Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-28 / 280. szám

Templomi ének Szirmabesenyő (ÉM) - A fennál­lásának hatodik évfordulóját ün­neplő szirmabesenyői római katoli­kus ifjúsági kórus - Bemdt József ve­zetésével - hangversenyt ad december 10-én, vasárnap délután 4 órától a szirmabesenyői templomban. A hit ereje Miskolc (ÉM) - A Keresztény Ér­telmiségiek Szövetségének soron következő találkozóját ma, kedden délután 5 órakor tartják a miskolci Szent Anna-plébánia Kolping-házá- ban. A találkozón Lénárd Ödön pia­rista szerzetessel - az Erő az erőt­lenségben címmel nemrégiben meg­jelent könyvéről - Krómer István újságíró beszélget. Püspökszentelés Eger (ÉM) - Márfi Gyulát, a szom­bathelyi püspöki hivatal irodaigaz­gatóját egri segédpüspökké nevezte ki II. János Pál pápa. Az új püspök szentelése december 2-án, szomba­ton délelőtt 10 órakor kezdődik az egri székesegyházban. Luther Bibliája Stuttgart (MTI) - Egy kutató meg­találta Luther Márton személyes Bibliáját. A Bibliában olyan jegyze­tek találhatók, amelyek megmutat­ják, hogyan fordította Luther az Üj Testamentumot német nyelvre. A Bibbát Manuel Santos Noya portu­gál kutató fedezte fel. Noya katalogi­zálta Baden-Württemberg állam könyvtárát, s eközben találta meg az értékes kötetet. „A Bibbát természe­tesen a legnagyobb gonddal kezeljük, és tudományos kutatásnak vetjük alá” - mondta az amerikai tudósító­nak Birgit Sch-neider, az állami könyvtár helyettes igazgatója. Bir­git közölte, hogy a latin nyelven írt Bibbát két évszázadon át elveszett­nek hitték. A portugál kutató kézzel írt jegyzeteket talált benne és összehasonlította azokat Luther is­mert kézírásával. így került sor a Biblia azonosítására. A Bibbát 1519-ben nyomtatták, két évvel azután, hogy Luther kiszögez­te a wittenbergi templomkapura a történelmi 95 tézist, amely vissza­vonhatatlanul szembefordította őt a katolikus egyházzal. A nyomtatás időpontjából kitűnik, hogy Luther 1521-22-ben _ használta, amikor átültette az Új Testamentumot né­met nyelvre. Ebben az időszakban a wartburgi kastélyban tartózkodott. A művet Luther Wartburgi Bibliá­jának fogjuk elnevezni” - jelentette ki Birgit Schneider. Luther bibliafordítása, amelynek célja az volt, hogy a szöveget érthe­tőbbé tegye mindenki számára, a felnémet nyelv mintájává vált. Tu­dósok már hosszú ideje hiába keres­tek olyan kéziratot, amely részlete­sen megmutatná, hogy a reformátor miképpen fordított németre görög és latin szövegeket. Remetelak Karancskeszi (MTI) - A Karancs- völgyi falvak összefogásával, a Ka- rancs Kápolna Alapítvány kezdemé­nyezésére újjáépítették a hegyen lé­vő remetelakot. A hegyoldalba mé­lyített puritán építménynek még az ötvenes években is volt lakója, akkor egy Ferenc bácsi néven ismert vallá­sos remete lakott odafenn. Ezt köve­tően a lak romosodott, megközelítése életveszélyessé vált. Az alapítvány, amely először a hegy­csúcs alatt lévő kápolna újjá­építését szervezte meg, ezúttal is szinte a semmiből teremtett értéket. A karancsi falvak önkormányzatai, a helyi vállalkozók, társaságok adták össze azt a pénzt, amelynek segítsé­gével újjáépült a két helyiségből álló, 40 négyzetméteres lak. A Karancs- hegyi kegyhely hajdan az ugyancsak Nógrád megyei szentkútinál is híre­sebb búcsújáró hely volt. A hegy aljá­ban meghúzódó falvakban régi ha­gyomány, hogy a katolikus hívók ka­rácsony másnapján egy imára felke­resik a kápolnát. A pap és a pápa a papságról Berkes László plébános is ott volt a vatikáni világtalálkozón Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Harminc évvel ezelőtt jelent meg a papi szolgá­lattal, a papi élettel kapcsolatos „Presbyterorum ordinis...” kez­detű zsinati határozat. Az évfor­duló alkalmából október végén ünnepi megemlékezést rendez­tek a Vatikánban. A találkozóra földünk 406 ezer katolikus pap­jának képviseletében minden országból egy papot és egy püs­pököt hívtak. Magyarországról Bosák Nándor debrecen-nyír- egyházi megyéspüspök és Ber­kes László miskolc-mindszenti plébános vett részt a találkozón. Berkes László a római Gregoriána Egyetemen folytatott tanulmányai után - Kovács Endre püspök mel­lett - négy évig már káplánként szolgált a mindszenti plébánián. In­nen Makiárra került plébánosnak, és az idén ugyancsak Makiárról ke­rül vissza Miskolcra plébánosnak. Igaz, közben tanított az egri szemi­náriumban, két évig az Apostoli Nunciatúrán dolgozott. • Mindig is jobban vonzott a gya­korlati papság, a lelkipásztorkodás, hiszen ezért is lettem pap - mondja a plébános. - A papság mindenkép­pen hivatás. Nincs olyan pap, nem is lehet, aki ne hivatásból végezné ezt a munkát. □ Ez a hívás a saját életében mikor vált hallhatóvá? Volt-e valami dön­tő esemény? Jelentős pillanat? • Általában egy-egy jó pap példája ösztönzi a fiatalokat arra, hogy a papi hivatást válasszák. Magam is ministráltam, jártam hittanra, de azt nem mondanám, hogy túl buzgó voltam. Mint a legtöbb gyereket, en­gem is a világon minden érdekelt. A szülőfalumban Egyeken a káplán atya kérdezte meg tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Ezzel aztán be­tette a bogarat a fülembe. Valami nyilván volt bennem, mert a kérdés hatására egyre erősebbé vált ben­nem a gondolat. Igaz, egyházi gim­náziumba jártam, de úgy tanultam, mint bárki más. Viszont, amikor a negyedik évfolyam táján újra felve­tődött a hogyan tovább kérdése, ak­kor már éreztem, hogy hivatásom van. Teréz anya azt mondja: valami nagyon jót tenni Istenért. Magam is azt éreztem, hogy Krisztus ügyéért, az ő Evangéliumáért, az embere­kért szeretnék tenni valamit. Érez­tem, hogy Istent megismerni, meg­ismertetni, Istenről beszélni az em­berekkel, és így segíteni az ő gond­jaikon - az valami nagyszerű hiva­tás. Akkoriban úgy tartotta a közvé­lemény, hogy a papok nem dolgoz­nak, ingyenélők. Én ezt ugyan nem így láttam kívülről sem, de mégis azért jelentkeztem bencésnek, mert gimnáziumban tanítanak, ami a vi­lági fogalmak szerint is munkának számít. Ám a szerzetesség számom­ra zártabb közösséget jelentett. Nincs olyan kapcsolatuk a hívekkel, mint a világi papoknak. így aztán Pannonhalmáról, Egerbe kerültem, majd pedig a budapesti akadémia befejezése után szenteltek pappá. □ Az elmúlt évtizedekben nagyot Berkes László plébános változott a világ. A római találkozó apropóját viszont egy 30 évvel ezelőtt megjelent dokumentum adta... • Az elmúlt 30 évben a Klérus Kongregáció, a püspöki szinódusok, és maga a Szentatya is többször szólt a papság lényegéről. Újra és újra tisztázva ezt a fogalmat. En­nek a találkozónak is az volt a célja, hogy olvassuk újra azt, amit a zsi­nat elhatározott. Elmélkedjünk ró­la, és erősödjünk meg a papságunk­ban. Ez a dekrétum hosszú időre meghatározta, hogyan gondolkod­jon a papság önmagáról, milyen le­gyen az élete. Mi a pap? Ki a pap? Ez a konferencia tulajdonképpen bátorítás akart lenni a világban élő több mint 400 ezer pap felé. Bátorí­tás, hogy a Szentatya, a Klérus Kongregáció mennyire szívén viseli a sorsukat, együtt munkálkodik, együtt érez velük. □ És a változás? • Ez eleve benne van a dokumen­tumban... Az egyháznak minden idők minden emberéhez kell szól­nia. Hogy erre képesek legyünk, hogy minden korhoz szólni tudjunk: változni kell. Nem annyira a pap­nak, mint inkább a módszereknek. Az evangelizáció módszereinek. Az ember érzékeli a világot, tapaszta­latokat szerez, ezeket beépíti saját életébe, összeveti az Evangélium­mal. Adott esetben másképpen szó­lítja meg a híveket, másképpen tartja a hittant és így tovább. □ Egyre több vallási közösség jelenik meg, közülük nagyon sokan megle­hetősen erőszakosan próbálnak hí­veket szerezni. • A szekták vagy kisebb vallási gyülekezetek mindenképpen kihí­vást jelentenek a katolikus egyház számára, és elgondolkodtatóak a módszereik is. De hogy ezeket a módszereket nem követjük, nem vesszük át, ez talán azzal magya­rázható, hogy az egyház 2000 éves tapasztalata sokkal gazdagabb. A bevált gyakorlatot nem hagyja el a még ki nem próbált, de látványos módszerekért. De állandóan gondol­kodni kell azon, hogy miként lehet a lényeget, vagyis Krisztus Evangéli­umát közelebb vinni az emberek­hez. Lehet, hogy közhelynek tűnik, de ezt egyszerűen élni kell, tehát sa­ját életünkkel kell erre példát mu­Fotó: Bujdos Tibor tatai. Ezt kell megkérni, megkíván­ni, amit Krisztus véghez vitt, ahogy ő mondta: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jó hírében”. Ezekben az alapvető dolgokban nincs változás. Ma is - az egyház­ban lévők és az egyházhoz közele­dők számára - a legfontosabb: a me- tanoia, a gondolkodásváltozás. Ez a megtérés, amiből következik az életfonna megváltozása is. Alapve­tő módszer az, hogy tiszta szívből, krisztusi szeretettel szeressem az embereket. Érezzék meg, hogy a hit nem egy tan, amit meg kell tanulni. Arra kell törekedni, hogy tapasztal­ják a Mennyei Atya gondviselő sze- retetét. Érezzék, hogy ez a minden­napjaikhoz szól, ugyanakkor az örökkévalóságra készíti fel őket. □ Mi lesz azokkal, akik nem jönnek be a templomba. Nem kell kimenni az utcára? • De ki kell menni. És ki is me­gyünk. Minden szentmise végén... Ez talán tréfának hangzik. De az egyházban mindenkinek megvan a maga küldetése. Persze vannak olyan katolikus közösségek, ame­lyek kiállnak a térre előveszik a gi­tárjukat, énekelnek, megpróbálnak egy-két szót szólni a hallgatóság­hoz. De az evangelizáció nem az, hogy valakiket egy fél óráig elszóra­koztatunk az utcán. Ennél sokkal fontosabb, hogy elgondolkodtassuk az embereket. Vannak jelek a világ­ban: lehet ez a templom épülete, egy pap, egy könyv, egy újságcikk... Ha ezek kapcsán elgondolkodik valaki, a következő lépcső, hogy kapcsola­tot keres egy közösséggel. □Az evangelizációval eljutottunk az egyházmegyei zsinathoz.... • Igen, a következő év októberében megtartandó zsinat egyik fő témája valóban az evangelizáció. Ez lénye­ges dolog. Mindig azon kell gondol­kodnunk, hogyan tudnánk ezt a drága kincset, az Evangéliumot, a hitünket minél több emberrel meg­ismertetni. Nagyon sokan azt mondják, hogy dolgoznak, nincs ide­jük az imára, nincs idejük a temp­lomra. Pedig miközben hajtják ma­gukat, amikor megpróbálják megte­remteni mindazt, ami felfogásuk szerint feltétlenül szükséges az élethez, a legfontosabbat veszítik el, az életet. A muzsikáló református gimnázium A miskolci Lévay József Református Gimnázium énekkara - Kormány Attila karnagy vezetésével - részt vett a református iskolák IV. kórus- találkozóján. A november 11-én megrendezett találkozón tíz refor­mátus iskola kórusának tagjai éne­keltek az ősi békési református templomban. Másnap Dévaványán szerepelt a miskolci énekkar. De Miskolc város zenei életébe is bekapcsolódott a Lévay lózsef Refor­mátus Gimnázium. Legközelebb de­cember 8-án rendeznek zenés áhíta­tot a Kossuth utcai református temp­lomban. Varga László orgonamű­vész J.S. Bach, Gárdonyi Zoltán, Ko­loss István műveit fogja játszani. Közreműködik a Bach-Brass Kvar­tett. A rézfúvósokat Gál Péter vezeti. Vértanúk, hitvallók Budapest, Kazincbarcika (ÉM) - A Ma­gyarországi Mindszenty Alapítvány kiadásá­ban megjelent a Vértanúink, Hitvallóink című kiadvány második száma. A Szentté avatások híradója alcímet viselő lap évente négyszer je­lenik meg. A lap készítői rendszeresen beszá­molnak a szentté, illetve boldoggá avatási ügyek állásáról. A lapban közzé teszik a hívek, imameghallgatásainak történetét. A kiadványt az érdeklődők ingyen kapják, viszont az önkéntes adományokat köszönettel! elfogadják. (Az alapítvány címe: 1125 Buda­pest, Felső-Svábhegyi út 12.) A lap felelős szer­kesztője P. Szőke János. A Vértanúink, Hitvallóink című kiadványt ugyan Budapesten szerkesztik, viszont me­gyénkben, a kazincbarcikai Szalézi Don Bosco Szakiskola nyomdájában készítik. Németországi reformkövetelők Bonn (MTI) - Több mint egymillió német ka­tolikus írta alá azt a felhívást, amely az egy­ház megújulását sürgeti. Az elmúlt két hónap­ban gyűjtött aláírások tanúsága szerint a hí­vek jelentős része az egyház megreformálását, hozzá közel álló egyház kialakítását kívánja. A „Mi vagyaink az egyház” jelmondattal szervezett világi mozgalom résztvevői többek között ahhoz kérték a hívek támogatását, hogy a katolikus egyház törölje el a papi nőtlenséget, engedélyezze a nők pappá szentelését. Véleményük szerint a papság magas átlag- életkora és a rendkívül merev egyházi szerke­zet az oka annak, hogy az utóbbi években szá­zezrek távolodtak el Németországban az egy­háztól. A 80 milliós országban a katolikus egy­háznak mintegy 28 millió híve van. A mozga­lom szervezői azt remélték, hogy a rendszere­sen templomba járóknak legalább a fele, azaz több mint kétmillió ember támogatni fogja fel­hívásukat. A hasonló osztrák aláirásgyégtés- nek ezt az eredményét Németországban nem , sikerült elérni. A németországi aláírások száma másfél millió alatt van, ám a mozgalom elindítói ezt is nagy eredménynek tartják, és azt remé­lik, hogy ennek nyomán párbeszéd kezdődik a reformokat sürgető hívek és az egyházi ve­zetés között. A Német Katolikus Püspöki Konferencia ugyan elhibázottnak minősítette és elutasítot­ta az aláírásgyűjtést, s megtiltotta, hogy az egyházi helyiségeket igénybe vegyék, Kari Lehmamí püspök, a konferencia elnöke de­cember elején mégis hajlandó tárgyalni a moz­galom fő szervezőivel. A német püspöki kar több tagja is érzékel­tette, hogy egyetért a megújulást sürgető felhí­vással, de attól tart, hogy az ilyen mozgalmak a Vatikánban éppen a kívánttal ellentétes ha­tást érik el. A hittani kongregáció egyébként éppen a napokban erősítette meg, hogy nők nem tehetnek papi esküt, és ez a katolikus lüt egyik alaptanítása. A Magyar Testvéri Börtöntársaság azzal a ké­réssel fordul a gyermekeket szerető jóérzésű polgárokhoz, hogy nyújtsanak segítséget ab­ban, hogy az idén is - immár negyedik alka­lommal szerény ajándékot tudjanak eljuttatni azoknak a gyermekeknek, akiknek apjuk vagy anyjuk börtönben van. Az adományokat előre is köszöni a társaság elnöke, Roszík Gábor evangélikus lelkész. A társaság címe, ahová az adományokat, csomagokat lehet küldeni: 2100 Gödöllő, Pf. 268. Börtönpasztoráció

Next

/
Thumbnails
Contents