Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-16 / 13. szám

1996, Január 16,« Kedd Megyei Körkép ÉSZAK-Magyarország 5 Ma... • ÖNKÉNTES VÉRADÁS. Az ön­kéntes véradók ma az alábbi helye­ken segítenek bajba jutott ember­társaikon: Diósgyőri Szolgáltató Kft.; Északtej Rt., Miskolc; Nyugdíj- biztosítási Igazgatóság, Miskolc; Ózdi ELCO; Ózdi Húsüzem; Tor­nyosnémeti község. • FOGADÓ KÉPVISELŐ. A gö- römbölyi általános iskolában várja választóit ma délután 4-től Ko- rinthus Katalin szocialista párti törvényhozó, vendége: Nyulászy Istvánná, a körzet önkormányzati képviselője. Holnap... • JEGYZŐI FOGADÓÓRA MIS­KOLCON. Fogadóórát tart a mis­kolci jegyző, Szádeczki Zoltán szer­dán délután 2 órától a városházán (Városház tér 8.). • UTAZÓK KLUBJA, Szerdán délután 5-kor újabb összejövetelt tart a megyei TIT Kazinczy Klubjá­ban (Miskolc, Széchenyi u. 14.) az Utazók Klubja. Ezúttal Farkas Gyula tanár Száztomyú Prága cí­mű előadását hallgathatják meg az érdeklődők, gyönyörködve közben több tucatnyi színes diafelvételben is. A belépés díjtalan. • FELSŐTELEKESEN A TÖR­VÉNYHOZÓ. Felsőtelekesen tájé­kozódik a helyi önkormányzat tava­lyi tevékenységérről és idei tervei­ről Vargáné Kerékgyártó Ildikó szo­cialista párti országgyűlési képvise­lő, aki az MSZP helyi alapszerveze­tének tagjaival a márciusi kong­resszusi előkészületekről is szót vált. Telefonfosztogatók Mezőkövesd (ÉM) - Ismét foszto­gatják a telefonokat Mezőkövesden, egyelőre a Zsóryban. Tegnap érke­zett a feljelentés a mezőkövesdi rendőrségre, hogy rongálás nélkül ürítették ki a készüléket, s vitték el a pénzeskazettát. Ez azért jelent gondot a rendőrség számára, mert a bűncselekmény el­követőinek feltehetően kulcsuk van a telefonkészülékekhez, s attól tar­tanak, hogy ez sorozatos eseménnyé válik majd. A szemétért fizetni kell Van, ahol kedvezményeket is nyújtanának a kukáscégek A városokban legalább hetente egyszer jönnek a szemétért Putnok, Tiszaújváros, Mező- csát, Sátoraljaújhely (ÉM - Sz.K.) - Megyénk legtöbb váro­sában már hosszabb ideje fizet­niük kell a lakóknak a szemét elszállításáért. Ez évtől több he­lyütt változik a díjszabás, ami ritkán jelent csökkenést. De akad azért olyan település is, ahol kedvezmények bevezeté­sét tervezik. Putnokon a Városgondnokság végzi a szemétszállítást, melyért a lakos­ságot tavaly júliusától kötelezték fi­zetésre: lakásonként (áfával) 180 fo­rintot szednek havonta. Általában hetente fordulnak a kukásautók, la­kótelepenként pedig kétszer egy hé­ten. Most sem tervezik a díjak eme­lését, sőt bizonyos kedvezményeket szeretnének elfogadtatni az önkor­mányzati testülettel. E szerint két kuka esetén lakásonként 270 forin­tot kellene fizetni, 3 kukánál pedig 360 forintot. Gondolnak azokra is, ahol egy-egy lakásban csak 1-2 lakó él, így valószínűleg kevesebb sze­mét is gyülemlik fel, számukra 25 százalékos díjkedvezményt vezet­nének be, amelynek fejében legfel­jebb 2 alkalommal jár a szolgálta­tás. Továbbá a 70 év fölötti egyedül élők, illetve az egyaránt 70 fölötti házastársak részére ingyenessé tennék a szemétszállítást. Tiszaújvárosban a T-Contractor Kft. feladata e szolgáltatás, ame­lyért 1991. óta a lakosság fizet: ed­dig harí 123 forintot lakásonként, a mostani módosítás szerint (áfával) 198 forintot. A szabvány (110 lite­res) kukákat 3-szor ürítik hetente, kivétel képez a Kertváros és Sze­derkény városrész, ahol hetente egyszer jár a kukásautó. Mezőcsáton legalább öt éve fizet­nek a városi lakók a szemetük el- hordásáért, amely a Városgondnok­ság dolga. Egyetlen kukásautójuk Fotók: Vajda János hetente egyszer szállítja el minde­nünnen a kukák tartalmát. Tavaly (áfa nélkül) 25 forint volt a havi ta­rifa helyiségenként. (Az alapul szol­gáló helyiségek számát a szobák száma plusz egy helyiség jelenti.) A tavaly decemberben hozott testületi döntés értelmében ez év januáijától a díjtétel 35 forintra emelkedett. Sátoraljaújhely azon kevés váro­sok egyike, ahol - kétharmad rész­ben - szelektív szemétgyűjtés zaj­lik. A szemétdíjat itt is helyiségen­ként állapították meg: évi bruttó 500 forint. Ennek fejében hetente egyszer viszik el a hulladékot, a sű­rűbben lakott lakótelepekről és a központból pedig kétszer ilyen gya­korisággal. A konténereket igény szerint ürítik. Az üzemanyag és a javítás költségnövekedését, úgy tű­nik, hamarosan kénytelenek lesz­nek itt is áthárítani a lakosságra - tudtuk meg az Újhelyi Gazdálkodá­si Kft. igazgatójától. „Rajtunk már az Isten sem segít” Százezret fizettek, hogy Izraelben dolgozhassanak, mint állítják: éhbérért Feczkó János Sajóecseg (ÉM) - „Csak hogy mások, akik olvassák majd ezt a cikket, ne kerüljenek ilyen lehetetlen helyzetbe. Kizáró­lag ezért. Mert, hogy rajtunk már az Isten sem segít, az hót’ ziher...” - indokolta szerkesz­tőségünkbe jövetelüket az öt nekikeseredett férfiú egyike. A történet nem példátlan... Öt vi­lágot járt sajóecsegi fiatalember jó keresettel kecsegtető külföldi munkalehetőségre lett figyelmes egy újsághirdetésben. Izraelbe ke­restek építőipari szakmunkáso­kat. Munkanélküliek lévén, némi német vendégmunka előnyével a hátuk mögött kapva kaptak az al­kalmon.- Még aznap felhívtuk a hirde­tésben közölt telefonszámot, ahol megadták nekünk az illetékes szervező, bizonyos Sarkadi József nevét, címét és az időpontot, ami­kor felkereshetjük őt - réved vég­letekig kiábrándult arccal a sem­mibe Kalina Zoltán. - Másnap már ott voltunk Gesztelyben, a megadott címen. Sarkadi készség­gel állt rendelkezésünkre, el­mondta, hogy egy német technoló­giával kivitelezendő monstre épít­kezésről van szó. Ecsetelte a ránk váró kiváló körülményeket... Szó­val ígért fűt-fát. A „növényvilág” tartozéka volt még - derül ki az egymás szavába vágó férfiak alig visszafojtott in­dulattól túlfűtött szavaiból - a munkaruha, a szerszámok, a re­túr repülőjegy, a havonta félre­rakható ezer USA-dollár, vala­mint a kinti létfenntartáshoz szükséges heti száz sékel (Izrael pénzneme).- De mindezekről hivatalos pa­pírunk is van ám! - húz elő belső zsebéből egy megbízási szerződést Márton András. Ebben valóban az áll, hogy az utaztató cég állja a re­pülőút költségeit, s a munka- vállaláshoz szükséges enge­délyek beszerzését is vállalja. Legbővebben azonban ar-ról „beszél”, hogy mikor, mennyi pénz jár a közvetítésért Sarkadinak...- Alapvetően 25 ezer forint ütötte volna közvetítőnk markát - ragadja vissza a szót a rangidős Kalina Zoltán. Ez később leredu­kálódott tizenötre, mivel - külön­böző, nem egészen világos magya­rázkodások után - mégiscsak kö­zölték velünk, hogy önköltségen kell kiutaznunk. ...Istenem, hogy milyen óvatlanok voltunk... - in­gatja fejét a hirtelenszőke férfi. Már akkor sejtenünk kellett vol­na, hogy humbug az egész. De hát ez az itthoni létbizonytalanság...- Egy szó, mint száz - vág sza­vába Poporícs Sándor -, megvet­tük a jegyeket mi magunk. Es ja­nuár 7-én röpültünk is a Közel- Keletre. Az egyeztetéseknek meg­felelően Tel Aviv-ban a reptéren várt minket a szőke, középkorú nő. O volt az egyik fő csőbehúzó, Tator Katalin - döbbentünk rá később. Azazhogy túl későn... Az izraeli, összkomfortosnak ígért lakások helyett egy alagsori, nyirkos lyukat kaptak szállás gyanánt - sorolják sérelmeiket villogó szemmel -, emeletes vas­ágyakon kellett aludniuk, a repü­lőjegy ellenértéke helyett csak ígéreteket kaptak, munkaruhá­juk és szerszámuk pedig csak az volt, amit a biztonság kedvéért magukkal vittek.- De ha már elég ostobák vol­tunk odáig repülni, mi mást is te­hettünk volna, felvettük a mun­kát - higgad le először Kalina Zol­tán. Mindössze száz sékel előleget adtak. Na, ez elég volt arra, hogy öt percet beszélhessek telefonon az asszonnyal. Csoda, hogy vil­lámszerűén kezdtünk kiábrán­dulni a „kánaánból”? Csak fokozta félelmeinket, amikor szóba ele­gyedtünk a régebben kiszeren- csétlenedett magyarokkal. Nekik még az útlevelüket is elvették, s az a kevéske pénz, amit hetente kiutaltak nekik, az életben mara­dásukat is alig fedezte. Felháborítóan rossz körülmé­nyeikre, csontvázzá soványodott sorstársaik elbeszélésére tekintet­tel az öt újonnan érkezett magyar úgy döntött, nem kísértik sorsu­kat. Inkább vesszen oda a nehe­zen összegürcölt százezer forint, amibe az utazás került... Egyhe­tes izraeli rémálom után hazain­dultak. Tegnap aztán együtt indul­tunk Sarkadi József gesztelyi la­kására. A közvetítő, bár eleinte határozottan elzárkózott a nyilat­kozattól, később mégis hajlandó volt szóba elegyedni velünk. Az öt morcos rászedettel pedig kényte­len volt. Ő semmiféle átverésről nem tud - győzködött. Sőt, ahogy a kin­ti céget vezető házaspár, Tator Katalin, illetve Alex néven emle­getett egykori osztálytársa őt tájé­koztatta, minden a legnagyobb rendben van: a munkások elége­dettek, az építkezés jól halad. Ar­ról azonban haliam sem akar - már csak az előbb említettek mi­att sem -, hogy egy fillért is visszaadjon az általa kasszírozott 15 ezrekből. Hisz’ ő teljesítette mindazt, amit vállalt - felelgette makacsul. Szögesen ellentétes a vélemé­nye az ecsegieknek. Mutasson leg­alább egy sort a szerződésben, aminek eleget tett! - dugták orra elé a „Megbízás”-t. Hasztalan. Végső érvként valami szerződés- módosítást kezdett emlegetni az egyre nyugatalanabb Sarkadi, amit azonban idő hiányában már nem volt érkezése aláíratni Kali- náékkal. Hogy nemlétező módosí­tásokra milyen alapon hivatko­zik? Az ötszörösen visszhangzó kérdésre a vállát húzogatta, feje búbját vakargatta... De fizetni, azt nem akart. Egyelőre nem. Hiába mentek a pénzükért a rászedettek... Fotó: Végh Csaba Pórul járt betörők Miskolc (ÉM - FJ) - Rossz idők jártak az elmúlt héten a Miskolc környéki csibé­szekre: tucatjával buktak le. Ami, ugye, egyben azt is jelenti, hogy a zsaruk huszá­ros év eleji hajrát vágtak ki. Néhány érde­kesebb esetet ismertetett lapunkkal Lin­der Rudolf alezredes, a Miskolci Rendőr- kapitányság betörési alosztályvezetője. Még valamikor karácsony tájékán hatoltak be akkor ismeretlen elkövetők az arnóti ABC-be, ahonnan közel 200 ezer forintnyi ételt, italt és cigarettát loptak el. Mintegy ünnep előtti be­szerzés címén... Valamivel később aztán fény derült a jómadarak kilétére. A felsőzsolcai kör­zeti megbízott egyéb feladatai ellátása során egy családi dáridó közepébe csöppent, ahol a környezetbe nem igazán illő, méregdrága ital­fajtákat látott az asztalon. Észrevételeiről be­számolt a betörési alosztálynak, ahonnan a nyomozók rögtön rámozdultak az említett la­kásra és lakóira. Nem is hasztalan: a tüzetes házkutatás során több, az arnóti betörésből származó holmira bukkantak. A leletnek meg­felelően elő is állították H. J-t, H. P-t, B. B-t és K. Z-t, akik elismerték a bűncselekmény elkö­vetését. Sőt, más gaztetteikre is fény derült, így az Ongaújfaluban lévő diszkont kirámolá- sára, illetve jónéhány hétvégi ház feldúlására. Tekintettel előéletükre (mindnyájan voltak már büntetve) a négyek bandája előzetes le­tartóztatásban váiják a bírói ítéletet. Mint ahogy a korábban garázda jellegű és vagyon elleni tetteiért hűvösre került J. Gy. is. Az ő és társai - B. T. és B. R. - nevét a Kisgyőr- ben és Mocsolyáson élő emberek emlegetik ke­vés hálaérzettel. A gálád trió ugyanis az utób­bi időben többször is betört a környékbeli bol­tokba, kocsmákba, ami érthetően nyugtalaní­totta az amúgy igen csendes település lakóit. Ezek a bűnözők egyébként tervszerű nyomo­zati munka eredményeként kerültek rendőr­kézre - hangsúlyozta Linder alezredes. A szív és a műtét Miskolc (ÉM) - A Miskolci Akadémiai Bizott­ság orvosi és biológiai szakbizottságának kar­diológiai munkacsoportja január 19-én dél­előtt 10 órától rendezi meg III. Kardiológiai napját Miskolcon, a megyeháza dísztermében. A rendezvényen a szív és a műtét témaköré­ben tartanak előadásokat neves magyar szak­emberek. _ÉM-portré Budi Lászlóné Miskolc (ÉM - KJ) - Ahogy visszaemlékszik, mindig szeretett másokról gondoskodni. Leg­inkább persze azokról, akik rászorultak a se­gítségre, mint az idősek, a betegek. Több mint huszonöt esztendővel ezelőtt ezért is választot­ta az egészségügyet munkahelyéül.- Hernádkércsen születtem, itt végeztem az általános iskolát is. A miskolci Kossuth Gimnáziumban letett érettségi után Buda­pestre mentem, ahol egy kétéves ápolónókép- zőre jelentkeztem. Amikor végeztem, termé­szetesen visszatértem szűkebb pátriámba, hogy itt hasznosíthassam a tanultakat. A Semmelweis Kórházban volt üres állás, így ke­rültem ide 1970-ben, s itt dolgozom azóta is ugyanazon a munkahelyen. Ez a hely pedig nem más, mint az intéz­mény fertőző osztálya, ahol ma már a C rész­leg főnővéreként tevékenykedik. Ezen a rész legen kezelik most az influenzás betegeket akik tegnapi ottjártunkkor már teljesen meg töltötték a kórtermeket. Legtöbbjük időskorú, hetven, nyolcvanesztendős.- Ők - ha lehet ilyet állítani - még jobban igénylik az odafigyelést, a gondoskodást, mint fiatálabb társaik - mondja Éva. - Nehezebben viselik a betegséggel járó megpróbáltatásokat, gyakrabban kell az ágyuk mellé ülnünk, vi­gasztalnunk őket. Ezért nagyon sok ríszont- szeretetet, kedvességet kapunk tőlük hálából. Ez az, amiért szeretem azt a munkát, no és persze nincs annál jobb érzés, mint amikor gyógyultan távoznak tőlünk. Jó tudni, hogy ebben nekünk is részünk volt.

Next

/
Thumbnails
Contents