Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-05 / 286. szám

8 A Itt-Hon 1995. December 5., Kedd _ABAÚTI PORTRÉ A csárdatulajdonos Méra (ÉM - B.Gy.) - Hazánkban a ki­művelt emberfők pénzbeli elismerése finoman fogalmazva is hagy még némi kívánni valót maga után, ezért nem csodálkozunk azon, hogy az élelmesebb diplomások - látva szakmájuk anyagi megbecsülését — egyhamar pályát is módosítanak. így lesz a bölcsészből benzinkutas, a gépészből pedig zöld­ségkereskedő. De hogy valaki narkoló- gus és csárdatulajdonos is egyben, ezért az ma is ritkaságnak számít. Meggyesi Anna ebben az esztendő­ben vásárolta meg a hármas út men­tén a híres Mérai csárdát. És miskol­ciként miért pont erre esett a válasz­tás? Saját bevallása szerint vonzódott ehhez a tájhoz, hiszen édesapja Aba- újban volt református lelkész. Anna - szülei kérésére - a sáros­pataki gimnáziumban és a tanítókép­ző főiskolán szerzett bizonyítványt, de a tanítást nem érezte hivatásának, ezért szakmájában sohasem helyez­kedett el. Sok mindennel próbálkozott, köztük a vendéglátással. Tizenöt esz­tendeig dolgozott a Pénzügyminiszté­rium üdülőjében Tapolcán. Az idén úgy alakult, hogy önállóan is kipróbálhat­ta tudását a vendéglátóiparban. Meg­vásárolta a mérai csárdát, aminek a forgalma azóta szépen fellendült. Az átutazó szlovák turistákon és kamionosokon kívül a környékbeliek is felkeresik, sőt előzetes bejelentés alapján csoportokat is tud fogadni. A specialitásuk a babgulyás, de könnye­debb ételekkel is tud szolgálni. A munka mellett a nagy szerelem a narkológia. Egészségügyi főiskolai diplomája mellé most szerzi a Szegedi Testnevelési Egyetem mentálhigiéniai diplomáját. De tagja a Magyar Nar- kológiai Társaság drogmegelőzési cso­portjának is, a társaság észak-magyar­országi munkatársa. Szakmai munká­ját dicséri, hogy elnyert egy egymillió forintos pályázatot, amiből 800 diák felmérését végezték el. Egyébként öt esztendeje dolgozik a narkológiában, főleg az utcai területe­ket ápolja szívesen, a megelőzésben. A tanulás és a kutatás mellett, vagy ta­lán azzal párhuzamosan szíves vendég­látó, amit visszatérő vendégei is ta­núsítanak. Nemzetközi mosolyábécé Belgium: Szűk szoknyás hölgy igyekszik felszállni a buszra, ám a szoros ruhadarab ezt nem teszi lehe­tővé. Ezért hátra nyúl, hogy meglazítva egy-két gombot, könnyítsen mozgásán. Ekkor egy mögötte álló férfi átkarol­ja, és a gépjárműre emeli.- Hogyan merészel ön ölel­getni és emelgetni engem? - tá­madt rá a lovagra, aki meg- szeppenten kérdez vissza:- Hogyan merészelte kegyed kigombolni az én nadrágomat? Brazília: Két ufológus kémleli az éjsza­kai égboltot a Copacabana te­tején. Egyikük a holdra mutat, és megkérdezi:- Mondd csak, szerinted ott is élhetnek értelmes lények? Hát persze! - vágja rá a kérdezett. - Nem látod, hogy ki van világítva? Bulgária: Hriszto eltűnődve méreget egy falhoz támasztott létrát.- Mi az ördögöt nézegetsz raj­ta? - kérdi Oleg, aki éppen ar­ra sétál.- Szeretném megtudni, hogy milyen magas lehet.- Akkor miért nem, dűtöd el? Úgy könnyen meg tudod mérni.- Ostoba vagy! - legyint rá bosszúsan amaz. - Nem arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hosszú, hanem arra, hogy mi­lyen magas! (Salamon László válogatása) Vásári forgatag Szepsiben Igazi vásári hangulat. Mutatványosok, játékukat, portékájukat kidoboló és kínáló árusok, kikiál­tók és rengeteg vásárlásra váró áru. Az árusok, diákok, szülők, tanítók egy délutánra megfeled­keztek minden „kinti" dologról, bajról, és önfeledten szórakoztak kicsik és nagyok együtt a szik­szói Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző és Általános Iskola által szervezett Katalin- napi kirakodóvásáron. Fotók: Knyizsák Ferenc Gyerekek honi rajzasztala Portré Az aszalói Clonczi Károly rajza (balra). A mi templomunk Az abaújkéri Kovács Gábor alkotása 5B7 Homrogd (ÉM - B.Gy.) -,A homrogdi Móra Ferenc Ál­talános Iskola adott otthont a minap annak a pedagó­gusfórumnak, amelyet a tér­ség országgyűlési képvise­lője, egyben a házigazda ál­talános iskola igazgatója Mező István szervezett. A fórum előadója a Pedagó­gus Szakszervezet főtitkára, Szöllősi Istvánná volt, de je­len volt még a Pedagógus Szakszervezet megyei titká­ra Simon Istvánná is. A szép számú érdeklődő sereg (tanárok, tanítók, iskolaigazga­tók, szakszervezeti bizalmik) előtt a főtitkár drámai hangon ecsetelte a közalkalmazottak helyzetét. Bejelentette: ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre - aminek nagy a valószínűsége -, akkor decem­ber elején kénytelen lesznek igénybe venni a végső eszközt, a sztrájkot. Szöllősi Istvánné a bajok okát a néhány év alatt kialakult tetemes belső adósság- állományban látja, amely eléri a 3200 milliárd forintot. Az el­múlt esztendőkben bankkon­szolidációra 340 milliárd forin­tot fordítottak, amelynek egy­évi kamatterhe 151 milliárd fo­rint. A főtitkár felháborítónak tartotta, hogy ezzel szemben most arról folyik az alkudozás, hogy 130 vagy 140 milliárd fo­rintot szánnak-e a közoktatás­ra 1996-ban. A gazdasági hely­zetet nehezíti még a majdnem ugyanennyire felhalmozódott külföldi adósság, ami dollárban 32 milliárdot tesz ki. A szorító gondok közepette érthető, hogy a jövőben a szakszervezetek még keményebben politizálnak majd. Az oktatás jövőbeni ra­cionalizálása a pedagóguselbo­csátások következtében félő, hogy „egymást falják föl” az egyes szakmák, és mindenütt kialakul az „én vagyok a leglo­jálisabb” magatartás a túlélés érdekében. Ez előrevetítheti azt, hogy az elbocsátásoknál nem szakmai indíttatású dön­tések születnek. A Pedagógus Szakszervezet azonban minő­ségi modernizációban gondol­kodik, de ez nem egyenlő a le­épüléssel. Még az is jobb alter­natíva, ha egy időre valakiket távol tartanak a munkától, mintsem 25 ezer pedagógust küldjenek el. Mert hová men­jen a humán értelmiségi? Meg kell barátkozni az állandó he­lyettesítési státusszal is. A pá­lyakezdőket sem szerencsés azonnal kinevezni. Ebben a helyzetben életképesebb a gya­kornoki rendszer. A főtitkár ve­szélyesnek tartja a tanulócso­portok létszámának felemelé­sét és az iskolatársulások el­vének kidolgozását is. Ezekről a szakmai kérdésekről a szak- szervezet a következő időszak­ban kíván tárgyalni. A Pedagó­gusok Szakszervezete azért is van nehéz helyzetben, mert egyszerre akarja megőrizni a munkahelyeket, a megélhetési minimum biztosítását és a gye­rekek ellátását. A kormány nem hajlik a szakszervezeti ajánlásokra, és ezért Szöllősiné cinikus magatartásnak tartja, hogy jövőre ötmilliárdot tarta­lékoltak a végkielégítésekre, 2 milliárd forintot pedig az isko­latársulásokra. Ezt az összeget miért nem a bérek emelésére használják fel. Ha a béralku nem vezet eredményre, a vá­lasz mindenképpen az egy-, vagy többnapos sztrájk lehet. A munkabeszüntetést december hatodika tájékára tervezik. Szöllősiné azonban még titkon reménykedik. A miskolci MSZP kongresszusra gondolt, ahol Bokros Lajossal és Horn Gyu­lával szándékozott tárgyalni. Ha nincs áttörés, akkor követ­kezik a sztrájk. Ha ez sem ve­zet eredményre, akkor jöhet az elhatárolódás, hogy legalább emelt fővel szállhassanak ki a ringből. Alamizsnára nincs szüksége a közalkalmazotti ré­tegnek - mondta. A TARTALOMBÓL Homrogdon járt Szöllősiné A szép számú érdeklődősereg előtt a főtitkár ecsetelte a közal­kalmazottak helyzetét Sikerrel pályáztak a földprogramra A munkanélküliek, a szegény, ala­csony jövedelmű családok megségíté- sére indult még 1993-ban térségünk­ben a Népjóléti Minisztérium akkori Szociális Válságkezelő Programok iro­dájának a kezdeményezése: a szociá­lis fóldprogram. A projekt azt is meg­célozta, hogy a rászorulók saját mun­kájuk befektetésével juthassanak plusz jövedelemhez. A szociális föld­programban részt vevő önkormányza­toknak nagyon jó a tapasztalata erről a kezdeményezésről. (2. oldal) A pénzvilág kiváló szakembere Az abaújdevecseri temető északi sar­kában egy süppedő apró fakereszt bir­kózik a megmaradással. Rajta jövőbe néző emberi arc, amelyet átkarol egy gazdag múltat hordozó név: Nyulászi János. Sírja nemcsak tudományos munkája múltjának sugárzó emlékmű­ve, de jövőjének záloga is. Lesznek, akik utána jönnek, erős ifjú lábukkal a nyomába lépnek, munkáját folytat­ják, s így élete örökkévaló lesz ben­nünk. (4. oldal) A csárdatulajdonos Hazánkban a kiművelt emberfők pénz­beli elismerése finoman fogalmazva is hagy még némi kívánni valót maga után, ezért nem csodálkozunk azon, hogy az élelmesebb diplomások - lát­va szakmájuk anyagi megbecsülését - egyhamar pályát is módosítanak. így lesz a bölcsészből benzinkutas, a gé­pészmérnökből pedig zöldségkereske­dő. De hogy valaki narkológus és csár­datulajdonos is egyben, azért ez ma is ritkaságnak számít. (8. oldal) Ifjú gazdászok vetélkedője Díjátvétel az abaújszántói mezőgazdasági szakiskolában (7. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents