Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-28 / 280. szám

1995. November 28., Kedd 8 Z Itt-Hon _ ZEMPLÉNI PORTRÉ __ A vendéglős Sárospatak (ÉM - Cs J) - Valaminek az összerakása, felépítése, ha tetszik szintetizálása mindenképpen megkö­veteli azt, hogy túl legyünk a dolgok egymástól független, más-más szem­pont szerint és időben történő vizsgá­latán. Ehhez tapasztalatok kellenek. Egy televíziós műsorban hangzott el néhány hete fiatal könnyűzenészek si­kerrel kapcsolatos fejtegetései között, hogy ha valaki sokáig csinál (jól) va­lamit, annak előbb vagy utóbb pozitív eredménye lesz. Szalay András hitvallása szerint, nincs szívet melengetőbb érzés, mint megelégedett vendéget látni. Innen merít erőt a folyamatosan - és némi keserűséggel már-már rendszeresnek mondható - nehézségek leküzdéséhez. Saját bevallása szerint őt az külön­bözteti meg más vendéglősöktől, hogy azoknál két órával hamarabb kel, és két órával később fekszik. Mindenben keresi az egyénit, az eredetit, a sajá­tosat. Egy kisvárosban, mint amilyen Sárospatak is, az élet, a társadalmi szintér tipikus, jellemző vonatkozáso­kat, ízeket, színeket mutat. Talán e je­lenség körébe sorolható Szalai András­nak a város közéletében betöltött sze­repe, egészen pontosan képviselő-tes­tületi tagsága is. Az idegenforgalmi és kereskedelmi bizottság elnöke. A mandátumot lehetőségnek tartja azon elképzeléseinek megvalósításához, amelyek a pozíciótól függetlenül is lé­teztek és léteznek ma is. A közeljövő­ben megvalósuló tervei között valódi eredményként újságolta el, hogy Sá­rospataki útikönyv lát nem sokára napvilágot, a Bodrog-parti szoborsé­tányon már három alkotást láthatnak a parkot járó patakiak és a városba lá­togató vendégek. A jövőre induló, há­romnapos Sárospataki Dixieland Na­pok tervezése, szervezése is a megva­lósulás útján halad. A távoli jövőt il­letően is további terveiről, folyamatok­ról beszél, melyekről tudja, hogy ha ma nem is, de holnap, vagy azt követően beteljesednek. Mindeközben ott az étterem, a bolt, az elképzelésekben már körvonalazó­dott pékség és cukrászda, amelyek mind-mind az örömteli munkát jelen­tik számára, ahol teszi a dolgát - arc­cal a város felé. Az adventi koszorú Sátoraljaújhely (ÉM - P.M.)- Hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival, egyszersmind viszonylag új is, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger part­vidékén és szigetvilágában ta­lálták meg, ahol réges-régóta december elején a falusiak fűz­favesszőből koszorút fontak, amelyet örökzölddel csavartak körül. Ez a szokás azután Európa más vidékein is megho­nosodott. A gyűrű, a kör, a ka­rika és koszorú mágikus jelek, az örökkévalóság, a tökéletes­ség kifejezői. Ezért hitték őse­ik, hogy védekező varázslatra alkalmas tárgyak. A valódi adventi koszorú ké­szítése a 19. században jött di­vatba. Johann Wiehern ham­burgi lelkész 1860-ban otthoná­nak halijában a mennyezetre hatalmas fenyőkoszorút erősí­tett, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy. Hí­vei hamarosan elterjesztették ezt a szokást, de az idők során, az egyszerűség kedvéért, az emberek csak négy gyertyát he­lyeztek el a koszorúba. A leg­első adventi vasárnap egy gyer­tyát gyújtottak meg, majd ket­tőt a másodikon és így tovább az utolsóig. A gyertyákat vö­rös és arany szalagokkal díszí­tették, az élet és a fény jelké­Gyerekek honi rajzasztala Bodnár Attila 5 éves, bekecsi kisfiú rajzának címe: Királylány és királyfi peivel. Ma már nemcsak a mennyezetről lógnak le ezek a díszítések, hanem a bejárati aj­tóra, asztalra, tálalóra is elhe­Az adventi koszorú Fotó: Bódisz Attila Makkoshotyka kitörne A falu amelyiknek rossz hírét keltik Makkoshotyka (ÉM) - A fa­lunak nincs jó híre a kör­nyéken. Ez sok ott lakót za­var és bánt. Közéjük tarto­zik Pocsai Ferenc polgár- mester és Kocsis Jánosné alpolgármester, akik arról beszélnek, hogy azért nekik is van mire büszkének len­niük.- Most vett az önkormányzat egy házat a Kossuth utcán - kezdi mondókáját a polgármes­ter. - Az a tervünk, hogy szol­gálati lakást csinálunk belőle, csak fürdőszoba kell bele, és rá­fér egy kicsit a javítás is. Rend­őrt szeretnénk bele költöztet­ni, hátha ittlétével javulna a közbiztonság, aminek később kézzelfogható gazdasági ered­ménye is lenne, például telke­ket lehetne értékesíteni. Érdek­lődők vannak Debrecenből, Nyír­egyházáról, csak amíg innen is, onnan is el-el tűnnek dolgok, nehéz őket vásárlásra bírni. Pe­dig itt megvan minden, ami a kikapcsolódáshoz szükséges. Botrányos falopások A környékbeli újságok gyakran tudósítanak Makkoshotykán történt falopásokról. Szerintem ez rossz fényt vet a falura, és igazságtalan is, hiszen legtöbb­jük kis háztáji szekérrel néhány darab tűzifát visz hazafelé, ami­kor lefülelik. Ezzel szemben aki ebből gazdagodott meg, erre épí­ti az egzisztenciáját, közismert ez a tevékenysége, azt furcsa mód sosem érik tetten. Én ezt tartom botrányosnak, és nem is értem: miért van ez így, illetve tudom, de erről nem beszélek - folytatja a polgármester. Legelő nélkül Nem is csoda a sorozatos falo­pás - vallja Pocsai Ferenc, hi­szen a község lakóinak nagy hányada munkanélküli. Gond a villanyszámla kifizetése és elérhetetlen álom a bolti nagy- bevásárlás. Ezek alapján erköl­csileg nem is tudja őket elítél­ni. Az a baj, hogy míg más fa­luban legalább állattartásból szerezhetnek némi jövedelmet az emberek, itt ez is lehetetlen. Sajnos a valamikori téesz fel­cserélte a község mellett levő legelőt egy Bálványoson levő te­rülettel. Ennek folyománya, hogy szarvasmarha egyáltalán nincs Makkoshotykán. Alapítvány is működik- Sok helyen keltik rossz hírét a községnek, de arról elfeled­keznek, hogy a református gyü­lekezet alapítványa jelentős mértékben nyújt segítséget kárpátaljai és erdélyi magya­roknak. Ezeket az adományo­kat a hotykai emberek nyújt­ják, az egyház csak koordináló tevékenységet folytat. Minde­mellett rengeteg segítséget ka­punk Hollandiából és Svájcból. A legutóbbi csomagban annyi játék érkezett, hogy amíg ez a képviselő-testület működik, az óvodának egy építőkockát sem kell venni. Mindez azonban el­vész ha életképes vállalkozás nem indul be nálunk - kapcso­lódik be a beszélgetésbe az al­polgármester, aki hozzáfűzi: annak ellenére, hogy a képvi­selő-testület rendezetlen körül­ményeket vett át elődeitől, megpróbálja pontosan vinni a falu ügyeit. Senki sem kér pénzt a munkájáért, sőt inkább ad. Egyszer kértek tiszteletdí­jat, de abból is ajándékcsoma­gokat vettek.- Sajnos ennek rossz vissz­hangja lett a faluban, mert a helyi cigányság nagy része úgy gondolja, hogy a segély jár ne­ki, nem pedig adható. így nem ismerik a rászorultság fogal­mát sem. Most szintén szerve­zünk egy hasonló akciót. Úgy gondoltuk, hogy a faluban min­den 3-14 év közötti gyereknek Mikulás-csomagot adunk. Ez­zel szeretnénk megszépíteni a gyerekeknek és a szülőknek az ünnepet. Ha lesz hó, igazi szán­nal, igazi Mikulás hordja majd szét a csomagokat - derül ki Pocsai Ferenc szavaiból. Még kétmilliárd forint A zempléni települések támogatásának elosztása (3. oldal) A TARTALOMBÓL Divatbemutató Menyasszonyiruha- és farmerbemuta­tóval egybekötött bált rendeztek Sá­rospatakon A Művelődés Házában, amelyen a népszerű Manhattan együt­tes is részt vett. (2. oldal) Tállyai bál Jótékonysági bált szerveztek Tállyán az iskola anyagi helyzetének javítása érdekében. Az adakozó kedvű részt­vevők egészen hajnalig mulattak. (4. oldal) Téli sport Cikkünk a téli sportok kedvelőihez szól, az ajánlásra Homonnay Nándor síoktatót kértük föl. (7. oldal) Az adventi koszorú Munkatársunktól e jelkép rövid törté­netét és a vele kapcsolatos szokáso­kat tudhatjuk meg. (8. oldal) lyezik. Napjainkban azonban már senki sem gondol arra, hogy valójában ősi varázslat hagyományát folytatja. Pocsai Ferenc: Rendőrt szeretnénk a faluba Fotók: Bódisz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents