Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-09 / 7. szám
1996. Január 9., Kedd 8 Z Itt-Hon „ZEMPLÉNI PORTRÉ, A falu szolgálatában Karcsa (ÉM - BSZA) - Nagy Géza nyugalmazott tanár, múzeumigazgató - helytörténész. Életútját nagyon nehéz néhány sorban felvázolni úgy, hogy valamely lényeges momentum ki ne maradjon. Egész életében rendkívül kötődött szükebb hazájához, a Bodrogközhöz. 1942-43-ban került kapcsolatba a faluszemináriummal, akkor kezdte meg a néprajzi gyűjtőmunkát. Több iskolát megpróbált, dolgozott is, majd visszakerült Karosára. 1955-ben Balassa Iván lett a sárospataki Rákóczi Gimnázium igazgatója, akivel egy mondagyűjtő pályázat során került kapcsolatba, s kötött életre szóló barátságot. Bevallása szerint rengeteg szakmai fogást sikerült ellesnie tőle. A hatvanas évek elejétől húsz éven keresztül - 1980-ig gyűjtőmunkát végzett. Ez idő alatt több mint ezer népmesét és mondát sikerült összeszednie. Egy pályázat során 1967-ben elnyerte a Néprajzi Társaság Nagydíját is. Szintén a hatvanas években alakította meg a karcsai Általános Iskolában, azt a honismereti szakkört, amellyel sok gyereket vont be a helytörténeti kutatás örömeibe. A későbbiekben két gyűjteményes kötete is megjelent: A Karcsai népmesék és a Király virágoskertje. Nyugdíjazása után 1987-től a páci- ni Bodrogközi Kastélymúzeum igazgatója lett. Ott hozta létre a Múzeum Baráti Körét, amely támogatói révén a feldolgozó munka eredményeként létrejövő kiadványok anyagi hátterét biztosítja. A Baráti kör szárnyai alatt 1989-ben jelent meg az első könyv, a Bodrogközi Füzetek sorozatban Bodrogközi történetek címmel, amelyet azóta még nyolc követett. Az idők során több, mint száz publikációja látott napvilágot a Kazinczy Társaság Évkönyvében, majd különböző újságokban. Az utóbbi időkben sokat foglalkozott anyagainak rendszerezésével. Ezzel - mint elmondta - az a célja, hogy az utódjainak majd kész, felhasználható forrást tudjon a kezébe adni. Munkájának elismeréseként tavaly megkapta a megyei közgyűlés Alkotói díját. Bodrogközi kísértetmondák Karcsa (ÉM) - Itt a Becskeden négyes pitvaron laktak a cselédek. A feleségemhez jártam, mikor a nagyapán igen beteg lett. Nem velünk vóut, ha a nagybátyámmal, hát mikor a feleségemtül elköszöntem, hát elindultam, hogy megnézzem az öreget. Ahogy kinyitom a pit- varjtóut, hát meggyújtottam a gyújtóut, hogy neki ne meny- nyek valaminek. Széjjelnéztem a pitvarba, de üress vóut, nem vóut benne semmi. Mikor a házajtóihoz értem, hát elóutottam a gyújtóut, oszt megálltam hall- gatóuzni, hogy fenn vannak-e még. De hogy nem hallatszott semmi pisszenés, hát megfordultam, hogy gyüvök ki. Alig léptem vagy kettőüt, hát majdnem hasraestem valamibe. Gyújtom a gyújtóut, hát látom, hogy egy nagy fehir kutya van a pitvarba. Gondokozok, hogy kié lehet ez a kutya. Nem a tanyába valóu, az biztos, mer minden kutyát ismertem, oszt ilyen nagy kutyája nem vóut senkinek a Becskeden. No, mindegy. Kinyitottam a pitva- rajtóut, oszt mentem vóuna ki, hát a kutya elébb ugrott ki az ajtóun úgy, hogy még éngem is majdnem elütött. Mikor osztón kimentünk, hát vagy két lépésnyire megállt a kutya tüllem, oszt csak nézett rám. Elindultam a kutya felé. Mikor elindultam, az is megindult elő- üttem. így mentünk, mig haza nem értem. Mikor fordulnék be a házba, hát a kutya csak elvo- nitotta magát, oszt úgy eltűnt, hogy észre se vettem. Éngem meg olyan félés fogott el, hogy alig tudtam a házba bemenni. Másnap reggel hallom osztán, hogy nagyapám az éccaka úgy : tizenegy-tizenkét óura között halt meg. Én éjfél felé járhattam ott, hát á kutya biztosan halál vóut. Az uramnak a jánytestvérje Pácinba ment férjhez. Eccer igen beteg lett, oszt a rokonok ideizentek, hogyha az életbe még akarjuk látni, hát mennyünk el hozzá, mer igen rosz- szul van. Nappal nem mehettünk, mer az uram szóugált, oszt nem engedték el, hát este, munka után indultunk el. Vóut mán este nyóuc óura, mikor odaértünk. Ahogy odaértünk, hát ment az időü, mer elbeszélgettünk, oszt nem is vettük észre, hogy mán éjfél van. Elindultunk osztán hazafelé. Ahogy gyüttünk az országúton, oszt a Szileréhez értünk, hát az országúton előüttünk nagy pat- kóucsattogást hallottunk. Ügy tetszett, mintha egy négylovas hintóu gyött vóuna velünk szembe. Letértünk az utrul, mer azt gondoltuk, hogy a bá- róu gyühet valahonnan hazafelé, oszt nem akartuk, hogy nekünk álljon, mer az vóut a szokása, hogy megvert mindenkit, aki nem állt az ut szélire, mikor ű az utón ment. Ahogy letértünk az utrul, hát a patkóucsattogás, kocsizörgés megszűnt, nem hallottunk semmit. Kimentünk megint az útra, de alig mentünk el egy hajintásnyira, mán megint hallottuk a patkóucsatto- gást. Megint letértünk, de mán kezdtünk félni. így értünk el a falu végéig, oszt mikor mán éppen elértük vóuna az elsőü házat, hát a hátunk megett nagy tapsolást, nagy nevetést hallottunk, de a tapsolás is, meg a nevetés is olyan félelmetes vóut, hogy a hátunkon a hideg szaladgált, oszt félésünkbe alig tudtunk hazaakadni. Másnap reggel osztán megtudtuk, hogy meghalt az uram testvélje nem sokkal azután, hogy mink elindultunk hazafelé. (Forrás: Nagy Géza: Mesék, mondák Karosáról és Karosból) Gyerekek honi rajzasztala Betlehem Rajzolta: Godzsák Fruzsina, mádi első osztályos tanuló Százéves asszonyt köszöntöttek Göncz Árpád levélben gratulált A megjelentek ajándékcsomagot is kaptak Karcsa (ÉM - BSZA) - December 28-án az Idősek napját ünnepelték a karcsai művelődési házban. A műsor előtt Dakos János, polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Egyebek között szót ejtett arról, hogy ennek az ünnepségnek 1994-ben vetődött fel először az ötlete, akkor azt az év hasonló időszakában meg is rendezték. A képviselő-testület tervei között szerepel, hogy hagyományként újra és újra fedél alá hozzák az ünnepséget. Tavaly több mint háromszáz idős embert láttak vendégül, míg most 190-en jöttek el, ami valószínűleg a falun korainak számító 14 órai kezdésnek tudható be. A fennmaradó ajándékokat az önkormányzat gépkocsijával hordják majd szét a távolmaradók részére - fejezte be a mondanivalóját a polgármester. Ezután az általános iskolások szórakoztatták műsorukkal a jelenlévőket. Repertoárjukban köszöntő versek, téli műsorok és újévi •■köszöntők szerepeltek. Ezen a napon töltötte be századik életévét özv. Nagy Fe- rencné Halász Eszter. Az ünnepelt családjával - lányaival, két unokájával és egyetlen dédunokájával érkezett meg, és tortával kedveskedett a jelenlévőknek. Erre az alkalomra kapták meg Göncz Árpád közFotó: Bujdos Tibor társasági elnök köszöntőlevelét, amely ez alkalomból felolvasásra is került. Eszti néni számára Dakos János adta át a falu ajándékát, egy hatalmas ajándékkosarat. A továbbiakban folytatódott az idősek napja, amelynek keretében mindenki gyümölcscsomagot kapott, majd a ház nagytermében terített asztal várta a résztvevőket, ahol egy pár virslit fogyaszthattak el jóízűen. A polgármester szerint látszott, hogy az öregek mennyire igénylik a beszélgetést, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy az utolsó vendégek jóval sötétedés után távoztak. „Az olvasók igénylik a kritikát” Egyéves a Patak és Vidéke újság (5. oldal) A TARTALOMBÓL Telefontéma Miután az 1995-ös telefonkönyvet kiadták megyénkben, szinte azonnal érvényét is vesztette. Azóta - a telefon- hálózat fejlesztése miatt - rengeteget változtak a telefonszámok. Ez ügyben interpellált a parlamentben Rusznák Miklós KDNP-s képviselő. Lapunkban a Matáv vezérigazgatójának erre érkezett válaszát közöljük. (2. oldal) Közmeghallgatás Hercegkúton A hercegkúti képviselő-testület is megtartotta kötelező éves közmeghallgatását. Ezen a gázzal, a vízzel és a szennyvízzel kapcsolatos problémák merültek fel, majd egy rövidített ülésen a képviselők döntést hoztak a kiírandó iskolaigazgatói és jegyzői pályázatok ügyében. (3. oldal) Néprajzkutató — helytörténész Zempléni portré sorozatunkban ezúttal Nagy Gézát mutatjuk be, aki egyszerre volt tanár, múzeumigazgató és helytörténész. (8. oldal) Kis zempléni néprajz Érdekességképpen ebben a számunkban bodrogközi kísértetmondákat is közlünk, amelyeket a hangulat és a hitelesség kedvéért eredetiben - fonetikusan tárunk az olvasó elé. (8. oldal)
