Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-16 / 296. szám

18 ÉM-hétvége ÉM-inferp ........ December 16., Szombat Bu jdos Attila Miskolc (ÉM) - Megtanultam kompro­misszumokat kötni. Aki nem képes erre, an­nak borzalmas lehet az élete - nyilatkozza lapunknak a megválasztása óta eltelt idő­ben történteket elemezve Kobold Tamás, Miskolc polgármestere. □ Ön annak köszönhette egy évvel ezelőtti megvá­lasztását, hogy sikerült meggyőznie a szavazók többségét: átgondoltabb elképzeléseket vall a város érdekében teendő lépésekről, mint riválisai, akik­nél határozottabb politikusnak mutatkozott. Mit gondol: ma ugyanilyennek látják-e az akkor önt támogató polgárok? • Erre ők tudnának választ adni. Én mindeneset­re úgy látom: fontos folyamatokat sikerült elindí­tanunk, s bízom benne, hogy a munkánk még eb­ben a választási ciklusban részben meghozza a gyümölcsét. Ma is azt vallom, amit a választások idején, illetve korábban, alpolgármesterként: a polgárok számára ma a legfontosabbak az egzisz­tenciális, a szociális és a közbiztonsági kérdések. Bár évek óta szűkülnek az önkormányzatok lehe­tőségei, e három területen kell előre lépni. Igaz ugyan, hogy a változások nemcsak rajtunk múl­nak - a munkanélküliség kezelése például kifeje­zetten állami feladat-, de ez nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel ülhetünk. Idén például bevezettük azt a gyakorlatot, hogy a munkanélküliek jövede­lempótló támogatásában részesülők közhasznú munkát végezzenek. Amennyiben ezt visszauta­sítják, nem részesülhetnek jövedelmpótló támo­gatásban. Ezzel a módszerrel 2500-2600 olyan ember jut elfoglaltsághoz, akinek egyébként sem­milyen munkája nem lenne. Gesztus értéke van annak a Magyarországon még példa nélkül álló kezdeményezésünknek, hogy Miskolcon a 65 év felettiek ingyen utazhatnak a helyi tömegközle­kedési eszközökön. Ezzel is jelezni kívántuk meg­becsülésünket a város idős polgára iránt. Látjuk ugyanakkor, hogy egyedül képtelenek vagyunk működtetni a szociális ellátórendszerünket, ezért egyre inkább osztozunk az ilyen jellegű feladato­kon a civil szervezetekkel. □ A helyi politikusok ma is gyakran felemlegetik a tavaly karácsonykor lapunknak adott interjúját. Abban úgy fogalmazott: nem fotómodellnek szegő­dött ide. Ezzel arra célzott, hogy elődeivel ellentét­ben kevesebbet akar szerepelni a sajtóban, ehelyett a tettek embere lesz. Az igaz, hogy a sajtóval való viszonyát továbbra is a hűvös távolságtartás jel­lemzi, de az önt ismerők arra hívják fel a figyel­met: Kohold Tamás ma lényegesen több közszerep­lést vállal, mint a megválasztása utáni időkben. Szerintük ez már a következő választásra való tu­datos felkészülés része. Kívánja-e ezt kommen­tálni? • Ami a közszerepléseket illeti: mindenki hívja a polgármestert. Ahová tudok,'elmegyek. így is leg­feljebb minden harmadik helyre jutok el. Én min­den miskolci polgármestere kívánok lenni. □ Mit mondanak önnek az emberek? • Sokan felindultak, sokan csak a saját problémá­ikról beszélnek. Jártam például az önszerveződő értelmiség egyik csoportjának rendezvényén. En­nek az volt a kifejezett célja, hogy szót váltsunk arról: mit vár a város az értelmiségtől és mit vár az értelmiség a várostól. Erről azonban kevés szó esett. Mindenki elpanaszolta, mennyire kevés a fizetése, ebből nem lehet megélni. Mindez igaz, azonban kellenek az olyan pillanatok is, amikor szót tudunk váltani közös dolgainkról. Túl anya­gias szemléletűek lettünk, keveset figyelünk ma­gunkra és a környezetünkre. Ez persze nem mis­kolci sajátosság.­□ Megfigyelt-e helyi sajátosságokat is? Vannak-e „A válság és az alkotás Időszaka ez” Kobold Tamás bízik benne, hogy a munkája még e ciklusban meghozza a gyümölcsét Kobold Tamás: 1996 legalább annyira nehéz év lesz, mint az idei volt. De nyugodt, alkotó légkört szeretnénk... Fotó: Farkas Maya tapasztalatai, arról, hogy létezik-e valamiféle sajá­tos miskolci alkat? • Ilyet igazából nem lehet tetten érni. Túl rossz körülmények között élünk. Ami a mi specialitá­sunk: van egy tönkrement nehézgépgyártásunk, kohászatunk. Itt sokkal több a műszaki értelmi­ségi, mint máshol, és a diplomás emberek munka- nélkülivé válása is erőteljesebben jelentkezik er­refelé. □ Képviselőtársai az ön tevékenységét elemezve ki­emelik kompromisszumkészségét: Kobold Tamás a közgyűlés elé kerülő ügyekben többször is egyez­tet, s ennek köszönhetően a mostani szenátus az előző képviselő-testületnél lényegesen gördüléke­nyebben'dolgozik. Ezzel a gyakorlattal csak mos­tanában szakított, amikor az egyeztetés lehetőségét a minimálisra csökkentve sürgősséggel viszi az ügyeket a testület elé. Több képviselőtársa szerint azért van ez, mert szereti a. szálakat a saját kezé­ben tartani. Igazat adna nekik? • Azt kevesen tudják, hogy sok - a városháza ál­tal sürgősnek gondolt - ügyet eleve nem is viszek a testület elé, mivel nem tartom azokat igazán sürgősnek. Ráadásul a sürgősséggel kezelt ügye­ket is tudjuk egyeztetni, mielőtt döntenénk azok­ról. Ezért a kérdésbe foglalt megállapítással nem értek egyet. Különben igaz: kompromisszumkész ember vagyok. Aki nem tanult meg kompro­misszumokat kötni, annak az élete borzalmas. Én megtanultam: olyan kompromisszumokat kell kötni, hogy a városnak is legyen haszna, és máso­kat is élni hagyjunk. Képzeljen el egy kolerikus polgármestert. Az állandóan felégetné maga mö­gött a hidakat, állandó személyeskedés, intrika, másokat megalázó vita lenne. Jó lenne ez ne­künk? □ Azokkal sem ért egyet, akik szerint a saját hiva­talával szembeni bizalmatlanság jele, hogy szemé­lyes tanácsadókkal, illetve tanácsadó testületekkel veszi körül magát? • Töhb szem többet lát. A hivatalnak az a dolga, hogy szakmailag elfogadhatóan készítse elő dön­tésre a különféle javaslatokat. Nekem pedig azért kell köztiszteletben álló emberekkel megtárgyal­nom az ügyeket, mert nem vagyok univerzális ember, nem értek mindenhez. Ráadásul e grémi­umok révén megismerhetem a városi polgárság, a helyi szakemberek egy jelentős rétegének vélemé­nyét is. □ Igen sajátos a helyzete: bár a szavazók többsége megválasztotta polgármesternek, a választáson önt támogatók nem szerezték meg a képviselő-tes­tületben a többséget. így koalícióra kellett lépnie pártja politikai riválisával, a szocialistákkal. Mi­vel az ön pártjának, a KDNP-nek, illetve az MSZP-frakciónak elegendő szavazata van a köz­gyűlésben, a bírálói szerint nem minden esetben fi­gyel a kisebb szövetségesek véleményére. Hogyan jellemezné az MSZP-KDNP- MDF- Fidesz-MPP együttműködés első évét? • Korrekt, vitákban érlelődő koalíció első eszten­deje volt ez az év. Nekem a közgyűlésben a több­ség támogatását kell megszereznem. Ez sok egyeztetéssel jár, s eközben természetesen a leg­nagyobb frakció - a szocialisták - véleményét is figyelembe kell venni. Együtt vállalkoztunk a vá­ros koalíciós vezetésére. □ Könnyen szót értenek? • A tapasztalataim szerint minden közgyűlési párt felelősséggel dolgozik - a város érdekében. □ Hogyan győzi meg a vitás ügyekben a szövetsége­seit? Mivel érte el mondjuk a Zrínyi Gimnázium ügyében a szocialisták támogatását, hiszen nekik nem állt érdekükben visszaadni a reformátusok­nak az iskola épületét? • A református gimnázium kinőtte az ideiglenes otthonát. Megoldást kellett találni a megfelelő el­helyezésére. A reformátusok visszakérték a régi épületüket, a Zrínyi jelenlegi objektumát. Az egy­házak Miskolc életében mindig is jelentős szere­pet töltöttek be. Ami tárgyi érték teremtődött itt az évszázadok alatt, azt jórészt nekik köszönhet­jük. A város szellemi arculatát is meghatározó módon alakították a vallásos emberek. Olyan ér­tékteremtő erő ez, amire a mai világban is szük­ség van. Ezt a megközelítést a szocialista frakció az első pillanattól kezdve elfogadta. □ Tehát például azt sem mondták: jó, legyen a re­formátusoké a Zrínyi épülete, cserébe a polgármes­ter pártja szavazza meg a mi emberünk kinevezé­sét kórházigazgatónak... • Ilyet a szocialista párt nem mondott! Vitáink természetsen vannak... □ Már alpolgármesterként is az átfogó költségveté­si reform fontosságát hangsúlyozta. Mit sikerült ebben az ügyben az eltelt egy évben elérnie? • A reform lényege: tudnunk kell, hogy milyen fel­adatokat kívánunk felvállalni, s ehhez mennyi pénz áll a rendelkezésünkre. Ez a munka elkezdő­dött a városban, s a hatása bizonyos mértékig a 96-os költségvetésben már tükröződni fog. Átvi­lágítottuk az intézményeink közel felét. Szeret­nénk a másik felét is megnézni, s ennek alapján lehet majd megfontolni a konkrét döntéseket. Nem elég persze kimondani valamiről, hogy gaz­daságtalan, szakmailag is indokolni kell a dolgot. □ A költségvetési reform részeként életre hívott egy reformbizottságot. Azonban bírálatok érik ezt a testületet, mert úgy világított át intézményeket, hogy a szakértőik nem is jártak az adott helyen. Így pattant ki az óvoda-ügy: a reformbizottság a nem óvoda céljára épült intézmények megszünteté­sét javasolta, s ez az indítványuk a költségvetési koncepcióban is szerepelt anélkül, hogy az érintet­teket megkérdezték volna... • Legyünk reálisak: itt semmiféle döntés nem született még. Amit a koncepcióban leírtunk, azok csupán tények és számítások. Ráadásul ebben az ügyben az óvodakamarának kikértük a vélemé­nyét, nem a kisujjunkból szoptuk ki, hogy ezen a területen gond van. Fogy a gyermeklétszám. Ennyi intézményt nem tudunk majd fenntartani, mivel az önkormányzat pénze, a polgárok által befizetett adó és a központi források nem teszik ezt lehetővé. Meg kell tehát néznünk, hogy mi az igazi megoldás, amire törekednünk kell. Nem fel­tétlenül óvoda-bezárásra kell gondolni, hanem mondjuk feladat-átadásra. Ahol van erre igény, például magánóvodaként működhet tovább az az intézmény, amelynek fenntartását a város nem tudja tovább finanszírozni. □ Kielégítőnek tartja-e azokat az egyeztetéseket, amelyek a fontos döntések meghozatalát meg­előzik? • Kellőnek. A döntés előtt nemcsak a törvényben előírt szervezetekkel való egyeztetést tartom fon­tosnak. Ez nekünk is alapvető érdekünk. □ Megvizsgálnak-e minden olyan javaslatot, ami az önkormányzat terheit enyhíthetné? Nem fordul­hat-e elő, hogy kézen-közön kerül magánvállalko­zásba valamelyik intézmény? • Nem. □ Tehát szakmai garanciákat kér az önkor­mányzat? • Enélkül és az érintett munkahelyen dolgozók megkérdezése nélkül elképzelhetetlen a dolog. □ Nem elhanyagolható a jövőre várható hiány. Szigorú döntésekre kényszerülnek, amikor - vár­hatóan februárban - szavaznak a költségvetésről. Kiknek az érdekeit tartja majd szem előtt a koalíció? • Nem kívántunk a lakosságra lényegesen na­gyobb terhet rakni, mint idén. Nem kívánjuk kivetni kommunális adót, jóllehet ezt sok város bevezette, vagy bevezeti majd. Mi megmarad­nánk az eddigi adóinknál, s megpróbáljuk ezeket is az elfogadható mértéken tartani. Nem tudjuk garantálni ugyanakkor a közüzemi díjak jelenlegi szintjét, de szeretnénk tompítani a központi ár­emelések hatását. Elképzelhető, hogy ritkábban járnának a buszok, de nem kellene olyan nagyon emelni a jegyárakat. Hogy mit gondol erről a la­kosság, arról a képviselőkön keresztül fejtheti ki a véleményét. Szociális területen nem tervezünk visszalépést. □ Milyen évet ígér a miskolciaknak? • Legalább annyira kemény évünk lesz, mint az idei volt. Az önkormányzat legfontosabb feladata az, hogy a pénzügyi egyensúly biztosítva legyen. Az általunk elképzelt feladatok teljesítéséhez je­lenleg kétmilliárd forint hiányzik. De talán a költ­ségvetésnél is fontosabbnak tartom, hogy nyu­godt, indulatoktól mentes, alkotó légkört próbál­junk kialakítani. Hiszen a változás időszaka egy­ben az alkotás időszaka is. Most kell megalapoz­nunk a jövőt. Ebben az önkormányzat partnere tud lenni minden jószándékú embernek. „Hol a boldogság mostanában?” Petőfi versét a kisiskolások is tudják folytatni. Ámbár a bol­dogság... de hisz tudjuk. Minden­esetre körülnézek a szobámban. Kicsi, a fene egye meg, (törpék tervezték törpéknek) és már a közlekedési utak is alig járhatók a különböző könyvrakásoktól, papírhalmoktól. De legalább meleg van. Na, azt se mondhat­nám: csak egy picivel mutat húsz foknál többet, a hőmérő. Ennek ellenére - mint konstatá­lom - elmúlt az emberevő han­gulatom, ami még hajnalban is csikorgatta a fogam. "ilyenkor aztán semmi se jó, vagy mindehhez rosszul közelí­tek. Mellettem egy kedvelt Krúdy-kötet, de én Fodor And­rás (A hetvenes évek) naplójáért nyúlok. A mű az összes miskolci könyvesboltban ismeretlen: üres arccal, kapkodó tekintettel, sőt kicsit sértődötten fogadnak min­denütt, s úgy ízlelgetik Fodor András nevét, mint egy is­meretlen kínai költőjét. Nem így Pesten az írók Könyvesboltjá­ban, ahol ezerötszázért bárki, bármikor... Nem mindig jó éjszaka, vagy hajnalban naplót olvasni. Mert az élet hol kerék, hol talp; a nap­ló meg ugye maga a nyers, való­ságos élet. Fodor könyve persze nem érdektelen - talán írok is ró­la később -, de most éppen nyűg­lődik a költő, s nem átall ilyes­mit feljegyezni, hogy aszongya: az Elet és Irodalom képes naptá­rában Juhász Feri a kutyájával van lefényképezve, mint egyko­ron Herczeg Ferenc az írófejede­lem, de egy Fodor-fotográfiának már nem jutott hely. Hiába. Több költő, mint hónap - derül­nék máskor - most viszont csak ezt firkantom a. lapszélre: Nagy emberek kicsinyességei... (Jegy­zettéma, ha sikerül megírni, 1300 forint -majdnem a Fodor­napló ára. így mulat egy ma­gyar hírlapíró.) De olvassunk to­vább! Poétánk a későbbiekben sem veszít érzékenységéből. Kor­mos István sikerét regisztrálva megjegyzi: Juhász és Nagy Lász­ló után. most már Kormos is be­került a kastélyba, de mi lesz ve­lem, meg Lator Lacival... Kastélyon valami Olimposz-félét kell érteni. Ami - költőileg szem­lélve - csodálatos hely. Mikor azonban, Görögországban jár­va, unokámmal felkapaszkod­tunk a szent hegyre, a gyerek csalódottan vont felelősségre: Hát miféle istenekről beszéltél te nekem, mikor csak fák vannak itt és kövek, meg néhány legelé­sző szamár. (Az Olimposzon sza­marak is legelnek - ez nem rossz.) Próbáltam a gyereknek megmagyarázni, hogy az istenek nem hús-vér alakok, hanem az emberek leikéből lelked,zett lé­nyek; ókori elődeink a saját ké­pükre és hasonlatosságukra te­remtették őket. Azért is viszály­kodnak, pártoskodnak, csalnak és még részegeskednek is. (Mel­lesleg a Fodor nemzedéke is jócs­kán ivott a hetvenes években; szóval egyben-másban az iste­nekhez is hasonlítottak.) Leteszem a naplót, s mivel alud­ni már nem tudok, az én keresz­tény hitem Istenét hívom. Nem a haragvó Urat, aki majd egyszer eljön ítélni eleveneket és holta­kat, hanem Jézust, aki a legjob­ban ismer engem, bennünket. És megért, mert: Emberkínok kö­zött született, élt, s halt. Előtte nincs titok, tudja rólam, Gyarmati Béla hogy olykor nagyon unom, rü­hellem ezt az egészet - ami van, amiben élünk. Türelem ! - mondja. A te időd is ki van szabva, mint minden ha­landóé. De még nem fogyasztot­tad el részed a kenyérből...- Borból viszont mintha többet is ittam volna már...-A mértéket én szabom meg! Le­gyen elég annyi, hogy még van némi dolgod. És nem is szenved­tél eleget...-Kikért szenvedjek, és miért?Én nem vagyok Megváltó.- Dehogynem! Ereje szerint min­denki az lehet, a maga kicsiny közegében.-Könnyű neked...- De nehéz volt, mikor ember­ként kellett élnem közietek! Ám­bár a tanítványaim... Most hagyjuk Pétert, meg a kakasszót. Inkább arra gondolj, hogy neked is vannak tanítványaid! Felelős vagy értük... Mint ahogyan min­den gyerekért felelős minden fel­nőtt. Tehát a gyerekek... A gyerekek! Köszönöm Názáreti. Hol a bol­dogság mostanában? Csakis a gyerekek között. Furcsa, hogy nem jöttem rá eddig: hogy bunkó káderek tekintetét vizslattam, percemberek, rokonszenvét keres­tem, magakellető asszonyok von­ták el figyelmem, s riszáltam magam, én is a szellem félvilági közegében. És - ami szinte meg­bocsáthatatlan - emberbőrbe bújt farkasok szájába adtam a humánum szavait. Miközben nem figyeltem a gyerekekre, (még a saját gyerekeimre se) akik pedig a jók végtelen bizal­mával tekintettek rám, s vártak tőlem valamit. Okos és jó szava­kat, de legfőképpen viselkedés- és magatartásmintákat. A példát! De most... Most látóbbá váltak szemeim. Elmúlt az emberevő hangulat. Árnyékok? Krúdy tói tudom, hogy árnyékok csak. alt­kor vannak, ha nézi őket az em­ber. Amint magukra hagyjuk, őket, az árnyékok nyomban el­tűnnek, és elmennek aludni. A folytatás már természetes, ma ■ gától. értetődő. Tizenévesek közé hívnak, valami Ki mit tud-ra. A pedagógusok figyelmeztető sztrájkra készülnek, de azért a Karacs Teréz Kollégiumban ön- kormányzati hét van. (A gyerek nem szenvedheti meg a tanár kínjait, morális megaláztatá­sát.) A gyerek verset tanul, tán­cot gyakorol, készül a közös sze­replésre. A tini lányok - mert­hogy játékból most fiúk lesznek - bajuszt festenek maguknak, mi­közben paravánokra kerülnek a rajzok, és festmények, s vitrinbe azok az iparművészeti tárgyak, amiket a kollégisták formáltak meg mindenféle anyagokból. Az igazgatók alkalmai öltözet­ben, a fiatal tanárnők frissen fodrászolva, s a szakácsnők most tálalják fel a. legjobb fala­tokat. Még nincs késő, de sötét- este van... Itt most mindenki túl­órázik, igen tisztelt felügyeleti szervek. Az iskolákban, kollégiu­mokban mindig, mindenki túl­órázik. Mert ezt nem lehet, más­ként csinálni! És, ha csökkentik a tanerők, számát, akkor mégin- kább túlórázni kell. A tanárok munkája megfizethe­tetlen. Hát akkor talán nem is kell nagy ügyet csinálni a fizet­ségből ugyebár? Tulajdonkép­pen mit követelőznek ezek, akik­nek még fodrászra is jut... Fá­radt vagyok, de nem adhatom, fel. Még nem, Még van dolgom, Meg kell írnom - mementóul - erről a zűrös századvégről egyet s mást. Még, időről-időre, taní­tási órákat kell tartanom; mind­addig, amíg figyelnek rám. És ott kell lennem a sztrájkoló ta­nárok között... Miközben erre gondolok érzem a hely - a kollégium - varázsát. Mert: „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van...” De ahol sza­badon szolgálhat a, szellem, ott szabadság van az ajtófélfában, a lányok mosolyában, a tanári kéz intésében, a. hegedűk zenéjében; minden rajzban, pózban, s a módban, hogy nyújtják felém a tálat: vegyek, egyek... Istenem, nem a bőség a nagy jó­lét., de a választás, a vélemény, o tanítás és a tanulás szabadsága és lehetősége adassék meg ne­künk. De nem is rólunk van szó immár, hanem, a XXI. század magyar társadalmáról. A leendő kultuszminiszter első nyilatkozatai biztatóak. Nincse­nek természeti erőforrásaink, az em beri szellemben rejlő energiák kiaknázására kell törekednünk. Magyar Bálint (ami a szellemi kvalitásokat illeti) igen jó csa­ládból való férfiú, tehát szavai nem lehetnek üres szólamok- Van. tartása, belső bátorsága is- De hát a politika nagy kerítő. A lányok, s ifjak szívei azonban ót is megvédhetik. A szobámban időközben egy fokkal melegebb lett. Ha kinézek az ablakon, látom az elektromos futó fény eket a nagy áruház fa­lán, s a vevők hatalmas kará­csonyfáját, melynek ágai közöt naphosszat, világítanak a színes égők. Közeleg a karácsony- Ávagy: Eladó az egész világ— L Szószólóban

Next

/
Thumbnails
Contents