad tér nyílik a fantáziának, a lehetősé­gek végtelenek. Az ember aka­ratlanul is kifejezi érzelmeit, hangulatvilágát. Előfordul, hogy ránézek egy-egy diákom munkájára és tudom, előző este veszekedés volt a családban, vagy éppen valami örömteli do­log történt. Persze a kötészet nagyrészt mesterségbeli tudás­ra épül, a tananyagot minden­kinek el kell sajátítania. A kife­jező kompozíciók, amelyekről az előbb beszéltem, már bizonyos művészi tehetséget is igényel­nek. Alihoz, hogy valaki „beszélő” csokrot alkosson, szü­letett tehetségnek kell lennie. Piroska növényszeretete ta­nítványaira is átragad, sorozat­ban nyerik a virágkötőverse­nyeket. Felnőtteknek is oktat világkötészetet. Örömmel ta­pasztalja, egyre többen érdek­lődnek a szakma iránt.- Lassan tíz éve tanfolyam­vezető vagyok az Iparosok Or­szágos Szövetségénél. A virág- kötészet mellett gyógynövény­termesztéssel foglalkozó kurzu­sokat is tartok, melyek nagyon népszerűek - mondja büszkén. Miközben beszélgetünk, be­lép egy férfi, és hosszű latin ki­fejezésekkel tűzdelt párbeszéd­be fognak. Kiderül, a látogató Piroska félje.- Még Gödöllőn ismerked­tünk meg, mint két szakmun­kás, s már kertészként, 1965- ben összeházasodtunk. Azóta együtt dolgozunk. Sokan viccel­nek, hogy már biztos látni sem bíijuk egymást, mivel folyton együtt vagyunk. De ez nem így van. Ritkán tér el a vélemé­nyünk szakmai kérdésekben. Ha mégis másként látjuk a dol­gokat, úgy érzem, a viták csak hasznunkra válngk. Alsózsolcai házuk kertjét férjével közösen tervezték. Cso­dálatos módon sikerült a növé­nyeket úgy összeválogatni, hogy az mindkettőjük ízlésének megfelel.- Megnyugtat a kert, a növé­nyek színe, illata. Ha fáradt vagy ideges vagyok, csak sétá­lok egyet közöttük, kihúzok egy-két gyomot, s máris kipi­hentnek érzem magam. Elfelej­tem az egész napi fáradtságot, a gondokat. Hosszú évek tapasztalata megtanította Piroskát, hogy a jó virágkötő feladata nem csak abból áll, hogy kielégíti a meg­rendelők igényeit. Az ízlésfor­málásban is szerepet kell vál­lalni.- Az emberek szemléletét próbáljuk átformálni. Sajnos, egyes virágokat, mi, magyarok, hajlamosak vagyunk beskatu­lyázni. A krizantém például ná­lunk temetői virág lett, míg Né­metországban vagy Hollandiá­ban az év bármely napján adha­tó. Sokan idegenkednek a virág- kötészet új irányzataitól is. A színes krepp-papír díszek, sza­lagok alkalmazását hivalkodó- nak érzik. Pedig a krepp na­gyon dekoratív, ha ízléses a kompozíció, és nem a díszítés, hanem a virág dominál. A virágkötészetben is van­nak divatirányzatok, de egyva­lami állandó. A szimbolika. Piroska erre is megtanítja diák­jait.- Színnel sok minden kife­jezhető. A fehér a tisztaságot, ártatlanságot, a zöld a reményt, a piros a szerelmet, szabadsá­got és a forradalmat szimboli­zálja. Na és persze a sárga az irigységet. Ha a lány az ujja he­gyét sem engedi megfogni, a fiú sárga virágból készült csokorral lepi meg, utalva ezzel arra, mennyire irigynek tartja a lányt - mondja a történet. Tóth Béláné lánya jogásznak tanult, de hároméves unokája, Fanni nagyon szereti a növé­nyeket. Tudja szinte minden vi­rág nevét, s Piroska reméli, ha megnő, ő is virágkötő lesz. Nem éra nevem... Brackó István Ebben a szigorú telő, s a gazdasági megszorításokkal dús évben jobb kapni, mint adni. A múltkor csönget a postás. Jó hír! Meglóbálta a szépen adjusztált, sárga cso­magot. Sejtelmem sincs, hogy ki küldte, s mi van ben­ne. A címzés stimmel, nevem és az átkeresztelt utcám pontosan írva. Nincs családi ünnep, a karácsony már csak emlék, disznótoros pakkot nem várok. A téladót nem tudtam kisilabizálni, de a derék küldönc sürgetett, hogy írjam alá az átvételi elismervényt, s fizessek 3490 forintot. Merthogy rendeltem valamit az egyre szapo­rodó csomagküldő szolgáltatók valamelyikétől... Ren­delt a fene! Azt már megszoktam, hogy színes prospek­tusokkal, csábító ígéretekkel bombáznak. Kaptam sze­rencsekulcsot, aranytallért, annak reményében, hogy veszek valamit. De az már felháborított, hogy kész té­nyek elé állítanak, zaklatnak, kéretlenül is költségbe akarnak verni... Sajnálattal és illő haraggal visszautal­tattam a küldeményt, s egy ötvenessel honoráltam a hordár lábmunkáját, amelyet a harmadik emelet meg­mászásáért fejtett ki egy erőszakos cég otromba csala­fintasága miatt. A postás nem lepődött meg. Rezignál- tan közölte, hogy a zöld kocsi tucatnyi hasonló cipel- nivalót tartalmaz. Úgy látszik, most ezt a környéket ér­te a home shop szőnyegbombázása. De ez még semmi! Öt éve elhunyt apósom menetrend- szerű pontosággal kapja a miskolci, Vörösmarty utcá­ba a kecsegtető ajánlatokat. Ha kettőt fizet, a harmadi­kat ingyen kapja... Neki már hiába fújják a reklámhar­sonát. De az eljárás kegyeletsértő. Az pedig vicces, hogy tízéves lányomnak intim és szexis fehérneműt kínáló prospektust küldtek... Van még egy pikáns történetem. A minap, amikor feleségem születésnapját tartottuk, dí­szes boríték érkezett, benne a levél: Kedves asszonyom, gratulálunk születésnapján, s ebből az alkalomból Öné lehet a világ körüli út, ha a mellékelt füzetből rendel valamit... Hát ez már mindennek a teteje?! Honnan tud­ják, hogy mikor látta meg a napvilágot, s honnan vet­ték, hogy a leánykori nevét használja?! Csendesen ká­romkodtunk a „hívatlan vendég" miatt, s megkesere­dett szánkban az ünnepi torta. Az Országgyűlés tör­vényt hozott a személyiségi jogok védelméről, az Al­kotmánybíróság megkifogásolta a személyi számot, az egészségügy macerás végkimenetelű kártyákat bocsá­tott ki... És egyáltalán. Már nem is az izgat, hogy ezek a hiénák honnan ve­szik a bátorságot, hanem az, hogyan jutnak bizalmas adatok birtokába. Kézenfekvő, hogy kimásolják a tele­fonkönyvet. Azt föl sem tételezem, hogy valamely hi­vatalos intézmény egyik kispénzű számítógépese úgy tesz szert egy kis mellékes jövedelemre, hogy címlistát árul... Ám az tény, hogy a börzén szabott ára van a név­jegyzékeknek. Különösen azoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy réteget, korosztályt, szenvedélyt űzőt céloznak meg. Például a vadászokat és a horgá­szokat a sportruházat kereskedői érdeklik. Aki vetőmag­ban utazik, annak kerttulajdonos kell. Aki autós-extrá­kat kínál, az haszonnal kamatoztathat egy olyan autós­listát, amelyen a delikvensen kívül a márka is szerepel, netán a foglalkozás és a jövedelem is... S bizony-bi­zony vannak ilyen jól szerkesztett, naprakész, kompu­teres kimutatások. A piaci ár változó. Egy jó reprezen­tációt tartalmazó százezres kódex nevenként 20-50 fo­rintért cserél gazdát. SAindebből azt a következtetést tudom levonni, hogy figyelnek bennünket. Számon tartanak. Ismerik szokása­inkat, lehetősségünket, titkos vágyainkat. Ez valami iszo­nyú, mert meztelen, védtelen és kiszolgáltatott vagyok. Noha a törvény engem véd, de kaffkai-mélységű ez a bi­zonytalanság. Nem ér a nevem! De hiába változtatom meg, hiába költözöm egy másik utcába vagy városba, hi­ába öltök álszakállt. Mindenütt megtalálnak, mert naci- onálém naprakész, s ott lapul egy dossziéban... Eskü­szöm, jobban rettegek, mint a volt lll/lll tábornokai és közkatonái, vagy azok, akik még bekerülhetnek a hiva­talosan átvilágítandók körébe. A pártokban, a parlament­ben dúl a vita, hogy mit tartalmazzon az úgynevezett ügynöktörvény. Kik és milyen mélységben számoljanak el múltjukkal, s adjanak számot jelenükről? Van, aki fél, van akit megfélemlítettek, egyik vezető politikusunk pe­dig „beszédes hallgatásba" burkolózott... En már ott tartok, hogy tüdőszűrőre sem merek elmen­ni. Átvilágítanak, s közhírré teszik, hogy jártam hittan­ra, hogy úttörő voltam, hogy élveztem a tanítási és mun­kaszünetet jelentő november 7-ét, hogy kötelező olvas­mányként átrágtam magam Lenin néhány művén, hogy kívülről fújtam a szovjet himnuszt, s a háromforintos sört éppúgy szerettem, mint azt, amelyet most hatva­nért mérnek. A „Árnyéklovas” Fotó: Dobos Klára

Next

/
Thumbnails
Contents