Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-30 / 306. szám
ÉM-interjú ______________ F oft egy olyan tragikus periódus a munkánk során, amikor eldöntöttük, ha kell, ezt a müvet akár úszónadrágban, ócska köpenyekben is előadjuk. II. oldal ÉM ■riport_________ M ikor, ki, hogyan hallotta és értette meg azt a bizonyos sugallatot. A hívó szót A belső parancsot? A késztetés pillanatára, folymatára vag)’ok kíváncsi. III. oldal. Műhely________________ P énz. paripa, fegyver híján hogyan lehet itt csatát nyerni? Zoli bevett a csapatba. Nem vagyok már tinédzser, nem tudok énekelni, hangszeren játszani... VII. oldal Farkas Maya felvétele A hét embere Bordásné Újpál Mária mixer, a szilveszter egyik főszereplője Méhes László Azt, hogy szilveszter estéje közeledik, egyelőre csupán néhány színes szalag jelzi a tapolcai Juno szállodában. Az év utolsó napját itt töltő vendégek még nem érkeztek meg. De kihalt a hotel drinkbárja is. Üresen állnak áz asztalok... Az egyetlen ember, aki a háttérben, a pult mögött rendezkedik, és aki szilveszter napján is itt lesz, a mixer. Férfiasnak tűnő foglalkozása ellenére egy hölgy: Bordásné Újpál Mária. Húsz éve, amióta a Ju- nóban dolgozik, szakmája az italok keverése volt. Csakhogy a régi drinkbárt már bezárták. A recepció mellett meghúzódó aprócska bár itallapján pedig csak hatféle koktél neve sorakozik egymás alatt: Martini coc- tail, Puszta coctail, Manhattan, Gypsy rose, White lady, Grogg...- Ezen az árlapon már csak a leszűkített kínálat szerepel - mondja Bordásné -, de emlékszem még azokra az évekre, amikor két oldalnyi helyet foglalt el a koktélok felsorolása. Annak idején alig volt olyan, késő estig nyitva tartó zenés szórakozóhely, mint a miénk, és rengeteg fiatal járt hozzánk. Azt hinnénk, hogy a koktél lányoknak való, pedig a fiúk legalább annyira kedvelték. Ma már egyre kevésbé igénylik az emberek az ilyesféle italokat. Meglehet, nem is tudják, hogy egy koktél arról „beszél”, miként fokozhatok az ízek. Arról nem is beszélve, hogy egy kevert italnak - ha csak a fantázianevét vesszük - akár mondanivalója is lehet. Ott volt például a Cuba libre. Noha a régi idők visszahozhatatlan tűnnek, azt veszem észre, mintha ismét divatba jönnének a koktélok. Nemrégiben mutattak néhány fiút, akik - úgy hallottam - miután elvégezték a szakmai tanfolyamot, Miskolc egyik szórakozóhelyén mixerként dolgoznak. Bordásné a gimnáziumi érettségi után végezte el a vendéglátóipari szakközépiskolát, ezt követően került a Juno bárjába. Mint mondja, a Hungar Hotels szállodaláncon belül a dolgozókkal szemben támasztott szakmai követelmények sarkallták arra, hogy továbbképezze magát. Mivel azonban a szakképzési jegyzékben - úgymond - „mixer-iskola” még nem szerepelt, a szakmát így könyvekből sajátította el. A szálloda- láncon belül „vendégszereplésekre”, ha úgy tetszik versenyekre, bálokra jártak szerte az országban, ahol külön-külön mutathatták meg tudományukat a mixerek. A férfias szakmában kuriózumszámba ment, ha hölgyek keverték a koktélt...- Amíg nap mint nap használtam a séket (shake = az italok összerázásához szükséges eszköz), a fejemben volt, melyik koktélhoz melyik pohár illik, milyen gyümölcsöket, zöldségeket lehet és kell használni a díszítéshez, ízesítéshez. Olyat pedig nem tudtak kérni a vendégek, amit el ne készítettem volna. Kísérleteztem, saját recept szerint készítettem kevésbé ismert italokat. Azért persze ott lapult a „puska” a pult alatt, ha valami nem jutott az ember eszébe, vagy netalán ismeretlen volt a számára valami. És ma? Ha az ember nem használja az ismereteit, könnyen elfelejti. Bordásné Újpál Mária - ha most csak néhány nap erejéig is - ismét a drinkbárban teljesít szolgálatot. Mert szilveszter napja azért csak más, mint a többi. S hogy a vendégek vajon milyen italt kívánnak majd? Ha valaki egyéni koktélra vágyik, akkor az lesz. Mert a vendég mindig az első...- A szilveszterhez a pezsgés koktélok, a bólék illenek. Vegyünk például egy üveg félszáraz pezsgőt, öntsünk bele fél liter Triple Sec-et. A keverék ízét egy deci vodkával, vagy vilmos körte pálinkával tehetjük pikánssá. Ehhez bőven adhatunk gyümölcsöket, meggyet, banánt, őszibarackot, körtebefőttet. A lényeg az, hogy a gyümölcsnek nem szabad puhának lenni. A keveréket aztán több órán át állni hagyjuk, hogy az ízek összeéljenek benne... Úgy tűnik, elég volt csak egyetlen receptben feleleveníteni a szilveszter idején szokásos italokat, Bordásnénak sorra jutnak az eszébe az ízek keverésének rafinériái. Egymás után sorolja: a pezsgőt Curacao-val lehet színezni; miként változik ennek aromája néhány csepp vodkával, whiskyvel vagy to- nikkal; aki számára pedig erősnek tűnik a pezsgő, narancslével gyengítheti. Mindegyikben „elfér” egy kis gyümölcs... Aztán megtudjuk, hogy a „Bloody Mary” paradicsomlé-vodkájához - a só és paprika ízesítés mellett - petrezselyem, vagy zeller zöldje illik. A „Puszta koktél” barackpálinkából, tokaji borból és egy kevés Mécseidből áll. Hogy a grog azért kétszínű, mert a pohár alsó részére tea, rá citromkarika kerül, és erre öntik a felgózölt rumot. Benne néhány kávészem a díszítés, és a láng, ahogy szervírozzák. Búcsúzóul előkerül kél. üveg francia, Chartreuse likőr. Még a régi bár készletéből maradtak itt. Mentolos és narancsos ízükkel a pezsgőt „bolondítják” meg... Új évad Bujdos Attila / örtént-e valami igazán fontos ebben az évben? Olyan, ami nem eshetett volna meg tavaly, vagy azelőtt, vagy még korábban? Valami elementáris, katartikus, valami nagyon velőbe markoló, ami kiragadná 1995-ötazévek szürke folyamából? Beszélik: a politikai közérzetünk rosszabbodásának éve volt ez. A minap például megdöbbentő adatokat hozott az egyik lap. Az emberek szerint rosszabb a Horn- érában élni, mint Horthy idejében, vagy akár a Ferenc József-i korban. Hiába töröm a fejem, semmi olyan nem jut az eszembe, ami ezt a saját életemből vett példával is alátámasztaná. Az én politikai közérzetem nem fordult rosszabbra. Pedig úgy tűnik, minimum egy barátot örökre sikerült elveszítenem. Ez igen nagy veszteség oly időkben, amikor az ember körül amúgy is atomjaira hull a régi világ, s amikor mindenki új kapaszkodókat keres, hogy legalább a maga számára megmagyarázhassa mindazt, amit - mondjuk így - rámért a sors. Úgy esett, hogy a barátomnak én örökre és menthetetlenül jobboldali lettem. Amióta így elparentált, egyszer sem hívott fel, nem kereste a találkozást. Szépen magamra hagyott. Az én jó barátom. Ivem hiszem, hogy igazságos dolog történt. Abban például mindketten egyetértettünk, hogy a kádári időkből örökölt elosztórendszereket át kell alakítani. Talán abban sem volt közöttünk vita: a sors fintora, hogy éppen a régi világ örökösének tartott párt kénytelen a múltat végképp eltörölni. Azt azonban már nem tudta elfogadni, hogy szerintem a társadalmi szolidaritás elvét valló erőnek nem lehet az ilyesmit a szolidaritás elvét feledve, átgondolatlanul, a szakmai elvekre és álláspontokra fittyet hányva csinálni. Az én jó barátom nem kis részt vállalt a népjólét sokaknak igen nagy fájdalmat, anyagi terhet jelentő átalakításából, amelynek végeredményeként számtalan ember érzi ma úgy ebben az országban, hogy magára hagyta őt utolsónak vélt támasza, az állam. A gondoskodás egyéb formái még nem erősödtek meg igazán, így aki elesik, könnyen egyedül marad. Az én jó barátom hangjában a személyes sértettség hanghordozását is felfedezni véltem, amikor így korholt: tipikus értelmiségi szöveg ez, hát akkor mondanám meg, mit és hogyan kellene most tenniük nekik. Nem tudom, vallottam be férfiasán. Meg kellene-e tanulnom tojást tojni ahhoz, hogy a tojás formájáról bírálatot mondhassak, kérdeztem. Na most: hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a politikának köszönhetem az év legnagyobb, személyes veszteségét. Akkor is hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy ettől most rosszabb lett a politikai közérzetem, merthogy nem az lett rosszabb. Az alkotmányosság garanciái, a parlamenti demokrácia intézményei ugyanis működnek ebben az országban, akárhány életbe rondít is bele a politika. Mesebeszédnek gondolom azt is, hogy az ellenzék megosztásával Hornék örök időkre beágyazták magukat a hatalomba. Még csak a szélsőjobb megerősödésétől sem tartanék: a szimpátiapontok árfolyama nem egyenértékű a szavazatokéval, s különféle kombinációkban mindig a demokratikus megoldások feltétlen hívei lesznek többen. Ha úgy akarjuk. s Es az persze fontos kérdés, hogy meddig akarjuk úgy. A most következő év talán közelebb visz a válaszhoz: úgy látjuk-e, hogy a demokratikus erők rászolgáltak a többség bizalmára, s a hatalom sáncain belül is végre olyanokat tolnak-e előtérbe, akik személyükben is hitelesítik az egyébként valóban elodázhatatlan változásokat, akikről minél többen gondolják majd úgy, hogy nemcsak a levegőbe beszélnek, akikről nem az a képzete támad majd az embernek, hogy csak azért vacakolnak, mert időt akarnak nyerni, és közben halványlila fogalmuk sincs arról, hogy valójában mit, mikor és hogyan is kellene tenniük. És így tovább, és így tovább. A nehéz döntések évada lesz tehát 1996. Nem vagyok benne biztos, hogy nem cinizmus-e ilyenkor boldog új évet kívánni... Talán inkább bölcsességet kellene kívánni ahhoz, hogy boldogulhassunk, hogy boldogok lehessünk.
