Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-12 / 10. szám

Az EszaK'Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE Újévi találkozó Miskolc (ÉM) - Az MSZOSZ me­gyei képviselete január 19-én pén­teken 13 órára baráti találkozóra várja a volt - ma már nyugdíjas - szakszervezeti vezetőket. A találko­zó résztvevői ezúttal köszöntik az új évet. Évzárók Miskolc (ÉM) - A Megyei Nyugdí­jas-képviselet február 23-án, pénte­ken délelőtt 10 órától tartja a múlt évet értékelő tanácskozását a szak- szervezeti székházban. A beszámo­lót Szeghő István elnök tartja, ezt követően a testület elfogadja éves munkaprogramját és az első félévre szóló munkatervét. % A nyugdíjasok „Életet az éveknek” megyei szervezete január 15-én 9 órától a Corvin út 9. szám alatt tart­ja az 1995-ös évet értékelő közgyű­lését. A végzett munkáról Tóth Ár­pád elnök tart beszámolót, a kultu­rális tevékenységiül pedig Lestárné Mátém Mária alelnök és To- morszky Istvánná a kulturális és sajtóbizottság vezetője ad tájékozta­tást. A szervezet a múlt év augusz­tusától 18-cal gyarapította tagszer­vezetei számát. Jelenleg már 50 nyugdíjasklub tartozik hozzájuk. Pótszilveszterek Miskolc (ÉM)-Január 17-én, szer­dán délután négy órától batyusbált - műsoros pótszilvesztert - rendez a Vasas Nyugdíjasklub a Vasas Mű­velődési Házban (Andrássy u. 36.). Meghívott vendégein kívül szeretet­tel válj a a klub a város nyugdíjasait. • • sji. - ­Szentsimon (ÉM) - A tizenhét éve alakult helyi nyugdíjasklub kezdet­ben tizen-egynéhány idős férfit fo­gott össze. ’91-től aztán gyorsan szaporodott a létszám, ma már az idős férfiak és nők egyaránt igény­lik rendezvényeiket, kirándulásai­kat. Most ők is pótszilveszterre, ba- tyusbálra készifinek e hónap 17-én. Köszöntő Miskolc (ÉM - Bi.I) - Boldogok va­gyunk, hogy van még kiket köszön­tem, akik már megették kenyerük javát, ki így, ki úgy, bármelyik munkahelyen letették névjegyüket. A Miskolc Megyei Jogú Város Ön­kormányzatának területi gondozó- szolgálat intézményei is ekképp vé­lekedtek, valamint az avasi Széche­nyi István iskola harmadikos diák­jai is, a Csipogó táncegyüttes ked­veskedett az időseknek az Avasi 8-9-es gondozási körzetben. Öröm volt látni azt, hogy nem is két, de talán három korosztály adott „randevút” egymásnak. A szé­pen táncoló, éneklő gyerekek talán nem is unokái, de dédunokái is le­hetnének a széksorokban helyet foglalt idős asszonyoknak, férfiak- nak. Kiss Ágnes tanítónő tanította be a táncokat, a dalokat. Immáron 8. éve foglalkozik a táncolni, énekelni vá­gyó fiatalokkal. Az együttes számos városi és megyei rendezvényen lép fel nagy sikerrel. _ A produkció résztvevőit a helyi nyugdíjasok saját maguk sütötte krémessel és üdítővel látták vendé­gül. Az idősek boldogan nézték a vi­dáman majszoló, immáron felszaba­dult gyerekeket. Jó egészséget és további sikereket kívántak nekik. Itt az est finom disznótoros vacsorával ért véget, de nem így az Idősek hava rendezvény- sorozat: szinte minden gondozási körzetben orvosok kerekasztal-be- szélgetései - az időseket érintő leg­főbb betegségekről és azok megelő­zéséről — kiállítások, kulturális ese­mények, Ki mit tud?-ok tarkították az idősek nagy örömére a közös együttléteket. Kiemelkedő programnak tartom mindemellett a Kolozsvárról jött ■ Szarka György dia-képes előadását Erdély történeti és természeti szép­ségeiről, akit szinte minden gondo­zási körzetben élvezettel hallgattak. Ami összeköt és nem elválaszt Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - Nátafalussy La­jos nyugdíjasként mint a Rá­kóczi Szövetség megyei elnöke vált ismertté. Ez az ismertség azonban nem újkeletű, hiszen változatos élete során több he­lyütt megfordult Kassától Mis- kolcig, sőt távolabb is. Nem ké­nyeztette a történelem, bár visszatekintve az elmúlt évtize­dekre szerencséje - leleményes­sége átlendítette jó néhány buk­tatón. Az elsőn elég korán, még gyermekkorában. • Felvidéki, dél-zempléni születésű vagyok. Apám Nagytornyai - ma a határon túl van - jegyzőként dolgo­zott, de ’26-ban kitették az állásá­ból. Ezt követően anyám birtokocs- káján gazdálkodtunk, ebből éltünk. Két bátyám ott helyben, magyar is­kolába járt A nagynéném Olasz- liszkán volt vezető óvónő, jó viszo­nyok között élt, így szívesen foga­dott magához egy rokon fiút. Én vol­tam az. Átszöktem a határon, eh kezdtem ott iskolába járni - boldog ember voltam. Igen ám, de másfél hónap múlva megjelentek a szüleim - vissza a babaruhát -, mert keres­nek otthon. Vissza kellett menni és ennek a nagy árát én fizettem meg. Azért, hogy szabálysértésért ne ül­tessék le a szüléimét, szlovák isko­lába adtak. Gondolták ekkor elfelej­tik a liszkai kiruccanásomat, így jártam én hét évig - öt elemit és két gimnáziumot - szlovák iskolába. □ Legalább megtanult szlovákul... • Utólag nem bántam meg, de ak­kor ez kínkeserves hét év volt ne­kem, aki egy árva szót sem tudtam szlovákul. Főleg az bántott, hogy a bátyáim magyar’ iskolába jártak. Ez volt az első nagy törés életemben, engem törtek-nyúztak ott a két s-sel, y-nal. Ötödik elemiben aztán szerencsémre egy nagyon jó tanítót kaptam, aki szép eredményeket ért el velem. Gimnáziumba a kassai premontrei szlovák nyelvűbe kerül­tem. Ott két évet húztam le. Majd 38-ban, amikor a kassai rész visszakerült Magyarországhoz át­mentem - mit mondjak - rohantam a magyar gimnáziumba, ez is pre­montrei volt. Simán vettem a har­madik osztályos anyagot - máig emlékszem T egy helyesfrási hibát vétettem - két s-sel írtam az egész­ség szót. ’44-ben érettségiztem, az­tán egy sárospataki munkatáborba kerültem, repülőteret építettünk. Majd felvettek Sopronba a műegye­temre erdészeti szakra. Akkoriban erősen bombázták a várost, meg a levegőben lógott a kitelepítés veszé­lye. Ezt elkerülendő visszautaztam Kassára. Ott behívtak nemzetőr­nek, katonának és decemberben - 44-ben irány a front, a II. Rákóczi Ferenc rohamszázaddal. Göncrusz- ka, a Szalánci hegyek. Szerencsénk­re észnél volt a parancsnokunk, Dobsinán háromhetes kiképzést ternél. Ezt csináltam a szövetkezet megalakításáig. Abba nem léptem bele. Időelemzőnek mentem a vasi­parba. A munkaügyön dolgoztam tíz éven keresztül a Könnyűgép­gyárban. Közben ’49-ben megszűnt a jogakadémia, engem még az ab­szolutórium előtt áthelyeztek Pécs­re. Kétszer elmentem, de egy út másfél napig tartott. Egy kivételé­vel - ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának története volt - letettem a vizsgákat. Később ’60-ban kezd­tem keresni az egyetem befejezésé­nek lehetőségét. Csakhogy én a vas­iparban dolgoztam, minek ehhez jo­gi végzettség - kérdezték. Munka­kört változtattam, kevesebb fizeté­sért, protekcióval jutottam be a sátoral­jaújhelyi bíróságra fogalmazónak. □ Megszerezte a diplomát, kinevez­ték bírónak, de az ígért fizetést nem kapta meg. Váltott: hívták termelő­szövetkezeti jogtanácsosnak. • Munkaügyes voltam, és a szövet­kezetben is ilyen ügyek adódtak. Itt is volt egy közjáték: két hétig szabó­ként dolgoztam a Lantos cégnél a gyártáselőkészítésben. Szerettem csinálni a jogi tanácsadást, hét évig jártam a szövetkezeteket. Akkori­ban még nagy divatja volt a kínálá­soknak, hát annyi pálinkát nem le­hetett meginni, kitaláltam: vegye­nek nekem motort. így már nem ve­hették zokon, ha nem fogadtam el az italt. Hét év után megkerestek a Bevételi Igazgatóságtól, a mezőgaz­dasági osztályra hívtak jogásznak. Elvállaltam. Végül az erdészetnél voltam jogsegélyszolgálat-vezető. Innen mentem nyugdíjba. □ Nyugdíjasként is tanult tovább. Sikeres idegenvezetői vizsgát tett. Dolgozott idegenvezetőként, most pe­dig a Rákóczi Szövetség elnökeként tevékenykedik. • Öt évvel ezelőtt az egyik barátom megkért: menjek már el a Rákóczi Szövetség gyűlésére, ő nem ér rá. Elmentem. Hamarosan a Rákóczi Szövetség megyei elnöke, nemrég országos alelnöke lettem. □ Melyek e szövetség célkitűzései? • Mivel itt Borsod-Abaúj-Zemplén- ben a határ mellett élünk, a határ másik oldalán élő magyarság műve­lődésének, nyelvi kultúrájának ápo­lásának segítését tartjuk fontosnak, természetesen a Rákóczi hagyomá­nyok ápolásával együtt. Korábban remittendában maradt folyóirato­kat vittünk ki. Újabban nem ka­punk ilyet, könyvadományokat most is gyűjtünk, de az eredmény jóval kevesebb a korábbinál. Szer­vezünk honismereti táborokat is előadásokkal, utazásokkal szlová­kiai magyarok részére. Sikeresek a nyári vízi- és cserkésztáboraink, a Rákóczi emlékfútások. Tavaly Bo- zsiból indult Szécsényig, az idén Zboróról Szécsénybe. Ez nagyon eredményes volt. Az előkészületek során kiváló partnereink voltak a szlovákiai polgármesterek is. Ilyet kell csinálni, ami összeköt és nem elválaszt bennünket. Te csak továbbra is dalolj, szívem, dalolj! Tomorszky Istvánné Sajószentpéter (ÉM) - Szedlacsek Lajos Békés megyében, Mezőko- vácsházán született 1935. novem­ber 15-én. A magyar nóta és a nép­dal szeretetét, szép tiszta hangját szüleitől örökölte. Áz éneklés iránti megszállottságát, a feltétel nélküli elkötelezettségét az apai nagyma­ma táplálta bele. Általános iskoláit Mezőkovácsházán végezte. Tanárai hamar felismerték benne a tehetsé­get és így a kórusban szólóénekes volt. Gimnáziumba, majd a tatabá­nyai bányaipari technikumba járt, ahol jó hangjával öregbítette iskolá­ja jó hírnevét. Szinte gyermekként ment el dolgozni a bányába. Mint műkedvelő énekes 1970-től egyedül járja a világot. Ahová hívják, öröm­mel megy, s boldog, ha látja, hogy előadását figyelemmel kísérik. Gyermekkorától kutatja a magyar nótát és a népdalokat. Amikor Kár­pátalján lépett fel, csodálkozva vet­énekelt. Ezt évente összesíti, kiérté­keli. így tudja bizonyítani, hogy ez idáig 550 rendezvényen, Ki mit tud?-on szerzett a hallgatóknak örö­met, boldogságot. Már a második 200 oldalas emlékkönyvét foghat­tam kezembe. Idősek, fiatalok, mű­vészek, zenekedvelők, szakemberek értékelik és köszönik meg szép elő­adását; valamint ifjú párok, kiknek a lakodalmában nagyvőfély volt. Még egy főkönyvelőnek is dicséreté­re válna, ha ilyen pontos könyvet vezetne, mint Szedlacsek Lajos. Az biztos, bár ad elő, a lelkes közönség a szívébe zárja. Szedlacsek Lajos Sajószentpéte- ren él, és ezt a tehetségét tovább ül­teti gyermekei, kislány és fiú uno­kájának szívébe. Amikor látja, hall­ja, hogy a magyar dalokat, a gyöngyszemeket egyre jobban ének­lik, boldog érzéssel mondja: ezért érdemes élni, fáradozni! így plántá- lódik tovább ez a mondata: Te csak továbbra is dalolj, szívem! Don parti karácsony 1942. Gyilkolni, dúlni hoztak minket ide, Édes szép hazánktól, oly nagyon messzire. Ránk virradt a Donnál ez a szent karácsony, Lázas álmaimban még néha most is látom. Milyen furcsa is az ember élete... Gyilkos fegyverek közt a szeretet ünnepe... Otthon ilyenkor csak szeretetet várunk, Minden halandónak csak jókat kívánunk. Bunkerunkban voltunk, ülve egy fapadon Előttem asztalon egy zöld gally és telefon. Békésnek reméltük ezt a mai estét, Kívántunk egymásnak nagyon sok szerencsét Telefonon most csak jó kívánság hangzott, Mind haza gondoltunk, s nem kívántunk harcot Ám de ágyú dörren, ropognak fegyverek, Ezt kapta ünnepre sok magyar gyerek. Hajnalra ahogy a harc csendesedett, Találtunk a hóban sok magyar tetemet. Közöttük bajtársam, kedves jó barátom, Vidáman tréfázni őt már sohsem látom. Jobb kezében markolt egy automata puskát, Baljában szorított egy szentkép kis Jézuskát, Kivettem kezéből a kiürült puskát, Baljában otthagytam a véres kis Jézuskát. Menyasszony a levelét nincs már kihez úja, Orosz pusztaságban van jeltelen sírja. Mi akik megúsztak köszöntjük az angyalt, Hogy most még láthatjuk Don fölött a hajnalt. Akik hazajöttünk meggyötörve, élve, Borzadva gondolunk egy kegyetlen télre. Kívánjuk nektek fiaink, gyerekek Soha Uy élményben ne legyen részetek Békében várjátok a drága Ids Jézuskát, Sohase vegyetek kezetekbe puskát. Dombóvári István, nyugdíjas Ünnepélyes klubösszejövetel Bocs (ÉM - A. D.) - A rendszerváltozást követően Bőcsön is megalakult az „Életet az Eveknek” nyugdíjasklub 50 résztvevő­vel. Jelenleg 150 a tagság létszáma. Ott­hona az 1993-ban épült faluház. Mi, nyugdíjasok, Lippai Lajos polgármester úr és a képviselő urak jóvoltából egy helyiséget alakítottunk ki otthonunkká. Az önkormány­zat a klub megalakulása óta maximális támo­gatásban részesít bennünket. Ennek kereté­ben sikerült olyan nevezetességeket is meglá­togatni, mint az Országház a Mátyás temp­lom, a vár, a Vidámpark, az Állatkert, az Agg­teleki Cseppkőbarlang - Tokajban pedig hajó- kiránduláson vettünk részt. Beregfürdőn és Hajdúszoboszlón évenként 33-36 nyugdíjas üdül ingyenesen egy-egy hétig. Voltunk a lilla­füredi kisvasúttal a gyönyörű tájakon kirán­dulni, úgyszintén a Csanyikban is. Téli idő­ben, szeptembertől minden hónapban kétszer, de sokszor előfordul, hogy háromszor vagy négyszer tartunk összejövetelt, amire előadó­kat hívunk meg (Lippai Lajos polgármester, Orosz Jánosné jegyző, az egészségügy részéről Szabó Viktor és Kis Barnáné, Koncz József nyugdíjas tanár, festőművész és a Miskolci Le­véltár részéről Rózsa György). A honfoglalás 1100 éves évfordulójával kapcsolatban hat előadást tartottunk az Ár­pád-házi uralkodók életéről, ennek előadója Dobos Mihályné iskolaigazgató, Pásztor Tibor- né igazgatóhelyettes, Balogh Irma bocsi lakos, körömi iskolaigazgató és Macskás József pe­dagógus. A tagság nagyon élvezte az előadás- sorozatot. A klubon belül működik énekkar, színját­szó csoport, vannak rímfaragóink is, például Kiss Barnabás, aki az elmúlt év közepétől egészségi okok miatt lemondott a kulturális vezetésről. További versíróink: Ó Kiss István­né, Nánási László, Kiss László és Nyilas And­rás, aki sajnos már eltávozott közülünk. Májustól szeptember l-jéig havonta két­szer megyünk kipihenni fáradalmainkat (Me­zőkövesd, Bogács, Polgár, Eger, Beregfürdó, Hajdúszoboszló, Sóstó-fürdő.) Minden év végén szinte hagyománnyá vált az évzáró, ahol énekkarunk, színjátszóink és szavalóink teszik színesebbé az estéket. Felké­szítésükben Szegedi Lászlóné és Pásztor Ti- borné pedagógusok segítenek. A műsoros estet követi a tagság és vendégeink részére készí­tett vacsora. A ’95-ös évzáró beszédet Aradi Dezső ügyvezető elnök mondta el, aki megkö­szönte az önkormányzat támogatását. i Nátafalussy Lajos, a Rákóczi Szövetség megyei elnöke szervezett nekünk, innen ’45 janu­árjában térdig érő hóban végigjár­tuk a szlovákiai hegyeket, a morvái Kromjezsizsben kötöttünk ki, ahol megint négy hetes kiképzés követ­kezett. Onnan Mosonmagyaróvárra vezényeltek, de parancsnoki segéd­lettel sikerült kikerülni a frontot, így keveredtünk ki Ausztriába. Az élelmünk már elfogyott, úgy segí­tettünk magunkon, ahogy tudtunk. Kiástuk a nappal elültetett krump­lit, sóskát szedtünk hozzá. □ A lényeg az, hogy vargabetűkkel, leleménnyel, összetartással Nátafa­lussy ék megúszták a háborút. Vi­szontagságos körülmények közepet­te, de haza érkeztek Kassára. Igen ám, de ekkor ez már Csehszlovákiát jelentette. • Hazafelé jövet a cseh részeken nem volt problémánk. Segítőkészen fogadtak bennünket, a szlovákiai területeken meg kikerültük az iga­zoltatások helyeit, a nagyobb forgal­mi csomópontokat. Kassán sem na­gyon mutatkoztunk egy ideig. Igen ám, de csak be kellett jelentkezni előbb-utóbb. Hallottam: aki nem dolgozik, viszik répát szedni Tere- besre. Ez nekem nem tetszett, gyor­san munkát kerestem, jelentkez­tem szabó inasnak. Szerződtetett egy mester. Közben arra gondol­tam, hogy az idő halad. Néhány nap múlva bejelentettem, hogy nekem el kell utaznom Toronyára a szülé­imhez. Meg sem álltam Miskolcig az érettségi bizonyítványommal, és beiratkoztam az Evangélikus Hit- tudományi Akadémiára jogásznak. Kettős életet éltem, itt joghallgató voltam, ott szabó inas. Ez eltartott ’47-ig. Akkor már éreztem: nagyon szorul a helyzetem. Fogtam magam és átszöktem Magyarországra. Egy héten belül levizsgáztam az ipartes­tületnél, dolgozhattam, szabósegéd­ként. Ebből éltem ’50-ig. Otthon dol­goztam, bedolgozó lettem egy mes­Szedlacsek Lajos Fotók: ÉM-archív te tudomásul, hogy a magyar dalt ukránul énekelték. Szlovákia terü­letén, a Felvidéken olyan régi ma­gyar nótákat tanult, amit Magyar- országon még nem is hallott. Er­délyben újabb magyar dalokat vett fel kazettájára, ezeket ma már kí­vülről tudja. Dalolj szívem című naplójában szerepléseiről ír - hol, mikor, mit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents