Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

6 ÉS ZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra : ~ 1996« Tanuár 2., Kedd i ■TELEVÍZIÓ Szilveszter ’95 Filip Gabriella Éjfélkor megszólaltak a harangok, a tiltás el­lenére a petárdák is. A Himnusz hangjaival - ki tudná már megmondani, hány éves felvéte­lekkel - búcsúztattuk az óévet. Köszöntük, ami szép volt, hasznos, örömteli és jó, vala­mint igyekeztünk feledni, ami feledhető. így többek között a televízió szilveszteri műsorát is. Ha volt ilyen egyáltalán. Műsor mindenképpen volt a tévében. Lát­tam. Szórakoztató összeállítások, kicsiknek és nagyoknak. Szilveszteri vers, szilveszteri sze­rencsekerék. Vetélkedő a kettesen. Ismeret- teijesztó film a kéményseprőkről. A várakozás fokozása érdekében egy ’87-es amerikai film­vígjáték: Három férfi és egy bébi. Ezalatt a kettesen Sas-kabaré, dokumentum-riportfilm a Mikroszkóp előadásainak előkészületeiről. Ezt követően a zavarodott tévénéző csak kap­csolgatott: hol ide, hol oda... Hátha megtalálja valahol a szilveszteri műsort. A Szilveszter ’95 főcím alatt volt néhány jópofa Körmendi-tréfa, éjfél előtt 100 évnek is egy a vége címmel ma­ratoni összeállítás az ónál is óévibb tréfákból, kuplékból, egyszervolt kabarékból, örökzöld slágerekből. Közben elrejtve az aktuális politi­kai humor - A főgonoszról. Hogy mi volt ezzel a műsorral a célja Kern Andrásnak és Verebes Istvánnak, azt egyelőre nehéz lenne megmon­dani. Majd az ismétléskor jobban figyelünk. Talán kiderül. Annyi bizonyos, ha nevettetni akartak, az nem igazán sikerült. Úgy szoktuk meg, hogy a humoristák örök ellenzékiként vagy bátor bohócként helyet­tünk mondják ki, meztelen a király. Most vi­szont mintha megfordult volna a szélirány. A fógonoszról, Bokros Lajosról a tényfeltáró ri­portsorozat kapcsán mindenféle „furcsaságot” megtudtunk Például, hogy nem molesztálja a titkárnőjét, hogy köszön a portásnak, hogy nem jáija össze a frissen felmosott folyosót. Megszólíttatott az utca embere, a nép egysze­rű gyermeke, és mi mondtuk ki magunkról, hogy milyen ostobák vagyunk. Egyébként lehet, hogy Bokros Lajos való­ban nem zaklatja a titkárnőjét. Senkitől sem hallottuk az ellenkezőjét. Az is lehet, hogy kö­szön a portásnak. De nem ezért szeretjük. (Vagy nem.) Viszont ettől az összeállítástól sem lett számunkra kedvesebb. Ellenszenve­sebb sem. De legalább Kern Andrásnak meg­adatott néhány zseniális paródia. Nekünk meg a kérdések. Hol vannak a többiek?! Ez lenne a politikai humor?! Ekkorát változott volna a rendszer, hogy már a hatalommal ka­csint össze a parodista?! i r < í i í i \ ! I 1 i Újévi koncert Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Zene­kar újévi hangversenyét hallgathatják az ér­deklődők a Miskolci Nemzeti Színházban ja­nuár 7-én, vasárnap délelőtt fél 11-tól, illetve 8-án, hétfőn este fél 8-tól. Az ünnepi hangversenyen közreműködnek: Csonka Zsuzsa, Berkes János és a miskolci Ködmön Formációs Táncegyüttes. Vezényel: Kovács László. A műsor szóvivője: Czigány György. A műsorban J. Strauss-, Lehár Fe­renc- és Stolz-művek, illetve híres keringók, polkák szerepelnek Elhunyt Heiner Müller Bonn (MTI) - Meghalt Heiner Müller író, ren­dező a német kulturális élet egyik kiemelkedő személyisége. A hosszabb ideje rákban szenve­dő 67 éves művészt szombaton érte a halál. A humanista és meggyózódéses baloldali író már az ötvenes és hatvanas években drá­máiban és elbeszéléseiben rendszeresen fog­lalkozott a német szocialista állam társadal­mának problémáival, ellentmondásaival. Az erőszakos szövetkezetesítésről írt darabja mi­att 1961-ben kizárták az NDK írószövet­ségéből. Műveiben rendszeresen alkalmazta a nyugati avantgarde - Beckett, Eliot - stílus­elemeit és motívumait. Később antik és mitológiai témák felé for­dult, de a hetvenes években ismét több drámá­ban foglalkozott aktuális társadalmi kérdé­sekkel. A hetvenes és nyolcvanas években Nyugat-Németországban a legtöbbet játszott kortárs német szerzők közé számított, és meg­kapta a tekintélyes Georg Büchner-díjat. A nyolcvanas évek második felében szín­művei visszatértek a keletnémet színpadokra. 1988-ban visszavették a keletnémet írószövet­ségbe, majd magas kitüntetést is kapott. A né­met egyesülést kétségekkel fogadta és az írás helyett egyre inkább a rendezés felé fordult. Az általa színpadra állított operák és drámák a szakmában és a közönség körében is élénk, de megosztó visszhangot váltottak ki. Egyéb­ként is rendkívül vitatott személyisége körül felizzottak az indulatok, amikor kiderült róla, hogy alkalmanként információt szolgáltatott a volt keletnémet állambiztonsági szolgálatnak Az utóbbi években a Bertolt Brecht által ala­pított Berliner Ensemble nevű színház veze­tője volt. Zsuzsa, a világkollégista A nemzetközi érettségi előtt partiőrségből is vizsgázik Miskolc (ÉM - FG) - Bármerre is induljon, mindenütt találna szállást, hiszen szinte minden országban van iskolatársa a miskolci Egry Zsuzsának, az Avasi Gimnázium volt diákjá­nak. Zsuzsa második éve az Egyesített Világkollégium ösz­töndíjasa.- Harmadikos voltam, amikor - Jobbágy László tanár úr felkészíté­sével - az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen országos negyedik helyezést értem el nyelv­tanból. Ennek köszönhetően pá­lyázhattam erre az ösztöndíjra. Tu­lajdonképpen a véletlennek köszön­hető, hogy éppen Walesbe kerül­tem, és az Atlantic College diákja lettem. Az Egyesített Világkollégi­um keretében kilenc országban mű­ködik hasonló intézmény. így példá­ul Kanadában, Venezuelában, az USA-ban, Olaszországban, Norvé­giában... A jelentkezési lapon nem jelöltem meg, hogy hová szeretnék menni, a véletlenre bíztam a dön­tést. Elsősorban a nyelvtanulás mi­att vonzott ez a lehetőség, de azért is nagyon jó, mert a legkülönbözőbb nemzetek fiataljaival találkozha- tom. Ebben a kollégiumban körül­belül hetven ország négyszáz diákja tanul. Hogy milyen is ez a kollégium? A mi fogalmaink szerint nehezen ér­telmezhető az intézmény célja, fel­adata, nevelési rendszere.- Nincs is mindenre megfelelő szavunk - mondja a téli szünidőt Miskolcon töltő világkollégista. - Több olyan dolog is van, amihez ha­sonló sincs a magyar iskolákban. Még a hidegháború idején a nem­zetközi megértés elősegítése érde­kében hozták létre ezt az intéz­ményrendszert. Tulajdonképpen három pillére van az itt folyó mun­kának. Az egyik a tanulás, ennek keretében bizonyos tantárgyakat magunk választunk, másokat köte­lezően tanulunk. Én például irodal­mat, angolt, rajzot, világvallást, al­kalmazott kémiát és matematikát tanulok. A második pillér a szolgá­lat. Ezen belül különböző szociális tevékenységet végzünk, megpróbá­lunk a helyi közösségek hasznára lenni. Az én vállalt feladatom a par­tiőrség, a szárazföldön teljesítek ügyeleti szolgálatot. Korábban táj­futó voltam, ezért választottam ezt a munkát. A harmadik pillér a szakkör. Legalább száz szakkör működik a kollégiumban. A lehető legváltozatosabb a kínálat az indiai Gyakorlatoznak a partiőrök. A kis képen: EgryZsuzsa. Fotó: Végh Csaba táncoktól kezdve a papírsárkány­készítésen át a kínai konyháig min­den van. A diákok maguk döntik el, hogy hová járnak, de mindenkinek legalább három különböző szakkört kell választania. Persze, nemcsak tagok, hanem szakkörvezetők is va­gyunk., Tehát egymástól is tanu­lunk. Én például egy lengyel lány­nyal együtt gyertyakészítést taní­tottam, aztán volt kezdőnek meg­hirdetett angolszakköröm. A ked­vencem a kerámia, a nemezelés, a latin tánc, a kínai írás... Még hosszan sorolja a kedvenc szakköröket, aztán az iskolatársai­ról beszél, majd megpróbálja bemu­tatni a közvetlen környezetet.- Ez a kollégium harminc éve működik - távol minden lakott te­rülettől - egy gyönyörű, körülbelül nyolcszázéves tengerparti kastély­ban. Négyágyas szobákban lakunk, úgy osztanak be bennünket, hogy más-más nemzetiségűek kerülje­nek egymás mellé. A közös nyelv természetesen az angol. Persze, nem mindig beszélünk egyformán. A kollégiumban is vannak politikai viták, hiába ért véget a hideghábo­rú. Viszont ezek hasznosak lehet­nek, jobban megismerjük, megért­jük egymást. Árpa a kérdésre, hogy mi lesz ve­le később, egyelőre nem tud vála­szolni. Ha visszatér a walesi kollégi­umba, lassan megkezdődnek az érettségi vizsgák. Mint mondja, nem különösebben fél a megméret­tetéstől.- Itt nemzetközi érettségit szer­zünk, bár ennek a továbbtanulásom szempontjából nincs különösebb je­lentősége. Úgy tervezem, hogy az ELTE magyar-angol szakára adom be a jelentkezési lapot, de még nem tudom, hogy mi lesz később. Az biz­tos, hogy érettségi után elmegyek egy két hónapos norvégiai expedíci­óra. Utána szeretnék eljutni Afriká­ba, nem kirándulni, hanem valami­lyen szociális munkát végezni. De erről inkább ne beszéljünk, nem biztos, hogy őrülne a családom... TÉKA Tüskés Tibor: Időrosta Horpácsi Sándor A hatvanas évek végén néhány hónapig folyóiratszemlét írtam a Napjainkban. Nem sokáig, mert naivan, jóhiszeműen sértődése­ket, vihart kavartam (akkor még nem kopasz) fejemre. A Jelenkort (akkor már Szederkényi Ervin szerkesztette) „polgári humanis­tának” neveztem. Nem értettem, hogy szegény Szederkényi miért sértődött meg, miért írt tiltakozó levelet a főszerkesztő(m)nek Ma már értem, s ha nem érteném Tüskés Tibor könyve minden ho­mályt eloszlatna. A „polgári” jelző a korabeli politikai - irodalmi kö­zegben felért egy feljelentéssel. Engedtessék meg, hogy most utólag több évtized távolából kö­vessem meg a Jelenkort, védjem, magyarázzam meg a „polgári” jel­zőt. Mint Kassák lelkes híve, s . egyáltalán marxizmuson iskolá­zott első generációs értelmiségi sokáig elhittem, hogy az irodalom- osztályirodalom. Erősítették ezt a tévhitet a kor nagy írói is. Veres Péter, Szabó Pál, Sinka stb., stb. ugye a parasztság írói, vannak „polgárírók” (Mészöly, Mándy, Thurzó, Rónay stb), munkásírót erőlködve se tudok mondani. (Már tudniillik, aki ma is elolvasható). Nos, éppen az állandóan felmele­gített, szított népies-urbánus vita (nagyon is jól jött ez Aczél Györ­gyöknek, a hatalomnak, mert az egyik táborral tartották sakkban a másikat!) döbbentett rá ennek a tarthatatlanságára, abszurditásá­ra. Arra, hogy az irodalom érték- rendszerével, struktúrájával, in­tézményeivel, olvasóival igenis polgári „találmány”, s minden más, mint például az „Olvasó nép” mozgalom blöff, manipuláció. A tragédia az volt a hatvanas évek­ben, s az ma is, hogy nincs polgár­ságunk. Most arra a polgárra gon­dolok, akinek és akiről Márai írt. Naivság azt hinni, hogy a folyóira­tokat, (ezt az írást) a tömegek, a „kétkezi dolgozók” olvassák, fo­gyasztják. Nem, ez polgárt feltéte­lez, áld konszolidált körülmények között él, s minőségigénye van, mert teheti. Ez a polgár tette naggyá a Nyugatot, s ezt irtotta túzzel-vassal a már említett rend­szer és ideológia. A „létező szocia­lizmusnak” nem volt szüksége a személyiségre, a minőségre, a más­ságra, mert bizantikus önteltségé­ben és zsarnokságában csak az ato­mizált, vélemény nélküli embert, az alattvalót tudta elviselni. Végül is ez okozta az összeomlását is. Pontosan azok lázadtak fel ellene, akik rádöbbentek, hogy a szocializ­mus megreformálhatatlan, minő­ség, kreativitás, személyiség, fele­lősség nélkül nem megy. Mint hajdani folyóiratolvasó ezt véltük felfedezni a korabeli Je­lenkorban, Tiszatájban, Alföldben stb.: a minőségre, az egyénire, a sajátosra való törekvést Éppen ezt nem tűrték el Aczél Györgyök, Tóth Dezsóék, Pándi Pálék..., és váltották le szinte egy időben Tüs­kés Tibort a Jelenkor, Mocsár Gá­bort az Alföld éléről. (A későbbi Ti­szatáj-botrány már a rendszer agóniája volt. Korántsem véletlen, hogy Annus József - még a rend­szerváltás előtt - vissza is került a Tiszatáj szerkesztői székébe.) Úgy tűnhet, hogy mellébeszé­lek Tüskés Tibor könyve ürügyén, pedig már régóta arról szólok. A fi­atal tanár, első generációs értel­miségi - tudjuk meg gyermek- és ifjúkora elbeszéléséből - valóban fiatalnak, értelmiséginek való fel­adatot kap: folyóiratot szerkeszt­het egy vidéki városban. Szeren­csés ember, mert meggyőződésem, hogy ilyen feladatot igenis fiata­loknak kell adni, akik győzik hit­tel és erővel, még nem fásultak el, még nem zápultak bele az iroda- lomcsinálásba. Mert ez egy kicsit hit is, szenvedély is, amihez nagy- nagy elszánás, türelem, taktikai érzék, bátorság és sok energia szükségeltetik Ez mind megvolt, illetve megvan Tüskés Tiborban, hisz ma is lapot szerkeszt. S ha az imént azt mondtam, hogy szeren­csés ember, tegyük hozzá azt is: peches is. Peches, mert az említett kor 1959-64. nem igényelte, sót nem is tűrte el özeket a kvalitáso­kat. Volt módom találkozni irodal­mi kishivatalnok-szerkesztókkel, akik remegve figyelték, mikor vonja össze a hatalom a szemöldö­két, mikor köhint. Találkoztam csőlátókkal, eszelősökkel, akik csak egy színt, árnyalatot irányza­tot, ízlés(ficamo)t ismertek és is- mertek el az irodalom hál’ Isten­nek mindig tarkavirágos mezejé­ből. Tüskés Tibor viszont úgy ma­radt tágkeblű (ma pluralistát mondanánk), hogy miközben nem engedett a minőségből, az • egy­Bölcsész-közgyűlés Miskolc (ÉM) - A Miskolci Böl­csész Egyesület 1995. évi rendes közgyűlését 1996. január 4-én, csü­törtökön délután 2 órától tartja a Mindszent tér 1. sz. alatti elnökségi központban (517. sz. terem). Az el­nöki beszámolót követően ismerte­tik az egyesület gazdasági helyze­tét, további terveit. Az egyesület tagjai az esedékes tagdíjat a hely­színen is befizethetik. Peja-festmények Miskolc (ÉM) - Peja Győző Kos- suth-díjas földrajztudós, a Kilián György Gimnázium volt igazgatója festményeit bemutató emlékkiállí­tás nyílik január 4-én, csütörtökön délután 5 órakor Miskolcon a Kos­suth utcai Mini Galériában. A kiál­lítást Kiss András, a Kilián György Gimnázium nyugalmazott igazga­tóhelyettese nyitja meg. A megnyitó műsorában közreműködnek a gim­názium tanulói. Utazók klubja Miskolc (ÉM) - Hollandiáról és Belgiumról tart előadást Tres- tyánszky Tibor a TIT keretében működő Utazók klubjában január 3-án, szerdán délután 5 órától a Széchenyi utca 14. szám alatti TIT- székházban. Matek érettségi Nyíregyháza (MTI) - Matek érett­ségi címmel, a diákok eredménye­sebb felkészülését segítő könyv je­lent nieg Nyíregyházán. A kötet szerzője Simon Béla, a helyi Mező­gazdasági Szakközépiskola mate- matika-fizika-számítástechnika szakos tanára. A szerző az utóbbi években érettségi bizottsági elnök­ként vesz részt a vizsgáztatásban, és tapasztalataira építve állította össze művét. A könyv a Shannon Iroda gondozásában jelent meg. Vígszínházi díjak Budapest (MTI) - A Vígszínház­ban szombat este adták át a Rutt- kai Éva-emlékdíjat, amelyet a tár­sulat titkos szavazással Jánoskuti Márta jelmeztervezőnek ítélt oda. A díjat a művésznő leánya, Gábor Jú­lia alapította, és 1987 óta adják át a Vígszínház művészeinek.Űgyane- zen az estén adták át a Pro Komé­dia-díjat, amelyet Roboz Aladár, a Vígszínház volt igazgatójának fia, Roboz Tamás alapított.Ezt az idén Tahi Tóth László nyerte el. mással ellentétes végleteknek is teret adott. így kerülhetett egy­más mellé Kassák és Kodolányi, Takáts Gyula és Weöres Sándor, Fodor András és Pilinszky, a kor nagy öregjei és a pályakezdők. Tu­dom sokan vitatják, de nekem ro­konszenves, amit Tüskés a vidék irodalmáról és a vidéki folyóirat szerepéről ír. Mert aki nem mű­helyteremtésben gondolkodik, az - hogy mai példát mondjak - az íz­lésétől, pártállásától függően - a vidéki Hitelt vagy Holmit szer­keszti jól, rosszul. Holott már Ily- lyés megmondta, hogy a provinci­alizmustól való félelem a legna­gyobb provincializmus. A Jelen­kor fénykorában éppen attól, azért volt jó, mert pécsi volt, tehát az, ami. Ha gonoszkodni akarnék (nem akarok) írhatnám azt is, hogy Tüskésnek ez a könyve a maga mentsége, holott nem kell mente­getőznie. Minden folyóiratnak meg kell majd írni a történetét - dokumentumként is, tanulság­ként is. Minél tovább halasztódik, annál fiatalabb kollegára marad ez a feladat, aki csak másodkézből szedegetheti össze az információ­kat. Ebben is szerencsés a Jelen­kor, hogy hajdani szerkesztője tel-, jes szellemi fegyverzetben, a szemtanú hitelességével nyúlhat a témához. Irodalomtörténész már nem kerülheti meg a könyvet, mégis a mai szerkesztők figyelmé­be ajánlom, mert van mit tanulni belőle, noha a mai kor, az irodalom jelenlegi helyzete más okok miatt nehéz. De „navigare necesse est”, s jó ha vannak irányjelző bóják Tüs­kés könyve hitem szerint az. i

Next

/
Thumbnails
Contents