Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-20 / 273. szám

4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér .........._ 1995, November 20-, Hétfő S zerkeszti: Bodnár Ildikó Egy mesébe illő igaz történet Amióta Szentgyörgyi Albert­tól hallottam a tévében, hogy mindennap búzacsírát reg­gelizik, azóta én is követem a példáját. Egyszer-egyszer előfordult már, hogy a tasak- ban lévő búzacsíra molyos volt - de nem veszett kárba, megette a szomszéd kutyája. Nyár vége felé egyszerre három csomaggal vettem, és mindhárom tele volt mollyal. Sok minden mellett elme­gyek szó nélkül, de ez már egy kicsit sok volt. írtam az illetékes gabonaiparí rt.-nek, hogy nem tehetnének-e vala­mit a molyok ellen, mert így elmegy az ember étvágya a „terméküktől”. Csodák-cso- dája, az ország másik csücs­kében lévő cég megbízottja felhívott telefonon, és elné­zést kért az okozott kelle­metlenségért. ígérte, a közel­jövőben egy kis csomaggal fognak kárpótolni. Már a te­lefonhívás is ámulattal töl­tött el, de az, hogy kárpótlást is ígértek, hihetetlennek tűnt. S lám, november 6-án megérkezett a „minta” cso­mag, ami kb. 6 kilót nyomott, és olyan termékek is voltak benne, amelyekről eddig nem hallottam. Kimondha­tatlan örömet szereztek ezzel a küldeménnyel, amelyben még egy diétás receptkönyv is volt. Nem az érték hatott rám ilyen elementáris erő­vel, hanem a GESZTUS! Ilyen csodával nemigen lehet manapság találkozni. Rácz Ilona Fohász - közlekedésünk megkönnyítésére Utolsó segítségként - mert hiá­ba próbálkoztunk már máshol, másnál oly sokat - hozzád fo­hászkodunk, édes jó Istenünk. A Táncsics téren lévő öt bérház mintegy 600 lakója kéri megér­tő támogatásodat. Kérünk: se­gítsd jobb belátásra bírni a villa­mos vasúi tervezőit és építőit, állítsák vissza eredeti állapotá­ba a vasúti sínpárokat, hogy a Táncsics tén autóbusz-megállót balesetmentesen tudjuk megkö­zelíteni A kettős vasúti sínpár eredetileg 15 méter hosszúság­ban betonlapokkal volt kitöltve a gyalogosforgalom megkönnyí­tése érdekében A szokásjogot, a beidegződött közlekedési útvo­nalat nem lehet erőszakosan megváltoztatni, melyet annak idején jól mértek fel a tervezők. (Sok példa van arra a városban, hogy a lakosság által kialakított közlekedési útvonalakat nem tudják erőszakosan megváltoz­tatni.) Naponta figyelem, miként bukdácsolnak keresztül a gyer­mekek, az öregek, a sánták, a mankóval járók a vasúti sínpá­rokon, hogy eljussanak a busz­megállóig, az iskolákba, a temp­lomokba. Szinte mindennapo­sak az apróbb sérülések, elesé­sek, de lábtörést is szenvedtek már jó néhányan a fentiekben vázoltak - hiánya - miatt, ame­lyet sajnos csak mi, Táncsics té­ri lakosok látunk és tapaszta­lunk. A tervezők és az építők úgy tűnik, nem akarnak tudo­mást szerezni a kialakult hely­zetről, s vélhetően azt vallják: mindenki saját felelősségére közlekedik. De hát a megszokás nagy úr, és kötve hiszem, hogy ha az illetékesek errefelé lakná­nak, nem így - azaz a sínpáro­kon keresztül - közlekednének. Jelen felhívásunkkal elsősorban a vasúti pálya egy kis szakaszá­ra kívánjuk a figyelmet felhívni. De van, amiről még szólni kell. Diósgyőr főutcáját a zártpá­lyás vasúttal kettévágták, hol­ott mindkét oldalon lakóházak és üzletek vannak éppúgy, mint a Széchenyi utcán. Az autós-, gyalogos- és villamosforgalom egy útkereszteződésben zajlik, amelyen áthaladni idegfeszítő figyelmet kíván mindenkitől. Ez is csak azért történt, hogy az autósforgalmat a Szinván átve­zessék a vár felé, melynek terü­letét mint nemzeti örökségün­ket védeni kellene. Az új teher- híd megépítése újabb adó mind­nyájunk számára, és ez lenne a Szinván - 500 méteren belül - a negyedik teherhíd. (Ezen elgon­dolás minden logikát nélkülöz.) Az erre jutó pénzből a Szinvát ezen a szakaszon be lehetne fed­ni, s legalább itt nem árulkodna a meder, a víz szemetelő „kultúránkról”. Végső konklúzióként: Diós­győr modernizációja igen sok, felesleges és vissza nem térülő költségbe került, s nem kizárt, hogy hosszabb távlatokban a tervezési követelmények útjába kerülve esetleg a befektetés megsemmisül. (Csak melléke­sen jegyzem meg: a lakossági fó­rumokon részt vettem, de jobbí­tó szándékú hozzászólásaim sü­ket fülekre találtak, illetve ígér­ték, meghívnak egy személyes megbeszélésre.) Balogh Sándor Diósgyőri Városvédők elnöke A vár környékét is védeni kellene Fotó: Farkas Maya A kutyák is éreznek, csak nem tudnak sírni Egy alkonyati séta az elcsende­sülő faluban, a zaklatott lélek­nek is szívgyógyászati orvosság. A csendes utcában egy kutya fűt el mellettem. És - ki látott már ilyet - az egyik ház ablakánál kei lábra áll, és benéz az abla­kon. Kis ideig figyel, aztán csa­lódottan visszaindul. Odame­gyek. Az udvaron valaki mo­toszkál, mondom neki, hogy mit láttam így megy ez már két éve válaszol. Azelőtt itt lakott a gazdájával. A gazdasszony meg­halt, a kutyát a rokonok elvit- i.ek de minden nap idejön, be­néz az ablakon, hátha megjött a gazdasszony. „Ok nem tudnak sírni, csak szeretni”. Mi mindent tud meg az em­ber egy ilyen pillanatkép után. Az ember „a teremtés koronája”, ha a természet törvényét nem is tudja megváltoztatni, de hatás­vonalát ki tudja jelölni. Beavat­kozik a növény- és állatvilág fej­lődésébe, kitenyészti a hűség, szeretet reprezentását, a ku­tyát. O maga nem tudja ezt kö­vetni. Háborúk, merényletek torzítják az emberi társadal­mat. A szeretetet primátussá te­vő egyház papja (a tv-ben lát­hattuk) politikai szónoklatot tartott a minap, holott minden politika valamiért, valami ellen irányul, amely bármikor gyűlö­letre válthat és amelynek alfája és ómegája mégis csak az em­ber: társ vagy ellenfél. Ez nem papi szolgálat. Ilyenekre bízzuk gyerekeink nevelését? Pedig az ember nem így születik, az idők során tanulja a jót és a rosszat. Láttam egy gyereket, szalá- mis zsemlét majszolt. Egy kóbor kutya elébe állt, esdeklő sze­mekkel nézte a fiút. Az belerú­gott. Mondtam neki: Fiam, ha ezt teszed felnőtt korodban is, akkor emberbe fogsz belerúgni! Ö még nevelhető, - de vajon szülei szeretetre nevelik-e? A városokban folyik a „kutyaháború”. Legyenek vagy ne legyenek? Egyben biztosak lehetünk: az emberszeretet ab­ból csírázik ki, hogy a kegyet­lenséget a védtelenekkel, a ki­szolgáltatottakkal, gyengébbek­kel szemben sem gyakoroljuk, hogy megértőek vagyunk. Az emberbarátság kialakulásának ez az „óvodája”. Mert azok is éreznek, akik (s ezúttal a ku­tyákra gondolok) nem tudnak sírni. Csapó András Tízéves fennállását ünnepelte az idősek klubja Köszönetét szeretnénk mondani az idősek hónapja alkalmából a miskolci Rácz Adám utcai klubban rendezett programok előadói­nak. így Zsámbokné Zana Máriának, aki könnyű tornát tartott az időseknek, majd gyümölcs- és zöldséglevek kóstolójával ked­veskedett nekik. Megható verses-zenés mű­sort adtak elő a Katolikus Gimnázium tanu­lói, Gajdos Edit tanárnő vezetésével. No­vember 10-én a klub 10 éves évfordulóját Balázs Győző virágjai A novemberi halottak napján a temetőben mindenütt a sírokon a kegyelet, az emléke­zés virágai. A miskolci Deszka temetőben egy egyszerűen, szerényen díszített síron a krizantémok között kis koszorú és a rajta lévő fehér szalagon: „Az 1949-ben érettsé­gizettek” A sír közepén örökzölddel díszített árva- I any haj és szárított mezei virágok csokra, amelyet kis nemzeti szalag fog egybe, s azon: „19. Számú Bükk cserkészcsapat”. A sírkövön Balázs Győző neve. Az idősebb miskolciak közül sokan emlékeznek rá. Re­formátus lelkész volt, hit és erkölcs tanár, a Miskolci Szabad Egyetem igazgatója, számos irodalmi társaság és dalegylet el­nöke, tisztségviselője. A város lakossága felekezeti, politikai, társadalmi hovatartozásától függetlenüí hallgatósága volt, aminthogy pódiuma volt minden lehetőség a Tompa Mihály Irodal­mi Társaságtól a Szent Imre Körig. Korá­nak - mai szóval élve - népművelője, kul­ünnepelte, és a Naplemente nevet vette fel. A törzstagok emléklapot kaptak, a többiek­nek egy szál piros szegfűt nyújtottunk át, majd megemlékeztünk elhunytainkról. A délután folyamán közös nótázással, tánccal ünnepeltek időseink. November 11-én Seres Ildikó, Horváth Zsuzsa, Regős Zsolt és Dézsy Szabó Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház művészei szereztek felejthetetlen délutánt operett-összeállításukkal. Köszö­túrmunkása, közművelődé­si vezetője volt. Balázs Győző virága­it diákjai, ol­vasói szívébe ültette, és az ma is élő vi­rág. Nem sok iskola van még a Lévay József Refor­mátus Gimná- Balázs Győző portréja ziumon kívül, Fotó: ÉM-repró ahol a diákok 50-60 év (vagy ha még élnek, azon túl is) kimennek taná­raik sírjaihoz. Emlékezni, erőt meríteni, és fogadalmat tenni, hogy amit tanított nem felejtik. Az 1949-ben érettségizett utolsó évfolyam és a 19. Számú Bükk cserkészcsapat netünket, elismerésünket fejezzük ki képvi­selőnknek, Simon Gábornak, aki segítséget nyújtott programjaink megvalósításához, va­lamint Csetneki Józsefhének, aki 10 év alatt folyamatosan tartotta a kapcsolatot az idő­sekkel. Köszönjük a KASZA Bt.-nek a finom pékárukat és a Fazola utcai 4-es számú konyha dolgozóinak fáradságos munkájukat. Naplemente klub idősei, dolgozói Szerkesztői üzenetek Gy. J., Miskolc: Bizonyos ellátásokat szep­tember 1-jétől - tehát a nyugdíjakkal ellen­tétben nem visszamenőlegesen - a rendelet­ben meghatározott százalékos mértékben, más ellátásoknál forintösszeggel emelték: így az átmeneti járadékot 4%-kal, a rok­kantsági járadék és a rendszeres szociális járadék összegét havi 300 forinttal. A vakok havi 4200 forintot el nem érő összegű sze­mélyi járadékát és rendszeres szociális segé­lyét pedig 4200 forintra egészítették ki. * „Kárpótlás”jeligére: Az árverésre kijelölt ál- íami tulajdonú termőföldek 80%-t a kijelö­léssel érintett településeken azok között kell árverésre bocsátani, akiknek állandó lakóhelye 1991. június 1-jén az érintett tele­pülésen volt és van jelenleg is. * Tiszaújvárosi olvasónknak: Az eljárási ille­téket az igazságszolgáltatási apparátus mű­ködéséért kell megfizetni az eljárás megin­dításakor. SZÓLÁSTÉR írja: az Olvasó Éljen az eü.-dolgozó! (Havi 15 000-ből?) tők? Ha ők kerülnek kórházba, mire hivatkozva követelhetik meg az ingyenes - összkomfor­tos ellátást? Legjobb tudomá­som szerint amikor a múlt szá­zadban kitalálták és létrehoz­ták az egészségbiztosítás intéz­ményét, nem azokra gondoltak elsősorban, akik szánt-szándék­kal maguknak keresték a bajt. Azóta persze nagyot fordult a vi­lág. Mostánában elég gyakran hangzanak el olyan szívhez szó­ló kétségbeesett felhívások, hogy ártatlan kisgyermekek életének megmentéséhez anya­gi segítséget kérnek. Nyilván nem volna etikus olyan felhívás közzététele, miszerint: Lumpen. Tóbiás idült alkoholistának sür­gősen májtranszplantációra van szüksége. Kéri ezért az ivócim­borák, a szesztestvérek és a fele(s)-barátok anyagi támoga­tását. Statisztikai adat, hogy a kór­házi ágyak 40 százalékát olya­nok foglalják el, akiknek beteg­sége közvetlen összefüggésben van a mértéktelen alkoholfo­gyasztással. Én legalábbis fel­háborítónak tartom, ha egy-egy szenvedélybetegre többet költe­nek, mint az összes többire, akikkel egy kórteremben fek­szik. Nem feladatom ilyen bonyo­lult etikai, anyagi, biztosítási, szervezeti, stb. kérdésben állást foglalni, vagy pláne bíráskodni. Csak érzékeltetni szerettem volna: sokkal mélyebb a válság annál, hogy azt munkaadó és munkavállalók közötti bérvitá­ra lehessen korlátozni. Kiss József Miskolc Porhintés a rokkantak közlekedési támogatása Mondanivalómat egy tőlem okosabb ember, Móricz Zsigmond írótól vett idézettel kezdem: ,A képviselőház soha ennél fáj­dalmasabb operációhoz nem nyúlt, mint ha a rokkantaknak adandó segélyeken akarna spórolni. A honatyák soha inkább nem voltak erkölcsileg kötelesek atyai szívvel és atyai érzé­sekkel foglalkozni valamivel, mint most, ha a rokkantak problémáját veszik revízió alá.” (Magyarország című lap 1933. III. 5.) A probléma ma is égető, mert nemcsak háborús, hanem baleseti, születési eredetű, vírus- és foglalkozási betegség, stb. növeli a számunkat. Amit el kívánok mondani az az, hogy porhintés, hazugság a rokkantak „közlekedési támoga­tása”. Mert ha csak a tavalyi tényszámokkal számolva is, az évi 12 ezer (havi ezer forint) „támogatás” egyenlő volt 15 liter benzin adójával! A rokkant embernek, ha csak a legszüksége­sebb útjait vesszük is, hacsak napi egy liter benzint számo­lunk is, az havi 30 liter! Tehát ő fizet be ezer forint adót. Nála az autó nem luxus, hanem testi kényszer, ezért a leg­elesettebbeket megadóztatni: bűnnek tartom. Alikor, amikor a nyugdíjam egyharmada az átlagbérnek, és lakásrezsire, a megélhetésre sem elegendő! Jövőre ez az összeg is átlagosan felére csökken, és nem kapja meg a kötelező biztosítás támo­gatását sem! Szegény az ország - mondják nekünk. Tudomásul is ven­nénk, ha nem tudnánk, hogy milliárdos csalásokat, sikkasz­tásokat, bankcsődöket lenyelt az ország költségvetése. Mert attól „megrendül” az ország! Milliók nyomorán nem rendül meg a törvényhozás szíve? Miközben a betegeken, legeleset­tebbeken, öregeken spórol. A Bokros-féle keménységet nem a gazembereken kellene gyakorolni? Igaz, ők el tudnak szalad­ni, sőt nem tízéves hycomaton, hanem 3-5 milliós autócsodán távoznak a helyszínről! De milyen jövője van, lesz annak az országnak, ahol a gazemberek virítanak és a kisembert betapossák a földbe, mert ő a megfogható, mint a számukra juttatott fillér!? Békés Gábor Miskolc A címként aposztrofált „megál­lapítást” (kérdést?) a november 11-ei tüntetés egyik transzpa­rensén olvashattuk. Történt jó fél évszázaddal ezelőtt - pontosabban 1944-45 telén -, hogy egyik Tiszán túli nagyvárosunk újdonsült város­atyái mindenki számára kötele­zővé tették a heti egyszeri köz­munkát. Ezalól még a klinika professzorai sem kaptak fel­mentést. Majd a sors úgy hozta, hogy az egyik vezető súlyos mű­tétnek nézett elébe. Ekkor min­denre felkészülve megkérdezte:- Professzor úr, felnőtt embe­rek vagyunk. Őszintén mondja meg, mire számíthatok?- Legyen erős uram, semmi jóval nem biztathatom. Nézze meg a kezeimet. Én tegnap reg­geltől estig, téglát pakoltam. Aztán valahogy mégis sike­rült a műtét, a professzor és kol­légái pedig felmentést kaptak a kötelező testnevelési órák alól. A hétvégi tüntetésről írott ri­portokat olvasva és a híradáso­kat nézve ez a régi, de ma is megszívlelendő igaz történet ju­tott az eszembe. Mert egy ilyen, vagy ehhez hasonló párbeszédre bármikor és bármelyik egészségügyi in­tézményben sor kerülhetne. Le­het, hogy a megkérdezettek nem a kérges tenyerükre hivat­koznának, hanem számtalan egyéb lehetetlen körülményre, ami akadályozza a hatékony gyógyítást. Nem akarok tippeket adni, csak hangosan gondolkozom. Vajon azok, akiknek százmilli­árdos egészségbiztosítási tarto­zása van, miért nem nevesíthe­Szerkesztőségifogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rova­tában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. * Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon ál­lunk szíves rendelkezésükre 16-18 óra között. Legközelebb: no­vember 27-én. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkesz­teni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. A-'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents