Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-04 / 285. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés« Szólástér 1995« December 4»« Hétfő V Az ESZAK-Magyarorszag levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Ez a plakát más volt, mint a többi Az utcai plakátok közül nemrégiben különösen felkeltette az érdeklődésemet az, amelyik a november 24-ei Hun- gária-koncertre hívta fel a figyelmet. Sajátos megjelenésével valósággal kiemelkedett a többi közül, hiszen az aktualitáson túlmenően még némi nosztalgiázásra is módot adott. Valamiképpen a 30-as évek elejére, a hangosfilm kezdeti időszakába sodorta el a fantáziát, amikor is az ehhez hasonló képek, montázsok csalogatták a moziba a nézőt vonzó főszereplőkkel, felhőkarcolókkal, csillogó kellékekkel a képsíkokon. Akárhogyan is van, ez a „mai” plakát - a Micsoda Buli felirat ellenére is - szépen hátat fordított a zabolátlan harsányságnak, a kulturá- latlanságnak és - képi nyelvezete révén - jó néhány grá- dussal nívósabb szórakozás ígéretével bilincselte le nézőjét, hiszen a képen nem bőr- zekés bunkó alakok kaptattak a nagy buli színhelye felé, hanem egy végtelenül kedves ifjú pár szánta rá magát arra, hogy a csillogó fények honát felkeresse. Mi több, az ifjú leány szemében talán még az a viselkedéskultúra is ott tükröződött, amelyre oly nagy szükség lenne a néha túlhar- sányra és túlkomiszra sikeredett szórakozások arzenáljában. Mindezekért hadd gratuláljak tisztelettel tervezőjének, grafikusának. Mocsári Ferenc A nőknek nehezebb munkát találni A mai nyomasztó, munkanélküli világban nagyon nehéz elhelyezkedni. Mert, ha megtudják a jelentkezőről, hogy vidéki, nem térítik meg neki a bejárás költségét. S ha emellett még kevés fizetésért - körülbelül 12-13 ezer nettó - foglalkoztatják, alig marad valamije a bérlet megvétele után. (Vonat 20 km- re 2640 forint). Daru vezető a szakmám, de sok mindenhez értek. Mégis azt tapasztalom: a nők nem kellenek! Tehát ha vidéki az ember és főleg nő, sokszorosan hátrányos helyzetű. így aztán: akár éhen is halhat. Miért nincs törvény a vidékiek védelmére, és a nőkre - főleg ha egyedülállóak? Megpróbáltam külföldre - Németországba - kijutni, hogy végre dolgozhassak valahol. Sok céget végigjártam, de sajnos, nem a gyakorlatot nézik és a nyelvtudást, hanem azt, hogy milyen nemű az illető. Merthogy: nőt nem tudnak elhelyezni a szállás miatt! Egy nő talán földönkívüli? Pedig tapasztalatból tudom: egy nő kitartóbb a munkában. Nem rúg be, mint a férfiak (tisztelet a kivételnek), akiket napokig nem lehet emiatt munkába állítani! Hitvallásom, hogy minden megoldható, csak akarat kérdése! De saját akaratommal (egyedül) nem megyek semmire. Vagy itt van a fiam, aki 23 éves. Több szakmája van, mégsem talál munkát magának, pont a kevés fizetés és a bejárás költségei miatt. Milyen jövő vár rá és egyáltalán a fiatalokra? Pedig ügyes, dolgos és bármilyen munkát elvállalna, ha megfizetnék rendesen, legalább annyira, hogy tisztességesen megéljen belőle. Csak a munka- közvetítők gazdagodnak meg rajtunk, mert 2-4 ezer forintot is elkérnek, aminek fejében 3-5 állást ígérnek egy év alatt. De ez tapasztalatom szerint hazugság, mert egyetlen egyet sem adtak, csak a pénzt tették el! Tisztelt Illetékesek! Mondják el végre hogyan és hol lehet munkát találni? Ki tud ebben igazán (!) segíteni? Várjuk válaszukat! Szentesi Józsefné Tiszalúc Tb-kártya - egy 14 éve elhunyt kisfiúnak Az új tb-kártyák kiadása során az elmúlt napokban kaptam meg az 1981. november 4- én született, és ezen a napon elhalálozott Gergely nevű kisfiam tb-kártyáját. Nem kívánom részletezni, mit éreztem akkor, amikor a levelet felbontottam, mert egy anya a gyermekét sohasem felejtheti el. De ilyen durván felszaggatni a fájó sebeket - egyszerűen érthetetlen. Ez már több annál, amit egy ember a társadalombiztosítás által nyújtott „ellátás” során elviselhet! Az ÉM november 11-i számában arra hívja fel az olvasók figyelmét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy megkezdi a téves adatok, elírások egyeztetését. Ha a tisztelt eü. pénztárnál ilyen pontos adatnyilvántartás van, nem csodálkozom azon, hogy az elkövetkezendő időben egyébbel sem lesznek elfoglalva a munkaügyi központok, az önkormányzatok, mint a eü. pénztár hibás adatainak helyrehozatalával. Nem tudok egyetérteni a téves adatokkal és névelírásokkal kiadott tb- kártyákkal sem, de az aztán végképp érthetetlen a számomra, hogy 14 (!) év után még mindig káosz van a nyilvántartásukban. No, és miért nekünk, tb-t fizetőknek kell utazni, fáradni azért, hogy más(ok) hibáját kiküszöböljük? Varga Endréné Mezőcsát * A történtek kapcsán megkerestük Ráczné Bodnár Lenkét, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját, aki megértéssel fogadta olvasónk panaszát. Mint elmondta, nem egyedi esetről van szó, mások is kaptak tévedésből elhunyt hozzátartozóiknak szóló igazolást, vagy tb-kártyát. Az ilyen „élményeket” valóban nem könnyű lelkileg feldolgozni, ezért mindazoktól, akiket hasonló keserűség ért, ezúton is elnézést kér. A legmegrázóbb esetek mellett egyéb tévedésekkel (másféle adatelírással) is nap mint nap szembesülniük kell, amelyek korrigálása az arra kijelölt helyeken december 31-ig folyamatosan zajlik. S hogy ki tehető mindezekért felelőssé? A szinte valamennyi megyét érintő kérdés egyelőre még tisztázatlan. Az azonban tény, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a Belügyminisztérium Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalától kérte meg az adatokat, amelyek realitásához elvileg nem férhetne kétség, hiszen azokat az önkormányzatok bejelentései alapján folyamatosan (ki)igazítják. A századfordulón gombavatónak nevezték Az Ady Endre Művelődési Házban tartotta szalagavató ünnepségét a Martin, János nevét viselő Dolgozók Általános és Speciális Szakiskolája. Mint hír nem nagy szám, hiszen a szalagavatók szezonja most tetőz. Ez az iskola azonban kivételnek számíthat az’összes többi közül. Ide olyan tanulók járnak, akik valamilyen oknál fogva - most ne keressük az okokat - a társadalom perifériájára szorultak. Túlkorosként fejezték be a nyolc általánost és értették meg, hogy megfelelő szakma nélkül könyörtelen világunkban a megélhetés az átlagosnál is sokkal nehezebb. A diákok kosárfonást, csipkeverést, fafaragást, bőrdíszművességet, szabást-varrást, szövést stb. tanulnak. Néhány hete végigjártam a szaktantermeket, láttam a tanárok, diákok erőfeszítéseit és ennek eredményeit, a népművészeti motívumokkal ékesített remekeket. Minden tisztelet az oktatóké, mert be kell vallani, Az oktatók is kaptak szalagot vasakarat és birkatürelem kell az iskola diákjaihoz. Viszont — mint mondták - a végeredmény mindennél többet ér. Egyrészt olyan bizonyítványt kapnak a tanulók, amelynek birtokában elsajátított mesterségüket továbbfejleszthetik, jövőjüket megalapozhatják, másrészt a magyarság népművészeti hagyományai nem merülnek feledésbe. Lénárt Györgyné igazgató köszöntötte a végzősöket. Beszédében kitért a századfordulóra, amikor hazánkban kialakultak ezek az iskolai ünnepek. Akkoriban gombavatónak nevezték, mert középméretű, zöld anyaggal bevont gombokat varrtak a diákok ruhájukra, amivel jelezték, utolsó évesek. Csak a II. világháború után tűntek fel a szalagok, amelyekről leolvasható volt az iskola és az osztály neve. November 24-én ilyen szalagok kerültek a Martintelep végzőseinek ruhájára, akik kedves kis műsorcsokorral kedveskedtek a nevelőknek, szülőknek, diáktársaknak. A műsort a tállyai Orbán Balázs Citerazenekar vendégjátéka tette színesebbé. Kép és szöveg: Serfőző László A félreértés eloszlatására Irigység, vagy valami más? - címmel az ÉM levelezési rovatában (okt. 30.) Kovács Zoltán reagált Fortuna nem válogat a jelöltek között címmel megjelent írásomra (okt. 2.). Kérdésére válaszolva az utóbbi - valami más - motivált arra, hogy tollat fogjak. Elkeserít ugyanis, hogy minden juttatást korhoz kötnek, ezért fájlalom, hogy 63 évesen, 14 105 Ft-os nyugdíj mellett nincs ingyenbérletem. Fel sem merült bennem egy pillanatra sem, hogy mindezért a nyugdíjasokat hibáztatom, és a kohászatban, bányászatban, ^ stb. keményen ledolgozott évekért kapott megérdemelt járandóságot vonom kétségbe és az ehhez 65 év fölött társuló közlekedési kedvezményt, amit Miskolc közgyűlése megszavazott. Tisztelt Uram! Elképedve olvastam, hogy arra hivatkozik: aki 42 évet ledolgozott, annak magas nyugdíja van. Ma már a ledolgozott időszak nem befolyásolja a nyugdíj nagyságát. Több kedves ismerősöm 10 évet összekaparva 18 ezer felé halad, de van olyan is, aki 46 év után 16 500 Ft-tal lett 1987-ben nyugdíjas. A skála tehát széles! Jómagam - hiszen erről is kérdez - közgazdasági technikummal az LKM vegyészeti laboratóriumában ' laboránsként helyezkedtem el, s három műszakban dolgoztam, a nagyolvasztó kemencék szomszédságában. Majd 1960-tól az ÉPFU bérosztályán nyugdíjazásomig. (1987) 33 év! Várom a csodát! Várom, hogy majd csak eszébe jut valakinek, hogy azoknak, akik 33 éven át fizették a nyugdíjjárulékot valamennyivel többet juttassanak. Hát ezért gondoltam arra, hogy bizony jó lenne, ha bizonyos juttatások nemcsak kor után, hanem szociális alapon is járnának. Molnár Istvánná Szerkesztői üzenetek Mészáros Krístóf, Miskolc: Kihagyott ziccer címmel megküldött elemző írása meglehetősen hosz- szúra sikeredett. Terjedelme miatt közlését nem tudjuk felvállalni, amiért szíves megértését kérjük. Kritikai észrevételének tömörítését ezúttal nem találnánk szerencsésnek, hiszen Ön a darab szinte minden szereplőjére kitér. * „Végkielégítés" jeligére: A végkielégítés célja, hogy a munkaviszony megszűnésével ne maradjon ellátatlan a volt munkavállaló. Ez az indok nyugdíjas (vagy arra jogosult) esetében nem áll fenn, mivel nem tekinthető ellátatlannak. SZOIASTER írja: az Olvasó A NATO-ról „viccesen” A november 27-ei olvasói levél írója a külügyminiszter „értelmetlen a népszavazás” nyilatkozatával vitatkozik. Előrebocsátom, nem vagyok tagja egyik kormányzó pártnak sem, de az „értelmetlen” minősítéssel messze egyetértek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs miről szavazni. Észre kellene már vennünk, minket egyrészt nem hívtak sem a NATO- ba, sem az EU-ba, de nem is látnának szívesen. Csak udvariasabbak annál, hogy ezt nyíltan a szemünkbe mondják. Ha most népszavazást tartanánk, egész egyszerűen nevetségessé válnánk. Bármennyire is drámai hangot üt meg a levél írója, nekem az egészről egy vicc jut az eszembe: Egy vállalati igazgató hirdetés útján németül és angolul levelező, gyors- és gépírónőt keres. Többen is jelentkeznek a felvételre, legutoljára egy cingár kis emberke. A meghallgatáson kiderült, hogy csak magyarul beszél, se gépírni, se gyorsírni nem tud.- Akkor meg mit keres itt?- Csak azért jöttem igazgató úr, hogy rám ne számítsanak! A sajtó, de főként az olvasói levelek tele vannak a fölösleges, értelmetlen kiadások bírálatával. Állítólag 1-1 népszavazás megrendezése milliárdos kiadással jár. Nekem semmi kifogásom az ellen, ha bármilyen témában összejön százezer aláírás, akkor népszavazzunk. De a kiírást sürgetők aláírásukkal arra is vállaljanak garanciát, hogy ha a szavazás érdektelenségbe fullad, megtérítik a fejenként rájuk eső potom 10 ezer forint rendezési költséget. Végül nem illik ugyan kérdésre kérdéssel válaszolni, de ide most ez kívánkozik: „Korszerű fegyverek viszont kellenek? Ki ellen? Csak nem a hatalmat gyakorlóknak saját népük ellen?” Ezeket a kérdéseket miért nem tették fel akár egyetlen alkalommal is 1955 és 90 között? A taggyűlésen Khon három kérdésre szeretne választ kapni, de azok olyan bonyolultak, hogy azt csak a következő alkalomra ígérik. Legközelebb a Grünnek csak egyetlen kérdése van: Hová lett a Kohn? Lehet, hogy a három kérdés közül az egyik a Varsói Szerződésre vonatkozott? Kiss József Miskolc Szomorú „játék” a legfrissebb számokkal A kormány modernizációs programjának politikai koncepciója - „Magyarország az új Európában” (A Magyar Hírlap melléklete 1995. november 18.) Először-bevallom - az utolsó oldal táblázatait néztem át, amelyek többnyire 1992-1993-ra vetítve adják meg a főbb gazdasági mutatókat az 1998-as évvel bezárólag. Az első táblázat 1994-re a GDP növekedésére 2,9 százalékot adott meg. Közismert tény, hogy a kormányrúd átadásánál az arányos rész ennél sokkal magasabb volt. Békési László ezt káros (egyensúlyhiányos) és tarthatatlan fejlődésnek minősítve, el is érte az év végéig a csökkenést, viszont a maradék eredmény köztársasági elnökünk újévi beszédében lelkesítő tényként szerepelt. A további kilátások? Idén 0-2; jövőre 1-2; 1997-ben 2-3; majd - bárcsak így lenne - 4-5 százalék a választás évében, 1998-ban. Vessük ezután „vigyázó szemünket” a fogyasztói árindex alakulására. Kormányváltásnál 17 százalék, évi átlagban 18,8 százalék, idén 28 százalék (!), jövőre 19-21 (ami még mindig messze rosszabb, mint az előző kormánynál), majd jön az „óriási” évi 2-3 százalékos csökkenés. Ha így haladunk, még 2000-ben is két számjegyet látok, noha a./ én nem ittam b./ mikorra is ígérték - régebben - azt az egy számjegyet? Nettó adósságállományunk 1993-tól napjainkig 44 százalékkal nőtt (mindkét kormány!), de nem „felesben”. Viszont „óriási” büszkeséggel állapíthatnám meg, ha úgy lesz, hogy innen kezdve három év alatt összesen két százalékkal csökken. Hát ezért érdemes volt (lesz) a sok áldozat, ami a negyedik táblázatból világosan kiderül. Az egy keresőre jutó reálbér - a „szociálisan érzéketlen” és egyben 1994-ben az életszínvonalat felelőtlenül javulni hagyó előző kormányzat miatt (a Békesi-féle „csillapítás” ellenére is) 1994-ben 7,2 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Innen 1995 és 96 jelentős zuhanásai után 1997-ben majd 1 illetve 1998-ban 1,5 százalékkal nő, ami azt jelenti, hogy 1998-ban eléri az 1994-es évi 87,62 százalékát. Tehát akik négy év múlva több mint 12 százalékkal rosszabbul kívántak élni, telitalálatként szavaztak. Csak emlékeztetésiil Pető Ivánt idézem: „Nem a gazdagoktól kell elvenni, hanem a szegényeket kell gazdaggá tenni!” Ez vár tehát a dolgozókra. A munkanélküliség aránya 1994-ben 11,4 százalék, ami 95-96-97-ben fokozatosan felnő 13,5-14 százalékra, majd 1998 (választási év!) csodája folytán visszasüllyed hajszálpontosan az előző kormányváltás szintjére. Mindezek egy szűk réteg irritáló gazdagodása, kivagyisága, és v é d e 1 m e mellett. Tisztelt hazánkfiai! Ez a (lelkesítő) terv, no és mi szokott lenni a valóság? D.Zs. Miskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14—16 óráig. * Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon állunk szíves rendelkezésükre 16-18 óra között. Legközelebb: december 11-én. Olvasóink figyelmébe! . Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szóláster rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunK szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. «WVX .... snvmv
