Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-23 / 19. szám

A SZELLEM VILÁGA 1996. Január 23» Hitélet Érseki látogatás Miskolc (ÉM) - Kolping-találkozó lesz ma, kedden délután 4 órától a Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet tanácstermében. A di­ákok, szülők, tanárok találkozójá­nak vendége lesz Seregély István egri érsek, a Magyar Kolping Szö­vetség fővédnöke, a Magyar Püspö­ki Kar elnöke. Seregély István este fél 7-től a Szent Anna-templom Kol- ping-házában tart előadást. Ezt kö­vetően alkalom adódik a kötetlen beszélgetésre is. Három harmadrendi Miskolc (ÉM) - A minorita rend­házban január 27-én, szombaton délután 5 órától tartják a harmad­rend, a világban élők rendjének gyűlését. Ezt követően az este 6 óra­kor kezdődő szentmisén három har­madrendi testvér tesz fogadalmat. A munkás méltósága Miskolc az ország nagy ipari városa, ahol a munkásság száma igen ma­gas, így ez a téma itt érdeklődést válthat ki.'Azt is tudjuk, hogy utol­só két évszázadunk új szociális kér­déseket vetett fel, amelyeknek ter­mészete az egyház számára kihí­vásszerűnek is tűnhetne, ha a megoldás nem gyökerezne ugyan­úgy a szeretetparancsban, mint a korábban, az 1800-as években. A tőkés rendszer kifejlődéséről és el­sősorban a munkásosztály szociá­lis (anyagi-erkölcsi) helyzetéről van szó. Mi volt a katolikus egyház álláspont­ja a fentiekben említett kérdésekről? XIII. Leo pápa 1891. május 15-én közzétette „Rerum Novarum” (Új dolgoknak... kezdetű ecniklikáját) a munkás-kérdésről. Érmek lényege az volt, hogy a munkás a tőkés ké- nye-kedvének kitett rabszolgává vált. Azt is hangsúlyozta a körlevél, hogy az egyháznak hirdetnie kell: a megoldás nem az osztályharc és gyű­lölet, hanem a különböző társadalmi rendek és osztályok együttműködé­se. Az állam hivatása pedig annak a megakadályozása; hogy az egyik tár­sadalmi osztály visszaélhessen a másik helyzetével. Negyven évvel később 1931-ben XI. Pius pápa is kibocsátotta encikliká- ját. „Quadragesimo anno” (Negyve­nedik éve), amely modem kiegészí­tése és folytatása volt a „Rerum No- varum”-nak. E körlevél az egyház szociális mozgalmainak irányadó alapokmánya lett. Kifejtette ez a körlevél azt is, hogy a tulajdon tisz­teletben tartásával az államnak' szabályoznia kell a közjót: a tőkés megfelelő hasznot, ugyanakkor a munkás tisztességes, igazságos bért kapjon. A két pápai körlevél tanítása azon­ban csupán egyike a munkásság szociális helyzetén javítani akaró egyházi törekvéseknek. Az egyház­ban sohasem szűnt meg azoknak a szerzetesrendeknek, egyesületek­nek a munkája, amelyek folyamato­san gyakorolták a szeretetból faka­dó irgalmasságot. Az egyház szociá­lis tevékenységét illetően nem lehet említés nélkül hagyni a caritast, a Krisztus nevében gyakorolt feleba­ráti szeretet intézményének tevé­kenységét, amely főleg a nyomor megszűntetésén, s elsősorban egyéni munkával dolgozik. A cari- tas termelte ki az egyházban azo­kat a szerzetesrendeket és egyesü­leteket, amelyeknek tagjai az ir­galmasság testi és lelki cselekede­teinek szentelik életüket az árva­házakban, vakok, elmebetegek, ag­gok menhelyeiben, szerte a földke­rekségen. Napjainkban is mire van nagy szük­ség egy munkásnak? Realista látás­ra, pontos és hiteles ember- és kör­nyezetismeretre, élményt adó táj­rajzra, a szülőföld ízének, színeinek felmutatására. Ez teszi a munkássá­got Miskolcon is frissé, telítetté, ter­mészetessé. Mondani, éltetni, segíte­ni, ami emberség, igazság, becsület, szépség, tisztaság életünkben, politi­kánkban, szerelmünkben, munkánk­ban, törekvéseinkben, csendes órá­inkban. Adja Isten, hogy így legyen. Serfőző János A legfőbb program: a2 imádság Találkozás Szűcs Sándorral, a kármelita rendház vezetőjével Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Hat éve, hogy négyévtizedes kény­szerszünet után újraindult a szerzetesi élet Magyaror­szágon. Annak idején 42 női és 23 férfi rendet érin­tett a feloszlatási rendelet. Most mindegyik megpró­bál ismét talpra állni, meg­erősödni. Köztük a kárme- liták is. Miskolcon a világ­ban élő kármeliták kezde­ményezésére szerveződött újjá a szerzetesi élet a Kiss Ernő utcai rendházban. • Az úgynevezett harmad­rend, a világban élő kármeli­ták rendje 1991. óta működik ismét. Sőt, létrejött egy alapít­vány is, mely a rendház és a templom rekonstrukcióját, fenntartását szolgálja. Aktivi­tásukra jellemző, hogy ők indí­tották el a ház felújítását, ők kérték a tartományfőnök atyát, Rumi Tamást, hogy küldjön ide szerzeteseket. így jöttek Miskolcra az elődeim, és így kerültem ide én is az elmúlt év júniusában. A rendházat már ké­szen találtam, a templom felújítá­sán most dolgozunk - mondja Szűcs Sándor, a miskolci rendház vezetője. □ Hányán élnek jelenleg ebben a házban? • Rendtagok ketten vagyunk Gaál Gábor testvérrel, ő már hetvenhá- rom éves, tehát annak idején megél­te a szétszóratást is. De van két juve- nistánk, itt laknak velünk, részt vesznek a szentmiséken, bekapcso­lódnak az imádságokba. Az egyikük gimnazista, a másik szakmunkásta­nuló, egyelőre még nem lehet tudni, hogy csatlakoznak-e a rendünkhöz. De egyébként sem magas a létszá­munk. Az országban összesen har­minchármán vagyunk, tizenkilenc pap, nyolc testvér, azok között van ideiglenes fogadalmas is, öt teológus, ezek közül kettő Rómában tanul, és egy novícius. Tehát ebben a létszám­ban még nincs benne a két juvenista. □ Hogyan határozná meg a kárme- lita lelkiség lényegét? • Avilai Szent Teréz a következő­ket mondta: „Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmú­lik, Isten nem változik. A türelem mindent elér; annak, aki Istené, semmi sem hiányzik: Isten egyma­ga elég.” Rendi szabályunk előírja, hogy éjjel-nappal elmélkedjünk az Úr törvényeiről, és állandó imád­ságban éljünk. Tulajdonképpen ez a magva a kármelita hivatásnak. Ilyen lelkülettel, az Istennel való személyes kapcsolatból erőt merítve szeretnénk tanúságot tenni Isten üdvözítő jóságáról. □ M az, ami megkülönbözteti a kár­melita szerzetest más közösségek tagjaitól? ' Nem biztos, hogy sok megkülön­Szűcs Sándor kármelita atya Fotó: Vajda János böztető jegyet találunk. A külsőben, a viseletűnkben mindenképpen kü­lönbözünk. Más az életvitelünk is, napi két órát csendes imádságban kell eltöltenünk. Bár tudom, hogy nagyon sok más pap is megteszi ezt... A csendes imádság, a zsolozs­ma, a közös ima mellett igyekszünk minél több időt szentjeink életének tanulmányozására fordítani. Talán érdekes, hogy ez az egyetlen olyan férfi szerzetesrend, melyet nő, Avi­lai Szent Teréz alapított - persze hozzá kell tennem, hogy összefogva Keresztes Szent Jánossal. □ Amikor a szerzetesi hivatást vá­lasztotta, akkor Magyarországon nem működött a kármelita rend, ahogy persze több más rend sem. Miért éppen ezt választotta ? • Egyházmegyés papként kezdtem a pályát. Az első állomáshelyem Dusnok, majd pedig szülővárosom, Baja volt. Végül is onnan mentem ki Ausztriába, mert tudtam, hogy Linzben van egy magyar származá­sú kármelita atya. De már koráb­ban, szeminaristaként is foglalkoz­tatott a gondolat, hogy kolostorba vonulok, bár erre gyakorlatilag nem volt lehetőség. Egyébként a szerze­tességről a hittudományi főiskolán is tanultunk, egyre több könyvet ol­vastam a körmeiről, a kármel szentjeiről. Azt mondhatom, hogy a könyvek segítségével ismertem fel magamban ezt a hivatást. Amikor Dusnokra kerültem, akkor éreztem igazán, hogy elmélyültebb, imádsá- gosabb életre vágyom. Nem a mun­ka riasztott a plébánián, hanem az állandó jövés-menés. Rengeteg hit­tanórám volt, jegyesoktatás, teme­tés... Nem adatott meg a lehetőség a csendes elmélyüléshez. Hogy miért éppen a kármelt választottam?! Ta­lán amiatt, hogy viszonylagos el­zártságban élünk, bár minden hozzánk betérőt szívesen foga­dunk. Hétköznap reggel 7-kor és délután 5 órakor - nyári idő­ben fél 6-kor - szentmisét tar­tunk, csütörtökön délután 4- kor szentségimádás van a templomban, de ezenkívül is bármikor jöhet hozzánk az, aki úgy érzi, szüksége van a lelki segítségre. □ Amikor elindult Ausztriába nem tartott attól, hogy vissza­tartják, nem engedik, hogy szer­zetes legyen? • Akkor még munkáltatói en­gedély kellett az útlevélhez is. A gyóntatómon és még egy em­beren kívül senkinek nem be­széltem a szándékomról. Alapo­san előkészítettem az utamat, ennek ellenére féltem egy ki­csit. 1985. január 18-án, Szent Margit ünnepén indultam. Rendkívül hideg tél volt, késtek a vonatok. Viszont éppen azon a napon pontosan indult az Ori- ent-expressz. Sokáig gondol­kodtam, hová tegyem a jogosít­ványomat. Jött a vámos, és ép­pen arra a zsebemre volt kíván­csi, amelyikben a jogosítvány la­pult. Mindjárt meg is kérdezte: mi­nek az nekem?! Nagyon megijed­tem. Végül azt mondtam: hátha szükségem lesz rá. Elkezdett kér­dezgetni, ki vagyok, honnan jövök, hová megyek. Aztán szétnézett, amikor látta, hogy nem figyel senki, megmutatta a nyakláncát: egy ke­reszt függött rajta. Akkor meg­könnyebbültem, hálát adtam Isten­nek és Szent Kristófnak, az utazók védőszentjének, hogy vigyáznak rám, egyengetik az utamat. Ez az eset is jel volt számomra, hogy jó úton járok... □A viszonylagos elzárkózásuk ellené­re is jelentős eseménynek számít a vá­ros életében a templom búcsúja, és a skapuláré-körmenet. Mit jelent az, lm valaki skapulárét visel a nyakában? • A skapuláré tulajdonképpen egy ruhadarab. A hagyomány szerint az 1200-as években nagy bajban volt a rend, már az is felvetődött, hogy eltörli a Szentszék. Stock Szent Simon pedig segítséget kér­ve a Szűzanyához imádkozott. Ek­kor megjelent neki Mária, pártfo­gásába vette a rendet, és ezt a bizo­nyos - a viseletűnk részévé lett - ruhadarabot zálogul adta. Ezt jel­képezi a nyakban viselt szövetda­rab, illetve a fémből készült skapu­láré is. Akik hozzánk jönnek, és szeretnének ennek a lelkiségnek megfelelően élni, megkaphatják tő­lünk a skapulárét. Ez nem amu­lett, önmagában nem véd meg sem­mitől. A lelkitartalom a lényeg. Eb­ben tulajdonképpen a szövetség fe­jeződik ki: imádkozunk, és a Szűz- anya megsegít bennünket. Mind­ezt a lelkiséget Páter Marcell a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: „Mindent Máriával, mindent Jézu­sért, mindent szeretetból...” Bibliáról és sok minden másról Előadássorozat a születéstörté nettől a hegyi beszédig Miskolc (ÉM - DK) - A napkeleti bölcseket hívogató fényes betle­hemi csillag nem valamiféle vé­letlen csillag-együttállás ered­ménye volt, ahogy azt néhány csillagász kutatja, hanem egy fényes angyalsereglet. Reisin- ger János irodalomtörténész a bibliára hivatkozva állítja ezt. Jézus élete és tanításai című előadássorozatában - legköze­lebb február másodikán a mis­kolci MAB-székházban - többek között beszél még Jézus gyer­mekkoráról, csodáiról, Keresz­telő Jánosról, a tanítványokról. Az este hatkor kezdődő előadások sokszor a késő estébe nyúlnak. Hi­szen az előadó a második részben lehetőséget ad a hallgatóknak a leg­különbözőbb kérdések feltevésére, felvetésére. Amikor elfogynak a szo­rosan az előadáshoz kapcsolódó gondolatok, szívesen beszél akár a reinkarnációról, egyházakról vagy akármiről. Egy kicsit mintha „saját papja’ lenne az előadások vissza­térő közönségének, akik sok min­denben kikérik a véleményét, sza­vát pedig - néha úgy tűnik - szent­nek és sérthetetlennek tartják. És ő magabiztosan vállalja is a témá­kat. Ha kell, pszichológus (az elő­adássorozatban többek között elemzi majd a tanítványok jelle­mét, az emberi kapcsolatépítés fo­kozatait), ha kell, természettudós (arról gondolkodik, van-e racioná­lis magyarázata a csodáknak), ha kell, jogász (értelmezi az erkölcsi és polgári törvényeket), s termé­szetesen jártas a művészetekben, hiszen a témákhoz kapcsolódóan bemutatja az irodalmi, zenei és képzőművészeti feldolgozásokat. Reisinger János magyar-francia szakon szerzett diplomát. Bibliai tárgyú előadásait több mint tíz év­vel ezelőtt kezdte a TIT felkérésére. Miskolcon az elmúlt évben már volt egy előadássorozata, Hol a határ...? címmel, amelyben a legkülönfélébb társadalmi problémákról gondolko­dott. Az akkori hallgatóság kérésé­re született az újabb sorozat Jézus életéről és tanításairól. Egyelőre az első három részen jutott túl a sorozat, melynek összefoglaló címe: A születéstörté­net. S talán ennek tanulsága lehet az elhangzott egyik gondolat, mi­szerint ha a világ Megváltójának nem voltak jók a körülményei, ak­kor mi sem panaszkodhatunk, ha így van. Inkább figyeljünk oda dön­téseinkre, s ne a jó körülményeket, hanem a jó döntéseket tartsuk ér­tékesnek! Jézus rád is vár Zuhanás a sötét mélységbe, egyedül; népi tu­dom, hogy meddig tart és azt sem, hogy hová fogok megérkezni. Ilyennek éreztem az élete­met, amikor először komolyan belegondoltam abba, hogy milyen. Számomra nagyon sokat je­lentett az emberek véleménye. Azt szerettem volna, ha minden emberben csak jó kép alakul­na ki rólam, és ezért persze féltem is attól, hogy ez esetleg nem sikerül. Mindenkinek minél több jót akartam adni, és azt vártam, hogy majd az emberek is ugyanígy viszonyulnak hozzám. De azt kellett látnom, hogy az embereknek egyálta­lán nem érdekük ez, sőt mindenki, én is, telje­sen magával van elfoglalva, és inkább kapni szeret, mint adni. Én pedig teljes elfogadást és feltétel nélküli szeretetet próbáltam köztük találni. De nem jártam sikerrel. Kezdtem úgy érezni, hogy telje­sen kiüresedem, mert már szinte mindent oda­adtam magamból az embereknek, de amit ka­pok, az nem elég. Rá kellett jönnöm, hogy nincs bennem elég erő ahhoz, hogy mindig jó legyek és minden elvárásnak megfeleljek. A gimnázium második évétől kezdve élén­ken foglalkoztatott az a kérdés, hogy mi az élet értelme. Arra jutottam, hogy Isten nélkül ne­vetséges és értelmetlen ez a világ, ahol az embe­rek csak arra születnek meg, hogy elvégezzék az iskoláikat, családot alapítsanak, gyerekeket neveljenek, éjjel-nappal dolgozzanak, és még arra sem marad idejük, hogy boldogok legye­nek. Úgy gondoltam kell, hogy legyen valami más ezen túl. Végül is több éjszakányi gondolkodás után megszólítottam Istent és elmondtam neki mindazt, ami szívemen volt és kértem, hogy se­gítsen. Tudtam, hogy valami még hiányzik ah­hoz, hogy kapcsolatom legyen Istennel. Ezért úgy gondoltam, hogy fel kellene keresnem vala­mi gyülekezetét, de féltem egyedül elmenni, mert nagyon keveset tudtam Istenről és a val­lásról. Azt gondoltam, biztosan kinevetnek a tudatlanságomért. így aztán - jobb híján - Is­tent kértem, hogy csináljon már valamit. Meg is kaptam a választ. Felvettek az egye­temre és kollégiumba kerültem. Az egyik este eljött hozzám két lány, hogy beszélgetni akar­nak velem Istenről. Elmondták, hogy Isten sze­ret engem, és csodálatos terve van az életem­mel, de ezt nem tapasztalhatom, mert minden ember bűnös és elszakadt Istentől. De Jézus Krisztus meghalt mindannyiunk bűneiért a ke­reszten, és ha elfogadom őt, akkor újra helyreáll a kapcsolatom Istennel és örök életet kapok tőle. Ez volt, amire vártam és boldogan mond­tam el egy imádságban Istennek, hogy igen, ez az, amit szeretnék. Egy olyan Istennek a gyer­meke lettem, aki jobban szeret, mint bármelyik ember azok közül, akinek az elismerését eddig igyekeztem megszerezni és Ő teljesen elfogad engem úgy, ahogy vagyok. Erőt tud adni ah­hoz, hogy jó legyek mindenkihez. Már nem az emberek változó hangulatainak kellett megfe­lelnem, és mindazt, amit nem kaptam meg tő­lük, azt Istenben megtaláltam. Azután elkezdtem olvasni a Bibliát és kap­csolatba kerültem keresztény emberekkel, és ta­pasztalhattam, hogy Isten hogyan alakít át. Végre lett egy cél, amiért érdemes élnem: az, hogy minél jobban megismerjem Istent és egyre nagyobb területet adjak át Neki az életemből. Tatár Angéla egyetemi hallgató Eperjes tanúsága Miskolc (ÉM) - A katolikus karizmatikus megújulási mozgalom evangelizációs találko­zót rendez január 28-án, vasárnap délután fél 3-tól Miskolcon a Tiszáninneni Református Egyházkerület Kossuth utcai székházában. A bevezető előadás után a mindszenti templom Magnificat együttese ad koncertet, ezt követő­en Epeijes Károly színművész tanúságtételét hallgathatják meg az érdeklődők. A bencések hegyén Pannonhalma (MTI) - Szent Márton monos­tora alapításának 1000. évébe lépett. A pan­nonhalmi bencés szerzetes közösség hosszú ideje készül, hogy méltóképpen köszönthesse a millenniumot. Várszegi Asztrik püspök-fő­apát az MTI-nek adott nyilatkozatában el­mondta: a programsorozat március 21-én, az ezeréves Pannonhalmát bemutató nagyívű ki­állítással kezdődik. A tavaszi és a nyári hóna­pokban regionális és nemzetközi találkozókat rendeznek az egykori és mai bencés diákok és Pannonhalma baráti körének tagjai számára. Augusztus 20-án nemzeti zarándoklatot tarta­nak. Szeptember 14-én - a Szent Krisztus Ke­resztjének ünnepén - Pannonhalmára hívjak a hazai és a környező országok katolikus, pro­testáns és ortodox egyházainak vezetőit. A millenniumi ünnepségsorozat csúcspontja II. János Pál pápa pannonhalmi látogatása lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents