Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. Január 2., Kedd 4 Z Itt-Hon ■LAPSZEMLE Új lap térségünkben, üzletembereknek Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Új, negyedévenként megjelenő lap in­dult útjára térségünkben Kárpá­tok Gazdasági Szemle címen. Létrehozója a Kárpátok Határ menti Gazdaságfejlesztési Szövetség, amely­nek tagjai a Nagykaposi Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány Szlovákiából, a MÉKK Gazdaságirányítási Társasági Ukrajnából és a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Ma­gyarországról. Mint Juhász Istvánnak a KHGSZ elnökének a lapban írt bevezetőjéből megtudhatjuk: a hírlevél a gazdasági, külkereskedelmi szabályozással kap­csolatos információkat, regionális híre­ket tartalmazza, de ismerteti a vállal­kozói rendezvényeket, pályázati formá­kat és lehetőséget biztosít a vállalko­zói, befektetői partnerkeresésre. A ki­adványon keresztül folyamatosan be­mutatják alapítóikat és a munkájukat segítő más szervezeteket. A szemlében olvashatunk a szlo­vák-magyar kereskedelmi kapcsola­tokról, valamint a három szomszédos országban frissen hozott gazdaságot érintő törvényekről, rendeletekről. A lapban található adatlap alapján bár­mely vállalkozás bekerülhet a KHGSZ adatbázisába. Az újságot ingyen ter­jesztik az üzletemberek számára. CSEH ZSOMBOR Ocsanálos Drága kisunokánk 7. születésnapodon szívünk minden melegével rád gondolunk, és jó egészséget kívánunk. Eta mama, Imre papó, dédima- ma, Imre bátyja, Éva nénje, Tomika és Viktorka Zempléni könyvajánló Kubus Mária Iskola a határon Ottlik Géza (1912-1991) „Iskola a határon” című regé­nyéről 1959-es megjelenésétől napjainkig, több kötetre való tanulmány, esszé és egyéb írás született. A mű modellje az író alma matere, a kőszegi katona- iskola. Medve Gábor, Szeredy Dani, Halász Petár, Both Be­nedek - civil becenevén Bébé - és a többiek, a katonai alre- ál iskola másodévesei az 1923/24-es tanévben. „Napokba, hetekbe telt, amíg tájékozódni tudtam, hogy meg­értsem, mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem” - mondja Bé­bé, az évfolyamra felvett 7 újonc egyike. A 10-14 évesek poroszos drillen alapuló intéz­ményében főtantárgy volt az azonnali, maradéktalan pa­rancsteljesítés. Vezényelt és pa­rancsot osztott a 4. éves növen­dék-rajparancsnok, a tiszthe­lyettes-felügyelő, és a tisztta­nár. Az öthetes újoncidő alatt a növendék civilből „katonává” alakult. Fekete rézgombos waf- fenrockot viselt, a menetoszlop balszárnyán külön rajban vo­nult, de a 82 (!) ágyas hálóte­remben, és az óriási étkezőben szétszóratott az „öreg katonák” között tanulás céljából. A gya­korlótéren 25-ször ismételt „Feküdj!” pocsolyára is vonat­kozott, ilyenkor az egyenruha itatósként szolgált. Szabadidőben szünetelt a katonásdi, ekkor magánéletet éltek a fiúk. A titkos éléstára­kat felderítő és felevő portyá­kat, meghitt, otthont idéző be­szélgetéseket, közös játékokat, kisebb-nagyobb verekedéseket, összeveszéseket-kibéküléseket olykor szelíd ülepen rúgások pecsételtek meg. Lapszerkesz­tés, színjátszás, tanszerládák mélyén lapuló kincsek cserebe­réje, és sok más tevékenység közben barátságok szövődtek, formálódott a kiskamaszok sze­mélyisége. A bonyolult szerkezetű re­gényben az eseményeket kettős fénytörésben láttatja az író. Medve Gábor egykori feljegyzé­sei, és Both Benedek több, mint 30 év utáni visszaemlékezései gyakran eltérnek egy-egy epi­zódra vonatkozóan. Ilyenkor oknyomozó meditációk olvasha­tók a közel négyszáz oldalas műben. A szereplők sokféle kapcsolatrendszere, a diák és felnőtt évek történéseiben való kalandozás rendkívüli elmélyü­lést, koncentrációt kíván az ol­vasótól. A regény utolsó jelene­tében a fiúk, az alreál befejezé­seként hajókiránduláson vol­tak. Egyetlen szál cigarettát adtak körbe. „Szeredy, ha sor­ra került, beleszippantott közös Memphisünkbe, melynek para­zsa nagyra nőtt, már inkább csutka volt, de takarékosan vé­gigszívtuk”. Szeredy Dani, Both Benedek, Medve Gábor és Ha­lász Petár barátsága az iskola után is megmaradt. A szeretet táplálta egy életen át. Majdnem száz évet élt Juliska néni Kupa Mihály is köszöntötte az idős hölgyet Serfőzó László Tállya (ÉM) - Ezelőtt száz évvel Kossuth Ferenc meg­tisztelte látogatásával Oros­házát, Hermann Ottó or­szággyűlési képviselő elő­adást tartott Miskolcon a vándormadarakról, az or­szággyűlés nagy ellenkezé­sek közepette tárgyalta a következő év költségveté­sét. Megyei tisztújító gyű­lést tartottak Miskolcon, a mai Lottó ősén a Magyar Osztálysorsjátékon egymil­lió koronát lehetett nyerni. Fent történtek idején szüle­tett Balogh Julianna Mezőcsá- ton. A dologban nincs semmi rendkívüli, emberek szü­letnek... Akkor bizonyára senki nem gondolta, hogy a csöppség olyan kort fog elérni, mint amilyet elért. Fiatalon került Tállyá- ra, férjhez ment, élte a hétköz­napi emberekre jellemző dolgos életet. Szomszédok voltunk so­káig. Gyermekkori emlékképeim mit sem változtak róla az el­múlt évtizedek alatt. A nap túl­nyomó részét munkával töltöt­te, barna fejkendőjében, egysze­rű de patyolat tiszta ruhájában ápolta virágait a kertben, be- cézgette a háziállatokat, gon­dozta a veteményest. Estén­Juliska néni 99. születésnapján november huszonhatodikén Fotó: a szerző ként sokat olvasott vagy térítő­két horgolt. Szerénysége mellett ritka jó memóriával áldotta meg a sors. A sok olvasásból adódó felvilá- gosultság lenyűgözte azokat, akikkel szóba elegyedett. Nyílt őszinteséggel mondta el véle­ményét mindenről. Nem jött zavarba, amikor 98. születés­napján egy nagy csokorral fel­köszöntötte Kupa Mihály, vidá­man cseverészett vele a világ dolgairól. Nem lepődött meg Feledy Péter kérdésein a „Magyarországról jövök kame­rával” című televíziós műsor­ban. Aki látta, szívébe zárta. Is­meretlenektől kapott gratulá­ló leveleket az adás után, so­kukkal az utolsó pillanatig tar­totta a kapcsolatot. Kilencvenkilencedik szüle­tésnapján - november 26-án - kilencvenkilenc vörös rózsa­bimbó pompázott a komódon apró zászlócskákkal, rajtuk a család jókívánságai. Mögötte piros Mikulásvirágok bólogat­tak élénken. Örömmel ült a fényképezőgép lencséje elé. Be­léptem a százba - mondta. December 11-én a Mikulás- virágok elhervadtak. Ők már tudták, amit mi nem. Decem­ber 12. Gabriella névnapja. A név magyar fordítása - Isten bajnoka. Ezen a napon Julis­ka néni elszenderedett. Örök­re. Isteni jelzés volt, hogy pont ezen a napon? Bajnok volt egy­szerűségében, jószívűségében, emberszeretetében. A kérdés­re, hogyan lehet szeretni, így válaszolt: „Hogyan nem lehet szeretni?” Ez a válasz talán magyará­zat a sokak által feszegetett hosszú élet titkára. Paszternák Lászlóné, Juliska néni ismerte ezt a titkot. 1996. Január 2., Kedd Itt-Hon Z 5 „Mindenért fizetni kell...” Avagy milyen a karácsony a börtönben? A Sátoraljaújhelyi Börtön és Fegyház karácsonyfája Bódisz Attila Sátoraljaújhely (ÉM) - H. CS. első karácsonyát tölti a sátoraljaújhelyi börtönben. Nem bűnöző, hanem „meg­botlott” ember, akit az ittas vezetés juttatott a rácsok mögé. Milyen érzésekkel áll a szeretet és a család ünne­pe előtt? - erről beszélget­tünk a rácsok mögött. □ Mióta van idebenn? • Idén április 3-tól. O Családja van? • Feleségem és gyerekem van odakint. Nagyon ritkán talál­kozunk. Már idebenn voltam, amikor a gyerekem megszüle­tett. Az utóbbi időben messze kerültek, a feleségem hazaköl­tözött a szüleihez Szolnokra. A gyerekemet még csak egyszer láttam. A feleségem szerencsé­re ötévi házasság után ilyen kö­rülmények között is kitartott mellettem. O Sokat gondol rájuk? • Szinte állandóan, de most még annál is többet, hiszen kö­zeledik a karácsony. Ez a sze­retet és a család ünnepe. □ Régebben ilyenkor megaján­dékozták egymást? • Igen... Csomagon keresztül most is elképzelhető ez. A ma­gamét már elküldtem. Nagyjá­tékvásár volt idebenn, ott vet­tem a gyereknek egy játék­mackót. Beszélőn adtam oda a nejemnek. □ Erez-e idebenn ünnepi han­gulatot? • Nem nagyon. Az ünnepet csupán abból érzi az ember, hogy jönnek-mennek a csoma­gok, képeslapok, levelek, de tá­volról sincs olyan hangulat, mint kinn. Nem is lehet, ami­kor a családok el vannak sza­kítva egymástól... □ Mit fognak csinálni most ün­nepek idején? • Gazdag program lesz. A bör­tön vezetői mindent megtesznek az ünnepi hangulat érdekében. □ Szokták egymást ajándékoz­ni az elítéltek? • Egymás közötti ajándékozás­ról nem nagyon tudok. Ennek ellenére elképzelhető, de in­kább csak azok között, akik már régebben itt vannak. □ Mennyire lesz maradandó önben ez a karácsony? • Ezt szerintem nem lehet el­felejteni, bár az ember megpró­bálja az itt tapasztaltakat mi­nél mélyebben elsüllyeszteni magában. □ Érzése szerint mennyire lesz tanulságos az ön számára az itt letöltött idő? • Feltétlenül lesz visszatartó ereje főleg annak, akinek a fa­lakon túl normális kapcsolatai vannak. Azért ez mégiscsak büntetés... Odakinn mindig tör­vénytisztelő polgár voltam, de az ital... nem szántszándékkal cselekedtem rosszat, de sajnos mindenért fizetni kell, van­nak vakvágányok az ember életében. Persze ha akkor szó­ba kerülnek az alternatív büntetési lehetőségek, mint most, talán másképp alakul­nak a dolgok. □ Hogyan emlékszik az utolsó kinn töltött karácsonyra? • Akkor már tárgyalták az ügyemet. Az utolsó ünnepek mindegyikét egy kicsit meg-- mérgezte a gondolat: a követ­kezőt vajon együtt töltjük-e? A legrosszabb az volt, amikor már tudtuk az eredményt: az 1995-ös karácsonyt külön „ün­nepeljük”. A balesetkor szerzett sérülések, a hosszan tartó ideg­őrlő vizsgálat és tárgyalás is épp elég büntetés volt. □ Ön diplomás ember. Milyen esélyt ad magának az újrakez­déshez? • Nem is tudom. Nem túl sok az esélyem, hiszen a végzettsé­gemnek megfelelő beosztáshoz mindenhol erkölcsi bizonyít­ványt kérnek... _nT-HON KONYHA Levesek és levestészták a Bodrogközben Salátaleves. A megmosott salátát só­ban meggyűljük, a főzésben levő víz­be hagymaszárat vagdaljuk, a sóból ki­csavart salátát beletesszük, tejfellel be- habaijuk. Eperlevél tészta. Csigametszővel eperlevél alakúra vágjuk fel a vékony­ra kinyújtott tésztát. Lángelőtt. Főleg télen volt gyakori, mikor kevés volt a tojás. A lisztet víz­zel meggyúrták, valamivel lágyabbra, mint levestésztának, nagyobb darabok­ra vágva a vason megsütötték, apróra eltördelték, húslevesbe, pergelt leves­be egyformán ették. Lángelőtt öntve. A vason megsült, négyszögű darabokra vagdalt lángelőt- tet forró vízzel leforrázták, zsírral meg­kenték, cukros túrótöltelékkel meg­töltötték, mint a palacsintát. Eltördel­ve, leforrázva, pergelt vajzsírral lezsí­rozva, túróval is kedvelt étel volt. Gombóda (tarhonya) tész'ta. A tisz­ta tojáson keményre meggyúrt tész­tát gombódareszelőn megreszelték, csak a gombóda tésztát főzték bele a levesbe. A többi levestésztát mind kü­lön volt szokás vízben kifőzni. Főleg pergelt levesbe főzték, mivel hamar megfőtt. Nagyon gyakori étel volt. Ké­szítették reggelire, ebédre, vacsorára egyformán. Felvert haluska (nokedli). Leves­tésztaként szerepel inkább a régi éte­lek között. Sült húshoz nemigen készí­tették. Vagdallóval vágott tészta. A vagdal- ló gomgolyű élű nyeles vágóeszköz. A meggyúrt kemény tésztát gyúrótáblán apróra vagdalták, levesbe és túróval egyaránt fogyasztották. Az édes ká­posztával, savanyú káposztával készí­tett haluskát hagyományosan nyárfa­levél alakúra vágták. A levesek közt gyakori volt a tejből készült. Tejjel metélke. A metélke tésztát kü­lön kifőzve a felforralt tejbe téve fo­gyasztották. Tejbe gombóda. A tejet felforralták. Volt, aki fele tej, fele víz arányban főz­te a gombódát. Tejbe kása. Ritka ünnepi eledel volt. A rizskását forró tejben jó sűrűre főz­ték, tetejére cukrot tettek. Igen gyak­ran volt leves anyaga a krumpli, a ká­poszta, a bab és a saláta is. Krumplileves. A zöldséges krumpli­levest csipetketésztával készítették, ró­zsakrumpliból. A zsírt hagymával, pap­rikával tették a felfőzött levesvízbe, melybe a zöldséget is belefőzték, a le­vesre öntötték.

Next

/
Thumbnails
Contents