Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-08 / 289. szám

Az Észak-Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. December 8. Házi Gazda Juhos hírek A kiszállított bárányok száma erő­sen csökkent. A nagyobb export át- lagtesttömeg ellensúlyozta a lét­számcsökkenést. Az első háromne­gyed évben 15491 tonna (731 588 darab) volt az ágazat élő bárány ki­szállítása. A juhhús exportja 250 tómra (26490 db) volt. Az átlagsúlyok 21,1 illetve 9,4 kilogramm voltak. 4245 illetve 9243 lírás átlagárat sikerült elérni. * A hazai importőrök az év első nyolc hónapjában 319339 kilogramm gyapjút hoztak be az országba 4 092 091 dollár értékben (átlagár 1,23 dollár). Az import 14 országból érkezett, amelyek között Argentína, Kenya, Kazahsztán, Ausztria, Bel­gium tekinthető a legérdekesebb­nek. Az export ugyanezen időszak­ban 4 663 738 kilogramm volt, en­nek értéke 4 455 900, átlagára 0,95 dollár. A célországok közül Bel­gium, Franciaország, a legjelentő­sebbek. (Magyar Juhászat) Sertésárak A jövő évi garantált sertésfelvásár­lási árakról és az áralkalmazás fel­tételeiről döntöttek az FM-ben nem­régiben. A kialakult és a tartósnak ígérkező piaci helyzetre tekintettel az ideihez viszonyítva mintegy más- félszeresre növelt garantált árakkal számolhatnak a sertéshizlalók. így az exportkövetelményeknek megfe­lelő három minőségi osztály 1996. évi garantált árai a következők (élő súlyra számítva, 5 kg/db útapadó- val): E 155 Ft/kg, U 143 Ft/kg, R 132 Ft/kg. A garantált ár mellé kvótát nem rendelt a minisztérium. Ez azt je­lenti, hogy-nyilván a jó piacról szó­ló előrejelzés ismeretében - a felté­teleknek megfelelő minden sertés átvételét vállalja az állam. A felté­telek közé tartozik, hogy a sertés­tartó vállalkozó, vállalkozás legyen tagja a terméktanácsnak. Ez a szer­vezet jogosult az FM Agrárrendtar­tási Hivatala felé a túlkínálatot je­lezni. A garantált áras központi fel­vásárlásra, tehát állami beavatko­zásra csak akkor kerül sor, ha a tér­ségben a KSH állatszámlálása sze­rinti állományi létszám 2 százalé­kát meghaladó, garantált áron sem értékesíthető kínálat mutatkozik. (Kistermelők Lapja) Szeresd az állatokat Gyerekeknek írta Anneliese zum kolk a Szeresd az állatokat című könyvet. Ebben a haszonállatokról js szó esik, mégpedig abból a meg­közelítésből, hogyan lehetne tartá­sukat a „legemberibb" módon meg­oldani. ír az iparszerű állattartás hátrányairól, próbálja megmagya- rázni, hogy a szabadban való tartás s°kkal természetesebb az állatok fámára, mint életüknek szűk ket­tőben való letöltése. Bemutat a szerző egy olyan tanyái is, ahol a Jószágok nagyon jól érzik magukat. Es szentel egy fejezetet az állatok­kal való bánás talán egyik legkriti­kusabb pontjának, a szállításnak is. ugyanis sok állat - érthetően - be­lepusztult már abba, hogy napokon át étlen-szomjan zötyögött egy gép­jármű platóján. Szó esik a pré- tesállatok szomorú sorsáról, a kí- sérleti állatokról, az állatkerti álla­tokról és a „sportoló" állatokról is. A könyv többek között megvásárol­ható a Miskolcon a Városház téren öernrégiben megnyílt Kossuth ^Könyvkiadó boltjában. Csak a húspuhítás bizonyos Nem tudjuk pontosan, milyenek lehettek az ősmagyarok őslovai Egy „ősló" a Herman Ottó Múzeum honfoglalás kori kiállításán Miskolc (ÉM - DK) - A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei címmel rendezett nem­régiben konferenciát a miskolci Herman Ottó Múzeum. Az egyik előadást a történeti zoológiával foglalkozó Vörös István tartot­ta. A honfoglaló magyarok lovai címmel. • Az előadás megtartása kihívás volt számomra, hiszen nagyon ke­veset tudunk a honfoglalás kori lo­vakról. Kilencvenkilenc évvel eze­lőtt, az 1896-os millenniumi ünnep­ségen elhangzott egy előadás, amelyben szó volt a honfoglaló ma­gyarok természetrajzi ismereteiről. Az előadó megemlítette, hogy a leg­fontosabb a történeti forrás lenne, de az rendkívül kevés, és a biztos adatokat szolgáltató ősmagyar sír­leletből szintén kevés volt száz év­vel korábban. Azt mondták akkor, hogy egyetlen olyan tudomány van, ami felvilágosítást tud adni erről a korról, az pedig a nyelvészet. Erre úgy reagált egy kortárs professzor, hogy nyugodjanak meg, a honfogla­ló magyarok az Uraitól a Kárpát­medencéig mindent ismertek, ami ott élt és mozgott. Az, hogy a nyel­vünkben ma ennek milyen nyoma van, az nem alapismereteknek a hi­ánya vagy megléte, hanem a nyelvstruktúra változása. □ Mit tett ehhez hozzá a ríü száza­dunk? • Volt, aki azt állította, hogy egy ős­ló él csak, a przewalski, így Eurázsi­ában minden háziló csak tőle szár­mazhat. Ez igaz, de ennek két alfa­ja volt, a tarpán meg a taki. A lóte­nyésztéssel foglalkozó szakemberek a harmincas években vetették fel a taki vagy tarpán származás kérdé­sét. Megpróbáltam összeszedni, ki mit mondott erről. Az egyik század- eleji kutató 9 lókoponyát vizsgált, ezek hét helyről kerültek elő, de mint később kiderült, csak négy volt honfoglalás kori. Egy másik régész­zoológus hat koponyát vizsgált, eb­ből öt volt honfoglalás kori. Zűrös dolog ez. Ebből a néhány őslólelet- ből számoltak indexeket a mérések után, ebből következtettek a taki vagy tarpán jellegre. Kiemelném Hankó Bélát, aki sértőnek találta, hogy azt mondták ránk, ázsiaiak vagyunk. Úgy gondolta, szó sem le­het róla. írt tücsköt-bogarat, hogy tarpán volt az ősló, abban volt taki vér, és az arabok is beletették a ma­guk vérét... Nagy Dezső ’36-ban azt mondta, hogy nem lehet meghatá­rozni, milyenek voltak a honfogla­lás lovai, de valószínű vagy taki volt, vagy eredetei keleti származá­si állat, amibe a vándorlások során a taki időnként beletrafált... □ És mi van a „húspuküással”? Az nem segít a leírásban? • Igen, ilyesmit olvashattunk a krónikákban, hogy rajta esznek, isznak, meg húst puhítanak a nye­reg alatt, de magáról a lóról, a külle­méről sem a kortárs források, sem későbbi krónikák nem tesznek em­lítést. Még ma is nagyon kevés a le­letanyag. De én úgy gondolom, a honfoglalók lovai már egy jól kite­nyésztett szintet képviseltek, tar­pán származékok, több ökotípus ke­verékeként. A mongol vér prioritása kizárható. De az teszi igazán nehéz­zé a dolgot, hogy nekünk a vizsgála­Vörös István Fotók: Dobos Klára tokhoz, a hipotézisek felállításához csak két csont áll rendelkezésünk­re: a lábvégek és a koponya. A rész­leges lovas temetkezésnek az volt a sajátja, hogy a temetés során a fel­áldozott lovat leölés után lenyúz­ták, elfogyasztották, a lenyúzott bőrrel együtt a koponya, illetve a lábvégek kerültek a sírokba. □ De a többi csontnak is kell lenni valahol... • Az igaz, csak nem a sírban. Hogy hol van, azt nem tudjuk. Nagy gond az, hogy honfoglalás kori telep egye­lőre nem került elő. A legkorábbi te­lep a 10. századból való. De rettene­tesen kevés a lócsontanyag, vagy ha van, akkor is - mivel ezeket elfo­gyasztották - elképesztő módon összetrancsírozva. Hosszú ép csont egyáltalán nincs. □ Ezek ismeretében mit lehet elmon­dani az egykori lóról? • A koponyából a fejformára követ­keztethetünk, a szárcsontok hosz- szúságából meg karcsúságából a marmagasságot állapíthatjuk meg, de hogy milyen volt a nyakállása, a háta, a melle, milyen volt az iz- moltsága vagy a lábszerkezete, azt nem tudjuk... A honfoglalás kor majdnem két-háromszáz éven ke­resztül tartott. Ezalatt az idő alatt szükségszerűen változás történt. Szerintem ez egy kitenyészett faj­ta, itt Kelet-Európábán jött létre, és mindenféleképpen kellett arab hatásnak is érni, ez látható a cson­tok finomságából, a koponya ala­kulásából. Nem egy lokális, elzárt típusról van szó, ugyanilyen lovai lehettek például a vikingeknek is. Ezen belül persze vannak különb­ségek, de ez a típus mindenütt megtalálható. Mintha kialakult volna egy népvándorlás kori alap­típus vagy törzsállomány, amihez aztán mindig hozzácsatlakoztak helyi tényezők. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a magyar ősló a közepes (136-144 centiméter) marmagasságú, me­legvérű kisió. Elterjedés szerint: általános népvándorlás kori fajta, nem lokális jellegű. Európában, Észak-Afrikában előfordul. Erede­te alapján arab hatást mutató tar­pán leszármazott, síkvidéki lócso­port tagja. De nem mondhatom azt, hogy hucul vagy cserkesz ló, mert a mai fajtajelzők nem alkal­mazhatók rájuk. Hiszen van köz­tük ezer év, genetikai összefüggés nincs... □ Van egy kis lovacska a Herman Ottó Múzeum honfoglalás kori kiál­lításán. O hasonlít valamelyest az ezer évvel ezelőtti társaihoz? • Nem hiszem. Magasabb lett, a lá­bai olyanok, mint egy kiselefántté, muraközi feneke van, rendkívül széles a háta, összességében túl erős, robosztus lett. De ha több lesz az információnk, akkor talán majd jobban megoldható lesz ez is... Bátraké a (sok) birka és baromfi Nőttek a felvásárlási árak, nő a juhtartási kedv... Miskolc (ÉM - RF) - A korábbi esz­tendőkben a megyében a juhtartási kedv kedvezően alakult. Ennek oka a táj nyújtotta adottságokból ered. A legtöbb juhot 1984-ben tartották a környéken, akkor majdnem 300 ezres volt a juhállomány. Sajnos azóta a létszám egyre csökken. A napjainkban zajló felszámolási eljá­rások, közgazdasági hatások a lét­szám további csökkenését vonták maga után. Hozzájárult ehhez a ke­reskedelmi helyzet és exportembar­gó hatása. Az állategészségügy terén ta­pasztalható bizonytalanságok is az okok között szerepelnek. A legfőbb ok mégis az ágazat jövedelmezősé­ge. A juhok tartása a ráfizetéses ál­lattartás kategóriájába került. Pe­dig tartási kedv volna a termelők­nél. Az 1995. január 1-jétől életbe lépett terméktanácsi tagság is e célt szolgálja. Meg kell teremteni a meg­felelő garanciát egy valamikor gaz­daságos ágazat újraélesztéséhez. Ehhez a szakmai támogatás adott. Vállalkozókra lenne szükség. A megyében a baromfitartás vi­szonylag szűk körű, valójában nem meghatározó. Az utóbbi időben fő­leg a kistermelőknél tapasztalható kedvező változás. Emiatt más me­gyékkel való kapcsolattartás révén lehet a körzet baromfihús-ellátását megoldani. A folyamatos ellátást egy állatforgalmi és húsipari válla­lat, valamint 34 regionális vágóhíd oldja meg. Kedvezőbb lenne, ha a megyében gazdálkodó termelők a baromfi tartására nagyobb arány­ban vállalkoznának. Hiszen a felvá­sárlás jól működik, a gazdaságos­ság is kedvezően alakul. Szürkemarha-barátok - a tenyésztőkkel Bugac (ÉM) - A Kiskunsági Nemzeti Park 20 éves fennállását ünneplő összejövetelen idén nyáron Bugacpusztán megalakult a Magyar Szürke Szarvasmarhát Kedvelők Baráti Köre. A baráti kör célja a magyar szürke szarvas­marhafajta megőrzése, terjesztése, népszerű­sítése és értékes vagy ritka tulajdonságainak feltárása. A baráti kör lehetővé teszi, hogy' az élő ál­lattal (tehénnel) nem rendelkező, de a fajtát kedveld és érdekében bármi módon tenni tudó pártoló tagok szavazatukkal eldönthessék, hogy a baráti kör tagdíjaiból és más adomá­nyokból befolyt összegeket hogyan lehet a leg­eredményesebben felhasználni a fajta érdeké­ben. A tagdíj minimálisan 500 Ft/év/fó, de lu­ki lehetőségéhez képest nagyobb összeget is befizethet. Az így befolyt összeget a Magyar Szürke Szarvasmarhat Tenyésztők Egyesüle­te elkülönített számlán kezeli. A tagdíjat az alábbi számlára lehet befizet­ni: MNB 217-98302, OTP Budapest II. kér. fi­ók: 566-055516-0. A csekkre minden esetben fel kell írni a „Baráti Kör” megjegyzést. A Magyar Szürke Szarvasmarhát Te­nyésztők Egyesülete együtt kíván működni a baráti körrel. Figyelembe veszi és kamatoztat­ja az innen származó információkat, a fonto­sabb összejövetelekről a tagokat értesíti és a fajta helyzetéről időnként beszámol a baráti kör tagjainak. Némelyik telepen egy-egy szürke marhát is felismerhetünk a többiek között Gazdaképzés Baj orországban A Magyarországi Német Gazdaszövetség - a Bajor Parasztszövetséggel (BBV) kötött együttműködési szerződés keretében — to­vábbképzési lehetőséget hirdet meg tette közzé a Kistermelők Lapja. A program célja: a mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok számára elméleti és gyakorlati szakmai továbbképzés, bajor családi mezőgaz­dasági és élelmiszer-feldolgozó gazdaságok­ban. A cél az, hogy az ott végzett fizikai mun­ka, valamint BBV-tanfolyamok során alkal­massá váljanak Magyarországon az önálló fel­adatvégzésre és gazdálkodásra. Jelentkezés­kor pontosan meg kell jelölni, hogy milyen te­rületen kívánják a továbbképzést (növényter­mesztés vagy állattenyésztés stb.). A kinttartózkodás során családoknál külön szobában laknak, teljes ellátást kapnak és részt vesznek a családi mezőgazdasági vállal­kozás minden munkájában. A résztvevők a szükséges baleset- és betegségbiztosításon ki­wi havi 400-600 DM zsebpénzt kapnak. A gyakorlat időtartama: körülbelül 7 hó­nap, márciustól szeptemberig, rövidíteni nem lehet. Részvételi feltételek: életkor 20-30 év (kivételesen max. 35,) nőtlen, vagy hajadon, vállalni kell. hogy idényben megszakítás nél­kül a helyszínen marad. Fontos a mezőgazda­sági szakképzettség vagy gyakorlat, legalább személygépkocsi-jogosítványa, és gyakorlat a mezőgazdasági gépek (traktorok) vezetésében. Németül legalább alapfokon (társalgási szin­ten) tud. Jelentkezéskor 2000 forint szervezési költ­séget kell befizetni. A ki- és hazautazás költsé­geit a résztvevők maguk állják. A jelentkező­ket személyes beszélgetésen szeretnék megis­merni és a kiutazókat a BBV-vel közösen vá­lasztják ki. Jelentkezés: MNGSZ ügyviteli irodáján Kárpáti András ügyvezető elnökhelyettesnél, 7130 Tolna, Bajcsv-Zsilinszky út 48. Tel./fax: 74/340-039. A jelentkezéseket érkezési sor­rendben fogadják el.

Next

/
Thumbnails
Contents