Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-18 / 272. szám
II ÉM-hétvége ÉM-Snterjú November 18., Szombat Hogyan neveljük le magunkat a tévénézésről? Nógrádi Gábor Péntek este nyolc órakor, miközben a vibráló képernyőre meredek és remegő gyomorral várom a Dallast, hirtelen villám- csapásként döbben belém a kérdés: tulajdonképpen mit csinálok én itt? Miért kell nekem folyton a tévé előtt ülni és bámulni ezt a homályos üveget?! Hát meg vagyok én babonázva?! Hiszen annyi, de annyi szép dolog van a világon! Madarak, fák, fiúk, lányok, lepkék, múzeumok, Shakespeare, Mozart!... Nem nevetséges?! Az élet tele van meglepetéssel, szépséggel, élménnyel, és akkor én félig kifolyt szemekkel egy erőszakos texasi olajmilliárdos nyavalygásait figyelem? Nem! Ebből elég! - kiáltom és kikapcsolom a tévét. Eljött az idő, hogy leneveljem magam erről a káros szokásról. Van akaraterőm? Van. Úgy döntök, hogy azonnal lemegyek az utcára és sétálni fogok. Egészen felvillanyozódom. Igen, sétálni fogok és nézem a fákat, ahogy virágoznak, meg hullik a levelük, meg alkony van, meg Hold, meg csillagok! Igen, ezt fogom élvezni, ahelyett, hogy Pamela vagy Samantha riszálásait figyeljem! Vagy nem is! Inkább játszom a húgommal. Nusika kétéves és másfél éve játszottam vele utoljára. Ki nekem ez a két nőszemély, hogy nagyobb figyelmet fordítsak rájuk, mint a húgocskámra, akit imádok?! Kit érdekel, hogy Pamela haragszik a bátyjára, mert az el akarja adni a gyárat, hogy az adósságait kifizesse? Mit érdekel engem, hogy azt a gyárat a mamájuk hagyta rájuk? Csak haragudjon Pamela! Felőlem pofán is vághatja a bátyját! Én többet nem nézek Dallast! Fogom Nusikát és megyek vele sétálni! Naná! Mert majd itthon maradok! Mi az? Már negyed kilenc? Hogy szalad az idő! Na jó, mondjuk most már késő van a sétához. Majd inkább játszani fogunk az én drága, kicsi húgocskámmal. Persze, ha mondjuk most meg akarnám nézni a Dallast, akkor biztosan nem ülnék le Nusikával öt percre játszani. De erről szó sincs. Nem akarom megnézni ezt a baromságot! Nekem van önfegyelmem! Nincs Dallas, nincs tévé! Holnap rábeszélem anyámékat, hogy adják el a készüléket. Kit érdekel, hogy Pamela összevész a bátyjával, vagy nem vész össze? Na, jó, mondjuk összevész. És akkor mi van? Cliff Barnes egyedül marad. Merthogy meghalt a felesége is. Vagy nem is halt meg? Ebben a Dallasban mindenki folyton feltámad. Az persze érdekes lenne, ha Cliff felesége, a Dzsémi feltámadna. Te jó ég!... Lehet, hogy éppen ma este fog feltámadni. Akkor ezt mégiscsak meg kellene nézni. Nem azért, hogy érdekel, de mért aludjak én rosszul, mert nem tudom, hogy Dzsémi feltámadt vagy nem támadt? Mennyi az idő? Nyolc óra huszonöt perc?! Na, tessék! Már meg is kezdődött! Miről vari szó? Az örökségről? Na, hál Isten, akkor még nem támadhatott fel a csaj. Mi van Nusika? Menj innen, jó! Mit akarsz? Majd játszunk! Nem látod, hogy Dallas van?! Most mit sírsz! Igen, igen, azt mondtam, hogy abbahagyom a tévézést. Na és? Abba is hagyom! Én nem hazudok! Ézt a folytatást még megnézem, de aztán nincs több Dallas jövő péntekig, az biztos! (A humoreszk a szerző Hogyan neveljünk... ? című könyvében jelenik meg.) Fotó: Bácsi Krisztián „Visszatérni az ártatlanság állapotába” Csintalan Sándor reményei az MSZP kongresszusa előtt Dombrovszky Adám Budapest (ISB) - November 24-26. között Miskolcon lesz a Magyar Szocialista Párt IV. kongresszusának második ülésszaka. Az ország jövője szempontjából is nagy horderejű eseményre való készülés jegyében kerestük meg a párt ügyvezető alelnökét. Csintalan Sándortól először azt kérdeztük, hogy a helyszín kiválasztása során mi döntött Miskolc mellett. • Az egyik szempont az volt, hogy olyan régióban rendezzük IV. kongresszusunk folytatását, ahol még nem voltunk - kezdte válaszát az ügyvezető alelnök. - Másrészt e térségben a párt és a lakosság kapcsolatai közvetlenebbek, mint másutt. Fontos szempont, hogy gyarapítja regionális ismereteinket a borsodi részvétel. Miskolc és az ország északkeleti része most ráadásul igen nehéz helyzetben van. Azt gondolom, hogy ránk fér a nehéz helyzetű régiók még közelebbi megismerése. Arra is számítok, hogy a térség fejlesztését illetően a napokban konkrétabb előrelépésről is számot tudunk adni. □ Kialakult már a kongresszus végső menetrendje, vagy ez még változhat a napokban? • Talán a közvélemény számára nem egészen érthető ez a helyzet, hiszen bonyolultak a játékszabályok. Ez nyilván a párt történelmi-politikai hagyományaiból is adódik. A párt szervezetileg is úgy épül fel, hogy szinte lehetetlen a belső centralizáció. Ebből következően az utolsó pillanatig is vannak nyitott kérdések. A kongresszus végső menete mindig a kongresszus első napirendi pontjaként tárgyalandó ügyrendi vitában szokott eldőlni, éppen ezért mindig lehetnek módosulások. Ezzel együtt azt hiszem, hogy az érdemi ügyek tekintetében eldőlt a kongresszus témája. Kongresszusunk az 1994 őszi kongresszusnak a második fordulója. Ebből adódóan múlt ősszel eldöntöttük, mi fog a második fordulóban történni. Egyfelől az elmúlt egy év kormányzati munkájának, a párttestületek, s ezek együttműködésének lesz egy nagyon konkrét elemzése. Nyilvánvalóan szó esik a személyek tevékenységének a minősítéséről is. De hangsúlyoznám: a személyekkel összefüggő döntés nem tárgya a kongresszusnak. □ De mintha egyszer éppen ön mondta volna, hogy egy kongresszuson minden megtörténhet. Ad abszurdum még fel is oszlathatnak egy pártot. Ehhez képest a pártelnök-miniszterelnök szerep kettéválasztása nem is olyan nagy dolog. • Vannak a pártdemokráciának alapvető szabályai. A kongresszuson biztos, hogy szó lesz erről a kérdésről. Ha netalántán a többség a szétválasztás mellett érvel, akkor a kongresszus hoz egy ilyen határozatot. De ez csak a tárgyalások végén születhet meg. Kérdés, hogy erre az érintett személy hogyan reagál, másrészt pedig ekkor jelölteket kell állítani, s ennek meg vannak a maga szabályai. Egy-egy ilyen döntésnek pedig lesz legalább néhány hetes átfutása. Nálunk olyan nem létezik, hogy ott a „vérmezőn” emelnek pajzsra valaki mást. Annyit egyébként még hadd tegyek hozzá: véleményem szerint semmiképpen nem lenne szerencsés egy ilyen kettős hatalom kialakulása. □ Térjünk vissza tehát a kongresszus feladataihoz. • Megvitatjuk a párttestületek együttműködését, a párt és a média kapcsolatát, az önkormányzatokkal kialakult viszonyt. Vita lesz olyan érdemi kérdésekről is, mint a Választási program és az elmúlt hónapok döntéseinek viszonya. □ Ez utóbbival kapcsolatban rögtön megkérdezném, hogy sor kerül-e a kongresszuson új programalkotásra. Hiszen a március 12-ét követő intézkedések érzésem szerint teljesen felborították azt a programot, amivel az MSZP megnyerte a választást. Csintalan Sándor • Ez ügyben sokféle vita van, egyesek szerint teljesen új program kell, de én nem ezek közé tartozom. Én azt mondom, hogy az írni-olvasni tudó ember láthatja, hogy a választási programban az alapkonfliktusok, a tendenciák, az átalakulás iránya benne volt, csak hát azt sokkal könnyebb leírni, mint megcsinálni. Szerintem nem új program kell, hanem csak korrigálni szükséges a régit, s a már jól ismert helyzethez kell igazítani. Illetve a társadalommal kommunikálni kell arról, hogy hol és miért vannak eltérések. Én nem hiszem, hogy ez a kormányprogram megbukott volna, az alaptendenciák véleményem szerint nagyon pontosan meg voltak határozva a választási programban. Azt világosan kell látni, hogy az élet mindig komplikáltabb, mint egy választási program. □ Ezt nem kétlem, de amit önök - hogy egy konkrét példát mondjak - a választási program családpolitikai részében leírtak, abból - családi pótlék, gyes - a lényegi elemek homlokegyenest megváltoztak... • Leülhetünk majd egy alkalommal, s végigolvashatjuk ezt a programot, de most nem hiszem, hogy részleteibe bele tudnánk menni. Addig is, hiszen most ön kérdez, s én válaszolok, hadd mondjam azt: nem úgy van! □ Ez az állítás nyilván alapos indoklást kívánna, hogy kellően meggyőző legyen - de majd élek a lehetőséggel, és egy másik alkalommal végigolvassuk a programot. Most viszont térjünk vissza a kongresszushoz: beszéljünk a. párt belső helyzetéről, állapotáról! • Tény, hogy át kell élnünk egy népszerűség-csökkenést. Ez kire-kire másképp hat. A pártokra biztosan szavazni kívánó választók körében változatlanul őrizzük a vezető pozíciónkat, de más oldalról tényleg van egy bizalomvesztés. Példátlan volt a politikai kihívás, amit el kellett vállalni. A piacgazdaság intézményeit azonban mindenképpen létre kell hozni, át kell alakítani az egész társadalom és gazdaság szervezését. □ Egységes ebben a párttagság? • A párttagság nehezen éli meg ezt a helyzetet, különösen hogy most mindenki minket figyel. Egyébként addig a határig a párt egységes, ameddig szükséges egy kormányzópártnak annak lennie. Arra kell felkészülni, hogy a következő két és fél évben a párton belüli érdekkülönbségeket, szövetségeket nap mint nap újra fel kell dolgozni. Ez Fotó: Nagy Gábor (ISB) a kongresszus végül is arról szól, hogy minősítse ezt a másfél évet és döntést hozzon arról, hogy milyen legyen a támogatandó politikai koncepció. Lázas platformalakítások is folynak, de ezek többsége alkalmi jellegű, épp a konkrét helyzetre reagál. □ Osztja-e azt a nézetet, miszerint a hátrányos helyzetű térségek párttagsága nehezebben viseli a gyűrődéseket? • Tapasztalatom szerint annak semmi köze a regionális politika aktuális állásához, hogy egy adott körzet párttagsága menynyire frusztrált. Északkelet-Magyarorszá- gon talán éppen a legnagyobb a támogatottsága a pártelnök-miniszterelnöknek vagy akár a pártelnökségnek. □ Az egyik televíziós műsorban hallottam, hogy a frakcióelnökség megmérettetése ügyében kezdeményezett aláírási akció nyomai Eszakkelet-Magyarországra vezetnek... • Én is láttam azt a műsort, ahol erről volt szó. Egyszerűen az a véleményem, hogy aki ezt a kérdést felvetette, annak nincsenek igazán információi az MSZP-ről, vagy mondjam ügy: ahhoz gyűjti az adatokat, amit bele akar szugerálni saját verziójába. □ Végezetül személyes véleményére vagyok kíváncsi. Mit vár a kongresszustól, reményei szerint mi dől el a jövő hét végén Miskolcon? • Azt szeretném, ha lezárulna az a vita, ami egy kormányzati funkcióban lévő párt politikai magatartásáról és mechanizmusairól szól. Nem hiszek abban, hogy a pártnak lehet egy külön politikája saját kormányával szemben. Remélem, hogy megerősödünk abban a hitünkben, hogy a vállalt feladatot jól'el tudjuk végezni. Alapvető változásra van szükség a kormányzó párton belüli kommunikáció ügyeiben. A kormány és a társadalom közötti kommunikáció viszonylatában radikális fordulatot kellene elérni, s jó lenne visszatérni az „ártatlanság” állapotába, abba a régi bizalmi viszonyba. Tragikusnak tartom, ahogy a sajtóval, a médiával való kapcsolatunk alakul. Meggyőződésem, hogy ez lényegében a mi hibánkból történt így. Ugyanakkor nem szabad a párton belül átvenni az ellenzéki szerepet, mert különben működésképtelenné tesszük magunkat. Ha tartósan a bizonytalanság, a veszekedés, a viták, az önmarcangolás pártja leszünk, akkor előbb-utóbb el fogják hinni az állampolgárok, hiszen mi mondjuk magunkról. Egy szép könyv a könyvnyomtatásról Eszenyi Miklós Bizonyára sokak előtt ismerősnek tűnik Ké- ki Béla neve, aki Az írás története című, több nyelvre lefordított és több kiadást megért könyvével nagy elismertséget szerzett magának. Kéki Béla (1907-1994) évtizedeken keresztül a művelődés területén dolgozott, a kolozsvári Lyceum Könyvtár, majd az Erdélyi Múzeum című lap munkatársa, ezt követően a Pásztortűz és a Hitel lapok szerkesztője. Később a kolozsvári egyetemi könyvtár munkatársa, majd az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, s végül a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Halála előtt nem sokkal fejezte be újabb munkáját, amely - ha úgy vesszük - Az írás története folytatásának tekinthető. Jelen műve, amely posztumusz kiadásban jelent meg a Miskolci Bölcsész Egyesület Bölcsész-Könyvek sorozatának 3. tagjaként, A latin nyomdabetű rajzának fejlődése Gutenberg óta címet viseli. Igazából mégsem Gu- tenberggel kezdi könyvét, hanem előbb: a XIII. század elejénél, az úgynevezett textúra betűtípus kialakulásánál. Megismerkedhetünk az antikva fejlődésével, a fraktúrral, a klasszicista betűvel, a szecessziós és a groteszk betűtípussal. Mindemellett bepillantást nyerünk olyan híres nyomdászok életébe és munkájába, mint például Nicolas Jenson, Aldus Manutius, Geofffoy Tory, Christoph Plantin, Tótfalusi Kis Miklós, William Morris - és még sorolhatnánk. A könyv szövegének végső formába öntése, az illusztrációk válogatása Somkuti Gabriella, az ismert könyvtártörténész munkáját dicsérik. A Bölcsész Egyesület pedig méltán tisztelgett szép könyvével Kéki Béla emléke előtt. (Kéki Béla: A latin nyomdabetű rajzának fejlődése Gutenberg óta. - Miskolc MBE, 1995.- 67. oldal.) Könyvmásoló szerzetes Fotó: ÉM-repr°
