Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-07 / 262. szám
8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1995. November 7-, Kedd APROPÓ Örökbefogadás Brackó István Már nemcsak gyermeket, hanem színházi széket, sőt könyvet is örökbe lehet fogadni. Az okok egy tőről fakadnak, de a következmények nem azonosak. A csemetét haza lehet vinni, a zsöllyét és az olvasnivalót nem. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - tekintettel a szegénységre, és anyagi helyzetét javítandó - hirdette meg az akciót. Áldozni hajlandó olvasók, literátorok, sznobok egy bizonyos összeg fejében „örökbe fogadhatnak" egy-egy örökbecsű könyvet. Természetesen jelképesen. Szülői és szponzori mivoltukat jegyzőkönyv őrzi, s talán egy ex libris is. A ritka fóliáns, az értékes kódex nem vihető haza, de az a jó érzés töltheti el a gazdát, hogy van egy könyvtár, amelynek részese, birtokosa, s ha úgy tetszik: a jövő letéteményese. Csakúgy, mint a tudományos-fantasztikus író, Asimov néhány hőse, akik tiltakozva egy embertelen könyvégető világ ellen megtanulják a klasszikusok egy-egy művét, hogy azok - dacolva a tűzben elemésztődő papírral - hozzáférhetővé váljanak az épülni képes utódok számára. Hát már itt tartunk... A Cutenberg-galaxist már a pénztelenség is fenyegeti. A könyvtáraknak nemcsak új beszerzésre, légkondicionálásra, villanyszámlára és bérre nem futja, hanem az állagmegóvásra sem. Iszonyodva gondolok arra, hogy egerek rágják majd a Corvinákat, hogy egy lyukastetejű őrzőhelyen eső veri a vizsolyi Biblia lapjait, hogy a legtermékenyebb magyar író, Jókai Mór összes műveivel kell fel fűteni a hideg kazánokat... És mi lesz az ősnyomtatványokkal, a régi és a mai újságokkal, amelyek éppúgy részei az emberiség kultúrhistóriájának, minta Nobel- díjasok nagyformátumú regényeid Az ügy kapcsán a talány úgy merül föl bennem - kezdő riporterek elengedhetetlen kérdéseként -, hogy egy lakatlan szigetre vajon melyik három könyvet vinném magammal... Egyiket sem, mert nem tudnék választani, de ha mégis döntenék, akkor magányos Robinsonként verném a fejem a magányos sziklába, hogy miért nem mást hoztam... Csak az vigasztalna, hogy valahol egy lakható, kultúraszerető és -teremtő másik világban van egy verseskötetem, amely az enyém, amely (talán?) megmarad, mert örökbe fogadtam. „TELEVÍZIÓ Nézőpont Horpácsi Sándor Bohózatnak mondanám, ha nem lenne botrányos és szomorú mindaz, ami a Nemzeti Színház építése körül gomolyog, immár évtizedek óta. Mert - hajói értettem a vasárnap esti tévéműsort - már régóta, illetve ismét nem az az alapkérdés, hogy a New York-palota alkalmas-e, átalakítható-e színház céljára. Az a gyanúm, hogy ez elsőrenden nem pénzkérdés - bármilyen számokkal dobálóznak is a szakemberek -, hanem az elhatározásé, az akaraté. Ki emlékszik, kit érdekel például ma már, hogy mennyibe került a Népstadion, amely az év nagy részében kihasználatlanul ásít? A világért sem akarom én szembeállítani a sportot, a futballt a színházzal, a kultúrával, de ha összehasonlítanánk a kettőre fordított pénzt, az eredményeket, a két „ágazat” publicitását, akkor Vörösmarty ismét megírhatná Árpád ébredését. Keserűen folytathatnám azzal, hogy megint kezdhetjük árusítani a téglajegyeket, de csúfolódásnak tűnne, hiszen már ez az ötlet is elsült, és azóta is az állam (vagy ki) használja az adakozó állampolgárok pénzét. Azért nem lehet, nem érdemes összefoglalni a vasárnap esti beszélgetést, mert 1.: nem lettünk okosabbak, 2.: nincs tanulsága. Még mindig csak ott tartunk - hallottuk Horn Gyulától zárszóként hogy a magas minisztérium összegyűjti a szakértői véleményeket, s benyújtja a magas kormánynak. Azért, hogy Bokros Lajos egy mozdulattal lesöpörje az asztalról?! Hogy irattárba tegyék? Mint laikus és nagyon szegény ember nem tudom megítélni, hogy az 5, a 10 vagy 16 milliárd sok pénz-e vagy kevés. Nekem beláthatatlanul sok. De hogyha egy ország ötven év alatt nem tud felépíteni egy színházat, (csak bontani), ha nem tudja eldönteni, hogy egyáltalán kell-e, akkor a témát egyszer s mindenkorra le kell venni a napirendről - legalább a közvéleményt ne hergeljük vele. Van annak enélkül is elég baja. Szégyenkezni azonban nem árt. Szakértőknek, laikusoknak, döntéshozóknak, és kicsit a népnek is. Ez, ennyi telik tőlünk... Expedíció a Sajótól a Yukonig Magyar természetfilm - fniskolci stáb - indián szereplők A Kluane előhegyei. A kis képen Karnis Lóránt. Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Hosszú Tolinak köszönhetően tudjuk: a messzi Eszak-Kanadában, a Yukon folyótól délre, a mohapalásttal borított ősi fák alatt indiánok osonnak... A Sós Sziklák Völgyében élő rettenthetetlen szívű harcosok történetét mindenki ismeri, aki gyermekként átesett az indiánregény-korszakon. Viszont olyan messzire még egyetlen filmes stáb sem merészkedett, mint ahová ’96 júniusában elindul egy magyar - többségében miskolciakból álló - forgatócsoport. Az expedíció a csendes-óceáni Vancouver városából indul és — Nyugat- Kanada, Brit-Kolumbia, Yukon, az Északnyugati Területek, Alberta és Alaszka egy részének érintésével - a Sarkkörön túli eszkimó településekig jut el. A célállomás Tuktoyak- tuk. Nem sokat tudunk ezekről a vidékekről. Az expedíció szervezője, Loran D. Karnis szerint ’87-ben járt már arrafelé egy filmes csapat azzal a céllal, hogy előkészítse David Attenborough forgatócsoportjának útját. De a előőrs tagjai úgy távoztak, mint Austerlitz alól a vert seregek... Ahhoz, hogy valaki igényes természetfilmet készítsen, újdonságnak számító felvételekkel téijen haza, nem elegendő befizetni egy egzotikusnak ígérkező útra, elutazni egy olyan tájra, melyet még nem leptek el a turisták. Áz sem elég, ha valaki kívülről tudja Brehm összes műveit. A jó természetfilmhez elsősorban kiváló „terepemberekre” van szükség. Loran D. Karnis 21 éves volt, amikor a vancouveri egyetemre került, az intézmény megbízásából te- reptechnikusként rádiótelematikai módszerekkel figyelte az állatokat. Charles Krebs, a világ öt legjobb etológusa között számon tartott professzor örömmel vette maga mellé, hiszen éppen olyan munkatársat keresett, aki ért a baglyokhoz. Hosszú éveken keresztül élt és dolgozott Yukonban, Alaszkában, Brit-Kolumbiában. Később mint a kanadai Állatvédelmi Hatóság munkatársa hivatalból is, de leginkább saját érdeklődésének köszönhetően figyelte az állatok vonulását, fotózott, naplót vezetett, pontos feljegyzéseket készített mindarról, amit tapasztalt. Mindez tulajdonképpen már az expedíció előkészítésének is tekinthető. „Az útvonalat felbecsülhetetlen és érintetlen természeti értékek, nemzeti parkok, és az európaiak számára teljeséggel ismeretlen települések, történelmi és kulturális relikviák gondos összeválogatásával terveztük meg” - olvashatjuk az útiterv bevezetőjében. - ,A nyugati kultúra és az őslakosság hagyományainak sajátos és egyedülálló övezete, az állat- és növényvilág pompás gazdagsága éppen úgy jellemzi e vidéket, mint a feledés homályába merült civilizáció utolsó, még fellelhető emlékei, vagy a földtörténeti ősidők bizarr, egyszersmind megmagyarázhatatlan hagyatékai. A tizenöt magyarországnyi terület nem csupán méreteiben elrettentő. Az expedíció tervezett útvonalának kétharmada terepjáró-gyilkoló, út- talan utakon vezet majd, a kanadai Sarkvidék jellegzetesen gyéren lakott vidékének könnyedén megszámlálható szerény településeitől veszélyesen távol...” Az útiterv jelentős részét - természetesen - Loran D. Karnis fogalmazta meg. Természetesen magyarul. Karnis Lóránt Dénes Miskolcról indult. (Keresztneve végéről a kanadai hivatalnokok figyelmetlensége miatt maradt le a „t” betű). A Földes Ferenc Gimnáziumban biológia szakon tanult, de a természet Fotók: Karnis Lóránt, Dobos Klára szeretetét gyermekéveinek helyszínéről, Sajószentpéterröl hozta magával. Úgy mondja, gyakran elszökött otthonról, napokig képes volt a Sajó-parton csavarogni. Később madarásztáborokba járt, most is - ha teheti - kint van a Bükkben. Bár idejének jelentős részét kitölti az expedíció pontos előkészítése.- Eredetileg könyvet szerettem volna megjelentetni a yukoni éveimről, el is készült a kézirat, a 180- 200 fotó mellé rövid történeteket írtam. A Kossuth Kiadóval tárgyaltam, viszont közel másfél millió forintba került volna a megjelentetés. Végül is ezt a gondolatot fejlesztettük tovább. A film elkészítése sem olcsó, viszont tisztességes reklámot tudunk ajánlani a támogatóknak. A rendelkezésünkre álló nyolc hét alatt - a Magyar Televízió megbízásának köszönhetően - elkészül a négy-öt 4-5 részes természetfilm, és egy kétrészes útifilm. A készülő sorozat iránt az európai országokban meglehetősen nagy az érdeklődés, de a kanadai Yukon és Brit Kolumbia tartományi kormányai is igényt nyújtottak be a sorozatra. És persze a filmmel együtt - most már kibővítve - várhatóan ’96 őszére meg tudjuk jelentetni a könyvet is... És akik Karnis Lóránttal együtt részt vesznek a film elkészítésében: Gulyás István, a forgatócsoport vezetője, a Miskolc Városi Televízió fő- szerkesztője; Hegyi László operatőr; Dombóvári Tibor búvároperatőr; Szentpéteri István technikus, természetbúvár; Kompóthy József ex- pedíciós szakember, a Camel-Tropy' válogató előversenyek szerelőstábjának vezetője. Azt egyelőre nem tudhatjuk, a yukoni filmet mikor tűzi műsorára a Magyar Televízió, viszont Karnis Lóránt diaporáma-bemutatóval egybekötött élménybeszámolót tart december 8-án Miskolcon az Ifjúsági és Szabadidő Házban. Az építészettől az akvarellekig Kavecsánszki Gyula kiállítása a miskolci Mini Galériában Miskolc (ÉM) - Kavecsánszki Gyula alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap délután Miskolcon a Kossuth utcai Mini Galériában. A művész Miskolcon született 1952-ben. Először építészetet tanult, majd ezen a területen kezdett el dolgozni. A Bükki Nemzeti Park (BNP) építészeként számos feladatot végzett: többek között az oszlai BNP Tájház, a BNP táblakatalógus, lillafüredi barlangbejáratok tervezése és kivitelezése fűződik a nevéhez. Négy évig Thüringia fővárosában, Erfurtban élt, és építészként valamint műszaki tolmácsként dolgozott. 1983-ban diplomát szerzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző karán német nemzetiségi nyelv és rajz szakon. Jelenleg középiskolai tanárként dolgozik, három évig tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben német nyelvet. Kavecsánszki Gyula néprajzi kutatásokat is végez. Tanulmányt írt többek között magyar és német nyelven Rátka, Károlyfalva és Hercegkút népi építészetéről. A Tállya Kavecsánszki Gyula: Őrszemek című monográfia műemléki fejezetének szerzője. Négy éve nyaranta a hejcei művésztelepen dolgozik, annak egyik tanára. A mostani kiállításon szereplő képeinek többsége ott készült. 1984-től rendszeresen részt vesz a Miskolci Téli Tárlaton, a Zempléni Nyári, a Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton és más országos kiállításokon. Zenélő képek Miskolc (ÉM) - A miskolci Paál Galéria (Zsolcai kapu 1. sz.) fiatal tehetségeket bemutató sorozatában Varga Erik, szolnoki festő (és basszusgitáros) alkotásaiból nyílik kiállítás november 9-én, csütörtökön délután fél 5-kor. Bevezetőt mond Török Anna, művészettörténet szakos hallgató. A meghívó szerint a megnyitó „varázslatos” lesz, hiszen maga az alkotó tart zenés tárlatvezetést, mégpedig úgy, hogy képeiről gitárszóval mesél. Felvételizőknek Kazincbarcika (ÉM) - Egyetemi, főiskolai felvételi előkészítőt indít a Munkásképviseleti Alapítvány támogatásával az MSZP kazincbarcikai városi elnöksége. Az elsősorban hátrányos helyzetű szülők tehetséges gyermekei számára szervezett tanfolyamokon tapasztalt pedagógusok bevonásával történelem, magyar, matematika és fizika tantárgyakból kapnak segítséget a diákok. A tanfolyam költségeihez minimális (tantárgyanként 500 forint) hozzájárulást kérnek. Jelentkezni lehet november 20-áig az MSZP kazincbarcikai irodájában (Rákóczi tér 4.1/8., telefon: 48/311-935). Soros-központ Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézetben november 13-tól megkezdi tájékoztató tevékenységét a Soros Alapítvány támogatásával létrejött információs központ. Az intézet könyvtárában (Miskolc, Andrássy u. 96.) hétfőn, kedden délelőtt 9-től déli 12 óráig, szerdán, csütörtökön délután 1-től 3 óráig tájékoztatást adnak a Soros Alapítvány által meghirdetett közoktatást érintő pályázatokról, itt lehet igényelni a pályázatok benyújtásához szükséges adatlapokat, számítógépen megtekinthető és információ kérhető a Profil tantervi adatbankból. Ki nyer ma? Ózd (ÉM) - A Magyar Rádió népszerű zenei játékát, a Ki nyer ma? című műsort két és fél év után ismét Ózdról, a Brassói Úti Általános Művelődési Központ könyvtárából közvetítik. A műsor időpontja: november 10., péntek, 12 óra ß0 perc. A játékosok előzetesen az ÁMK 95. számú irodájában, vagy az adás előtt déli 12 órától a helyszínen jelentkezhetnek. Református kórusok Békés (MTI, ÉM) - Tíz hazai - köztük megyénkből egyedül a Miskolci Lévay József Református Gimnázium kórusa - és két erdélyi énekkar vesz részt a negyedik országos református diákkórus-találkozón, amely november 11-én és 12-én lesz Békésen. A vendéglátó intézmény a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, a hangversenyeknek pedig a város szép műemlék református temploma ad helyet. A hazai és erdélyi református tanintézetek énekkarainak találkozóján általános iskolák, gimnáziumok és felsőoktatási intézmények diákjainak kórusai vesznek részt. A találkozó első napján, szombaton bemutatkoznak a kórusok, majd a gálára keiül sor. Másnap a vasárnapi istentiszteleten szolgálnak a dalostalálkozó résztvevői. Jump magazin Budapest (MTI) - Megújult formában jelenik meg novembertől a Jump kortárs előadóművészeti magazin. Az 1993-ban létrehozott lap - amely korábban csak táncszínházi témákkal foglalkozott - hosszabb szünet után ismét kapható. A 16 oldalas fekete-fehér folyóirat publicisztikát, kritikát és elemzéseket közöl kortárs színházról, zenéről és performanszokról. Az első számban olvasható - egyebek mellett - Bérezés László alternatív művészetről szóló cikke, Sándor L. István színikritikája, és a Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozóról szóló írása, valamint cikkek a Perfórium fesztiválról, az R.S. 9 Színház bemutatójáról és a Pretty Ugly Dance Company vendégszerepléséről.