Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-16 / 296. szám
18 ÉM-hétvége ÉM-inferp ........ December 16., Szombat Bu jdos Attila Miskolc (ÉM) - Megtanultam kompromisszumokat kötni. Aki nem képes erre, annak borzalmas lehet az élete - nyilatkozza lapunknak a megválasztása óta eltelt időben történteket elemezve Kobold Tamás, Miskolc polgármestere. □ Ön annak köszönhette egy évvel ezelőtti megválasztását, hogy sikerült meggyőznie a szavazók többségét: átgondoltabb elképzeléseket vall a város érdekében teendő lépésekről, mint riválisai, akiknél határozottabb politikusnak mutatkozott. Mit gondol: ma ugyanilyennek látják-e az akkor önt támogató polgárok? • Erre ők tudnának választ adni. Én mindenesetre úgy látom: fontos folyamatokat sikerült elindítanunk, s bízom benne, hogy a munkánk még ebben a választási ciklusban részben meghozza a gyümölcsét. Ma is azt vallom, amit a választások idején, illetve korábban, alpolgármesterként: a polgárok számára ma a legfontosabbak az egzisztenciális, a szociális és a közbiztonsági kérdések. Bár évek óta szűkülnek az önkormányzatok lehetőségei, e három területen kell előre lépni. Igaz ugyan, hogy a változások nemcsak rajtunk múlnak - a munkanélküliség kezelése például kifejezetten állami feladat-, de ez nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel ülhetünk. Idén például bevezettük azt a gyakorlatot, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők közhasznú munkát végezzenek. Amennyiben ezt visszautasítják, nem részesülhetnek jövedelmpótló támogatásban. Ezzel a módszerrel 2500-2600 olyan ember jut elfoglaltsághoz, akinek egyébként semmilyen munkája nem lenne. Gesztus értéke van annak a Magyarországon még példa nélkül álló kezdeményezésünknek, hogy Miskolcon a 65 év felettiek ingyen utazhatnak a helyi tömegközlekedési eszközökön. Ezzel is jelezni kívántuk megbecsülésünket a város idős polgára iránt. Látjuk ugyanakkor, hogy egyedül képtelenek vagyunk működtetni a szociális ellátórendszerünket, ezért egyre inkább osztozunk az ilyen jellegű feladatokon a civil szervezetekkel. □ A helyi politikusok ma is gyakran felemlegetik a tavaly karácsonykor lapunknak adott interjúját. Abban úgy fogalmazott: nem fotómodellnek szegődött ide. Ezzel arra célzott, hogy elődeivel ellentétben kevesebbet akar szerepelni a sajtóban, ehelyett a tettek embere lesz. Az igaz, hogy a sajtóval való viszonyát továbbra is a hűvös távolságtartás jellemzi, de az önt ismerők arra hívják fel a figyelmet: Kohold Tamás ma lényegesen több közszereplést vállal, mint a megválasztása utáni időkben. Szerintük ez már a következő választásra való tudatos felkészülés része. Kívánja-e ezt kommentálni? • Ami a közszerepléseket illeti: mindenki hívja a polgármestert. Ahová tudok,'elmegyek. így is legfeljebb minden harmadik helyre jutok el. Én minden miskolci polgármestere kívánok lenni. □ Mit mondanak önnek az emberek? • Sokan felindultak, sokan csak a saját problémáikról beszélnek. Jártam például az önszerveződő értelmiség egyik csoportjának rendezvényén. Ennek az volt a kifejezett célja, hogy szót váltsunk arról: mit vár a város az értelmiségtől és mit vár az értelmiség a várostól. Erről azonban kevés szó esett. Mindenki elpanaszolta, mennyire kevés a fizetése, ebből nem lehet megélni. Mindez igaz, azonban kellenek az olyan pillanatok is, amikor szót tudunk váltani közös dolgainkról. Túl anyagias szemléletűek lettünk, keveset figyelünk magunkra és a környezetünkre. Ez persze nem miskolci sajátosság.□ Megfigyelt-e helyi sajátosságokat is? Vannak-e „A válság és az alkotás Időszaka ez” Kobold Tamás bízik benne, hogy a munkája még e ciklusban meghozza a gyümölcsét Kobold Tamás: 1996 legalább annyira nehéz év lesz, mint az idei volt. De nyugodt, alkotó légkört szeretnénk... Fotó: Farkas Maya tapasztalatai, arról, hogy létezik-e valamiféle sajátos miskolci alkat? • Ilyet igazából nem lehet tetten érni. Túl rossz körülmények között élünk. Ami a mi specialitásunk: van egy tönkrement nehézgépgyártásunk, kohászatunk. Itt sokkal több a műszaki értelmiségi, mint máshol, és a diplomás emberek munka- nélkülivé válása is erőteljesebben jelentkezik errefelé. □ Képviselőtársai az ön tevékenységét elemezve kiemelik kompromisszumkészségét: Kobold Tamás a közgyűlés elé kerülő ügyekben többször is egyeztet, s ennek köszönhetően a mostani szenátus az előző képviselő-testületnél lényegesen gördülékenyebben'dolgozik. Ezzel a gyakorlattal csak mostanában szakított, amikor az egyeztetés lehetőségét a minimálisra csökkentve sürgősséggel viszi az ügyeket a testület elé. Több képviselőtársa szerint azért van ez, mert szereti a. szálakat a saját kezében tartani. Igazat adna nekik? • Azt kevesen tudják, hogy sok - a városháza által sürgősnek gondolt - ügyet eleve nem is viszek a testület elé, mivel nem tartom azokat igazán sürgősnek. Ráadásul a sürgősséggel kezelt ügyeket is tudjuk egyeztetni, mielőtt döntenénk azokról. Ezért a kérdésbe foglalt megállapítással nem értek egyet. Különben igaz: kompromisszumkész ember vagyok. Aki nem tanult meg kompromisszumokat kötni, annak az élete borzalmas. Én megtanultam: olyan kompromisszumokat kell kötni, hogy a városnak is legyen haszna, és másokat is élni hagyjunk. Képzeljen el egy kolerikus polgármestert. Az állandóan felégetné maga mögött a hidakat, állandó személyeskedés, intrika, másokat megalázó vita lenne. Jó lenne ez nekünk? □ Azokkal sem ért egyet, akik szerint a saját hivatalával szembeni bizalmatlanság jele, hogy személyes tanácsadókkal, illetve tanácsadó testületekkel veszi körül magát? • Töhb szem többet lát. A hivatalnak az a dolga, hogy szakmailag elfogadhatóan készítse elő döntésre a különféle javaslatokat. Nekem pedig azért kell köztiszteletben álló emberekkel megtárgyalnom az ügyeket, mert nem vagyok univerzális ember, nem értek mindenhez. Ráadásul e grémiumok révén megismerhetem a városi polgárság, a helyi szakemberek egy jelentős rétegének véleményét is. □ Igen sajátos a helyzete: bár a szavazók többsége megválasztotta polgármesternek, a választáson önt támogatók nem szerezték meg a képviselő-testületben a többséget. így koalícióra kellett lépnie pártja politikai riválisával, a szocialistákkal. Mivel az ön pártjának, a KDNP-nek, illetve az MSZP-frakciónak elegendő szavazata van a közgyűlésben, a bírálói szerint nem minden esetben figyel a kisebb szövetségesek véleményére. Hogyan jellemezné az MSZP-KDNP- MDF- Fidesz-MPP együttműködés első évét? • Korrekt, vitákban érlelődő koalíció első esztendeje volt ez az év. Nekem a közgyűlésben a többség támogatását kell megszereznem. Ez sok egyeztetéssel jár, s eközben természetesen a legnagyobb frakció - a szocialisták - véleményét is figyelembe kell venni. Együtt vállalkoztunk a város koalíciós vezetésére. □ Könnyen szót értenek? • A tapasztalataim szerint minden közgyűlési párt felelősséggel dolgozik - a város érdekében. □ Hogyan győzi meg a vitás ügyekben a szövetségeseit? Mivel érte el mondjuk a Zrínyi Gimnázium ügyében a szocialisták támogatását, hiszen nekik nem állt érdekükben visszaadni a reformátusoknak az iskola épületét? • A református gimnázium kinőtte az ideiglenes otthonát. Megoldást kellett találni a megfelelő elhelyezésére. A reformátusok visszakérték a régi épületüket, a Zrínyi jelenlegi objektumát. Az egyházak Miskolc életében mindig is jelentős szerepet töltöttek be. Ami tárgyi érték teremtődött itt az évszázadok alatt, azt jórészt nekik köszönhetjük. A város szellemi arculatát is meghatározó módon alakították a vallásos emberek. Olyan értékteremtő erő ez, amire a mai világban is szükség van. Ezt a megközelítést a szocialista frakció az első pillanattól kezdve elfogadta. □ Tehát például azt sem mondták: jó, legyen a reformátusoké a Zrínyi épülete, cserébe a polgármester pártja szavazza meg a mi emberünk kinevezését kórházigazgatónak... • Ilyet a szocialista párt nem mondott! Vitáink természetsen vannak... □ Már alpolgármesterként is az átfogó költségvetési reform fontosságát hangsúlyozta. Mit sikerült ebben az ügyben az eltelt egy évben elérnie? • A reform lényege: tudnunk kell, hogy milyen feladatokat kívánunk felvállalni, s ehhez mennyi pénz áll a rendelkezésünkre. Ez a munka elkezdődött a városban, s a hatása bizonyos mértékig a 96-os költségvetésben már tükröződni fog. Átvilágítottuk az intézményeink közel felét. Szeretnénk a másik felét is megnézni, s ennek alapján lehet majd megfontolni a konkrét döntéseket. Nem elég persze kimondani valamiről, hogy gazdaságtalan, szakmailag is indokolni kell a dolgot. □ A költségvetési reform részeként életre hívott egy reformbizottságot. Azonban bírálatok érik ezt a testületet, mert úgy világított át intézményeket, hogy a szakértőik nem is jártak az adott helyen. Így pattant ki az óvoda-ügy: a reformbizottság a nem óvoda céljára épült intézmények megszüntetését javasolta, s ez az indítványuk a költségvetési koncepcióban is szerepelt anélkül, hogy az érintetteket megkérdezték volna... • Legyünk reálisak: itt semmiféle döntés nem született még. Amit a koncepcióban leírtunk, azok csupán tények és számítások. Ráadásul ebben az ügyben az óvodakamarának kikértük a véleményét, nem a kisujjunkból szoptuk ki, hogy ezen a területen gond van. Fogy a gyermeklétszám. Ennyi intézményt nem tudunk majd fenntartani, mivel az önkormányzat pénze, a polgárok által befizetett adó és a központi források nem teszik ezt lehetővé. Meg kell tehát néznünk, hogy mi az igazi megoldás, amire törekednünk kell. Nem feltétlenül óvoda-bezárásra kell gondolni, hanem mondjuk feladat-átadásra. Ahol van erre igény, például magánóvodaként működhet tovább az az intézmény, amelynek fenntartását a város nem tudja tovább finanszírozni. □ Kielégítőnek tartja-e azokat az egyeztetéseket, amelyek a fontos döntések meghozatalát megelőzik? • Kellőnek. A döntés előtt nemcsak a törvényben előírt szervezetekkel való egyeztetést tartom fontosnak. Ez nekünk is alapvető érdekünk. □ Megvizsgálnak-e minden olyan javaslatot, ami az önkormányzat terheit enyhíthetné? Nem fordulhat-e elő, hogy kézen-közön kerül magánvállalkozásba valamelyik intézmény? • Nem. □ Tehát szakmai garanciákat kér az önkormányzat? • Enélkül és az érintett munkahelyen dolgozók megkérdezése nélkül elképzelhetetlen a dolog. □ Nem elhanyagolható a jövőre várható hiány. Szigorú döntésekre kényszerülnek, amikor - várhatóan februárban - szavaznak a költségvetésről. Kiknek az érdekeit tartja majd szem előtt a koalíció? • Nem kívántunk a lakosságra lényegesen nagyobb terhet rakni, mint idén. Nem kívánjuk kivetni kommunális adót, jóllehet ezt sok város bevezette, vagy bevezeti majd. Mi megmaradnánk az eddigi adóinknál, s megpróbáljuk ezeket is az elfogadható mértéken tartani. Nem tudjuk garantálni ugyanakkor a közüzemi díjak jelenlegi szintjét, de szeretnénk tompítani a központi áremelések hatását. Elképzelhető, hogy ritkábban járnának a buszok, de nem kellene olyan nagyon emelni a jegyárakat. Hogy mit gondol erről a lakosság, arról a képviselőkön keresztül fejtheti ki a véleményét. Szociális területen nem tervezünk visszalépést. □ Milyen évet ígér a miskolciaknak? • Legalább annyira kemény évünk lesz, mint az idei volt. Az önkormányzat legfontosabb feladata az, hogy a pénzügyi egyensúly biztosítva legyen. Az általunk elképzelt feladatok teljesítéséhez jelenleg kétmilliárd forint hiányzik. De talán a költségvetésnél is fontosabbnak tartom, hogy nyugodt, indulatoktól mentes, alkotó légkört próbáljunk kialakítani. Hiszen a változás időszaka egyben az alkotás időszaka is. Most kell megalapoznunk a jövőt. Ebben az önkormányzat partnere tud lenni minden jószándékú embernek. „Hol a boldogság mostanában?” Petőfi versét a kisiskolások is tudják folytatni. Ámbár a boldogság... de hisz tudjuk. Mindenesetre körülnézek a szobámban. Kicsi, a fene egye meg, (törpék tervezték törpéknek) és már a közlekedési utak is alig járhatók a különböző könyvrakásoktól, papírhalmoktól. De legalább meleg van. Na, azt se mondhatnám: csak egy picivel mutat húsz foknál többet, a hőmérő. Ennek ellenére - mint konstatálom - elmúlt az emberevő hangulatom, ami még hajnalban is csikorgatta a fogam. "ilyenkor aztán semmi se jó, vagy mindehhez rosszul közelítek. Mellettem egy kedvelt Krúdy-kötet, de én Fodor András (A hetvenes évek) naplójáért nyúlok. A mű az összes miskolci könyvesboltban ismeretlen: üres arccal, kapkodó tekintettel, sőt kicsit sértődötten fogadnak mindenütt, s úgy ízlelgetik Fodor András nevét, mint egy ismeretlen kínai költőjét. Nem így Pesten az írók Könyvesboltjában, ahol ezerötszázért bárki, bármikor... Nem mindig jó éjszaka, vagy hajnalban naplót olvasni. Mert az élet hol kerék, hol talp; a napló meg ugye maga a nyers, valóságos élet. Fodor könyve persze nem érdektelen - talán írok is róla később -, de most éppen nyűglődik a költő, s nem átall ilyesmit feljegyezni, hogy aszongya: az Elet és Irodalom képes naptárában Juhász Feri a kutyájával van lefényképezve, mint egykoron Herczeg Ferenc az írófejedelem, de egy Fodor-fotográfiának már nem jutott hely. Hiába. Több költő, mint hónap - derülnék máskor - most viszont csak ezt firkantom a. lapszélre: Nagy emberek kicsinyességei... (Jegyzettéma, ha sikerül megírni, 1300 forint -majdnem a Fodornapló ára. így mulat egy magyar hírlapíró.) De olvassunk tovább! Poétánk a későbbiekben sem veszít érzékenységéből. Kormos István sikerét regisztrálva megjegyzi: Juhász és Nagy László után. most már Kormos is bekerült a kastélyba, de mi lesz velem, meg Lator Lacival... Kastélyon valami Olimposz-félét kell érteni. Ami - költőileg szemlélve - csodálatos hely. Mikor azonban, Görögországban járva, unokámmal felkapaszkodtunk a szent hegyre, a gyerek csalódottan vont felelősségre: Hát miféle istenekről beszéltél te nekem, mikor csak fák vannak itt és kövek, meg néhány legelésző szamár. (Az Olimposzon szamarak is legelnek - ez nem rossz.) Próbáltam a gyereknek megmagyarázni, hogy az istenek nem hús-vér alakok, hanem az emberek leikéből lelked,zett lények; ókori elődeink a saját képükre és hasonlatosságukra teremtették őket. Azért is viszálykodnak, pártoskodnak, csalnak és még részegeskednek is. (Mellesleg a Fodor nemzedéke is jócskán ivott a hetvenes években; szóval egyben-másban az istenekhez is hasonlítottak.) Leteszem a naplót, s mivel aludni már nem tudok, az én keresztény hitem Istenét hívom. Nem a haragvó Urat, aki majd egyszer eljön ítélni eleveneket és holtakat, hanem Jézust, aki a legjobban ismer engem, bennünket. És megért, mert: Emberkínok között született, élt, s halt. Előtte nincs titok, tudja rólam, Gyarmati Béla hogy olykor nagyon unom, rühellem ezt az egészet - ami van, amiben élünk. Türelem ! - mondja. A te időd is ki van szabva, mint minden halandóé. De még nem fogyasztottad el részed a kenyérből...- Borból viszont mintha többet is ittam volna már...-A mértéket én szabom meg! Legyen elég annyi, hogy még van némi dolgod. És nem is szenvedtél eleget...-Kikért szenvedjek, és miért?Én nem vagyok Megváltó.- Dehogynem! Ereje szerint mindenki az lehet, a maga kicsiny közegében.-Könnyű neked...- De nehéz volt, mikor emberként kellett élnem közietek! Ámbár a tanítványaim... Most hagyjuk Pétert, meg a kakasszót. Inkább arra gondolj, hogy neked is vannak tanítványaid! Felelős vagy értük... Mint ahogyan minden gyerekért felelős minden felnőtt. Tehát a gyerekek... A gyerekek! Köszönöm Názáreti. Hol a boldogság mostanában? Csakis a gyerekek között. Furcsa, hogy nem jöttem rá eddig: hogy bunkó káderek tekintetét vizslattam, percemberek, rokonszenvét kerestem, magakellető asszonyok vonták el figyelmem, s riszáltam magam, én is a szellem félvilági közegében. És - ami szinte megbocsáthatatlan - emberbőrbe bújt farkasok szájába adtam a humánum szavait. Miközben nem figyeltem a gyerekekre, (még a saját gyerekeimre se) akik pedig a jók végtelen bizalmával tekintettek rám, s vártak tőlem valamit. Okos és jó szavakat, de legfőképpen viselkedés- és magatartásmintákat. A példát! De most... Most látóbbá váltak szemeim. Elmúlt az emberevő hangulat. Árnyékok? Krúdy tói tudom, hogy árnyékok csak. altkor vannak, ha nézi őket az ember. Amint magukra hagyjuk, őket, az árnyékok nyomban eltűnnek, és elmennek aludni. A folytatás már természetes, ma ■ gától. értetődő. Tizenévesek közé hívnak, valami Ki mit tud-ra. A pedagógusok figyelmeztető sztrájkra készülnek, de azért a Karacs Teréz Kollégiumban ön- kormányzati hét van. (A gyerek nem szenvedheti meg a tanár kínjait, morális megaláztatását.) A gyerek verset tanul, táncot gyakorol, készül a közös szereplésre. A tini lányok - merthogy játékból most fiúk lesznek - bajuszt festenek maguknak, miközben paravánokra kerülnek a rajzok, és festmények, s vitrinbe azok az iparművészeti tárgyak, amiket a kollégisták formáltak meg mindenféle anyagokból. Az igazgatók alkalmai öltözetben, a fiatal tanárnők frissen fodrászolva, s a szakácsnők most tálalják fel a. legjobb falatokat. Még nincs késő, de sötét- este van... Itt most mindenki túlórázik, igen tisztelt felügyeleti szervek. Az iskolákban, kollégiumokban mindig, mindenki túlórázik. Mert ezt nem lehet, másként csinálni! És, ha csökkentik a tanerők, számát, akkor mégin- kább túlórázni kell. A tanárok munkája megfizethetetlen. Hát akkor talán nem is kell nagy ügyet csinálni a fizetségből ugyebár? Tulajdonképpen mit követelőznek ezek, akiknek még fodrászra is jut... Fáradt vagyok, de nem adhatom, fel. Még nem, Még van dolgom, Meg kell írnom - mementóul - erről a zűrös századvégről egyet s mást. Még, időről-időre, tanítási órákat kell tartanom; mindaddig, amíg figyelnek rám. És ott kell lennem a sztrájkoló tanárok között... Miközben erre gondolok érzem a hely - a kollégium - varázsát. Mert: „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van...” De ahol szabadon szolgálhat a, szellem, ott szabadság van az ajtófélfában, a lányok mosolyában, a tanári kéz intésében, a. hegedűk zenéjében; minden rajzban, pózban, s a módban, hogy nyújtják felém a tálat: vegyek, egyek... Istenem, nem a bőség a nagy jólét., de a választás, a vélemény, o tanítás és a tanulás szabadsága és lehetősége adassék meg nekünk. De nem is rólunk van szó immár, hanem, a XXI. század magyar társadalmáról. A leendő kultuszminiszter első nyilatkozatai biztatóak. Nincsenek természeti erőforrásaink, az em beri szellemben rejlő energiák kiaknázására kell törekednünk. Magyar Bálint (ami a szellemi kvalitásokat illeti) igen jó családból való férfiú, tehát szavai nem lehetnek üres szólamok- Van. tartása, belső bátorsága is- De hát a politika nagy kerítő. A lányok, s ifjak szívei azonban ót is megvédhetik. A szobámban időközben egy fokkal melegebb lett. Ha kinézek az ablakon, látom az elektromos futó fény eket a nagy áruház falán, s a vevők hatalmas karácsonyfáját, melynek ágai közöt naphosszat, világítanak a színes égők. Közeleg a karácsony- Ávagy: Eladó az egész világ— L Szószólóban
