Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-08 / 6. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1996- Tanuár 8., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Nemzeti Színház - milliárdokért? A középkorban porhintés volt a vallás. Ilyesmire példát a XX. században is bőséggel találhatunk. Jó előre leszögezem: jómagam minden művészet pártolója, barátja, (sőt egyik ágának kicsit művelője is) vagyok. Tehát nem vagyok művészetellenes! De akkor, amikor napjainkat megalapozott, de inflációt gerjesztő sztrájkhullámok, ipar nélküli (sajnos!) környezetkárosító akciók, ön - és közössorsrontó lemondások, le- mondatások, kilépések, egyszóval még Nostredamus által sem belátott, előre jelzett események „fűszerezik”, nem szerencsés dolog a Nemzeti Színház ügyét újra éleszteni. Evekkel ezelőtt már végigkoldultuk az egész világot ez ügyben. Aztán lett a pénzzel, ami lett. És most, amikor nő a nem regisztrált munkanélküliség, rossz szociális talajon a tbc-sek és a nemfizetők száma, valamint egy tál meleg ételért sorakozók, a gorkiji éjjeli menedékhelyet igénybe vevők hada 6 milliárdért Nemzeti Színház kell nekünk?! Mi ez, ha nem porhintés, figyelemelterelés? Az éhező, a hideg, sötét szobában élő fizeti majd meg a kultúrát? Aligha! Súlyozni kellene a megoldásra váró feladatokat. A szociális háló túlságosan nagy lyukú, nem színházzal kellene foltozni. Somossy Katalin Hétköznapi örömök és bosszúságok Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm, hogy két hétig díjtalanul megkaptam napilapjukat, az Észak-Magyaror- szágot. Sajnos anyagi helyzetem nem engedi meg - mint azt korábban tettem -, hogy naponta megvásároljam az újságot. Hallgatom a Miskolci Rádió adását, amelyből sok mindenről értesülök. Igaz, ez korántsem pótolja a lapot. Kívánok 1996-ra is jó egészséget, békét, boldogságot a szerkesztőség minden munkatársának és az ÉM szerkesztéséhez a továbbiakban is sok sikert. A köszönet mellett néhány közlendőm is akad, kérem juttassák el az illetékesekhez! December 22-én, délután 5-6 óra között vásárolni tértem be a Széchenyi u. 46. szám alatti fodrászat előterében lévő illatszerüzletbe. Vettem egy apróságot, amelyről a blokkot azóta is őrzöm. A kiszolgáló fiatal hölgy csomagolás nélkül elém rakta a kért dolgot, és ugyancsak a pultra helyezett egy szögletes illatszeres üveget. Mindezt úgy, hogy mozdulatából nem sejthettem meg, hogy azt ajándéknak szánja-e. Pedig de jól esett volna! A boltból távozva kicsit elgondolkoztam a szituáción és rájöttem: az illatszeres üveg egy furcsán átadott ajándék akart lenni. A kiszolgáló eljárása elszomorított. Karácsony előtt is ilyenek vagyunk? Más. A Szentpéteri kapui Zamat ABC- től mintegy kétszáz méterre, a sporttelep szomszédságában egy fóldlerakó helyet létesítettek másfél hónappal ezelőtt. Fel, nem foghatom, hogy kinek a jóvoltából?! így a környék agyonsározása mind az utca, mind a hegy nyugati oldala felől „biztosítva” van. Mostanában már egy jókora utánfutó is ott vesztegel, a környezet további csúfítására. Ki tudja meddig? Mivel a közelben lakom, nem álltam meg szó nélkül e környezetrombolást, és írtam Latrán Béla képviselő úrnak, aki azonban udvariasan kitért a téma elöl mondván: az ominózus lerakóhely nem az ő területén (választói körzetében) van. Megkértem, továbbítsa az általa említett képviselőhöz - Juga Györgyhöz - levelemet, amire ígéretet is kaptam. Sajnos válasz közérdekű panaszomra, a mai napig nem érkezett. Okát nem tudom. így hát várok, várakozom, hátha reagál valaki a levelemre. (Név és cím a szerkesztőségben) Esélyegyenlőség az ÁB-AEGON biztosítónál A minap egy hivatalos levelet kaptam - mint sokan mások - az ÁB-AEGON biztosítótól, melyben igen udvarias hangnemben közölték velem, hogy a (80-as) CSÉB további fizetése alól felmentenek, ha felmondom egyoldalúan a biztosítást. Ebben az esetben a levélben közölt összeget azonnal kifizetik részemre. Ezzel - magyarázta a szöveg - meg akarnak kímélni attól, hogy nyugdíjasként tovább fizessem a biztosítási díjat, mert az inflációra való tekintet nélkül a most érvényes segélyek és juttatások összege a jövőben is csak a jelenlegi marad. Gyorsan számolni kezdtem. Engem és - gondolom - legtöbb nyugdíjas társamat is már főleg a temetési segély érdekli. Nos, amint közölték, annak legmagasabb összege jelenleg 20 000 forint. Ha netán még Isten néhány - esetleg tíz - évig éltet, akkor is ugyanennyit fizet a biztosító. így előfordulhat, hogy - a pénzinflálódást figyelembe véve - ravatalomnál gyászoló jogos utódom már csak a könnyeit törölheti ki vele bánatos szeme sarkából. De számítgatásaim során az is kiderült, hogy én az évtizedek során jóvá több (majdnem kétszer annyi) biztosítási dijat fizettem, mint amennyit kapnának bánatos utódaim elhalálozásom esetén, így hát ,A biztosítás biztonság” meggyőző jelszóval felkerestem a biztosító l.sz. miskolci fiókját. Ott az illetékes hölgy bizalomgerjesztő, választékosán kedves modorával minden tudnivalót elmondott. Bámulatos gyorsasággal intézte ügyeinket. Végtelen türelemmel adott választ minden kérdésünkre, pedig sokan voltunk, többségében kissé nyűgös, nagyothalló és járni is alig tudó, remegő kezű aggastyánok. Egyszóval az udvarias - sőt kimagaslóan udvarias - bánásmódban és elintézésben csak dicséret illeti az ügy intézőit. Természetesen ezt a néhány sort nem azért írtam, hogy ezúton fejezzem ki elismerésemet, de úgy érzem ez is hozzátartozik az ügyhöz. Mint kis írásom címe is jelezte, az a kérdés izgat, hogy van-e úgynevezett esélyegyenlőség az ÁB-AEGON-nál, és ha van, mikor kaphatnak - hozzám hasonlóan - a 40-es CSÉB-bel rendelkező, többnyire elszegényedett kisnyugdíjasok is az évtizedek óta fizetett biztosítás felmondása esetén bizonyos összeget? Ezt kérdeztem meg a pénztártól való távozásomkor a már előbbiekben említett illetékes ügyintéző hölgytől, aki az ó kedves modorával válaszolt: „Sajnos nem tudom. Eddig még nincs rá intézkedés.” Mikor ezt közöltem kedves ismerősömmel, aki megkért arra, hogy informálódjak erről, könny szökött a szemébe, s azt csak a jó Isten tudja, mi jutott az eszébe! H. D., Miskolc Jotekonysagi koncert a szívbeteg gyermekekért A miskolci minorita templomban jótékony- sági karácsonyi koncertet rendezett a közelmúltban a Páli Szent Vince Szeretetszolgá- latos Egyesület a ,A szívbeteg gyermekek védelmében” alapítvány javára a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek közreműködésével. A diákok értékes zenei programmal készültek erre a jótékonysági rendezvényre, amelyen orgona-, fuvola-, énekszólók hangzottak el, továbbá hegedű, fuvola, gordonka trió, és fellépett a zeneiskola leánykara is. Köszönet érte az iskola igazgatójának, Lenkey Csaba úrnak, aki lehetővé tette a növendékek szereplését, Sándomé Papp Edit zenei igazgatóhelyettesnek, aki a koncert műsorát állította össze és vezényelte le, a felkészítő tanároknak és a növendékeknek, akik nagy lelkesedéssel támogatták e nemes célt. A koncertet megelőzően a Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesület Assisi Szent Ferenc csoportjának elnöke, Ludvig István pár mondattal ecsetelte, hogy mi volt az indíttatása a szívbeteg gyermekek támogatásának, majd Boros Agnes gyermekkardiológus fóorvosnó szólt az alapítvány céljáról. A zenei műsort követően Kartal Ernő minorita plébános atya - az Assisi Szent Ferenc csoport lelki vezetője - rövid lelki útra- valóval zárta a rendezvényt. A koncertet felajánló zeneiskolásokat és tanáraikat az egyesület szerény szeretetvendégségre hívta meg, ahol kötetlen beszélgetéssel ünnepelték együtt a jótékonysági koncert sikerét, amelyhez nagymértékben hozzájárult a koncert közönsége is. A jelenlévők nagylelkű adományokkal segítették az alapítvány célkitűzését, miszerint: minden beteg gyermekszív megmenthető legyen az életnek. Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesület Assisi Szent Ferenc csoportja Búcsú a 91,75 megahertztől Azzal kezdődött, hogy felemelték a televízió előfizetési díját 400 forintra. (Hiszen ezért több mint négy kg kenyeret adnak?!) Lélekszakadva rohantam a postára, hogy felmondjam a nekem szóló műsorszórást. Azt restelltem bevallani, hogy gazdasági okok miatt. (Nem szokás(om) a szeny- nyest kiteregetni.) Inkább ráfogtam a készülékre, mármint azt, hogy ő dobta fel a patkót. Másnap szórólapot találtam a levélszekrényemben a Spektrum Tv gondozásában. Közölték velem, hogy hamarosan nézhető a városi CATY hálózaton az optikai kábeles jelátvitel - amerikai technológia szerint - és, hogy a rácsatlakozás 13 ezerbe kerül. Még mit nem! - morgolódtam magamban. Döntöttem: ha nincsen ló, akkor jó a szamár is. Ezentúl kizárólag rádiót hallgatok. A változatosság kedvéért sokat tekergettem „uerháját”. Egyszer éppen a 91 megahertz táján jártam, amikor ismerős adásra lettem figyelmes. De hiszen, ez a televízió! - élénkültem fel. (Akkor még nem tudtam, hogy a tokaji adó 4-es csatornája, annak a hangfrekvenciája.) Eufóriámban úgy éreztem, megfogtam a Jóisten kislába ujját. Mégis van tévém! Még pedig „potyóre- szon” Eszembe jutott az is, hogy: ki nevet a végén? Az, hogy nem az igazi, mert csak hang kép nélkül, hogy nem látni a fizimiskát - az már kevésbé bántott. Hozzáképzeltem! „Találmányomat” ajánlgattam másoknak is, azoknak, akik ugyanilyen cipőben csoszognak, mint én. Azfán - jóval később - jött a hidegzuhany. Az Antenna Hungária egy másik szórólapon - amit csak itt, Tokaj körzetében szórt - meg az újságokban, rádióban - az én „televíziómban” is - tudomásunkra hozta, hogy 1996. január 2-án megszűnik a Tokaj 04, amelynek a hangfrekvenciája a 91,75 megahertz. Vége az el- dorádónak, az eldo-rádiónak! Végérvényesen kihúzták a lábam - lábunk - alól a szőnyeget, az utolsó ingyenességet. Tudomásul veszem - vesszük -, hogy elúszott ez a hajó is, bennünket meg itt hagyott. Itt, még ez is, a 91,75 megahertz. Hogy hány évet élt? Nem tudom. De: nyugodjon békességben. Matiszkó Károly Bodrogolaszi Kuka mellett a helye Egyre több fenyőfa kerül ki az otthonokból vízkereszt után. A korábbi évekhez hasonlóan ezek elszállítása is a Közterület-fenntartó Vállalat feladatai közé tartozik. A szemetesautók azonban a kukák, konténerek mellett összegyűjtött valamikori örökzöldeket viszik el a megszokott szállítási napokon - a nagyobbakat méretüknél fogva külön járattal ezért minden tulajdonosnak jól felfogott érdeke, hogy lecsupaszított fenyőjét valóban a tároló(k) mellett helyezze el. Fotó: Bujdos Tibor _SZÓLÁSTÉR írja: az Olvasó Sötétség és közöny Január elsején este 8 órakor tettem egy sétát Miskolc utcáin. Aminek látásában nem bíztam, de mégis annyira szerettem volna, az a „kicsiny, de egybeolvadó fények” szolidaritásra hívó sokasága lett volna, amellyel „tiltakozunk a nyelvi erőszak ellen”. Az idézett szövegrészek a Magyarok Világszövetsége Elnöksége „Egy szál gyertya az anyanyelvért” címmel közreadott felhívásából származnak. Véletlenül bukkantam rá a szlovákiai Szabad Újság 1995. december 20-i - egyébként nagyon tartalmas, a magyarság fém- maradásáért reális hangvétellel küzdő, a gyűlöletet elutasító, de nem keltő és a kinti magyarságnak erőt és hitet nyújtó - számában, amely az anyaországi magyarban csak mély elismerést és igazi meghatottságot kelthet. Találkoztam még a felhívással a Duna Televízió újév- köszöntőjében. De hol van a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, az MTI, hol vannak újságjaink (hitelesnek tartott ellenzéki lapomat is beleértve), hogy egy ilyen fontos szervezet felhívásának nyilvánosságot adjanak? (Néhány hete csak kicsit csodálkoztam - ismerve a műsor beállítottságát - hogy a Gondolat-jel című rádióműsor perceken át sorolta azokat a „szakmai” érveket (?), amelyekkel visszautasítja a fenti szervezet elnökének megszólalási lehetőségét a közszolgálati rádióban.) A média közönye és városom utcáinak „fénytelensége” - őszintén remélem - erősen összefügg. D. Zs., Miskolc A politikai kultúráról A parlament december 21-ei ülését hallgatva biztos voltam abban, hogy velem együtt több százezer emberben vetődött fel azonos kérdés: volt-e itt valójában rendszerváltás? A válasz több szempontból is nemleges. Igaz, valami elkezdődött, vannak jelentős, pozitív változások, de a valódi rendszer- váltáshoz elengedhetetlen a tudati változás. Az említett ülés arra enged következtetni, hogy ettől még messze vagyunk. Tény, hogy a demokrácia új tartalmat nyert, meghozta a társadalom nagyobb szabadságát és az áhított szólásszabadságot. De ugyanakkor meghozta a gyűlölködés, sárdobálás, gyaláz- kodás, a törtetés, a felelőtlen és alattomos (sajnos gyakran hatásos) demagógia szabadságát is. A tegnapi kompromittáltak szemrebbenés nélkül játsszák „új” szerepüket, a tegnapi szolgalelkú kollaboráltok ma melldöngetve bolsevistáznak és nemzet- mentőkként tetszelegnek a demagógia hamis ígéreteiből font glóriával a fejük felett. Tisztelet a jelentős kivételnek, de az említetteket hallgatva szinte kiáltó a kérdés: micsoda ostoba félreértés következtében kerülhettek ezek a politika színpadára? Amit ezek az említett országgyűlési napon műveltek, az már egyenesen szégyen. Négy nappal karácsony előtt! Ha jobban megnézzük látjuk, hogy szinte kivétel nélkül diplomásokról van szó, akik nem először bizonyítják a sajnálatos igazságot: az iskolázottság nem feltétlenül azonos a kulturáltsággal. De mennyire nem! Azt hiszem, sokunkban joggal felmerül: ha már egymást nem tisztelik, legalább a választóikkal, a társadalommal szemben érezzenek több tiszteletet! Egyszerűen nem képesek (és nem is akarnak) kultúrem- ber módjára viselkedni. (Ők annyiszor szólítanak fel másokat lemondásra, mi lenne, ha előbb ők mutatnának ebben példát?) Mindezeken túl, rosszízű tapasztalat, hogy képviselőink egy jelentős része néhány alapvető fontosságú dologról megfeledkezik. A képviselőség nem elsősorban zsebtömési lehetőség, hanem mindenekelőtt a választók, a társadalom SZOLGÁLATA. A másik egy mind- annyiuk számára kötelező, íratlan szabály: a nép iránti alázat és illő szerénység! Aki ezeket nem képes, vagy nem hajlandó tudomásul venni, annak nincs helye az ország házában. Tartozzon bármelyik párthoz. Aki pedig a nép iránti szolgálatot összetéveszti a csak önös érdekeket szolgáló demagógiával, hamis ígérgetésekkel, üres szólamokkal, az nemcsak méltatlan a képviselőségre, az már bűnös. Ilyenkor, új év kezdetén általános szokás, hogy fogadalmakat teszünk. Ezentúl sok minden másként lesz. Persze a legtöbb fogadkozás beváltatlan marad. Éppen ezért azt hiszem, tisztelt és kevésbé tisztelt képviselőinktől sem várhatunk komoly fogadkozásokat. Pedig meg kellene fontolniuk, hogy nemcsak a gazdasági helyzetünk alakulásától függ hazánk külföldi megítélése, hanem a politikai kultúra milyenségétől is. A bevezetőben hivatkozott parlamenti magatartás nemcsak az egyes képviselőket minősíti külföld előtt, hanem rajtuk keresztül az országot is. Éppen ők szokták hangoztatni, hogy romlott hazánk nemzetközi megítélése. Milyen kár, hogy nem képesek önmagukba nézni, mert talán rádöbbenhetnének saját, súlyos felelősségükre. Nemcsak a nyugati világgal, hanem saját népükkel szemben is. Azzal a néppel, amelyik a nyomasztó gondok és nélkülözések ellenére is tiszteletet parancsoló méltósággal viseli a terheket, amíg ők havonta több jövedelmet tesznek zsebre, mint az átlagnyugdíjas, vagy kiskeresetű emberek tömege egy év alatt. Teszik ezt pedig a szégyenérzet legkisebb jele nélkül. Adám Mátyás Bogács Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Jogsegélyszolgálattal január 8-án, hétfőn délután 4—6 óra között állunk szíves rendelkezésükre. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket teijedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
