Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-30 / 306. szám

6 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995. December 30., Szombat _TÉKA Mozgó Világ 95/12. Horpácsi Sándor Megértem Máté Lászlót, hogy ideges a kelle­metlen kérdésektől, de türelmesen válaszol Bossányi Katalinnak a Mozgó Világ legutóbbi számában („Nem morális kérdés ez”). Ennek a pártnak, de méginkább az elődjének (amely­nek a nevében még egy M volt, de bölcsen, gya­korlatiasan elhagyták) nem illet, egyszerűen nem lehetett pimasz vagy rámenős kérdéseket feltenni. De ma ez a párt skizofrén helyzetben van, mint ahogyan az általa jelzett korszak is. A marxista szemináriumokon még úgy tanul­tuk (már akinek volt benne része), hogy a ma­gántulajdon lényegében rablás, a kizsákmá­nyolás pedig nagyon csúnya dolog. Emberte­len, emberellenes. Lélegzetvisszafogva figyel­tük, hogy mikor rohad semmivé a kapitaliz­mus. Nem győztük kivárni, ehelyett elkezd­tünk mi is vállalkozni. Hogy honnan gründol- ták a vállalkozók a sokszor elátkozott tőkét? Hát kérem onnan, ahol volt: az államtól. A módszert nevessék firtatni, mert az már új­ságírói szemtelenség, kotnyelesség. Persze, a sajtónak ez a dolga - törődik bele rezignáltan az interjúalany. Tegye a dolgát. A vállalkozó gründol, a pártalelnök gazdálkodik (a párt­kasszával) és szervez. Hogy a gonosz népnyelv Carleonénak nevezi? Jellemző és felháborító, hogy az emberek mit össze nem fecsegnek. Ké­rem itt minden legális, számlákkal, APEH-kel AVÜ-vel stb. igazolt, a múlt lezárva. Huncut, aki rosszat gondol. Magára vessen. Nagy úr a Mozgó Világ. Igazságosan oszt. Egyet ide, egyet oda. Mert a hülyeségért nem ment a szomszédba az előző kormánypárt sem. Emlékszünk? Holmi expót akart, mille- centenáriumi tűzijátékot. Nos, millecentená- rium lesz (az idő meg nem áll), az expót lesza­vazták a bölcs honatyák. Nem telik rá. Lassan kenyérre se. De jót lehet nevetgélni a tegnapi nagyratörő vágyakon. Nos, ezekből a vágyké­pekből, tervekből ad közre egy csokomyit Sep- rődi-Czárán György Szolnok megyéből. A ha­gyomány szent, nem illik viccelődni vele, mert lesújt Atilla tüzes kardja. Seprődi-Czárán se viccelődik, csak leír, regisztrál. Karcag határá­ban fel akarták építeni Turulházát például mocsárral, szürkegulyával, rackajuhnyájjal, csikóssal, fokossal, a szovjetek által itt hagyott barakkokból átalakított igazi, ősmagyar falu­val. Min bukott meg a terv? A pénzen? Is. Kar­cag városa egyszerűen nem adta a 800 hek­tárt. Mint ahogy nem adta Szolnok városa sem a Zagyvazugot a lebegő kastélyhoz, a tájfalu­hoz, Túrkeve a hozzájárulást a luxushotelhez. Sztálin egy székesegyházat romboltatott az alapokig (most újjáépítik), hogy szuper-csoda­palotát építessen helyére. Meghalt, nyomát mossa az eső. A magyar kastélyokat, udvarhá­zakat széthordják a parasztok, a középülete­ink pusztulnak, a múzeumokban elbocsátások vannak. Megleszünk Turulháza, luxushote­lek, lebegő kastély, rózsaszínbe játszó ködök nélkül. Maradtak viszont a zavaros napok. Zavaros napok - ez Petsching Mária Zita dolgozatának címe. Zavarosak, mert az ural­kodó politikai elit is zavarban van. Bonifert Mária megszólaltatta az ügyeletes okost, Len­gyel Lászlót is. A Mozgó Világban megjelent írás címe Áttörni az értelmiségi üvegbúrát. Gönci mesterek Gönc évszázadokon át jelentős szerepet töl­tött be Abaúj életében. A földműveléssel, ke­reskedelemmel foglalkozó lakosságon kívül jelentős iparosréteg élt a településen. Még a század elején is több mester dolgozott itt, de a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára soro­zat nemrégiben megjelent 521. számában már csak egy-egy fazekast (Veres Lajost), mé- zeskalácsost (Fojthó Gyulát), szíjgyártót (G. Menyhért Jánost) valamint két kádárt (Dévé­nyi Istvánt és Takács Ferencet) mutathat be Pecze János, a kötet szerzője. A ma is művelt gönci mesterségeket ismertető kiadványt a te­lepülés önkormányzatának megbízásából a B.-A.-Z. Megyei Idegenforgalmi Hivatal támo­gatásával a TKM Egyesület adta ki. Optimista nyitány Strauss-szal Sebestyén János orgonaművész - az újévi koncertről Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Lórin Maa- zel kilencéves korában már vezényelt... A Bécsi Filharmonikus Zenekar a világ legelső négy-öt zene­karának egyike... A bécsi Musikvereinsaal egyedül­álló akusztikájú koncertte­rem... Sebestyén János or­gonaművész pedig már több mint 25 éve hazai mű­sorvezetője a bécsi újévi koncertnek... □ Hát még nincs Becsben? - kérdeztük tegnap Sebestyén Jánost. • Nem is leszek... □ És nem is vágyik a Musikve- reinsaalba? • Meg kell mondanom, hogy nem. Ennek több oka van. Pél­dául, ha ott lennék, nem tud­nám ezt csinálni, pedig már egy nagyon megszokott prog­ramom ez újév első napján. Aztán meg a Szabadság tér közelebb van, mint Bécs, nem kell órákig utazni hazafelé. Ráadásul így, ha az ember oda akar figyelni, többet lát. És annyi ország veszi át a közve­títést, hogy nem is férnénk el a koncertteremben... De sok­szor előfordult már, hogy mikor a koncert után kimentem az utcára, rám csodálkoztak:„Jé, már itthon is van?” Persze, hisz’ el sem mentem... □ Viszont csak kell, hogy tudjon va­lamit előre a műsorról... • Két-három héttel a koncert előtt megkapom a forgatókönyvet. Ebben a műsoron kívül történetek, adatok is szerepelnek, így - bár nem dokto­ráltam a Strauss családból - sok ér­dekességet mondhatok el a né­zőknek. □ Az idei koncertről mit tudhatunk? • Olyan régre nyúlik vissza a törté­net, hogy már nem könnyű újdonsá­gokat kitalálni. Még a háború előtt kezdődött a bécsi újévi koncertek sorozata, akkor még nem elsején, hanem előző este rendezték a Stra- uss-hangversenyt. Talán egy esz­A bécsi közönség által kedvelt Lórin Maazel lesz az újévi koncert karmestere ÉM-repró tendő maradt ki a háború miatt. Clemens Krauss kezdte, haláláig ő vezényelt. Aztán Willi Boskovsky következett, aki a Bécsi Filharmo­nikus Zenekar hangversenymeste­re is volt. Azt mondják, ő volt az iga­zi bécsi, hiszen - mint annak idején Strauss - hegedűvel a kezében diri­gált. Amikor ő abbahagyta, elkezd­ték szerződtetni a híresebbnél híre­sebb karmestereket. Tavaly Zubin Mehta vezényelt, előtte többször is Carlos Kleiber, és sorolhatnám a neveket. De egyik sem aratott teljes sikert, mindenkiben találtak az eré­nyek mellett hibát is. Mert a bécsi­ek számára mindig az a legfonto­sabb értékelési szempont, mennyi­re tudta magával hozni a karmester a straussi hagyományt. A mostani koncertet Lórin Maazel vezényli, őt szeretik a bécsiek, hiszen he­gedül is a zenekar élén. Két hegedűszólót is előad majd: Josef Strausstól A nasswaldi lányt, Johanntól pedig Az ész istennője-nyitányt. Egyébként a műsor összeállítói az utóbbi egy-két évben arra töreksze­nek, hogy minél több ritkáb­ban hallott mű csendüljön fel... Az is érdekesség, hogy Ausztriának az újév millenni­umi évet is jelent, ezer évvel ezelőtt említették először va­lahol az osztrák szót. Az ünne­pi évet Johann Strauss Ünne­pi indulója vezeti be. □ Néhány éve nálunk is van „központi” újévi koncert. Nyo­mába léphet ez a bécsinek ? • Tavaly belenéztem a pesti közvetítésbe, hát attól félek, nagyon tsikos-gulas hangula­ta lett. Összehasonlíthatat­lan a bécsivel, hiszen az egy elegáns hangverseny, a leg­művészibb fokon előadott muzsika. Ünnepélyesen, és persze némi - a zenéből és a szilveszterből eredő - játé­kossággal idézik meg a stra­ussi világot. Az nem lehet egy „vásári” koncert. □ Sokan nézik a bécsi közve­títést? • Rengetegen nézik, aztán ké­sőbb rengetegen kritizálják. Ze­nészkörökben is. Ráadásul homlok- egyenest eltérő véleményeket halla­ni. Nem értem, mi az oka. Talán at­tól függ, tetszett-e, vagy sem, ho­gyan volt hangolva a hallgató azon a délelőtt... □ Jó az nekünk, hogy Strauss-szal kezdjük az évet? • Van ebben valami optimizmus. Az év első napján, egy átszilveszte­rezett éjszaka után ez a színvonalas koncert is feledteti még néhány órá­ra a gondokat. De természetesen másként is fel lehet fogni az újévet, hallottam én már IX. Szimfóniát is ebből az alkalomból. De az egy má­sik véglet. Talán jobb a könnyedség. Pláne abban a reményben, hogy egész évre megmarad valami ebből a hangulatból. A megkerült kép Budapest (MTI) - A magyar műve­lődési kormányzat visszaszolgált­atta Romániának Hollósy Simon Huszt vára című festményét, ame­lyet egy máig ismeretlen személy lo­pott el 1992-ben a máramarosszi- geti múzeumból. Az alkotást Fodor Gábor művelődési miniszter pénte­ken adta át loan Doncának, a Ro­mán Köztársaság budapesti nagy­követének. Fodor Gábor az eseményen utalt a két ország közötti politikai nézetkü­lönbségekre. Úgy vélte, hogy ez az aktus a két ország közeledését szol­gálja. A román nagykövet is öröm­mel nyugtázta az esemény létrejöt­tét, és a kép átadását a Románia ál­tal kezdeményezett történelmi megbékélés részének nevezte. * Hollósy Simon Huszt vára című 2x3 méteres képét 1992-ben lopták el a máramarosszigeti múzeumból. A bűncselekmény elkövetőjét azóta sem találj ák. A képet megvásárló műgyűjtő az alkotást 1994-ben fel­ajánlotta a Magyar Nemzeti Galéri­ának. A galéria munkatársai jól is­merték a képet, tudták, hogy az a romániai múzeumból származik, és azonnal feljelentést tettek a rendőr­ségen. A Romániai Legfőbb Ügyész­ség bűnügyi jogsegély keretében kérte a kép visszaszolgáltatását. A hatályos magyar jogszabályok alap­ján erre nem volt lehetőség, mert a képet nem az elkövetőtől, illetve a tőle átvevő személytől foglalták le. A visszaszolgáltatás a két állam művelődési kormányzatának hatás­körébe tartozik az 1970-ben Párizs­ban elfogadott UNESCO egyez­mény alapján, amelyhez mindkét állam csatlakozott. Ezért a Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium kulturális helyettes államtitkára - az egyezményre hivatkozva - levél­ben értesítette a román Kulturális Minisztérium államtitkárát arról, hogy Magyarország a festményt vissza kívánja szolgáltatni jogos tu­lajdonosának. A Magyar Nemzeti Galéria jövőre a nagybányai mű­vésztelep - amelynek egyik alapító­ja Hollósy Simon - megalapításá­nak centenáriumát kiállítással ün­nepli. Reményeik szerint a románi­ai múzeumból is kapnak kölcsön festményeket. Feltárulhat Atilla sírja A sámán ős is súgott Túri Imre helytörténeti kutatónak Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Minden diák tudja, ki volt „Isten ostora”, vi­szont az egyelőre titok, hogy hol van a hun uralkodó sírja. Túri Imre, miskolci amatőr helytörténeti kutató (polgári foglalkozása szerint gumijaví­tó) azt állítja: ő tudja, hol van Atilla sírja.- Ezekben mindent részletesen le­írtam! - teszi le az asztalra a tíz darab sűrűn teleírt spirálfüzetet. Még térképvázlatokat is mutat. De nem szeretné, ha ezeket közzé- tennénk, hiszen ezt látva esetleg illetéktelenek is megbolygatnák az eddig feltáratlan területet. Il­letve területeket, mert két feltéte­lezett helyszínre esküszik. Az egyik változat szerint a megyénk­ben van a felbecsülhetetlen értékű kincs. (Hogy ki is Túri Imre? Családja eredetét egészen Atilla fősámánjá­ig vezeti vissza. Azt mondja, vala­miképpen Túri táltos is vezette a tollát, ő is segített neki, és a csalá­di örökség is kötelezi arra, hogy folytassa, amit ősei elkezdtek.!- Őseim a Tordai-Túrból szár­maztak, így a Túri - Thúry név is innen eredeztethető. Tordán ma is van Túri-patak, Túri-malom, Tú­ri-tó. A monda szerint Atilla hun király Túri nevű főtáltosát a Túri­kő alá temették. De a Túriak el­származtak Hont, Ung, Borsod és más megyékbe is. Sok kiváló em­ber élt és él a Túriak között. Túri György például az 1500-as évek­ben Debrecen város bírája volt, és rokoni kapcsolatban állt az Enyin­gi Török családdal... (Itt hosszú felsorolás követke­zik az ősök érdemeiről, eddig tisz­tázatlan rokoni kapcsolatokról. Kiderül, mi mindent köszönhet a Miskolc városa a Túriaknak.)- A Túri családé volt az Avason a Szent György rész, a volt kilátó és a mai Avasi Gimnázium közötti területen lévő szőlő, a hegyen több borospince, gazdasági udvar, a vá­rosban több ház is. Sajnos, ezekből talán már egy sincs meg, így az utódoknak haszna nem volt az ősök iparkodásából. Kevesen tud­ják, de a Túriaknak lehet köszönni az első avasi kilátót, majd annak lebontása után a másodikat, amely 1956-ban leégett. A Bükk Egylet turistaszállását - amely szintén a tűz martaléka lett - Tú­rinak lehet köszönni, aki a gőzfür­dő igazgatója volt. Túri munkájá­nak köszönhető, hogy akkor az Avas útjai, korlátjai és a parkjai rendben voltak, ő szervezte meg a tűzoltók ügyeletét a város felett... (Időben a jelen felé közeledve fény derül egy eddig ismeretlen Petőfi-kézirat titkára is.)- A dédszüleim még sószállí­tással foglalkoztak, ami szintén régi foglalkozás a Túri családban. Túri volt az erdélyi sóaknák és aranybányák főfelügyelője. E csa­lád ivadéka Gyulai Pál író, aki Pe­tőfi Sándor sógora volt... Édes­apán 1956-ban rám bízott két ákombákomokkal teleírt lapot. Én akkor 11 éves voltam, nem nagyon törődtem az írással. Ez a két lap bekerült egy bibliába... Amikor a családi hagyatékból előkerült ez a dokumentum, a feleségemmel együtt a dátumból kiindulva fej­tettük meg a rovásírással írt leve­let. Annyit elárulhatok, hogy Pető­fi írta Júliának, a feleségének Szi­tás- vagy Székelykeresztúrból 1849. augusztus 7-én. A levelet egy Csépai Túri vitte el Júliának, aki augusztus 14-én indult el a férjét felkeresni... (Az irodalmi titok megfejtése után még mindig nem tárul fel Atilla sírjának rejtélye. Rövid kité­rőt teszünk a festészet felé.)- Dédszüleim a Zsolcai kapu­ban laktak, ahol ma a rendőrség épülete áll. Ott volt a sóhivatal há­za. Közös udvarban laktak a Lieb családdal, Munkácsy szüleivel. Túri György vette feleségül Tisza- dadán Sovány Zsuzsannát, akinek anyja Munkácsy Mária volt... (A részletes családfa-ismerte­tés helyett elégedjünk meg any- nyival, hogy Túri Imre maga is fest. Elsősorban a falusi témákat kedveli. Néhány képét elajándé­kozta, néhány gyűjtőkhöz került.)- Mindig jó érzés fog el, ha egy- egy képem elkészül, és látom, hogy azt nem kell magyaráznom senkinek, mit akarok én a mű­vemmel kifejezni. De emellett még írok is. Járom a könyvtárakat, le­véltárakat, bekopogok a parókiák­ra, az anyakönyvi hivatalokba, gyűjtőutaimról nagyon ritkán té­rek haza üres kézzel. És ami meg­lepő, amikor elmondom, hogy mit is akarok, mindig szívesen fogad­nak. Most fejezem be a „biblia foly­tatását”, ami Atilla hun fejedelem életét tárja elénk születésétől ha­láláig. (A tíz spirálfüzetnyi történet részletes ismertetésére itt nincs lehetőség. A sír feltételezett helyé­nek közlésétől is el kell tekinte­nünk, viszont a szerző azt állítja, hogy a leírtak alapján könnyedén meg lehetne találni.)- Nem akarok hiú reményt táp­lálni, de a kincsek árából Magyar- ország adósságát szinte csikkzseb­ből ki lehetne fizetni... (Hogy mit szól ehhez a szakma? Azt egyelőre Túri Imre sem tudja.)- Több kiadóval vagyok levél­váltásban. írtam a Magyar Tudo­mányos Akadémiának is. Várom a válaszukat. Viszont azt szeret­ném, ha a környéken akadna szponzor, aki vállalná a könyv ki­adását. így Miskolc neve öregbed- hetne ezáltal. Túri Imre és a titkokat rejtő kéziratok Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents