Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-18 / 297. szám
4 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG -------- ~ LEVELEZÉS, SZÓLÁSTÉR .......~ ~ 1995. DECEMBER 18., HÉTFŐ S zerkeszti: Bodnár Ildikó Árnyék a karácsonyi fényáradatban Sajátos hangulat és érzés keríti hatalmába az embereket az ez évi karácsony kö- zeledtén is. Sokak képzeletében minden bizonnyal megjelenik az a kép, amit a valóságban szívesen megjelenítenének. Egy szép, csillogó karácsonyfa, alatta kellemes meglepetést kiváltó ajándékokkal, jóízűen elfogyasztott finom ételek és italok, szeretetteljes, békés hangulat a család körében. Kint pedig hó, fehér táj és csillagfényes est. Nem ünneprontásként említve, az elképzelt kép sokaknál sajnos különböző okok miatt nem válhat majd valósággá, és a megvalósult kép sem lehet mindenkinél ugyanaz. A szegényebbek számára például a karácsony nem hozhat olyan „terülj, terülj asztalkát”, mint a gazdagabbak számára. így a kis jövedelemmel, vagy még talán annyival sem rendelkezők csupán álmodozhatnak arról, amit a pénzben bővelke- dők elérhetnek. Ezért Miskolcon - vagy bárhol - a főutca díszes karácsonyi fényáradata sem takarhatja el az árnyékokat. Egyvalamiben azonban talán mindenkinél megvalósulhat és ugyanaz lehet a karácsonyi kép: a megértésben, a szeretetben és a békességben. Kívánatos lenne, ha nemcsak karácsonykor, hanem máskor is. Emődi Gyula Megjött a biztosító Jézuskája” Sietett, még bronzvasámap előtt érkezett, mert sok-sok helyre kell mennie. Gondolom, a 80-asoknál teszi tiszteletét, egy borítékban megbújva, pénzjuttatást ígérve, 9000 Ft-ot. Tavaly is megkísértett, most újólag próbálkozik, mert véli, nem sok lehet már nekem hátra, s ha repül a bakancs, meg kell fejelni még 7000-rel. A pénz meg pénz, még ha fabatka árfolyamú is. Ez van, ezt kell becsülni, meg a biztosítót, hogy gondol ránk kecsegtető ajánlattevéssel. Most elszóltam magam, mert nem én vagyok a 80-as, hanem a CSEB-em, ami a kivételezetteknek „különleges ajánlat” révén most extra jelzőjű lehet „elérhető áron”, mint az a bizonyos papír. Sajnos ezt a szu- perfájin lehetőséget a magamfajta, aki már megette a nyugdíja javát (és hol van még a jövő havi?), üstökén nem ragadhatja, csak früstökének idején - étel, ital híján - merenghet a múltnak ütemén, hacsak közbe nem szól Alzheimer. Nos, végülis úgy döntöttem, hogy a 9000 nekem smafu, mert nullával szorozva, meg osztva is nulla. Vesémbe látva a biztosító, újabb borítékját is postázta, benne a jövő évi CSEB készpénzátutalási megbízással á-tól zet-ig mindent rányomtatva. (Nem nyugszom addig, míg ezt a 24 számjegyes azonosítót ki nem olvasom!) No, ehhez is lenne egy-két szavam, ha az illetékes nem veszi zokon. Ha már ennyire előrelátóak, nem lehetne úgy kifundálni, hogy levonjuk belőle az egy évre eső kamatot és ezen fifikusan, fifti-fifti alapon osztozunk? így aztán a kecske is, meg a káposzta is..., hacsak nem ütik az előbbi farkát, meg nem savanyítják be az utóbbit. Szerintem, ez a salamoni lenne a fair, mert ,jobb helyeken”, ha húzom-halasztom, nyomják ám a kamatot, még büntető szorzóval is. Elvégre piacgazdaságban élünk- halunk! A gazdaságtalan piac meg kinek jó? Ott van példának társasházunk pénzkezelő bankháza. Ok nem olyan bőkezűek mint a biztosítók. Még a készpénzátutalási megbízást sem adják ingyen, 5 Ft az ára, s benne 1 az áfa. Ehhez kapcsolódóan kell említenem az évszázad legagyafürtabb ötletét, ami szaporíthatja a Guiness-annales oldalszámát. Mióta az eszem léte eljutott a tudatomig, az ilyen befizetésekért kezelési költség nem volt. Hát, most lesz! Nem hittem a szememnek, mikor az ezzel kapcsolatos írásos tájékoztatót megkaptam, így rögvest rúgtattam a helyi postára, de ott csak néztek mint a moziban. Na, irány a miskolci főposta, az „i” feliratú ablak. Mögötte díszkivilágítás, az asztal tele ezzel-azzal, „i”-t adónak meg nyoma sem. Izgek-mozgok, míg meg nem szánt egy tizenéves leányka, de csak vállát vonogatta. Hazaérve, a szokásos újságböngészés közben minden tisztázódott. Nemhiába, ezek a firkászok kiderítenek mindent, többször a nincs-et is. Ott állott fehéren feketén, hogy januártól egy újabb feketelevest kortyolhatunk, vagy kanalazhatunk. Adós fizess, ez a jelszó! Vagy megszokom, vagy megszököm. Nekem könnyű (terra tibi levis sit), van hova mennem, de ez a sok fiatal, aki még életre van ítélve? A legoptimálisabb pártgrafikon is 7 szűk esztendő után kukucskál M az alagútból. Ez is csak sacc, ami olyan mint kávéban a zacc, vagy ahogy a vak mondja, majd meglátják, akik bírják madzaggal. Antal Ferenc Sajóbábony Meghitt idősek napi rendezvény Mályiban Mintegy ötszáz idős mályi lakost kerestek fel a napokban a helyi önkormányzattól, hogy átadják részükre a személyre szóló meghívót. Ennek, miként a karácsony előtti idősek napi rendezvénynek, régi hagyománya van a településen. Az idei találkozót is Mályi Község Ön- kormányzata az oktatási intézmény vezetésével karöltve rendezte meg az iskola aulájában december 15-én. A folyamatosan érkező vendégeket ingyenes tombolajeggyel kísérték a szervezők az ízlésesen - étellel, itallal - megterített asztalokhoz, ahol örömmel üdvözölték egymást, az egyébként ritkán találkozó közel egykorosztálybeliek. Az aulában felállított és feldíszített hatalmas fenyőfa pompás hangulatot kölcsönzött e meghitt délutánhoz. Az időseket Zelei Zoltán polgármester köszöntötte meleg szavakkal, külön is a 96 éves Siroki és a 94 éves Szuhogyi nénit, mint a falu legidősebbjeit. A színvonalas műsorról, a meghívottak szórakoztatásáról az oktatási intézmény kisóvo- dásai és az iskola tanulói gondoskodtak. A betlehemes játék elővarázsolta a régi idők karácsonyainak szép népszokásait. Majd a tombolán nyert ajándékoknak, a finom enni- és innivalóknak, valamint az ünnepi meglepetéscsomagoknak örülhettek az egyA polgármester köszöntője begyűltek, a későbbiekben pedig a zenekar kedves számainak. Ezen a délutánon mind a vendégek, mind a vendéglátók jól érezték magukat. Külön említést érdemel, hogy e szűk esztendőben is kigazdálkodta az idősek napi renA betlehemesek Fotók: Vajda János dezvény költségeit az önkormányzat, továbbá az, hogy az oktatási intézmény dolgozói a pedagógussztrájk közepette is gondoskodtak arról, hogy a meghívottak ismételten megtapasztalják: e napon ők a legfontosabbak. Hajléktalanokat támogattak adományaikkal a hejőcsabai hívek Hejőcsabán Sedon László római katolikus plébános úr november 26-án, a vasárnapi szentmisén arra emlékeztette a híveket, hogy december 3-án van a rokkantak, fogyatékosok világnapja. Ebből az alkalomból - mint minden évben - adakozásra kérte fel az egybegyűlteket. Továbbá arra, hogy segítsék adományaikkal a hajléktalanokat is. „Mily tragikus és szívszorító érzés tudni és látni, hogy Miskolcon egyre nő a munkanélküliek, a hajléktalanok, a segélyezésre szorulók száma.” - mondotta. Azt is közölte a hívekkel, hogy a Megyei Vöröskereszt vezetője, Mucsi József az adventi szentmisén jelen lesz és tájékoztatót tart tevékenységükről. Mindezekről ilyentájt különösképpen szólni kell, mivel az advent - eredeti jelentése eljövetel, és azt az időszakot értjük alatta, amikor a hívők Jézus születésének megünneplésére készülnek - az üldözöttek sorsáért való aggódás és részvét, az imába szőtt kegyelem is, amit az irgalomvárás csöndje követ. Az a csönd, mely magába szívja a szánalmas sorsra jutottak jajszavát. A következő vasárnapi szentmisén, december 3-án a templom megtelt hívekkel. Orgona helyett a polgári énekkar vendég- szereplése tette e napot ünnepélyesebbé. Amikor a plébános úr befejezte beszédét, Mucsi József szólt az egybegyűltekhez, aki mindenekelőtt megköszönte a meghívást. Mint elmondta, hazánkban egyre több olyan szervezet alakul, amelynek programjában a szeretetszolgálat áll. Ezek között emelte ki a Vöröskeresztet, melynek segítségét egyre többen igénylik. A rászorulók közt vannak lakással nem rendelkezők, akik nyáron az éjszakáikat a parkok padjain, vagy a vasúti váróban, jó esetben átmeneti szállásokon töltik. Tehát olyanok szorulnak segélyezésre, étkeztetésre, akik a társadalom perifériájára szorultak. Beszélt a hajléktalanságot előidéző okokról kiemelve az alkoholizmust, az állami gondozásból kikerülteket, a börtönből szabadultak sorsát és az elváltak anyagi ellehetetlenülését. Ezen okok egyike is képes az egyén életvitelét kizökkenteni a normális kerékvágásból - mondta. A Vöröskereszt megértő támogatást kért a megjelentektől, hogy meg tudjon felelni szeretetszol- gálati feladatainak (is). Örömmel írom le, hogy a hejőcsabai hívek eleget tettek a felkéréseknek, és advent első vasárnapján 30 ezer forintnál több pénzt tettek a templom perselyébe, hozzájárulva a rászorulók helyzetének enyhítéséhez. Serfőző János Miskolc Pékek figyelmébe! Névnapom lévén, zsúrkenyeret vásároltam a miskolci Centrum Áruház szupermarketjében november 24-én. Délután aztán jó éles késsel hozzáfogtam felszeleteléséhez. A drága pékáruból nehezemre esett 10 normál méretű szeletet levágni, mivel több diónagyságú lyuk akadályozott meg ebben. Hogyan történhet meg az ilyesmi? - kérdezem, már csak annak okán is, mert nem először került a kezembe „levegős” kenyér. Megértem 70 évet, így hát elhihetik nekem a szakemberek, régebben nem voltak lyukak a kenyérben. Mivel nem olcsó portékáról van szó, ezúton kérem a pékeket: úgy igyekezzenek, hogy ne legyen panaszuk a vevőknek termékeikre. Mádai Istvánná Szerkesztői üzenetek B. P., Miskolc: A kedvezményt az áfatörvény csak 1995. év végéig biztosítja abban az esetben, ha a pénztárgépet még ebben az évben az arra jogosult szerviz üzembe is helyezi. Ajánlatos azoknak az adóalanyoknak is beszerezni e „kelléket”, akiket gépi nyugtaadásra csak a későbbiekben kötelez a rendelet. Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy a héten levelezési rovatunkban hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig tartunk fogadóórát. Ingyenes jogsegélyszolgálattal legközelebb január 8-án, hétfő délután 4-6 óra között állunk szíves rendelkezésükre. SZOLASTER írja: az Olvasó Fohász a kohászokért Ózdot saját verejtékükbe fojtották, de Miskolcon is vegetálni látszik a kohászat. Eleink állítása szerint nincs szükség az acélra. (De kiére?!) Dunaújvárosban a DUNAFERR az ország 15 legnagyobb vállalata között van nyilvántartva, nem kevés ejhallgatott állami dotációval. Ők nem akarják elfogadni a 17-18 százalékos bruttó átlagkereset-növekedést, mi még a 6 százaléknak is örülnénk Miskolcon, meg annak, hogy egyáltalán dolgozhatunk. De itt van közeli szomszédunk a kassai vasmű. Ők az egyik legjelentősebb szlovák nagyüzem, a nemzeti össztermék harminc százalékát adják. Úgy tűnik, csak a borsodi acél van elátkozva, és vele együtt a térség lakói lassú pusztulásra ítélve. ígérgetésekből, együttérzésekből már évek óta csapolni lehetne, de legjobb tudásunkkal végzett tevékenységünk ellenére is legfeljebb magunk számára a kötélre valót tudjuk megkeresni. Édes hazám, fogadj minket is szívedbe, hogy legyünk mi is hűséges fiad. KL.L. Legdrágább kincsünk Minden népnek legdrágább kincse az anyanyelve. Ez az alapja gondolkodásának, kultúrájának, nemzeti létének. A határainkon kívül élő magyarság azért vív (szinte élet-halál) harcot anyanyelvéért, mert tudja: lehet bármelyik ország állampolgára, magyar csak addig maradhat, amíg megőrzi anyanyelvét. Milyen szépen hangzik a mondás: édes anyanyelvűnk. De vajon ennek megfelelően óvjuk-e határainkon belül ezt a kincsünket? Véleményem szerint - nem! Mert amíg a távol élő magyar küzd az anyanyelvéért, itthon nap mint nap „merényleteket” követünk el ellene. A rendszerváltás egyik sajnálatos hatása (sok más mellett), hogy szegényedik a magyar nyelv. Gondoljunk csak az új vállalkozások elnevezésére. Alig találunk már magyar cégneveket, jobb esetben felemás nyelvűeket. ,Alkatrész Shop”, „Bil- liárd room”, - és sorolhatnám tovább. A köznyelvben is rohamosan terjed az idegen szavak, kifejezések használata. A régi, szép magyar köszöntéseket felváltotta a helló, a csao. Minden oké, csak éppen az anyanyelv nem. A sajtó (írott és elektronikus), a család, az iskola mellett a legtöbbet tehetné a nyelv tisztaságáért. Ehelyett hemzseg az idegen kifejezésektől, és nem ritkán a magyartalan fogalmazásoktól. Nemrég olvastam éppen az ÉM- ben az egyik kommentárt, amely így kezdődött: jAmikor ez az írás íródik...”Nesze neked, édes anyanyelvűnk! Van azonban az éremnek egy másik, legalább ennyire kifogásolható oldala. Az anyanyelvért folyó harc célja nemcsak az idegen hatások gyengítése, illetve kiszűrése, hanem a helyes, folyamatos szép beszédre való törekvés is. Megdöbbentő, amit e téren tapasztalunk. Beszédünkben, mint a ragályos betegség, úgy terjed a nyögés. Az ö-ö-ö, az e-e-e, az é-é-é hangoknak a szavak közé erőszakolása. Hányszor halljuk: hát-ö, meg-ö,és-ö, hogy-ö..., és ami még szomorúbb, mindez máris divattá, majmolássá fajult. Valaki azt mondta, azok az emberek beszélnek így, akik idegen nyelvet tudnak és ez készteti őket erre. Az igazság sajnos egészen más. Inkább arról van szó, hogy sokan előkelőnek, utánozandónak tartják a nyögdécselést. Nem véletlen, hogy már az iskoláskorú gyermekek körében is elterjedt ez a. visszataszító beszédmodor. A másik ok pedig a félműveltségben keresendő. A szókincs és a kifejezőkészség hiányában. Egyszerűen nem találják a szavakat, nincs mondatszerkesztési készségük és ezt nyögéssel akarják áthidalni. Az ember azt hihetne, hogy hányingerrel küszködnek. Az pedig már egyenesen szégyen, hogy komoly beosztású emberek, politikusok, ismert közéleti személyek nyögnek a nyilvánosság előtt. Elég egy parlamenti közvetítést végighallgatni, máris elege van belőle az embernek. De ott van például a rádió és a tévé. Nem egy riporter (amellett, hogy még beszédhibás is), végignyögi a riportot egy egész ország füle hallatára. Vajon ezek az emberek egyszer is visszahallgatták már saját magukat? Mit tesz a környezetük, a családjuk, a baráti körük? Figyelmeztetik egyáltalán őket? Mit tesz az iskola a gyermekek körében terjedő (vagy már elterjedt) nyögés, ö-zés ellen? Pedig sürgősen tennünk kell e nyelvrontó jelenség ellen. Figyelmeztessük egymást jóindulattal e hibára. Nem lehetünk közömbösek a nyelv tisztaságát veszélyeztető hatásokkal szemben. Szeressük és óvjuk az eddiginél jobban édes anyanyelvűnket. Adám Mátyás Bogács Hibát hibára halmozunk Sehogyan sem tudom felfogni és velem együtt talán milliók sem, hogy ez a drága magyar föld, mely ezer éven át bőségesen tudott élelmet nyújtani a hátán la- kozóknak, egyre szűkösebben és drágábban telíti meg boltjainkat olyannyira, hogy már az éhhalál is kezd elterjedni országunkban! Parlamentünkben, mint a hálóban kiemelt halak hemzsegnek a közgazdászok, pénzügyi óriások és jogászok, akik maguknak meg tudják határozni' fizetésüket (ami sokuknál csak zsebpénz százezreket hozó saját állásuk mellett), de nem tudják megakadályozni a haza gazdaságának sorvadását. Kérdezem: hol és kiben lehet a hiba? A közgazdasági egyetemek oktatóiban vagy hallgatóiban? A pénzügyi szakemberek képzésében vagy azok oktatóiban? Ha csak gyenge képzettségű közgazdászok, pénzügyi „zsenik” kerülnek képviselőházunk felelős posztjaira, miért nem hozunk külföldről igazi szakembereket, akik hamar megtalálnák mezőgazdaságunk és iparunk betegségeinek okait. Sok élelmiszerünkre csak kirakatokon keresztül bámulnak népünk milliói, mert azok már elérhetetlenek számukra. Jóslatokból és ígérgetésekből bőven hallhatunk, de olyan szerve még nincs e hazának, mely fülön ragadná és kőbányába küldené a milliókat sikkasztókat, herdálókat, mert ennek megakadályozói az ún. jogszabályok, amelyek a parlamentben készülnek... Deme Dezső, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik- A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe vévé esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A_ személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
