Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-30 / 25. szám

\ A főtéren szobrozó szegediek nem lesz) a Széchenyi tér dísze? Kliegl Sándor: István király és Gizella (szoborterv) Arte Fiera ’96 Bologna (MTI) - Huszadik alka­lommal nyitotta meg kapuit az el­múlt hét végén az Arte Fiera elne­vezésű modern képzőművészeti vá­sár Bolognában. Az évente megren­dezésre kerülő bolognai Arte Fiera immár az egyik legjelentősebb euró­pai képzőművészeti vásárnak szá­mít. Az idei vásárra - szigorú előzsűri- zés után - 350 olasz és külföldi mo­dern galéria kapott meghívást. A bolognai vásáron az Olasz-Magyar Kulturális Szövetségnek köszönhe­tően több mint egy évtizede magyar kiállítók is jelen lehetnek. A vásár vezetésének kérésére ebben az évben a szövetség elsősorban művészeti egyesületeket és társasá­gokat hívott meg. így Szávoszt Ka­talin keramikus, Pasqualetti Zsófia grafikus, Horányi Ágnes üvegmű­vész és Cs. Uhrin Tibor zománcfestő mellett a Fiatal Iparművészek Stú­diója, a Magyar Papírművészeti Társaság, a Magyar Grafikusművé­szek Szövetsége, a Magyar Illuszt­rátorok Társasága, a Magyar Mű- vészkönyvalkotók Társasága, vala­mint a Corvina és a Helikon Kiadó kapott bemutatkozási lehetőséget. Mozgókép-pedagógia Szombathely (MTI) - Mozgóképis­meretek oktatását kezdik meg feb­ruártól, nappali és továbbképző ta­gozaton Szombathelyen, a Berzse­nyi Dániel Tanárképző Főiskola közművelődési tanszékén. A négy, illetve három féléves oktatás célja olyan tanárok képzése, akik képe­sek lesznek a mozgóképkultúra komplex oktatására az általános és középiskolákban, valamint a köz- művelődés bármely területén. Ha­sonló szak ez idáig csak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen volt. A leendő mozgókép-pedagógusok a 300 órás elméleti és gyakorlati fel­készülés alkalmával művelődéstör­ténetet, műfaji ismereteket, film- esztétikát, filmkészítést és -elem­zést, valamint egyéb kommunikáci­ós ismereteket sajátítanak el. A tandíjmentes nappali tagozaton a hallgatók bármely szakkal párosít­hatják a mozgóképismereteket, ki­egészítő szakra pedig bármilyen ta­nári diplomával lehet jelentkezni, ott viszont a tandíj félévente 16 ezer forint. Avagy miből lesz (v; Szeged (ÉM - DK) - Miskolc vá­ros is megélte a maga szobor­botrányát. Vagyis botránynak nem nevezném, de az biztos, a közvéleményt igencsak foglal­koztatta Melocco Miklós Szé- chenyi-szobra. Most a szegediek élik a saját szoborbotrányukat. De nem csoda, hogy annyi vita ala­kul ki a szobrok kapcsán, hiszen ezek az épületnyi alkotások évtize­deken (évszázadokon) át jellemez­hetik a várost. Ezért fontos kérdé­sek, hogy mit, löt, lüket ábrázol a szobor, ki legyen az alkotó. Az Új Művészet című folyóirat idei első számában Szuromi Pál, a szegedi Móra Ferenc Múzeum mun­katársa foglalja össze Kliegl Sándor István király és Gizella című szob­rának történetét. Hódmezővásárhelyen országos Szent István-szoborpályázatot hir­dettek, amire benevezett Kliegl Sándor szegedi szobrászművész is. A szakmai vélemények szerint alko­tása nem igazán sikerült, mint­hogy: ....a királyi pár közötti kap­c solat profán, István bizonytalanul ül a trónon, Gizella pedig színpadi­as, koridegen és az ünnepélyesség ellen hat...” - idézi a szerző a lekto- rátusi jegyzőkönyvet. Az is igaz, hogy Vásárhelyen amolyan népsza­vazást is rendeztek, s a „kedvenc” éppen ez a szoborterv lett. Kliegl Sándor számára ez volt a mértékadó, nem pedig Varga Imre, Benedek György és Györfy Sándor véleménye, úgyhogy az alkotó és pártfogói akcióba léptek: beszivá­rogtatták a köztudatba, milyen jó helye is lenne a szobornak a szegedi Széchenyi téren. (Az ellenzők töb­bek között éppen a szobor felállítá­sának tervezett helye miatt emel­tek szót. Azt kérdezik - a cikk szer­zőjével együtt-, hogy lehet Magyar- ország és Közép-Európa egyik leg­szebb közösségi terét ilyen felelőtle­nül elfuserálni?!) Aztán a helyi Du­gonics Társaság, illetve a Vá­rosszépítő Egyesület több tagja az ügy mellé állt. Majd az önkormány­zat kulturális bizottsága is. Emellé begyűjtötték néhány pozitív művé­szi véleményt. Csakhogy nemsoká­ra a kulturális bizottság mellett működő képző- és iparművészeti kollégium tiltakozó levelet küldött a városi vezetésnek, megkérdezték például, hol marad a nyilvánosság, miért nem történt pályázati kiírás. Elvégre a Széchenyi térről van szó! Ettől a városatyák némileg zavarba jöttek, az alkotás makettjét egy-két napra kihelyezték a Képcsarnok ki­rakatába. Aztán a másnapi közgyű­lés végérvényesen felvállalta a köz­téri plasztika megvalósítását... Szuromi Pálnak nagyon nem tet­szik a szoborterv. Véleménye sze­rint felszínes, már-már nippszerú. „Kliegl Sándor párosa maníros, fél­resikerült és közhelyszerű munka. Igaz, az alkotó egyféle korszerű, közvetlen hatásra törekszik. Ebből adódik a spontánul szétnyíló ural­kodói palást, az ehhez támaszkodó kardforma, nem is szólva a női alak peckes, operettes beállításáról. Ám­de mi szükség van akkor a koroná­zási attribútumok pedáns, tételes és iskolás megidézésére? Az aggas­tyán férfi amúgy is alig búja tartani ezeket. Közben Gizella átlós, célirá­nyos kéztartása még inkább ráirá­nyítja figyelmünket a görcsös, sab­lonos királyi pózra. Mintha ő nem is érdemi társa, hanem csak egy fris­sebb, mutatósabb és ironikusabb uralkodói kellék lenne. Ráadásul e plasztikai együttesben igazában a lágyan, szeszélyesen és ropogósán burjánzó drapériák a főszereplők. Amelyek hovatovább kérkednek, másfelől remekül takarnak is. Majdnem elfeledtetik például, hogy a palást alatt egy indokolatlanul torzított, szervetlen testkonstrukció található.” Nem hiszem, hogy állást kellene foglalnunk ebben a vitába. De ha arra járunk persze, mi is bosszan­kodhatunk (vágj' csodálkozhatunk). Ahogy a szegediek is elmondhatják véleményük a mi Széchenyinkről... Nem száraz geometria - művészet Életműsorozattal ünnepük a 90 éves Victor Vasarelyt Kedves hazug Budapest (MTI) - Jerome Kilty amerikai szerző G. B. Shaw és Mrs. P. Campbell publikációban napvilá­got látott magánlevelei alapján írt fordulatos színpadi játékot. Kilty Kedves hazug című kétszemélyes darabját kettős premierrel - pénte­ken és hétfőn a Várszínház Refektó- riumában mutatták be. A színpadi „párbeszédet” első magyar nyelvű tolmácsolója, Mészöly Dezső fordí­tásában játsszák a Nemzeti kama­raszínházában. George, az író és Stella, az ünnepelt színésznő fáradhatatlan levelező- partnerek voltak négy évtizeden át. A színpadi „levélváltók” Császár Angela és Szélyes Imre. A játékte­ret Varga Mátyás, a díszlettervezők doyenje, az öltözéket pedig Torday Hajnal tervezte. Az előadás rende­zője Szilágyi Tibor. Az amerikai valamint az európai kontines színházait az 1950-es évek második felében egyaránt meghódí­tó darabot először a Katona József Színház tűzte műsorra. A világjobbító Budapest (MTI) - Thomas Bern­hard osztrák szerző hazai színpa­don még nem játszott művét tűzte műsorára az Új Színház. A világjob­bító című darab magyarországi be­mutatóját vasárnap délután tartot­ták a Paulay Ede utcában működő együttes kamaratermében. A Világjobbítót Sinkó László, a Nőt Monori Lili alakítja a Tandori De­zső fordította kétszemélyes kama­rajátékban. A díszletterveket Amb­rus Mária készítette, a jelmezek Be­nedek Mari munkái. Az előadás rendezője Zsótér Sándor. Lausanne (MTI) - Az idén 90 éves Victor Vasarely életművé­nek méltatására világszerte ki­állítások nyílnak meg rövidesen a művész alkotásaiból. A sort a lausanne-i Olimpiai Múzeum nyitja Ötvenévnyi alkotás című rendezvényével, amely 40 fest­ményt állít ki a magyar szárma­zású művész legjobbjai közül, visszatekintve Vasarely művé­szetére a kezdetektől a leg­újabb, absztrakt kompozíciókig. A lausanne-i kiállítás február 25-ig tart nyitva, de bemutatókat rendez­nek Németországban, Franciaor­szágban, Spanyolországban, sőt Mexikóban és Venezuelában is. Újra működik az Aix-en-Provence- ban székelő Vasarely Alapítvány is, amelyet a mester 1976-ban hozott létre, ahogy ő fogalmazott, a külön­böző művészeti irányzatok közpon­tosítására és a napi élet és a művé­szet összeolvasztására. Az alapít­vány hamarosan múzeumként mű­ködik tovább. Az El País című spanyol lap in­terjút készített a festő menyével, Michelle Vasarelyvel, aki többek között elmondta, hogy a 90. évét ta­posó mester egész életét a művé­szetre áldozta. Vasarely hajlott ko­ra és betegsége ellenére még mindig, hajnali ötkor kel, és legalább három órát dolgozik. Nem éppen csekély jövedelmét csaknem az utolsó gara­sig az alapítványra fordította. Vasa­rely követendő művészideálja mindmáig az maradt, áld mintegy Tridim T. olajfestmény mérnöki pontossággal dolgozza egy­másba a művészetet és az életet. A pécsi születésű művész -1906. április 9-én látta meg a napvilágot - megszakított orvosi tanulmányai után a Bauhaus iskolához szegő­dött. 1930-ban költözött Párizsba, és nem sokkal később a figurális művészetről áttért máig jellegzetes, absztrakt stílusára. Vasarely a for­ma megszállottja, művészetének forradalmi újítása a festészet ábécé­jének megalkotása - úja róla a spa­nyol lap. Mint menye elmondta, Va­sarely mindvégig azt gondolta, hogy a világot egységes formákká lehet leegyszerűsítem. Sokáig nagy bána­ta volt, hogy úgy érezte, minden művészetnek megvan a saját ábécé­je, kivéve a festészetnek. Mintegy ezer alakzattal és 12 alaptónussal így maga alkotta meg ezt az alapve­tést, amellyel elsőként az 1955-ben készített Kiáltvány sárgában című festményét „írta”. A cikk szerint ez volt az a műve, amellyel megvetette saját szóhasználatával kinetizmus- nak nevezett művészetének alapja­it. Ebben az időben még főként fe­hérrel és feketével dolgozott, 1960- tól vezette be már említett színská­láját. Michelle szavaiból az is kidéiül, hogy a kinetizmus kizárólag száraz geometrián alapuló ágának későbbi megjelenése Vasarely lírával teli művészetének félreértelmezése volt. Vasarely ugyanis a festészetet kizárólag kézműves jelleggel tudta elképzelni. Soha nem dolgozott mo­dern technológiával. A számítógép­hez nem ért, és a gépek előtt döb­benten áll - mondta róla Michelle. Éppen ezért - tette hozzá - amikor saját műveinek úgymond ipari szemléletű kritikáit olvassa, egy kukkot nem ért belőle... TÉKA A zöldköves gyűrű Dombrovszky Ádám A századelő magyarországi vidéki kisvárosi életének realista rajzát adja Török Gyula a Magyar Könyvklub Klasszikusok-sorozatának legújabb darabjában, A zöldköves gyűrű című regényben. Az 1918-ban először megjelent re­gényt annak idején folyatásokban újságok­ban közölték. A zöldköves gyűrű egy szebb napokat látott grófi család utolsó sarjainak hagyatékából ke­rült a boltoslányból lett második feleség ujjá- ra. A megözvegyült asszony Don Quijote mód­jára megszállottként küzd, hogy visszasze­rezze félje családjának hajdan volt dicsőségét. A szerző neve az átlagolvasó - sőt, talán még a legtöbb irodalomtanár - számára sem cseng igazán ismerősen. Ennek legfőbb oka, hogy az ígéretes tehetségű író életműve torzó­ban maradt, hiszen harmincévesen (A zöldkö­ves gyűrű megjelenésének évében) meghalt. Az irodalomtörténet pedig - elsősorban regé­nyei alapján - a realista próza egyik legna­gyobb tehetségeként emlegette Török Gyulát. Regényei közül A porban és A zöldköves gyűrű a két legjelentősebb. Mindkettő a ma­gyar dzsentri dekadenciáját ábrázolja. Bár A zöldköves gyűrű jelent meg később, ez kicsit előzménye a másiknak: az 1849 utáni értize­dekben játszódik. (Ikrek címmel írt utolsó mű­ve, s novelláinak többsége sem említhető egy lapon az említett két társadalomkritikával át­hatott kitűnő regénnyel.) A zöldköves gyűrű főhőse, Őz József már el­fogadta sorsát. Szándéka szerint három gyer­mekéből is derék polgárembert nevelt volna - rokonsága, s a kisváros úri csaladjainak nem­tetszését kiváltva ezzel. Környezetében a dzsentrivilág színes tablója jelenik meg: a mikszáthos, kellemesen bohém figuráktól az alkahnazkodni képtelen, önsorsrontó alako­kig. Életük (középpontban Őz József árváinak és eszelőssé lett özvegyének) története fordu­latos, élvezetes olvasmány: nagy tragédiák, boldog és boldogtalan szerelmek, az árvák sor­sa kísérhető végig. Egy bomlási folyamat mes­teri rajza ez a regény. Egy bomlási folyamaté, amelyben egy letűnóben lévő réteg reményte­len küzdelmét vívja. Török Gyula műve azzal válik igazán ár­nyalttá, hogy’ ebben a dzsentrivilágban is meg­találja az értéket. Líra hatja át ezt a regényt, hiszen e haldokló világnak is varrnak erényei, s az érzelmek magát az írót is kötik e réteghez. A kép azért ennyire pontos, mert Török Gyula belülről tudta szemlélni a dzsentrilét süllye­dését. Totonákok Totonákok - A „három szív" népe címmel Pa­taki Zsolt fotóiból nyílik kiállítás január 31-én, szerdán délután 3 órakor Budapesten a Nép­rajzi Múzeumban (Kossuth tér 12.). A kiállí­tást Boglár Lajos néprajzkutató és Korniss Pé­ter fotóművész ajánlja az érdeklődők figyel­mébe. A kiállítás megtekinthető - hétfő kivé­telével - naponta délelőtt 10-től este 6 óráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents