Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-11 / 291. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér ..........:1995» December 1L, Hétfő A z ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Adni is kellene, nem csak kapni Hír: 1996. január 1-jétől a tanuló- és a nyugdíjasbérletek eddigi 75 százalékos kedvezménye 70-re csökken. Röviden: drágább lesz a bérlet, vagy másképpen, még tovább csökken a nyugdíjak felhasználhatósági értéke. Igaz csak (?) 5 százalékkal, de sok kicsi sokra megy. A nagy kegy, hogy a hadiözvegyek, a hadirokkantak (már nem sokan élnek) no meg kísérőik (ha orvosszakértői igazolást szereznek be a szükségességről) ingyen vehetik igénybe a kedvezményt. A hír zárómondata szerényen jegyzi meg, hogy úgy döntött a kormány: az országgyűlési képviselők nemcsak a vasúti, hanem a helyi közlekedési eszközökön is ingyen utazhatnak, - e lehetőségek beletartoznak javadalmazó- ságukba. A bizalmunkba fogadottak, általunk megválasztott és megszavazottak tehát a felemelt tarifa mellett - ellenére - is ingyen közlekedhetnek. Hát nincs itt ellentmondás? Miért csak a kicsi bérből és fizetésből (meg)élni kényszerülők és a 30-40 évet ledolgozott nyugdíjasok fizessenek többet a büdzsébe? Adni is kellene, nem csak kapni! Azazhogy: adni is kellene, nem csak elvenni! Somossy Katalin Kutyatetemekből emelnek hullahegyet Arányaiban mérlegelve a cselekményeket, Miskolcon sokkal több közúti baleset és bűncselekmény történt, mint kutyaharapás, valamint az itt tébláboló bűnözők száma is nagyobb, mint a kóbor kutyáké mégis az érdemtelenül szerencsétlen ebeken verték el a port, mégpedig kellő alapossággal. (Ennyi erővel inkább a munka- nélküliek érdekében tehettek volna valami hasznosat.) Városunk megyei jogú önkormányzatának megszületett a helyi állattartásról szóló 56/1995. (X.30.) sz. dicső rendelete, mellyel minden bizonnyal európai hírnévre kívánnak szert tenni. Tudni illik, hogy ilyen meggondolatlanul európaiatlan rendelet nem láthat mindenhol és mindenkor napvilágot. Ahogy mondani szokták: párját ritkítja, no meg azt a háziállatot, amelyet több ezer éves hasznos múlt köt az emberhez. Nos, a nagy tekintélyű és tudású „szenátus” kitiltott a város egész területéről 10, bérházakból 48 fajta négylábút. Ez az ominózus rendelet (melyet remélem nem fognak kőbe vésni az utókor számára) 1996. január hó 1. napján lép hatályba. A szankciókról szeretve tisztelt és általunk választott eleink nemes egyszerűséggel úgy döntöttek, a tilalom ellenére tartott ebeket ki kell irtani. A józan ésszel szemben ismét győzött a vak gyűlölet és a tudatlanság. (Azt nem értem, egy megválasztott politikus mitől lesz hirtelen olyan tájékozott, hogy megengedheti magának a szakvélemények mellőzését?! (Csak a példa kedvéért említem meg az ebtenyésztők és az állatvédők kihagyását.) Önkormányzatunk úgy döntött, hogy kutyatetemekből emel hullahegyet, ezzel bizonyítva öreg kontinensünknek emberi mivoltunkat. Persze az már senkinek sem jutott eszébe, hogy az állatkínzókkal szemben is hozzanak egy példamutató rendeletet. Hát igen, gyilkolni, gyilkoltatni mindig is könnyebb volt, mint egy korszerű megoldást találni. Ez nem jelenti azt, hogy egyetértek azokkal az állattartókkal, akik nap mint nap megszegik az alapvető szabályokat, mint például a játszótér használatát (bár a játszótér drága berendezéseit nem a kutyák szokták tönkretenni, összetörni, de hagyjuk...), a járdára való piszkítást, a kisebb, gyengébb kutyákra, vagy ne adj Isten emberre való uszítást. Az ilyeneket el kellene tiltani az állattartástól, hiszen az együttélésnek írott és íratlan szabályai vannak, amit mindenkinek be kell tartani. (Pontosabban csak kettőnek, akinek van és akinek nincs kutyája). Itt szeretném csendesen megjegyezni: az emberek nem szentek. Ismét a példa kedvéért: a gyermekek, amikor a játék hevében összetévesztik a liftet az illemhellyel, vagy a részegek, akik az egész lépcsőházat, s a példa folytatható az üvegcserepektől az ablakon kidobált szemetekig. (Nemrég a hetedik emeletről vidám természetű emberek (?) két kutyát dobtak le a járdára. Mindezt nappal, hogy jól látható legyen.) Ezeket emberek, becsületes magyar állampolgárok termelik, művelik és úgy látszik, ez a mocsok senkit sem zavar. Bár én ezektől ugyanúgy undorodom, vagy tán még jobban is. Meg kellene végre tanulnunk kulturáltan egymás mellett élni, elviselni mások másságait, valamint azt is, hogy a dohányzást ugyanígy nem lehet összehasonlítani az állattartással, mint a repülőgépet a krémfagylalttal. Tegnap a dohányzókat, ma a kutyásokat üldözik, de holnap kikre kerül majd a sor, ha mi elfogyunk? A más színű- ekre, a szemüvegesekre, a szakácsokra, vagy...?! Kletz László a HÉROSZ megyei vezetője, az Állatvédelmi Világszövetség tagja Kamathaszon helyett, fizetési (morál) gondok A Miskolci Hőszolgáltató Vállalat díjbeszedéséről a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése a 28/1992. (X.15.) sz. önkormányzati rendeletének 6. par. (2.) pontjában intézkedik átalánydíjas fogyasztók esetén, mégpedig: a.) „az éves alapdijat 12 egyenlő részletben havonta, a számla benyújtásakor kell megfizetnie a lakossági fogyasztónak...” b.) „a fűtés és meleg víz hődíját a szolgáltatás hónapjában, a számla benyújtásakor kell megfizetni...” A díjak tárgyhavi befizetésének jogosságát vitatja nyugdíjas fogyasztónk. (ÉM XI.27.) Mivel Miskolcon jelenleg minden lakossági fogyasztónk átalánydíjas, ezért T. levélíróra is a fenti rendelkezés vonatkozik. A befizetéseket fogyasztóink a szolgáltatás hónapjában (tárgyhóban), illetve az azt követő hónapban következmények (kamat) nélkül rendezhetik. A Mihő a szolgáltatáshoz szükséges energia egy részét vásárolja, illetve a primer energia- hordozókat vásárlás után fűtőművekben, kazánházakban átalakítva adja tovább. Az energia- szolgáltató vállalatoknak - a szerződések alapján — előleget kell fizetnünk tárgyhavonként, míg az elszámolás a hónap végén történik. Emiatt vállalatunknak jelentős ún. hóközi fizetési kötelezettségei vannak. Díjbeszedési lehetőségeink ezzel szemben a következők:- Készpénzbefizetésre a hét minden munkanapján van lehetőség reggel 8 órától a Szemere u. 15. alatti pénztárunkban.- Díjbeszedőink a hónap végéig szedik a díjakat. A bevételeket naponta postán keresztül utalják át a vállalatnak, melynek átfutási ideje 3-8 nap.- OTP-nél vagy más pénzintézetnél vezetett folyószámláról a vállalathoz 25-e után utalják át az összeget. A fogyasztói „tarifák” nemcsak a hődíjakat tartalmazzák, hanem a cég működéséhez szükséges költségek fedezetét is, amiből pl. a karbantartás és anyagbeszerzés finanszírozására a vállalatnak szintén előre kell fizetnie. Mindebből következik, hogy díjbeszedési gyakorlatunk jogszerű és szükségszerű. Likviditásunk fogyasztóink fizetési moráljától nagy mértékben függ, sőt ez utóbbi okán kamathaszon helyett sokkal inkább napi fizetési gondokkal küzdünk. Cselédes Károly igazgató Együtt kerekezik gazdijával Nézd! De szépen ül az a kis kutya az utánfutóban! — lelkendezik gyakran álmélkodva némelyik nebuló. — „Nem kutya az, te szamár! Nem látod, hogy az a Picur-Micur!? - oktatja kis társát a kutyakörökben jártasabb lurkó. De hát tulajdonképpen, „ki” is ez az eb? A nacio- náléja szerint, a neve: Pici-Mici. Színe fekete, barna pofival. Életkora hét év. Származik: egy erdélyi kopó mamától és egy tacskó papától. (A házasság némi állatorvosi segédlettel jött létre.) Családi állapota: hajadon. (Még mindig.) Kedvenc étele < a nyers krumpli, a savanyú káposzta, a kökény, ha a gazdi leszedi. (De megteszi a kolbász is.) Imád utazni. Ura és parancsolója, aki 65 éves, már hetedik esztendeje kora tavasztól késő őszig kijár vele a Pingyomon lévő kiskertjükbe. (Oda-vissza 14 kilométer, így az elmúlt hét év alatt, legalább 15 ezer kilométert kerekeztek le ketten.) Csoda értelmes jószág! Szinte minden szót megért. Bátor Ids állat. Hogy a sárga kandúr megkergette? Hát aztán! Megkergették a kutyabőrös insurgenseket is Győrnél! Bár neki is van kutyabőre, de ő vissza is mert ugatni a gazdi mellől: „No! Gyere ide, ha mersz!” Persze néha mondta már neki a gazdija: Megállj Micuri! Egyszer úgyis szép ágyelő lesz a bőrkédből! Viszont ezt a családi tanács megvétózta, imigyen: Az lesz ám, a gazdi bőréből. De az nagyon randa ágyelő lenne. Hogy mennyi pénzért adná oda a nagyfőnöke? Állítólag az összes államadósságért, meg a Bokros-csomagért együtt... sem! Ha ő mondja... és igaz... higgyük el neki! Kép és szöveg: Cs. J. Ajándékokat karácsonyra A megyeszékhelyen is sok családban nyomasztóan hat a munkanélküliség. Ezt átérezve kezdeményezte a Társadalmi Egyesülések Szövetségének megyei szervezete és a Miskolci Munkanélküliek Egyesülete karácsonyi ünnepség szervezését, a munka nélkül maradt szülők gyermekei számára. A tervek szerint ez vetélkedővel, ajándékokkal, karácsonyi műsorral, vendéglátással lesz családias és élményekben gazdag. A rendezvényen 300-400 gyermeket szeretnének megajándékozni december 22-én, délután a Nagyváthy Utcai Általános Iskolában. A rendezvényt eddig anyagilag is segítette Miskolc város önkormányzata valamint több helyben működő cég, vállalkozó. A szervezők szívesen fogadnak további támogatásokat, akár pénzben, akár más gyermekeknek szánt ajándékban a Miskolci Munkanélküliek Egyesületébe. A megajánlásokat a 332-649-es telefonszámra kérik. Szerkesztői üzenetek B. L.-tié, Miskolc: Szívesen közöljük a „Piacgazdaság” és a „Plakátragasztási kultúra” címmel megküldött sorait, ha megossza velünk pontos nevét és címét. Levele szignóval számunkra névtelen, de kiléte ismeretében B. L.-né aláírással nincs akadálya véleménye megjelentetésének. Várjuk mielőbbi jelentkezését. Miskolci olvasónknak: A keresőképtelenséget megállapító orvos kizárólagos joga, hogy döntsön a keresőképessé válás kérdésében. Döntéséhez nem kell más orvos vagy bizottságjóváhagyása, beleegyezése, azaz ő dönti el, hogy milyen időszakonként vizsgálja meg a beteget, milyen módon kíséri figyelemmel gyógyulását. Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. % Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. A december 11-ei tanácsadásra - azaz a mai napra - a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. „SZÓLÁSTÉR írja: az Olvasó Szimpatizánsok Olvasom a Népszabadság november 27-ei számának 1. és 5. oldalán, hogy a Sonda Ipsos alaposabban megvizsgálja azt a két kis létszámú csoportot, amely a szélsőséges politikusokkal szimpatizál. Néhány idézet a cikkből „...alkalmunk van közelebbről megvizsgálni ezt a két kis létszámú csoportot, amely a szélsőséges politikusokkal rokonszenvezik.” „...szélsőséges politikai irányzatok elsősorban az alacsony társadalmi státusú rétegekben találnak támogatókra”. „...Thürmer szimpatizánsai körében jelentősen nagyobb arányúak az alacsony iskolai végzettségűek és jövedelműek, s a községekben élők, mint a népesség más részeiben. Mint magyar állampolgárnak, aki tudja, hogy joga van kérdezni, a kérdezettnek pedig joga van nem válaszolni -, közreadom, hogy mire szeretnék feleletet kapni. 1. A népszerűségi lista egyben a szélsőségessé válás 1-től 26-ig terjedő folyamatát is mutatja? 2. Miért, vagy mitől szélsőséges a Munkáspárt? 3. Talán nem fogadta el a Magyar Köztársaság Alkotmányát? 4. Netán a pogányság visszaállítására törekszik? 5. Miért róják fel az iskolázatlanságot? Talán olyan sok pénzt költöttek az utóbbi hat esztendőben gyermekeink iskoláztatására? 6. A népszerűségi lista 26 szereplője közül akár csak egyet is meg tudnának jelölni, aki az utóbbi hat évben szerezte meg azt a diplomát, amely jelenlegi beosztásához kívántatik? 7. Annak a megállapításához viszont diploma sem szükséges, hogy a Munkáspárt támogatói nem a milliárdosok, milliomosok köreiből kerülnek ki. 8. Népünk megélhetésének biztosítói a bérből és fizetésből élő szellemi és fizikai dolgozók milliói. Közöttük pedig vannak jócskán olyanok, akiknek érdekeit védő parlamenti párt jelenleg nincs. Nincs, mint ahogyan az sem biztos, hogy zenész aki a hóna alatt hegedűt visz. Megjegyzést érdemel, hogy annyi alacsony státusú, de írni tudó azért volt, aki - közel 180 ezer aláíró - támogatta a majdnem legnépszerűtlenebb kezdeményezését. Molnár Sándor Miskolc Kinek a hátán csattan az ostor? Napjaink egyik legégetőbb kérdése az egészségügy. Kevés az orvos, még kevesebb az ápoló. Csökkentették a kórházi ágyak számát. Ez mind a betegek rovására megy. Akinek nem jut kórházi ágy, azt hazaküldik, ápolják otthon a hozzátartozók, már akinek van. De mit csináljon az egyedülálló, akinek az sincs, aki egy pohár vizet adjon? Két évvel ezelőtt a miskolci Semmelweis Kórház betege voltam. (Megjegyzem, majdnem minden évben bent vagyok.) Mint azt megtapasztaltam, rosszak voltak a csapok, ajtók, kevés volt az orvosi műszer. Mikor szóltam az illetékeseknek, hogy miért nem szüntetik meg a hiányosságokat, azt felelték: szegény a kórház. Kérdem én: Annyi szponzora van a televíziós műsoroknak, a fdmeknek - még a mesefdmeknek is -, miért nem szponzorálják a kórházakat is? Mit szólna egy jól menő kft., vagy rt. vezetője, ha őt küldenék haza kórházi ágy híján? Már az októberi újságok hírül adták, hogy több mint ezer készítmény 6,3 százalékkal kerül többe, s teljes árat kell ezután fizetni a recept nélkül is kapható, de eddig 40-70 százalékkal támogatott gyógyszerekért. Azóta kétszer is emelték az árakat - s fogják várhatóan januárban is -, a beteg emberek nehéz ezreseket hagynak a patikában. Van, aki ki sem tudja váltani, mert nincs rá pénzre. A kőzgyógyellátási igazolványra térítésmentesen kiváltható gyógyszerlistáról 45 készítmény került le. Azóta még további készítményeket töröltek. Fogászat? Arról már nem is érdemes beszélni, ott is ezreseket fizetnek a páciensek, hiszen egy fogsor készítése tízezer felett van. Akinek nincs pénze, inkább kihúzatja a fogát, az egyelőre még ingyenes. Kinek a hátán csattan az ostor ? A kisfizetésű, a nagycsaládos és a kisnyugdíjas emberekén! Az a hír járja, hogy nemsokára a kórházi ápolásért is fizetni kell. (Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja....) Jómagam igen pórul járnék, mert majd minden évben hosszú heteket, hónapokat töltök ott. Sorra vonják vissza a kedvezményeket. Új rendeletek vannak születőben. A szakorvos nem írhat receptet, csak javasolhat. Mi a. beteg teendője? Először sort áll a háziorvosnál a beutalóért, a beutalóval sort áll a szakorvosnál, a szakorvos javaslatával visszamegy a háziorvosához, ismét sorakozik a receptért, ezzel kisorakozza magát a. patikában a méregdrága gyógyszerért. Betegebben kerül haza, mint amikor elindult otthonról. Mert az ilyen intézkedésiek), idegileg készíti ki az embereket. Ugyan ki volt az az agytröszt, aki ezt így kifundálta? Mindezeket neki kellene végigcsinálnia. A fentieken kívül nagymértékben emelkedtek az energiaárak, az élelmiszerek, a mosószerek és sorolhatnám hosszasan, míg a fizetések és a nyugdíjak csak kis százalékban, Egyre nagyobb az elszegényedés! Sok a hajléktalan, egyre nő a koldusok száma is, akik kisodródtak a külső perifériára. Bezzeg a minisztereknek, és jó néhány képviselőnek több százezer a havi fizetése, de nem kell félniük az éhenhakistől a vállalatok igazgatóiknak, a befutott kft.-k és.rl.-k vezetőinek sem, no meg a kupeckedőknek, az ügyeskedőknek. Közöttük egyre több a milliomos, megszületett a milliomos felsőosztály. Egyre növekszik a szakadék köztük és a koldusszegények között. Ez az állapot kísértetiesen emlékezetet a Horthy-rendszerre. Ne engedjük, hogy odáig süllyedjünk, mert akkor ez az állam nem demokratikus, hanem kapitalista állam. lesz. özv. Bakos Andrásáé rokkantnyugdíjas, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendét, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
