Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Január 27.r Szombat ............... Műhely — — -- ........................ ÉM »Hétvég« V„ Biblia szól magyarul” (Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 2.)-•yuífív??' '■?■ múmJMíii KM Porkoláb Tibor A reformáció korának talán legjelentősebb szellemi (és persze technikai) teljesítménye az első teljes, nyomtatott, magyar nyelvű biblia megjelentetése. A Vizsolyi (vagy Károlyi) Bibliát a híres abaúji bortermelő mezővárosban, Göncön és környékén fordította le - hosszas előkészületek után - az 1580-as évek második felében az az „egy néhány jámbor, tudós atyafiakból” (többek között Pelei János gönci iskolamesterből, Thury Mátyás szántói és Czeglédi János vizsolyi lelkipásztorból) álló csoport, amelyet Károlyi Gáspár gönci prédikátor, kassavölgyi esperes irányított. Kinyomtatása Vizsolyban történt Mantskovits Bálint tipográfus és nyomdászmester vezetésével. A nagy műhöz kapcsolt Károlyi Gáspár név nem csak ilyen értelemben „egy kollektív erőfeszítés neve” (Németh László). Nem feledhető ugyanis, hogy a Károlyi Bibliát nyelvi-filológiai szempontból az ún. magyar erazmisták bibliafordításai (Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven, 1533; Pesti Gábor evangélium-fordításai, 1536; Sylvester János Újszövetség-fordítása, 1541), a teoló- giai-propagátori célzat felől nézve pedig a reformátor-elődök kísérletei készítik elő. E kísérletek közül mindenképpen kiemelésre méltó - a gönci prédikátorként is Károlyi elődjének tekinthető - Bencédi Székely István bibliafordítási koncepciója és zsoltárfordító tevékenysége. E rendkívül munka- és költségigényes vállalkozás nyilván csak Károlyi sokéves erőfeszítésével és hathatós főúri támogatással valósulhatott meg. Az előkészítő munkálatok Mágócsy András (Vizsoly birtokosa) és Mágócsy Gáspár (Tállyán birtokos, ott, ahol rövid ideig Károlyi is lelkészkedik) segítségével indultak meg. A Mágócsyak halála után Rákóczi Zsigmond (a Mágócsy-birto- kok kezelője, majd Mágócsy András özvegyének félje) mintegy megörökölte a biblia- fordítás legfőbb patrónusának szerepét. 0 hozatta Bornemisza Péter semptei, majd detrekői nyomdászát, Mantskovits Bálintot (felszerelésével együtt) Vizsolyba, és ő biztosított nyugodt körülményeket a nyomtatáshoz. A nyomdát valószínűleg a Mágócsy-kú- riában rendezték be. Föltehetően Báthori István országbíró és Homonnai Druget István zempléni főispán is a támogatók között volt. Ennek tudatában válik igazán érthetővé, hogy Károlyi „elöljáró beszédében” miért a „nagyságos és tekintetes uraknak” ajánlja a Bibliát. Vizsolyban a református műemléktemplommal szemben (Szent János u. 119.) domborműves emléktábla hirdeti a biblianyomtatók dicsőségét: ITT ÁLLT AZ A HÁZ, AMELYBEN RÁKÓCZI ZSIGMOND / ANYAGI TÁMOGATÁSÁVAL MANTSKOVIT BÁLINT /1589 FEBRUÁR 18. ÉS 1590. JÚLIUS 20. KÖZÖTT / KINYOMTATTA KÁROLYI GÁSPÁR TELJES MAGYAR BIBLIÁJÁT. / ÁLLÍTOTTA A VIZSOLYI ALAPÍTVÁNY 1993. JÚLIUSÁBAN. Gönc és a közeli Vizsoly között diákok hordták a kézirat lapjait és a próbanyomatokat. így az 1586 őszétől másfél évig a színvonalas gönci iskolában (Peley János és Szabó Farkas praeceptor kezei alatt) tanuló, majd göncre 1590-ben is visszatérő Szenei Molnár Albert is részt vehetett a Biblia körüli munkálatokban. Erre a szimbolikus jelentőségűvé váló kapcsolatra így emlékezik vissza a Biblia 1608. évi kiadásának előszavában: „Mely első kibocsátásnak szolgálatában akkor gyerekségemben is részessé tett engemet az Istennek gondviselése. Holott az időben lábánál forganék az böcsületes embernek, Károlyi Gáspárnak az gönczi prédikátornak, az ki fő igazgatója volt a kinyomtatásnak, és engem gyakorta az visoli nyomtatóhelybe kiküldött az ótőle írott le- velecskékkel (...)” Szenei Molnár nem csak a Biblia megszületésében működik közre: 1608-ban megjelenteti a Biblia második, átdolgozott kiadását (Hanaui Biblia) és 1612- ben Oppenheimben a mellékletekkel bővített harmadik kiadást is. Szenei Molnár Albert emlékét Göncön, a református templom bejáratánál piakettes emléktábla őrzi: SZENCI MOLNÁR ALBERT / 1586-1588 / ISKOLÁNKBAN TANULT ÉS SZORGOSKODOTT / A KÁROLI-BIBLIA NYOMTATÁSA KÖRÜL. /1974 A Vizsolyi Biblia a „legsikeresebb” és „legolvasottabb” magyar könyvnek tekinthető: az 1590-ben hozzávetőlegesen nyolcszáz példányban kibocsátott, kétezer-négyszáz oldal terjedelmű, bekötve majdnem hat kilogramm súlyú könyv (melyből körülbelül félszáz eredeti példány maradt fenn - ezek közül egy a vizsolyi református műemlék- templomban látható) az évszázadok során több mint száz kiadást ért meg. A kiadások közül kiemelkedik a Váradi Biblia néven ismert ötödik (1661) és Misztótfalusi Kis Miklós nevéhez köthető hatodik (Aranyos Biblia, 1685). A biblia művelődéstörténeti szerepét, hatását a magyar irodalomra talán jól érzékelteti Ady Endre Vallomása: .Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia (...)” Aligha cáfolható tehát Farkas Gyula megállapítása: „nincs protestáns írónk, akinek gyermekkori élményei közt nem szerepelne első helyen a Biblia megismerése. Arany János belőle tanult meg olvasni.” Vagy ahogy Szerb Antal írja Magyar irodalomtörténetében: „a régi magyar nyelv Károlyi bibliája által vált a nemzeti műveltség konstans, termékeny és eleven részévé.” Bízvást állíthatjuk, hogy nemcsak irodalomtörténet-írásunk adja meg a kivételesen nagy műveknek kijáró tiszteletet a Bibliának, hanem Károlyi Gáspár helyi kultusza is igen erőteljes. Ennek a kultusznak az egyik tárgyi dokumentuma a gönci Károlyiszobor (Mátray Lajos György, 1890), melyet a biblia megjelenésének háromszázadik évfordulója alkalmából leplezték el a református templom kertjében. A szobrász természetesen bibliafordítás közben, az elmélyülő tudós pózában formálja meg az „istenes vén embernek” (Szenei Molnár Albert), a „biblia-óceán első átrepülőjének” (Németh László) alakját. A szobor talapzatának felirata: KÁROLYI GÁSPÁR / BIBLIA-FORDÍTÓ EMLÉKÉRE / ÁLLÍTOTTA / A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZ /1890. (1. oldal), AMELYEK RÉGEN MEGIRATTAK, / A MI TANÚLSÁGAINKRA ÍRATTAK MEG. /RÓM. XV. 4. (2. oldal), A KRISZTUS EVANGÉLIUMA... / ISTENNEK HATALMA. MINDEN HÍVŐNEK IDVESSÉGÉRE. / RÓM. I. 16. (3. oldal). Az évfordulós megemlékezések szokványos rituáléját (emlékülés, emlékkönyv, tudományos konferencia, kiállításmegnyitó stb.) követte a Biblia megjelenésének és Károlyi halálának négyszázadik évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozat (1990-91) is. Ennek keretében két Károlyi-emléktáblát is avattak Göncön: az egyiket a Szenei Molnár-tábla mellett (E NAGY FÉRFIT ADÁ KÁROLY / NEVE LE WIETEBERGA. / PAPSZÉKET S TEMETŐT / GÖNC FALA NYÚJTA NEKI. / KÁROLYI GÁSPÁR / HALÁLÁNAK 400 ÉVES / ÉVFORDULÓJÁN 1991.), a másikat a katolikus plébánia épületén (KÁROLYI GÁSPÁR / HALÁLÁNAK 400. ÉVFORDULÓJÁN / HÁLÁJA JELÉÜL A SZÜLŐVÁROS / NAGYKÁROLY REFORMÁTUS HÍVEI). (Részlet a Bíbor Kiadónál 1996-ban megjelenő kötetből) Kalász László Egymást űzik a fellegek csak egymásra ne hágjanak! borzolódnak fent a szelek: nehogy esőt csináljanak! én voltam fölöttük az úr: mindent láttam a repülőben fölöttem csodálod az űr alattam meg gömbölygő földem Mindennapos forradalmaimra lepnek az ügyeletes cárok csak egy nyakam van lelkem is késélnyi céloznak az ulánusok átszűr dzsidájuk Segesvár mellett valahol Petőfi hullája vagyok Pázmándy László Elgurult gyöngyök Rég elgurult gyöngyöket keresünk, S nem akad kezünkbe, csak üveggolyó. Az édenből is elveszett a kertünk, Benne fénylik a gyermekkori folyó. A zug, hová bújtunk titkainkat rejtve A barátok arca, mint a kövület. Előtűnik, évtizedeket felejtve, Az üveggolyóra nézve elfog a szédület. Rég jártunk szép-ívű boltívek alatt, Hol a csöndben nyugalmat nyert a szív. Ariadné fonala rég elszakadt, Labirintusban múlt az élet így. Előtűnik a felejtett ígéret, Mit napjaink malmai őröltek szét. Gyakran ébredünk a bánat színére, A kék-madarunk elröpült rég. Homonna György alkotása U nokám telefonkérdése - a válasz egy percnyi halasztást nem tűr: él a vonal, a gyerek sietett. 'Vaktérképre kell berajzolnia Nyitra megyét.- Szóval nincs történelmi atlaszod?-Ha volna nem hívnálak... Csak egy mostani térképem van. A kérdésemnek nem volt semmi értelme, de szusszanásnyi időt akartam nyerni. Szerencsére a feleségem felveszi a másik hallgatót, s utasítja a gyereket, hogy menjen fölfelé a Dunán egészen Komáromig. (Hiába az asszonyok sokkal praktikusabbak.) - Komáromban vagyok! - közli a gyerek kuncogva, úgy látszik tetszik neki a játék. Most már csak egy olyan hegyesszögű háromszöget kell szerkesztenünk, aminek Komáromnál van a csúcsa, a szárai pedig északra mutatnak. Mindezt gondolatban, azaz telefonon. A hadművelet végén megkérdezem, hogy mely folyók, települések találhatók háromszögünkben - szerencsére nem tájoltuk el magunkat. És most ismét - sokadszor - hálás vagyok Margit néninek, akinél a negyedik elemiben csak azok kaptak jelest földrajzból, akik a térképnek hátat fordítva is meg tudták mutatni a tájegységeket, folyókat, sőt a városokat is. Mucsi Ind az osztály legapróbb kislánya verhetetlen volt ebben a tudományban. Margit néni vele brillírozott a nyilvános vizsgán, felkérve a tekintélyes vendégeket, ellenőrizzék Ind térképismeretét. A pöttöm gyerek kiperdült a térképhez, majd szem- befordult az osztállyal s az ünnepibe öltözött közönséggel. Az iskolaszék elnöke (mogorva öreg esperes) láthatóan szerette volna megfogni a gyereket, de Ind - mint a zsonglőrök - hol jobb, hol bal kezével mutatva a mögötte lévő térképre soha nem tévesztett. - Hát akkor Igló! - mordult fel az öreg pap. Mint mondom, osztálytársam kisnövésű gyerek volt, a táblának is mindig az alsó felén kezdett írni, számolni. A kérdező már nyeregben érezte magát, In- ci azonban nem jött zavarba. - Iglót, Lőcsét, Kassát nem érem el, mert nagyon magasan vannak, vagyis északon, de esperes úr sétapálcájával meg tudom mutatni... Derültség a terem mindkét oldalán - ott ültek ugyanis a szülők, meg a tantestület tagjai. S persze az öreg pap se a botjáért nyúlt, hanem reverendájának zsebébe, ahonnan egy ropogós bankót húzott elő a sikeres egzámen jutalmául... Tavaly-az akkor 95 éves - Margit nénivel felemlegettük ezt a régi vizsgálatot. 1944 nyarán volt. Vizsga után nem sokkal már katonák költöztek a tantermekbe, aztán tábori kórház lett az iskola, ahol a halottakat a mi térképünkkel takarták le, éppen úgy, mint Szárszón, József Attilát... És hát rövidesen eldöntetett lgló, Lőcse, meg Kassa sorsa is... Az én unokámnak már idegenül Gyarmati Béla hangzanak a Mucsi Ind által oly jól ismert földrajzi nevek. De hát mivégre kellett berajzolnia vaktérképre Nyitra vármegyét? Napokkal később megtudom, hogy „A falba épített asszony” Kőmíves Kelemenné) balladaváltozatainak forrásvidékeit kellett megjelölni. A mezőségi, moldvai tájakon elboldogult a gyerek, a Felvidéken már kevésbé.- Tudod, Pöstyén is Nyitrában van, az a híres fürdőhely - magyaráztam háromszögünk szerkesztése közben.-Nem, nem tudom...-Ne; ne nyisd annyira nyugatra a háromszöget, mert átmész Pozsony vármegyébe. Látod Pozsonyt, nahát itt tartották régen az országgyűléseket, sőt királyainkat is Pozsonyban koronázták... - Szlovákiában a magyar királyokat? Szerencsére a nagymama ismét közbelép, majd valamelyest túljutván 12 esztendős unokánk dilemmáin, leemelem a Pallas vonatkozó kötetét, hogy - ellenőrizve magam - áttekintsem a történelmi Magyarország megyéit. Kisvártatva hangosan káromkodom. A térkép kimetszve a könyvből. Jól emlékszem, a hiányos sorozat kiegészítésén évekig buzgólkodtam, sőt barátaim, ismerőseim is segítettek a munkában. Most itt díszlik mind a 16 vastag könyv, sőt a két pótkötet is. Csakhogy a hiányzó kötetek beszerzése azokra az évekre esett, mikor az antikváriumokat utasították: eltávolítani a dehonesz- táló térképeket, fotográfiákat a nyomtatványokból. (Meglepetve tapasztaltam például, hogy a miskolci színház 100 éves jubileumára (1923) kiadott emlékkönyv minden antikváriumi példányából hiányzik az előszó. Persze, mert a beköszöntő sorokat Horthy Miklós írta.) Sajnos a káromkodás nem segít. S, hogy meddig lesz még úr a betyár- ság... meg mikor mondunk már egy nagyot? Hát nem tudom. Nagyotmondók ugyan vannak - határon innen és túl, de ki törődik az elnyomottakkal, az összetörtekkel - a magyarokkal és nem magyarokkal. Az unokám tanárnőjének mindenesetre gratulálni fogok, hisz’ semmi sem bizonyítja egyszerűbben és világosabban, mint egy ballada, hogy Nyitrától Moldváig egy kultúrkörben éltünk, élünk, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja... A Kárpát-medence népeinek genetikai közelségéről már nem is beszélek. Mert - mint Czeiczler Endrétől tudjuk - bizonyos ugyan a finnekkel, meg az irániakkal való genetikai rokonságunk, de nyilvánvaló a szláv és a német atyafisáig is. Nem a légi térképeket kell kitépni és széttépni, (a múlt eltörlésének gondolata baromság) hanem átjárhatóvá kell tenni a határokat. Gyerekkorom óta nem hordok semmiféle jelvényt - kokárdát sem. Ettől a gyakorlattól egyetlen egyszer tértem el: Szlovákiában a bársonyos forradalom idején. Most is őrzöm - szobámban kitűzve naponta látom - a kokárdát, amit ügyes női kezek száz számra készítettek a szlovák és a magyar nemzet színeiből formálva. Az elsők közül kaptam egyet, bájos fiatal színésznő tűzte a mellemre, s aztán egész nap ünnepelhettem a szlovák és magyar színészek körében. Hittük, hogy a felfokozod jókedv nem indokolatlan, hogy minden rossz és kicsinyes dolgot magunk mögött hagyhatunk. A határok - mindenféle egymástól elválasztó határok - spintuali- zálásáról, mint reális lehetőségről, beszéltünk. Hány év telt el azóta? Alig több, mint egy fél évtized, s a helyzet nem javult, hanem romlott. A kassai magyar színház, ahol akkor vendégként dolgoztam, most zárva. S nem tudom, hogyan fogadnának a szlovák színházban, ahol - akkoriban - mindig szívesen láttak. Tudjuk, hogy Déva várát milyen áldozat árán lehetett felépíteni, Nemcsak a magyarok tudják. Bár Moldvában nem Dévát, hanem Gyivo-t mondanak. Mit keverjünk, az építendő (vagy épülő) Európa-ház habarcsába? Vagy mit ne keverjünk ? V ajon átjárhatók (levegővé váltak) lesznek-e a határok az unokáink számára? Ki adja a kezünkbe azt a „vak térképet” amire - mi európaiak - rárajzolhatjuk a magunk emberséges világát? Szószólóban