Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-27 / 23. szám

Január 27.r Szombat ............... Műhely — — -- ........................ ÉM »Hétvég« V­„ Biblia szól magyarul” (Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 2.)-•yuífív??' '■?■ múmJMíii KM Porkoláb Tibor A reformáció korának talán legjelentősebb szellemi (és persze technikai) teljesítménye az első teljes, nyomtatott, magyar nyelvű biblia megjelentetése. A Vizsolyi (vagy Ká­rolyi) Bibliát a híres abaúji bortermelő me­zővárosban, Göncön és környékén fordította le - hosszas előkészületek után - az 1580-as évek második felében az az „egy néhány jámbor, tudós atyafiakból” (többek között Pelei János gönci iskolamesterből, Thury Mátyás szántói és Czeglédi János vizsolyi lelkipásztorból) álló csoport, amelyet Káro­lyi Gáspár gönci prédikátor, kassavölgyi es­peres irányított. Kinyomtatása Vizsolyban történt Mantskovits Bálint tipográfus és nyomdászmester vezetésével. A nagy mű­höz kapcsolt Károlyi Gáspár név nem csak ilyen értelemben „egy kollektív erőfeszítés neve” (Németh László). Nem feledhető ugyanis, hogy a Károlyi Bibliát nyelvi-filoló­giai szempontból az ún. magyar erazmisták bibliafordításai (Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven, 1533; Pesti Gá­bor evangélium-fordításai, 1536; Sylvester János Újszövetség-fordítása, 1541), a teoló- giai-propagátori célzat felől nézve pedig a reformátor-elődök kísérletei készítik elő. E kísérletek közül mindenképpen kiemelésre méltó - a gönci prédikátorként is Károlyi elődjének tekinthető - Bencédi Székely Ist­ván bibliafordítási koncepciója és zsoltárfor­dító tevékenysége. E rendkívül munka- és költségigényes vállalkozás nyilván csak Károlyi sokéves erőfeszítésével és hathatós főúri támogatás­sal valósulhatott meg. Az előkészítő munká­latok Mágócsy András (Vizsoly birtokosa) és Mágócsy Gáspár (Tállyán birtokos, ott, ahol rövid ideig Károlyi is lelkészkedik) segítsé­gével indultak meg. A Mágócsyak halála után Rákóczi Zsigmond (a Mágócsy-birto- kok kezelője, majd Mágócsy András özve­gyének félje) mintegy megörökölte a biblia- fordítás legfőbb patrónusának szerepét. 0 hozatta Bornemisza Péter semptei, majd detrekői nyomdászát, Mantskovits Bálintot (felszerelésével együtt) Vizsolyba, és ő bizto­sított nyugodt körülményeket a nyomtatás­hoz. A nyomdát valószínűleg a Mágócsy-kú- riában rendezték be. Föltehetően Báthori István országbíró és Homonnai Druget Ist­ván zempléni főispán is a támogatók között volt. Ennek tudatában válik igazán érthető­vé, hogy Károlyi „elöljáró beszédében” miért a „nagyságos és tekintetes uraknak” ajánlja a Bibliát. Vizsolyban a református műem­léktemplommal szemben (Szent János u. 119.) domborműves emléktábla hirdeti a biblianyomtatók dicsőségét: ITT ÁLLT AZ A HÁZ, AMELYBEN RÁKÓCZI ZSIG­MOND / ANYAGI TÁMOGATÁSÁVAL MANTSKOVIT BÁLINT /1589 FEBRUÁR 18. ÉS 1590. JÚLIUS 20. KÖZÖTT / KI­NYOMTATTA KÁROLYI GÁSPÁR TEL­JES MAGYAR BIBLIÁJÁT. / ÁLLÍTOTTA A VIZSOLYI ALAPÍTVÁNY 1993. JÚLI­USÁBAN. Gönc és a közeli Vizsoly között diákok hordták a kézirat lapjait és a próbanyoma­tokat. így az 1586 őszétől másfél évig a szín­vonalas gönci iskolában (Peley János és Szabó Farkas praeceptor kezei alatt) tanu­ló, majd göncre 1590-ben is visszatérő Szen­ei Molnár Albert is részt vehetett a Biblia körüli munkálatokban. Erre a szimbolikus jelentőségűvé váló kapcsolatra így emléke­zik vissza a Biblia 1608. évi kiadásának elő­szavában: „Mely első kibocsátásnak szolgá­latában akkor gyerekségemben is részessé tett engemet az Istennek gondviselése. Hol­ott az időben lábánál forganék az böcsületes embernek, Károlyi Gáspárnak az gönczi prédikátornak, az ki fő igazgatója volt a ki­nyomtatásnak, és engem gyakorta az visoli nyomtatóhelybe kiküldött az ótőle írott le- velecskékkel (...)” Szenei Molnár nem csak a Biblia megszületésében működik közre: 1608-ban megjelenteti a Biblia második, át­dolgozott kiadását (Hanaui Biblia) és 1612- ben Oppenheimben a mellékletekkel bőví­tett harmadik kiadást is. Szenei Molnár Al­bert emlékét Göncön, a református temp­lom bejáratánál piakettes emléktábla őrzi: SZENCI MOLNÁR ALBERT / 1586-1588 / ISKOLÁNKBAN TANULT ÉS SZORGOS­KODOTT / A KÁROLI-BIBLIA NYOMTA­TÁSA KÖRÜL. /1974 A Vizsolyi Biblia a „legsikeresebb” és „legolvasottabb” magyar könyvnek tekinthe­tő: az 1590-ben hozzávetőlegesen nyolcszáz példányban kibocsátott, kétezer-négyszáz oldal terjedelmű, bekötve majdnem hat ki­logramm súlyú könyv (melyből körülbelül félszáz eredeti példány maradt fenn - ezek közül egy a vizsolyi református műemlék- templomban látható) az évszázadok során több mint száz kiadást ért meg. A kiadások közül kiemelkedik a Váradi Biblia néven is­mert ötödik (1661) és Misztótfalusi Kis Mik­lós nevéhez köthető hatodik (Aranyos Biblia, 1685). A biblia művelődéstörténeti szerepét, hatását a magyar irodalomra talán jól érzé­kelteti Ady Endre Vallomása: .Állandó ol­vasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia (...)” Aligha cáfolható tehát Farkas Gyula megállapítása: „nincs protestáns írónk, akinek gyermekkori élményei közt nem szerepelne első helyen a Biblia megis­merése. Arany János belőle tanult meg ol­vasni.” Vagy ahogy Szerb Antal írja Magyar irodalomtörténetében: „a régi magyar nyelv Károlyi bibliája által vált a nemzeti művelt­ség konstans, termékeny és eleven részévé.” Bízvást állíthatjuk, hogy nemcsak iroda­lomtörténet-írásunk adja meg a kivételesen nagy műveknek kijáró tiszteletet a Bibliá­nak, hanem Károlyi Gáspár helyi kultusza is igen erőteljes. Ennek a kultusznak az egyik tárgyi dokumentuma a gönci Károlyi­szobor (Mátray Lajos György, 1890), melyet a biblia megjelenésének háromszázadik év­fordulója alkalmából leplezték el a reformá­tus templom kertjében. A szobrász termé­szetesen bibliafordítás közben, az elmélyülő tudós pózában formálja meg az „istenes vén embernek” (Szenei Molnár Albert), a „bib­lia-óceán első átrepülőjének” (Németh Lász­ló) alakját. A szobor talapzatának felirata: KÁROLYI GÁSPÁR / BIBLIA-FORDÍTÓ EMLÉKÉRE / ÁLLÍTOTTA / A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZ /1890. (1. oldal), AMELYEK RÉGEN MEGIRATTAK, / A MI TANÚLSÁGAINKRA ÍRATTAK MEG. /RÓM. XV. 4. (2. oldal), A KRISZTUS EVANGÉLIUMA... / ISTENNEK HATAL­MA. MINDEN HÍVŐNEK IDVESSÉGÉRE. / RÓM. I. 16. (3. oldal). Az évfordulós meg­emlékezések szokványos rituáléját (emlék­ülés, emlékkönyv, tudományos konferencia, kiállításmegnyitó stb.) követte a Biblia megjelenésének és Károlyi halálának négy­századik évfordulójához kapcsolódó rendez­vénysorozat (1990-91) is. Ennek keretében két Károlyi-emléktáblát is avattak Göncön: az egyiket a Szenei Molnár-tábla mellett (E NAGY FÉRFIT ADÁ KÁROLY / NEVE LE WIETEBERGA. / PAPSZÉKET S TEME­TŐT / GÖNC FALA NYÚJTA NEKI. / KÁ­ROLYI GÁSPÁR / HALÁLÁNAK 400 ÉVES / ÉVFORDULÓJÁN 1991.), a mási­kat a katolikus plébánia épületén (KÁRO­LYI GÁSPÁR / HALÁLÁNAK 400. ÉVFOR­DULÓJÁN / HÁLÁJA JELÉÜL A SZÜLŐ­VÁROS / NAGYKÁROLY REFORMÁTUS HÍVEI). (Részlet a Bíbor Kiadónál 1996-ban megjelenő kötetből) Kalász László Egymást űzik a fellegek csak egymásra ne hágjanak! borzolódnak fent a szelek: nehogy esőt csináljanak! én voltam fölöttük az úr: mindent láttam a repülőben fölöttem csodálod az űr alattam meg gömbölygő földem Mindennapos forradalmaimra lepnek az ügyeletes cárok csak egy nyakam van lelkem is késélnyi céloznak az ulánusok átszűr dzsidájuk Segesvár mellett valahol Petőfi hullája vagyok Pázmándy László Elgurult gyöngyök Rég elgurult gyöngyöket keresünk, S nem akad kezünkbe, csak üveggolyó. Az édenből is elveszett a kertünk, Benne fénylik a gyermekkori folyó. A zug, hová bújtunk titkainkat rejtve A barátok arca, mint a kövület. Előtűnik, évtizedeket felejtve, Az üveggolyóra nézve elfog a szédület. Rég jártunk szép-ívű boltívek alatt, Hol a csöndben nyugalmat nyert a szív. Ariadné fonala rég elszakadt, Labirintusban múlt az élet így. Előtűnik a felejtett ígéret, Mit napjaink malmai őröltek szét. Gyakran ébredünk a bánat színére, A kék-madarunk elröpült rég. Homonna György alkotása U nokám telefonkérdése - a válasz egy percnyi halasz­tást nem tűr: él a vonal, a gyerek sietett. 'Vaktérképre kell berajzolnia Nyitra megyét.- Szóval nincs történelmi atla­szod?-Ha volna nem hívnálak... Csak egy mostani térképem van. A kérdésemnek nem volt semmi értelme, de szusszanásnyi időt akartam nyerni. Szerencsére a feleségem felveszi a másik hall­gatót, s utasítja a gyereket, hogy menjen fölfelé a Dunán egészen Komáromig. (Hiába az asszo­nyok sokkal praktikusabbak.) - Komáromban vagyok! - közli a gyerek kuncogva, úgy látszik tet­szik neki a játék. Most már csak egy olyan he­gyesszögű háromszöget kell szer­kesztenünk, aminek Komárom­nál van a csúcsa, a szárai pedig északra mutatnak. Mindezt gon­dolatban, azaz telefonon. A had­művelet végén megkérdezem, hogy mely folyók, települések ta­lálhatók háromszögünkben - szerencsére nem tájoltuk el ma­gunkat. És most ismét - sokadszor - há­lás vagyok Margit néninek, aki­nél a negyedik elemiben csak azok kaptak jelest földrajzból, akik a térképnek hátat fordítva is meg tudták mutatni a tájegy­ségeket, folyókat, sőt a városokat is. Mucsi Ind az osztály legap­róbb kislánya verhetetlen volt eb­ben a tudományban. Margit né­ni vele brillírozott a nyilvános vizsgán, felkérve a tekintélyes vendégeket, ellenőrizzék Ind tér­képismeretét. A pöttöm gyerek ki­perdült a térképhez, majd szem- befordult az osztállyal s az ünne­pibe öltözött közönséggel. Az is­kolaszék elnöke (mogorva öreg esperes) láthatóan szerette volna megfogni a gyereket, de Ind - mint a zsonglőrök - hol jobb, hol bal kezével mutatva a mögötte lé­vő térképre soha nem tévesztett. - Hát akkor Igló! - mordult fel az öreg pap. Mint mondom, osztály­társam kisnövésű gyerek volt, a táblának is mindig az alsó felén kezdett írni, számolni. A kérdező már nyeregben érezte magát, In- ci azonban nem jött zavarba. - Iglót, Lőcsét, Kassát nem érem el, mert nagyon magasan van­nak, vagyis északon, de esperes úr sétapálcájával meg tudom mutatni... Derültség a terem mindkét oldalán - ott ültek ugyanis a szülők, meg a tantes­tület tagjai. S persze az öreg pap se a botjáért nyúlt, hanem reve­rendájának zsebébe, ahonnan egy ropogós bankót húzott elő a sikeres egzámen jutalmául... Tavaly-az akkor 95 éves - Mar­git nénivel felemlegettük ezt a ré­gi vizsgálatot. 1944 nyarán volt. Vizsga után nem sokkal már ka­tonák költöztek a tantermekbe, aztán tábori kórház lett az isko­la, ahol a halottakat a mi térké­pünkkel takarták le, éppen úgy, mint Szárszón, József Attilát... És hát rövidesen eldöntetett lgló, Lőcse, meg Kassa sorsa is... Az én unokámnak már idegenül Gyarmati Béla hangzanak a Mucsi Ind által oly jól ismert földrajzi nevek. De hát mivégre kellett berajzolnia vak­térképre Nyitra vármegyét? Na­pokkal később megtudom, hogy „A falba épített asszony” Kőmí­ves Kelemenné) balladaváltoza­tainak forrásvidékeit kellett megjelölni. A mezőségi, moldvai tájakon elboldogult a gyerek, a Felvidéken már kevésbé.- Tudod, Pöstyén is Nyitrában van, az a híres fürdőhely - ma­gyaráztam háromszögünk szer­kesztése közben.-Nem, nem tudom...-Ne; ne nyisd annyira nyugatra a háromszöget, mert átmész Po­zsony vármegyébe. Látod Po­zsonyt, nahát itt tartották régen az országgyűléseket, sőt királya­inkat is Pozsonyban koronázták... - Szlovákiában a magyar kirá­lyokat? Szerencsére a nagymama ismét közbelép, majd valamelyest túl­jutván 12 esztendős unokánk di­lemmáin, leemelem a Pallas vo­natkozó kötetét, hogy - ellenőriz­ve magam - áttekintsem a törté­nelmi Magyarország megyéit. Kisvártatva hangosan káromko­dom. A térkép kimetszve a könyvből. Jól emlékszem, a hiá­nyos sorozat kiegészítésén évekig buzgólkodtam, sőt barátaim, is­merőseim is segítettek a munká­ban. Most itt díszlik mind a 16 vastag könyv, sőt a két pótkötet is. Csakhogy a hiányzó kötetek beszerzése azokra az évekre esett, mikor az antikváriumokat uta­sították: eltávolítani a dehonesz- táló térképeket, fotográfiákat a nyomtatványokból. (Meglepetve tapasztaltam például, hogy a miskolci színház 100 éves jubile­umára (1923) kiadott emlék­könyv minden antikváriumi pél­dányából hiányzik az előszó. Persze, mert a beköszöntő soro­kat Horthy Miklós írta.) Sajnos a káromkodás nem segít. S, hogy meddig lesz még úr a betyár- ság... meg mikor mondunk már egy nagyot? Hát nem tudom. Nagyotmondók ugyan vannak - határon innen és túl, de ki törő­dik az elnyomottakkal, az összetörtekkel - a magyarokkal és nem magyarokkal. Az unokám tanárnőjének min­denesetre gratulálni fogok, hisz’ semmi sem bizonyítja egyszerűb­ben és világosabban, mint egy ballada, hogy Nyitrától Moldvá­ig egy kultúrkörben éltünk, élünk, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja... A Kárpát-meden­ce népeinek genetikai közelségé­ről már nem is beszélek. Mert - mint Czeiczler Endrétől tudjuk - bizonyos ugyan a finnekkel, meg az irániakkal való genetikai ro­konságunk, de nyilvánvaló a szláv és a német atyafisáig is. Nem a légi térképeket kell kitépni és széttépni, (a múlt eltörlésének gondolata baromság) hanem át­járhatóvá kell tenni a határokat. Gyerekkorom óta nem hordok semmiféle jelvényt - kokárdát sem. Ettől a gyakorlattól egyet­len egyszer tértem el: Szlovákiá­ban a bársonyos forradalom ide­jén. Most is őrzöm - szobámban kitűzve naponta látom - a ko­kárdát, amit ügyes női kezek száz számra készítettek a szlo­vák és a magyar nemzet színei­ből formálva. Az elsők közül kaptam egyet, bájos fiatal szí­nésznő tűzte a mellemre, s aztán egész nap ünnepelhettem a szlo­vák és magyar színészek köré­ben. Hittük, hogy a felfokozod jó­kedv nem indokolatlan, hogy minden rossz és kicsinyes dolgot magunk mögött hagyhatunk. A határok - mindenféle egymástól elválasztó határok - spintuali- zálásáról, mint reális lehetőség­ről, beszéltünk. Hány év telt el azóta? Alig több, mint egy fél év­tized, s a helyzet nem javult, ha­nem romlott. A kassai magyar színház, ahol akkor vendégként dolgoztam, most zárva. S nem tudom, hogyan fogadnának a szlovák színházban, ahol - akko­riban - mindig szívesen láttak. Tudjuk, hogy Déva várát milyen áldozat árán lehetett felépíteni, Nemcsak a magyarok tudják. Bár Moldvában nem Dévát, ha­nem Gyivo-t mondanak. Mit ke­verjünk, az építendő (vagy épü­lő) Európa-ház habarcsába? Vagy mit ne keverjünk ? V ajon átjárhatók (levegővé váltak) lesznek-e a hatá­rok az unokáink számára? Ki adja a kezünkbe azt a „vak térképet” amire - mi európaiak - rárajzolhatjuk a magunk em­berséges világát? Szószólóban

Next

/
Thumbnails
Contents