Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-15 / 12. szám
4 ESZAK-MAGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1996, Tanuár 15., Hétfő Az ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó A varosszépítők figyelmébe Kitűnő volt a karácsony előtti, főutcai díszítés ötlete, amivel az illetékesek hozzá akartak járulni Miskolc ünnepi hangulatának és a polgárok bevásárlási kedvének fokozásához. Igaz, az óriási dobozok - szerintem - sehogyan sem illettek bele az általános képbe, mert ha nem is voltak arannyal-ezüsttel töltve, mégis sokan félve vonultak el alattuk. Ami a jövőt illeti, szeretnék az illetékeseknek egy ötletet adni. Minden év szeptemberében küldjenek felhívást az általános iskoláknak, hogy egyes osztályok versenyszerűen vegyenek részt egy-egy főutcái dekorációs huzal kidíszítésében. Csak az lenne megadva, hogy milyen nagyságig mehetnek el a díszítőelemek megformálásánál. Egy semleges érté- kelöbizottság állapítaná meg majdan a sorrendet, és az első öt legjobb, legszebb huzaldíszt készítő osztály tanulói egy erre az alkalomra készítettjelvényt (pl. „Szebb városunkért”) kaphatnának. A legügyesebb három osztály tanulói esetleg egy színházi gyerekelőadásra szóló meghívásban részesülhetnének. Egy ilyen nemes vetélkedés sok szép ötlettel gazdagítaná városunk díszes karácsonyi „öltözetét,” és fokozná tanulóink kézügyességét is, no meg pénzért sem kellene könyörögni a főutcai lakóktól vagy vállalatoktól... Deine Dezső Köszönet a nagylelkű adományozóknak Ruhák, játékok, könyvek - a kórházakban fekvő beteg gyermekeknek Nemrég hírt adtunk arról, hogy a Páli Szent Vince Szeretetszol- gálatos Egyesület Miskolcon dolgozó több csoportja, karácsony közeledtével több száz vitamincsomagot, továbbá ruhákat, játékokat, könyveket ajándékozott a kórházakban fekvő beteg gyermekeknek, felnőtteknek és rászorulóknak. A mozgássérült - és szívbeteg gyermekek javára két alkalommal rendeztek jótékonysági koncertet. Az egyesület mellett tevékenykedik a „Mozgássérültek segítése Házi Zsoltika emlékére” alapítvány is. A cél közös: segítem a leginkább rászoruló beteg gyermekeken, felnőtteken, időseken és szegényeken. A szeretetszolgálatos egyesület önfeláldozó, karitatív önkéntesei, hálásan köszönik a lakosság ruha- és pénzadományait. Az alapítvány köszönetét fejezi ki a következő segítőknek: „HIKO 92” Kiima Bt.,(Miskolctapolca), Bibor Könyvkiadó és Kereskedő Bt., Belvárosi Könyvker Kft., Pepex Játéknagyker Kft., Licencker Kft., Borsodi Ruházati Kft., Tarka-barka Ruhaker, továbbá valamennyi kedves egyéni adakozónak. Jó érzés, hogy vannak emberek, akik segítenek, és a kevésből is sokat tudnak adni. Nagyon boldogok lennénk, ha az év minden napján tudnánk örömet szerezni a rászorulóknak, és egy kis mosolyt varázsolni a szenvedők arcára. Ezért a jövőben is hálás köszönettel kérjük az együttérző tárgyi és anyagi segítséget, - a rászorulók nevében is. A Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesület Arpádházi Szt. Erzsébet csoportja Napok óta izgatott suttogás, készülődés teszi titokzatossá a Gyermekvárosban élő gyermekek életét. Váiják a karácsonyt. Itt-ott papírzörgés hallatszik, ahogyan csomagolják az ajándékokat. A nevelők arcán némi aggodalom olvasható: vajon minden gyermek kedvére való ajándékot kap? Tudunk a szűkös anyagi lehetőségek mellett szép, emlekezetes karácsonyi ünnepet tartani? Én úgy hiszem, mindent megtettek érte, és sikerült. Nevelőink pályázaton közel kétmillió forintot nyertek, s jóvoltukból a gyermekek egyharmada frissen felújított, hangulatos csoportszobákban ünnepli a karácsonyt- A napokban költöztek be megszépített otthonaikba. Tegnap délután pedig valamennyien körbeültük az intézmény nagy közös karácsonyfáját. Dallal, zenével, verssel ünnepeltünk. Este pedig minden csoport a saját, családi körben szervezett ünnepét tartotta, ajándékozással, ünnepi vacsorával. A boldog gyermekarcok, a nevető szemek azt jelezték, valóban szeretet ünnepet ültünk tegnap este! Támogató patronálok egész sora fáradozott azon, hogy ünnepünk boldog, emlékezetes legyen. Név szerint is: a Népjóléti Minisztérium, a TOP TV,Apukám világa” produkció, a Taszner Antenna bolt, a SZÜV Rt., a Würth Kft., a LIBRA Gyógyszer-kereskedelmi Rt., a Borsod Volán Rt., az Északmagyarországi Erdőgazdasági Rt., a Gyermekbarátok Egyesülete, a Peter Pan D+H Kft., és az Ember a Gyermekekért Alapítvány. Köszönjük a segítségüket, és azt a jó érzést is, hogy tudjuk: vannak, akiknek fontosak vagyunk, akik törődnek velünk. Horváth Róbert gyermekönkormányzati vezető Ünnepidéző sorok a Gyermekvárosból Gyermekvárosi karácsony Fotó: Farkas Maya A tandíjat meg kell fizetni A tegezés olykor sértő Remélhetőleg befejeződött a „kutyaháború”, de a tanulságokkal egyelőre adósak maradtak a politikacsinálók. Keiet-Európaban még sokáig így lesz, mert lassan eszmélünk rá, hogy stabil demokráciát csak ott lehet meghonosítani, ahol a világra nyitott, korszerűsödni képes, liberális alapelvekre épülő államszervezetet is létrehozunk. A kormányzás nem a hatalom gyakorlását jelenti, hanem a közösség szakszerű irányítását: a civil szervezetekkel, intézményekkel, új közösségi magatartás kiformálásával. (Ezért reménytelen eset a szomszéd országok demokráciája, ahol korlátozó nyelv-, vagy iskolatörvényeket hoznak.) A demokratikus társadalomban sem a korlátozás, sem a korlátlanság nem állhat egymás útjában, csak megértésre épülhet minden közügy. Az egyéni szabadság, a gazdasági teljesítmény elismerése, a szolidaritás és a biztonság (személyi és tulajdoni) pillérein nyugvó erkölcsiség az, amely megakadályozza a visszarendeződést. Abban a közösségben, ahol féldecivel szavazatot lehet vásárolni, éppen az elit hiányzik, az a réteg, amely évszázadok tapasztalatait, szakértelmét, értelmiségét adja a társadalomnak, azt, amely ki tudja alakítani a közösségi magatartásformáit. Aki elfogadja a féldecit, csak egyszeres bűnelkövető, aki száz féldecit fizet, százszoros bűnelkövető. Az ilyen „közösségi” embereket az igazi demokrácia száműzi. A demokráciát széles körű kommunikáció kíséri. Még a „választottak” sem dönthetnek olyan ügyben, amiről a választók véleményét nem ismerik, így nem teljesítik a küldetésüket, s ezzel megkezdődhet a visszarendeződés, a totális hatalomhoz. Már csak az a kérdés: jobbra-e vagy balra? Hát ennyi baj van a demokráciával, kár, hogy ettől nincs jobb. Csapó András Budapestről utaztam gyorsvonattal Miskolcra. A nemdohányzó fülkében mellettem ült egy középkorú férfi. Jött a kalauz és kérte a jegyeket, mire a szomszédom idegesen kutatni kezdett a zsebében. A kalauz egy ideig türelmesen várt, majd megkérdezte tőle, hogy hová utazik. Mezőkövesdre - hangzott a válasz. A kalauz őszinteségre szólította fel a férfit, majd azt tudakolta: váltott-e egyáltalán jegyet. - Persze, de nem találom, lehet hogy kiesett a zsebemből - felelte a középkorú. Majd felugrott a helyéről és ki akart menni a fülkéből, de ebben a kalauz megakadályozta. Erre felcsattant az illető és azzal vágott vissza a nálánál idősebb kalauznak, hogy „semmi köze hozzá, hogy hová”. Ezután a jegykezelő elkérte a potyázótói a személyi igazolványt. - Nem adom. Minek neked az? - csattant ingerülten a férfi hangja. A kalauz visszautasította a lete- gezést, majd elővette a jegyzőkönyvet. Ekkor kelt csak ki igazán magából a jeggyel nem rendelkező. - Ne irka-firkálj, úgy sem fizetek, mert megváltottam a jegyemet! - Mennyit fizetett érte? - kérdezte még mindig türelmesen a kalauz. Amaz zavarba esett, és csak annyit mondott: „Nem emlékszem”. A jegykezelő továbbra sem ragadtatta el magát, hanem nyugodt hangon közöíte a vitázóval, hogy a következő állomáson, azaz Hatvanban le kell majd szállnia, mert jegy nélkül nem utazhat tovább. Majd udvariasan felénk köszönve elhagyta a fülkét. Egy kis idő múlva a középkorú utas is ezt tette. Hogy végülis mi történt Hatvanban, nem tudom. Sokkal inkább foglalkoztatott az a sértő, tegező stílus, amit utastársam megengedett magának. Mert ne feledjük: idegenek között a tegezés is lehet igen bántó, sőt, sértő. A történet ezért szolgáljon tanulságul. Serfőző János Miskolc Rosszul indult - szerencsésen végződött December 26-án, kedden, útra kelt családunk: feleségem és a kislányom Debrecenbe, én a 3 éves kisfiámmal Gödre készültem. Felsőzsolca állomáson váltmik el, két ellentétes vonatra szállva. Nemsokára alhasi fájdalmakat éreztem, melyeknek először nem tulajdonítottam jelentőséget, Miskolcon megvettem a helyjegyet a 10 órakor induló InterCity vonatra, és a forgalmi irodában kértem egy fájdalom- csillapító tablettát. Kisfiámmal felszálltunk az InterCity első osztályú kocsijába. Sajnos a tabletta nem hatott, fájdalmaim oly mértékig fokozódtak, hogy szóltam a legközelebbi jegyvizsgálónak, aki értesítette a vezető jegy vizsgálót, majd a Tiszai pályaudvar ügyeletes tisztjét, és kihívták a mentőt. Mivel otthon nem volt senki, a szüleimmel pedig korábban megbeszéltem, hogy a Keleti pályaudvaron várni fognak minket, kisfiámat rábíztam a kalauzra. A kocsiban ült egy kedves, ismeretlen család, amely szintén felajánlotta pártfogását. A vonat gyermekemmel így nélkülem ment el. Később telefonon értesített az ügyeletes tiszt, hogy kisfiam szerencsésen megérkezett, és a szüleimmel is beszélhettem. Ezúton szeretném megköszönni a jegykezelők, az ügyeletes tiszt és a család megértő, jó szándékú segítségét. Kívánok valamennyiüknek jó egészséget, és boldog új esztendőt. (Név és cím a szerkesztőségben.) _SZÓLÁSTÉR / írja: az Olvasó Hangulaíj elentés - rosszkedvűnk teléről Jelentem a lap olvasóinak, hogy senki által nem megbízva és senki által nem felhatalmazva - előre nem tervezett - spontán közvélemény-kutatást végeztem az év első napjaiban Miskolcon és néhány környező településen. Beszélgetéseim az esetek többségében általam ismert, kisebb részben általam ismeretlen férfiakkal és nőkkel lakásokban, tömeg- közlekedési eszközökön utazva, piacon, utcai találkozások alkalmával, hogy van (vagy) mi az újság, közhelykérdéssel - semmiféle közvélemény-kutatásra nem gondolva - indult, hogy mégis annak lehet felfogni, abban nem érzem magam hibásnak. Nem tudtam ezekben a napokban bárkivel, bármilyen témában beszédbe elegyedni, hogy az első mondatok után ne az áremelkedések, az ország helyzete került volna szóba. Megdöbbentő, hogy az általam korábban is ismert művelt, kulturált emberek e téma kapcsán milyen durva és nyomdafestéket nem tűrő szavakat használták, holott ez korábban egyáltalán nem volt rájuk jellemző. Az emberekben vészes indulatok bujkálnak. Nem találtam embert, aki az ország helyzetének megítélésében azonosult volna Horn Gyula miniszterelnök úr szerintük túlzottan optimista helyzetértékelésével. Ézért úgy gondolom, valami baj lehet itt a vezetés realitásérzékével. Göncz Árpád köz- társasági elnök úr kivételével az ország jelenlegi politikai elitjének, az országgyűlés tagjainak a tekintélye erőteljesen csökkent és igen sok személynek már egyáltalán nincs is. Az országgyűlés össztevékenységéről zömmel lesújtó véleményeket hallottam. A kisember számára elfogadhatatlan a lakosságtól lemondást és türelmet kérő képviselők és magas beosztású állami hivatalnokok jövedelme, a nagyösszegű végkielégítések, a sok tíz-száz milliós büntetlenül hagyott visszaélések, a nem csökkenő korrupció. Az emberek többsége becsapva érzi magát ettől a hatalomtól is. Az emberek jórésze úgy érzi, hogy kulturális karanténba került. Részben közbiztonsági okok - sötétedés után nem szívesen megy ki az utcára ~, részben anyagiak hiánya miatt marad a televízió, a selejtes tartalmú folytatásos szappanoperáival, az erőszakot, a bűnözést, a gyilkolást népszerűsítő filmremekekkel. A kétgyermekes középrétegű ún. átlagcsaládok zöme már régebben lemondott a könyvvásárlásról, a színházról, a bel- és külföldi üdülésről. Ruhafélét magának zömmel a Zsamai típusú piacokon vagy bálából vásárol, és örül, ha gyermekeit rendesen felöltöztetve iskolába tudja küldeni, és az ebédjüket be tudja fizetni. A bérből és fizetésből élő kisember ma már képtelen a gyermekét felsőfokú tanintézetbe járatni. Korábban már elkezdődött - mostanság erőteljesen folytatódik a különböző vitamindús, íz- letesebb, értékesebb élelmiszerekkel való spórolás. A kisnyugdíjas - és sokszor nemcsak ő - a drágább gyógyszereket már nem tudja kiváltani. Sok helyen lazulnak az emberi, baráti kapcsolatok, a megélhetés biztosítása, a pénz utáni hajsza került előtérbe. Kisfogyasztású gépkocsiját - ha van neki egyáltalán - egyre ritkábban veszi elő. (Sokan a téli időszakra leadják a rendszámtáblát.) És erőteljesen meggondolja, hogy távol lakó szüleit, rokonait, barátait milyen gyakran és milyen időszakban hívja fel telefonon. A politikától egyre többen megundorodnak és úri huncutságnak tartják. A politikai pártokról egyre rosszabb a vélemény . A politikailag műveltebb és tájékozottabb emberek zöme erőteljesen megkérdőjelezi az államadósság rendezésével kapcsolatos jelenlegi politika célszerűségét. Jelentem, hogy az egyszemélyes maszek „közvélemény-kutatásom” tapasztalatai nem tartalmazzák a társadalom peremén nyomorszinten élő - esetenként hajléktalan - éhező, ha lehetőségük van meleg levesért sor- banálló, egyre növekvő számú emberek helyzetét és véleményét. Úgyszintén nem vállalkoztam Bili Clinton dicsérő levelei, rangos nyugati újságok és a nemzetközi pénzvilág vezetőinek dicséreteire való reagálásról történő beszámolásról. A hangulatjelentés - ahogy mondani szokás, egy kislétszámú alapsokaság - az ország lakosságának többségét alkotó bérből és fizetésből élő munkás és értelmiségi, a kistermelő parasztember, a becsületes, mindennap maga is munkát végző kisvállalkozó helyzetét és véleményét kísérelte meg - szerintem reálisan - bemutatni. Arról a Magyarországról kívántam szólni, ahol a régiónk országai közül a legpésszimistábbak az emberek, ahol egyre csökken a születésszám, és csökken az átlagéletkor, növekszik az alkoholizmus, a tüdőbajosok, a különböző szenvedélybetegek és az öngyilkosok száma, és egyre kevesebb tejet fogyasztanak. Arról a Magyarországról írtam, melynek vezetői - az országgyűlés döntése után (?) - nyilvánosan arról vitáznak, hogy mire fordítsák a legkurrensebb állami vagyon eladásából (elkótyavetyéléséből) származó többletbevételt. Az eladást magát egyébként az emberek jó része nem értékeli sikernek, hanem olyan tevékenységnek, melynek levét a későbbiekben a szolgáltatásokat igénybe vevők fogják meginni. Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy minden és annak ellenkezője is megtörténhet. Egyre közelebb kerülünk Európához, már mint ahhoz az állapothoz, hogy a fejlett európai tőkés országok kiszolgálójává, gazdasági gyarmatává váljunk. Ideje lenne már az ország vezetőinek a reális helyzetre rádöbbeni és alkalmazni azt a diplomáciai alaptörvényt, hogy egy országnak nincsenek állandó barátai és állandó ellenségei, kizárólag állandó érdekei vannak. Gáti Sándor Miskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. Legközelebb január 22-én. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent Írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
