Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Január 27., Szombat ÉM-r£port ÉM-hétvége III C sendes a tábor. Az őrtornyokban sem látszik senki. Csak a szél motoz a barakkok között. Majd megnyikordul egy ajtó. Két borostás férfi óvatoskodik ki a szabadba. Rabok. A recski kényszermunkatábor foglyai. Pedig még nem is éltek akkor, amikor az Államvédelmi Hatóság felügyelete alatt működő internálótábor létezett. *- Igen, ez Recski - mondja Gyarmathy Lívia filmrendező. - Végigjártam Magyarország kőbányáit, és itt Tarcalon találtam meg azt a helyszínt, ami leginkább megfelel a film forgatókönyvének. És ami nagyon fontos, itt, tapasztaltam azt a segítőkészséget, ami manapság igazán ritkaságnak számít... Egyelőre többet nem mond, mert a barakk sarkában beállították a következő jelenetet. Az egyik rab titokban kék szalagot illeszt a sapkájára. A szűk helyen alig fér el a kamera. Próba indul. Majd még egyszer és újra, és újra. Csendet! Felvétel!- Rendben van - állapítja meg a rendező, miután a monitoron ellenőrizte a néhány másodpercnyi jelenetet. A következő beállításig marad egy kis ideje. Kávét tölt a termoszból, lekuporodik a gyalulatlan deszkákból ácsolt ágy szélére.- Csodálatos ez a hely - folytatja a korábban megkezdett gondolatot legalábbis számunkra a legszebb. Szinte metakommunikációs jelzései vannak a helyszínnek. Itt van ez a két nagy kráter az átvezető folyosóval. Olyan érzetet kelt az emberben, mintha egy kútban lenne. Beszélni sem kell róla, nem kell megfogalmazni, ránéz az ember a díszletre és tudja, innen nem lehet megszökni, nagyon nehéz kikapaszkodni. De a kőzet színe, karaktere is tökéletesen megfelel az elképzeléseinknek... Persze, ez a hely csak szakmai szempontból csodálatos. Ugyanazt a borzalmat idézi, amit a film forgatókönyvírója, Böszörményi Géza rabtársaival együtt valóban megélt a recski munkatáborban. Ugyanolyan szörnyűségek történnek most itt is, mint amiről a Recsk 1950-1953 (Egy titkos kényszermunkatábor története) című filmben megszólaló volt rabok, ÁVH-s őrök beszélnek.- Ez most játékfilm. Az dokumentumfilm volt. Égészen más helyzet volt akkor. Szinte az ismeretek nullájáról indultunk el, és hihetetlenül sok emberi történettel, historikus ismerettel találkoztunk a film forgatása során. Az a film három évig készült. Nem volt könnyű megcsinálni. Szinte lépésről lépésre haladtunk. Az első ávós riportomat ’86-ban csináltam! Most már köny- nyű ezekről az időkről beszélni. De tíz éve! Engem többször megfenyegettek, kiszúrták az autóm gumiját... Hihetetlen atrocitásokkal találkoztam. Ez most szerkesztett film lesz. Nem elsősorban arról szól, hogy kit hogyan érintett meg az a világ. Inkább arra próbál választ adni, hogy az ország társadalmi, politikai életében mit jelentett ez az időszak, hogyan éltek összezárva az emberek, hogyan lehet visszaélni a hatalommal... Ez a korszak nemcsak Magyarország, de egész Európa számára fontos. Sokan vannak, akiknek ez megrendülést jelentett, olyanok, akiknek emlékezetes ez az időszak. Nekem személy szerint a családi kötődéseim miatt fontos... Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia férje megjárta a recski poklot. De ott raboskodott például Faludy György költő is, akiről - a recski dokumentum- filmhez hasonlóan - szintén közösen készített történelmi portrét a két rendező. Faludy György élt Párizsban, a francia hadsereg katonája volt, a II. világháborüban az amerikai hadseregben szolgált, mégis meghatározó élmény maradt számára Recsk. ,A legtöbbet tanultam életemben az emberekről, a világról. Mindenekelőtt az volt a nagyszerű benne, hogy aki gonosz volt, az még gonoszabb, és aki jóindulatú, az még derekabb lett.” A mostani rabok türelmesen várakoznak a pihenőhelyül is szolgáló barakkban. Még nem tudják pontosan, mi lesz a napi feladatuk. Együtt kortyolgatják a foiTÓ teát az örök és az őrizetesek.- Volt olyan nap, hogy hatszázan is vonultunk itt az egyik helyről a másikra - mesélik forgatási élményeiket a statiszták. - Most nagyon kemény az idő, de meneteltünk mi nyakig érő sárban is. Átáztak ezek az ócska lábbelik... Itt most mindenki egyforma. Senki nem tudná megmondani, ki kicsoda. Ugyanolyan szakadt a ruhája, ugyanolyan fekete az arca a taktaharkányi, a mezózombori, a tokaji, a csobaji, a ladá- nyi, a kisfaludi, a tarcali férfiaknak, mint a színésznek vagy a balett-táncosnak.- A rabok ezer forintot kapnak egy napért, az örök ezerötszázat - mondja Vatamány József, aki korábban soha ennyit nem keresett ebben a bányában. Igaz, ezt a részt harminc-negyven éve nem művelik. De ő is jól ismeri a helyszínt, ahogy falubelijei is.- Valamikor tán’ kétszáznyolcvan embernek is adott munkát a bánya, most lehetnek itt vagy huszonnyolcán - csatlakozik a beszélgetéshez Bodnár József. — Szép lassan mindenkit elengedtek. Én is itt kezdtem. Vízhordó voltam, aztán rácsbunkózó, utána meg dömpe- res. Most itt vagyok munka nélkül - ötvenhárom évesen. Sehova sem tudok elhelyezkedni a szilikózisom miatt...- Miért nincsenek még itt a gyerekek? - fut végig a kérdés a körleten. A táborparancsnok gyerekeit keresik. A következő jelenethez szükség lesz rájuk is. A stáb már költözik a hegy’ tetejére, ahol a parancsnok házát építették fel. Most állítják össze mellette a vörösre festett tyúkketrecet. Ebben tartja gyermekeit a parancsnok - nehogy a mélybe zuhanjanak. Ilyen lehetett valóban Recsk? Mi kell ahhoz, hogy' hitelesnek hasson a környezet?- Fotogenitás - válaszol egy szóval Balog Gábor operatőr.- A témához megfelelő fotogenitás - pontosít tovább. - A tarcali bánya tökéletesen megfelel a célnak, legalábbis annak, amit a forgatókönyv megkíván. Egyrészt azáltal, hogy van egy' osztott tér: a munkagödör, a körlet, és a kettőt összeköti ez a kis átjáró. így topográfiáikig determinálhatok a pozíciók. Innen, a parancsnok szemszögéből nézve minden szemmel tartható, követhetőek a történések, kényelmes a rálátás, lent mozognak a „hangyák”. Viszont a bányából fotografálva ez a különálló épület - ezzel az extra látvánnyal, a vörösre festett tyúkketreccel - pontosan megfelel a hatalmi helyzetnek. A díszletek jelentős része eleve adott volt. A bányagödörben jól meg lehetett csinálni azt a jelenetet, amikor az emberek kötélen lógva fejtik a sziklát. De mivel ez fikció, így nem feltétlenül szükséges korteremtő dokumentumok alapján felépíteni bizonyos jeleneteket. A díszletnek mindenképpen funkcionálisan kell működnie. A körlet olyan, núnt amilyen a körlet lehetett. Ha nem is minden pontosan ugy'anaz, de valami hasonló. Még abban a szerencsében is részünk volt, hogy7 különböző időjárási szituációkban forgathattunk. Volt ho dérrel, erős széllel, volt olyan, hogy' ny'akig ért a sár. Csak a hótakaró hiányzott. A fehérben jobban megmutatkozik a tábor hidegsége... Fentről nézve csak a sziklafalhoz támasztott hatalmas csillag vörösük ki a tábor komor egyhangúságából. Az emberek felismerhetetlenek.- Olyan embereket, olyan eredeti figurákat sikerült Líviának felkutatnia, akik szervesen beépülnek ebbe a képi világba - mondja az operatőr. - Ezáltal létrejött egy olyan határeset, amikor a fikció valóságnak hat. Olyan arcokat látunk, akikről pillanatok alatt el lehet hinni, hogy' rabok. Ahogyan a bányában dolgoztak, ahogyan a sziklán lógtak, az teljesen hiteles volt, mert ehhez a szakértelmüket is hozzáadták. A statiszták közül nagyon sokan egykor itt dolgoztak a bányában. Viszont rab senki nem volt. Nem is lehetett. A szereplők többsége „háborús” gy'erek, vagy annál is fiatalabb. Még az iskolából sem ismerhetik a recski történetet. Nem volt a tananyag része. A színészek - Lukáts Andor, Pogány Judit, Schnell Ádám, Bodrogi Gyula, László Zsolt, Hegyi Barbara, Dézsy Szabó Gábor, Homonai István, Bede Fazekas Szabolcs és meg sokan mások - bizonyára látták Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza recski dokumentumfilmjét. De a lengyel szereplők - Allűr Zmisewski, Darnel 01- brychski, Krzysztof Kolberger, Dariusz Kurzelewski - valószínű, hogy most hallottak először erről a településről. De ha őszre elkészül a magyar -német-lengy'el kooprodukciós játékfilm, ők is megtudják, mit jelentett a magyar történelemben Recsk. Viszont a helybeli és a szomszédos falvakból érkezett szereplők nem biztos, hogy' hamarosan viszontlátják önmagukat a filmvásznon. Mozi is kellene a vetítéshez... Filip Gabriella — Filmográfia— Gyarmathy Lívia filmjei 58 másodperc (1964) Üzenet (1967) Ismeri a szandi-mandit? (1969) Tisztelt cím (1971) Álljon mega menet (1973) Magányosok klubja (1976) Kilencedik emelet (1977) Minden szerdán (1979) Koportos (1982) Együttélés (1982) Eg)' kicsit én, egy kicsit le... (1984) Vakvilágban (1986) Faludy György, a költő (1987) Recsk 1950-1953 (1988) Hol zsarnokság van (1990) A csalás gyönyöre (1991) Lépcső (1994) Szökés (1996)
