Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-17 / 271. szám
1995- November 17-, Péntek Riport ESZAK'Magyarország 9 Mit keres itt a sajtó? — kérdezte az éppen jelentéshez készülődő beosztottjaitól Orbán Péter, Vas megye rendőrfőkapitánya október 17-én este Rumban, a nyugati határszélen fekvőfaluban. A dandártábornok a helybéliek szerint zavarát leplezhette az ingerült kérdéssel, hiszen odabenn a házban egy hatott ember feküdt. Az életét kioltó golyó e&j’ rendőr fegyveréből származott. S hogy miért kellett a 44 éves G. Józsefnek meghalnia? Ezt kérdi azóta is a közvélemény. Több szálon folytattak hivatalos vizsgálatot, az egyikről beszámolt a másnap esti IV-Híradó. A sajtótájékoztatón elhangzott: a rendőrök jogosan használtak fegy veit, noha történtek bizonyos hibák. A Kárpáttá Sajtóügynökség munkatársai - Angyal László, Csata Péter, Prieger Zsolt és Tímár Virgil — más következtetésre jutottak. Talán azért, mert ott voltak a kommandós akció helyszínén, átélték a történteket és mintegy félszáz szemtanúval beszélgettek. mm Kommandósok Rumban Miért halt meg G. Békés délelőtt Október 17-e kedd, Rum, Petőfi u. 23. Délelőtt fél tíz felé jár az idő. G. József, otthonától úgy tíz háznyira, egy kerítés mellett áll, A postást várja, miközben bent, a ház udvarán veszettül ugatnak a kutyák.- Józsi, ne hangoskodjál! Alszik a férjem - kiabál ki az ablakon a ház asszonya.-Nem én csinálom, hanem a kutyák - válaszolja a férfi. Végre feltűnik a postásnő.- Hoztad a táppénzemet? - kérdezi G. József.- Majd csak két nap múlva - száll le biciklijéről a postásnő. ,,Miért hívja mindig táppénznek a nyugdíját?” - gondolja. A férfi kinyitja a tárcáját.- Talán addig kitartok - motyogja maga elé. Két hatos- és két ötöslottót kér a postásnőtől, majd ad egy százas borravalót.- Kommunista pénz ez - mutat a bankjegyen lévő régi címerre.- Na, megyek a Betti boltba - mondja búcsúzóul, s elindul, kosarában egy doboz vecsési káposztával, a gyógyszer- tár és a diszkont irányába. A boltban mindig szívesen fogadják. Tudják róla, ha van is tartozása, kis idő múltán mindig elrendezi. Furcsa, de legtöbb esetben ötezressel fizet. A boltos szerint Jóska élt-halt a gyerekekért, sőt az iskolából nemrég kimaradt fiatalok is szerettek elbeszélgetni Vele. Mások tudni vélik, hogy gyakran tett félreérthető megjegyzéseket és gesztusokat, ha nők közelébe került,. Esetleg százkilencven körüli magassága, behemótsága, a faluban közismert betegsége miatt tartottak tőle az emberek. („Hogyhogy bejött? Maga nem fél tőlem?” - kérdezte G. József a postásnőtől, mikor az egyszer a nyitott kertka- Pun át belépett a portájára. „Tőled? Ne hülyéskedj. Talán a kutyádtól...”) A férfi benyit a kis bolt ajtaján. — Nincs pénzem. Hoztam egy konzervet. Visszaveszed? Nagyon éhes vagyok. Kellene kenyér - kérleli. A boltos csak mosolyog, s már pakolja is a kosarába, mni kell: a kenyeret, az újságot, a Szorít. Meg egy üveg sort. - A barátommal majd megisszuk - mondja G. József búcsúzóul, aztán elindul a nyugdíjas fod- raszmesterhez egy borotválásra. kis kalamajka borotválkozás után az óvoda felé veszi az irányt, ahonnan több falubéli is hoz- Za az ebédet. Útközben megvágott ujját nyomogatja. - Még most is fáj. így nem íu(i°k főzőcskéim - mondja egy szembejövőnek. Pedig milyen finom spagettiket szokott főzni. Dél van. Éppen harangoznak. Nem bíija tovább, beleharap a kenyérbe. Mikor belép az óvoda- frjtón, az egyik asszonynak előadja, mi Járatban van. A megszólított az élelme- zesvezetőhöz küldi. - A polgármesteri ravatalba menjél, ott intézik az ebédkérelmeket - mondja az élelmezésvezető ~ vicicl el a nyugdíjszelvényedet is!- Csak két nap múlva kapom meg a Pénzem.- Akkor vigyél egy régebbit!- Ne beszélj bolondságokat! Ki őrzi meg azokat a régi papírosokat? - dohog • József, majd kifelé menet még meg- egy műanyag, lila tetejű éthor- 0 • Neid is ilyen kellene. De most nem ruüna cipelni, hisz fáj az ujja. " polgármesteri hivatalban csak rM d ^ dolgozik, a többiek ebédel- e Persze, az óvodában is mondták, °gy ne ilyenkor menjen. G. beleül a Pogaimester székébe. — A főnök még dig focizik? — kérdi. — Szép ez a címer - int fejével a falon függő kép felé. A hivatalban maradt hölgy nem ismeri az egyre ingerültebb férfit. (Mint utólag elmondta: részeg ember benyomását keltette. Félelemmel tölti el a nagytestű, gumikesztyűs ember agresszív fellépése.) A zaklatások elől az utcára menekül, mire G. József hazaballag. Nemsokára átugrik a szomszédba, ahol mindig szívesen látják, most is megkínálják egy kis meleg étellel. Épp az idő tájt, amikor a terített asztalhoz ül, megérkezik hivatalába a falu elöljárója. Feldúlt munkatársnője elmeséli, hogy mi történt. A polgármester az előtte való napi kalamajkára gondol: G. József a gyógyszertárban nem fogadta el a visszajáró pénzt, mondván, hogy hamis a bankjegy. Eszébe jut az is, hogy állítólag a férfi ajánlatokat tett egy-két falubéli hölgynek. - Újra elhatalmasodhatott rajta a baj — kezd el aggodalmaskodni a polgármester. Tárcsázza a szombathelyi ideggondozó számát. Úgy érzi, kötelessége telefonálni. Bútorok az ablak előtt Az ideggondozóban azt mondják Rum elöljárójának: meggondolják a dolgot. Később cseng a telefon, meggondolták, nemsokára ott lesz egy mentő a gondozónőkkel. A polgármester szerint a pszichiátriáról kérték, hogy addig értesítse valaki a körzeti megbízottat is. (Később a megyeszékhelyi ideggondozóban úgy hallottuk: a mentősök szóltak a falu rendőrének.) A polgármester elindul a rendőr házához, csak annak feleségét találja otthon. - Szombathelyen van a féljem, de hamarosan itt lesz - mondja az asszony. Rövid idő múltán megérkezik a mentő két gondozónővel. (G. József kezelőorvosát nem értesítették, ő csak utólag tudta meg a történteket.) A körzeti megbízott már várja őket. Kimennek a férfi házához. Megpróbálják kihívni. Nem sikerül. Az egyik gondozónő ekkor visszamegy a hivatalba, hogy onnan telefonáljon az ellenálló férfinak. A gondozónő nemcsak a beteget, hanem a telefonszámát is jól ismeri. - Nem megyek! - kiáltja dühödten a telefonba G. József, s hatalmasat káromkodik, majd leejti a kagylót. így a vonal másik végén a polgármester és a gondozónő még hallhatja, hogyan tuszkolja a bútorokat az ablak elé. Délután négy körül járhat az idő. A körzeti megbízott és a gondozónők a házába bezárkózott G. József szomszéd- asszonyát csengetik föl. Az asszony, aki megebédeltette a beteg férfit, beleegyezik, hogy megpróbálja kihívni „a Jóskát”. A rendőr és az ápolónők elbújnak.- Gyere ki, Jóska! Kész a vacsora! - kiabálja a szomszédasszony.- Mindjárt. Várjál egy kicsit! - hallatszik a házból. - De kivel beszélgettél az előbb?- Csak a kutyával - válaszolja a szomszédasszony, de ezt G. József már nem hiszi el. - Nem igaz! Nem ugattak a kutyák! Családi háttér G. József 1951-ben született egy szombathelyi munkáscsalád negyedik, legkisebb gyermekeként. Az általános iskola után megszerezte a hivatásos vezetői jogosítványt és elhelyezkedett a Temetkezési Vállalatnál. Később behívták katonának, mentőautót vezetett. Leszerelése után bátyja segítségével a Távhő alkalmazottja lett, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Egyetlen gyerekét hároméves kora óta egyedül nevelte, feleségével minden kapcsolatot megszakított. A csonka család a megyeszékhely oladi lakótelepén élt, ám egy idő után a most tizenhét éves fiú nevelőotthonba került, mert a 12/24 órában dolgozó apa nem tudta ellátni. (Munkatársai „egy fura emberre” emlékeznek, akinek zaklatottabb pillanataiban „mániájává vált a harc”.) G. József először 1983- ban került kórházba, ezután állítólag kilenc évig tünetmentes volt, csak szű- kebb környezete tudott a betegségéről. Olyannyira gyógyulófélben lehetett, hogy még a jogosítványát is visszakapta, igaz, nem a hivatásosat, csak az úrvezetőit. Amikor meghalt az édesanyja, a bátyja vállalt érte felelősséget, gondnokként kísérte figyelemmel az állapotát. Egy ideig nem is volt különösebb baj, a gondok a második kórházi kezelés előtt kezdődtek. Akkor - és azóta több alkalommal - napokig huzakod- tak vele, míg be tudták vinni. Többször kellett rendőri segítséget hívni, ha Szombathelyre akarták szállítani. Rumba egyébként négy és fél évvel ezelőtt költözött, zavai'ta a panel liftzöre- je, és különben is, mindig családi házban szeretett volna élni. Az örökségből két egymás melletti házat vett a G. család, az egyikben lakott G. József. Kordon Esteledik. Miután a bezárkózott férfi azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a házát, a rendőrség mindkét oldalról lezáija a Petőfi utcát, sőt megjelenik a megyeszékhelyről érkezett akciócsoport is. Minden bizonnyal csupán a véletlennek köszönhető, hogy‘mégis bejutunk, egészen G. József háza elé. Lehetséges, hogy a posztos rendőr minket is hivatalos embereknek nézett. A kordonnál összesereglett helybéliek túlzásnak tartják, hogy egy elmebeteg ember megfékezésére golyóálló- mellényes, állig felfegyverzett kommandósok vonulnak ki. A rendőrök kérésére a polgármester kiürítteti a szomszédos épületeket. A fegyveresek körbeveszik G. József házát, félig hasalva, félig guggolva figyelik. Órákig nem történik semmi. Az elkapott félmondatokból megtudjuk: egy magasabb rangú parancsnokra várnak. Amikor pedig az megérkezik, az utcán várakozók közül sokan nem értik: ha egyszer robbantással fenyegetőzik „a Jóska”, miért várnak még mindig a rendőrök. Ha a kezdet kezdetén sikerül dűlőre jutni vele, és nem vonul ki ilyen nagy erővel a hatóság, talán nem barikádoz- za el magát - így morfondíroznak a mentősök. - Ez az ember nem egy bűnöző! - hajtogatja az egyik gondozónő. - Ha mi így akarnánk megfékezni egy zavarodott beteget, mi lenne aZ osztályon... -Végre besötétedik. Erre vártak a rendőrök. Egy autó gördül G. József házához. A férfi szinte azonnal reagál a változásra, ám csak a betámasztott ajtón keresztül hajlandó a társalgásra. Dühösen szitkozódik. A hosszas alkudozás során a rendőrök többféle taktikával kísérleteznek. Először telefonon beszélhettek G. Józseffel, mert sűrűn hivatkoznak „a megbeszéltekre”. Állítólag a bezárkózott férfi helikoptert, útlevelet akar, és a fiát szeretné látni.- Meghoztuk az útlevelét - mondja az akciócsoport vezetője. - Jöjjön ki érte! Beülünk az autóba, aztán oda visz- szük, ahová akarja. - Sokáig csönd, azután megérkezik a válasz: - Nem megyek sehová! Dobják az útlevelet a postaládába, aztán tűnjenek el innét! Ez tehát nem jött be. Varga Ferenc alezredes, az akciót felügyelő legmagasabb rangú tiszt nem örül, mikor a csalinak használt útlevél átröpül a kerítésen. - Na, most aztán tényleg be kell menjünk, a papírjaim nem maradhatnak odabenn - jegyzi meg inkább önmagának a közlekedési osztály vezetője. Az idő telik, az ügy szereplői egyre idegesebbek. Á rendőrségi rádióból megtudjuk: odaát a ház mögött már a tűzoltók is felsorakoztak. Ismét elkezdődik az alkudozás.- Jöjjön ki! Szálljon be a kocsiba, elvisszük a fiához - mondja a magát iskolaigazgatónak kiadó kommandós. Miután G. József telefonon pár szót válthatott a fiával, kinyílik a ház egyik ablaka. Először csak résnyire. A férfi kezében állítólag mindvégig ott a balta. Később valaki tudni véli: talán lőfegyver is van a lakásban, ez azonban aligha valószínű. Minél jobban múlik az idő, annál kényelmetlenebbé válik az újságírók jelenléte. Amikor egy stáb kamerával jelenik meg, az akciócsoport vezetője elveszíti a türelmét. Durvám formed a tévésekre, elzavarja őket. Autó indul a megyei főkapitányság szóvivőjéért, akinek a sajtó kordában tartása lesz a feladata. Még mindig nem történik semmi. Közben a helyszínre érkezik a szombathelyi ideggondozó vezetője és főnővére, akik a tmnultusban nem tudnak az események közvetlen közelébe jutni. Aztán, látszólag minden előzmény nélkül, elindul az akció. A „kézfogás” Az ablakrésen át beszélgető rendőrtisztnek sikerül „kezet fognia” G. Józseffel. Megragadja a csuklóját - a terv szerint ablaknál kell tartania a beteget, amíg kollégái hátul betörik az ajtót. A fogás azonban nem sikerül, G. József a másik kezében lévő baltával lesújt a csuklóját markoló rendőrkézre. Abban a pillanatban visszazuhan a félig felhúzott redőny. Riadt és tanácstalan kiáltásokat lehet hallani.- A kurva anyját! Tépd le azt a redőnyt! Gyerünk! Rajta! - Pár másodpercig tart az egész. Bentről dulakodás zaját és dühödt kiáltásokat hallani. - Te mocsok! Te szemét! - Végül sikerül feltépni a redőnyt. - Törd be az ablakot! - A szilánkok csörömpölve hullanak szét. - Állj, rendőrség! - Ezután egy lövés hallatszik. Másodpercnyi szünet, majd még egy dörrenés. Aztán szinte egyszerre még két vagy három lövés.- Ez nem sikerült valami jól. Ez nem sikerült - hajtogatja a rendőrségi szóvivő. A következő pillanatban már kiáltanak is bentről: - Mentőt! Mentőt! Sebesülés történt! Gyorsan a rohammentőt! G. József azonnal belehal mellkasi sérüléseibe. A mentőápolók a sebesült rendőröket kötözik. A következő percek a pánik jegyében telnek el. A kommandósok idegesen tárgyalják a történteket. Láthatóan nagyon megviselte őket az eset. Valószínűleg ez volt az első ilyen jellegű bevetésük. Egyikük a feszítővasat mutatja, amellyel sikerült hárítani a balta csapását. A másik golyóálló mellényét mutatja, szét van hasítva, állítása szerint ez mentette meg az életét. Mintegy igazolandó, hogy nem volt más választásuk. Minden jel arra mutat, hogy a kommandósok tudják: nagy a baj. A parancsnokok már jelentéseket fogalmaznak a rádión. Röpke másfél órával G. József halála után megkezdődik a főkapitányi szemle. Nem eg}’ G. Jóska van Másnap G. József kutyája megvadul- tan támad a lakásban helyszínelő hatósági emberekre. Még gázsprével sem tudják megfékezni. Ékkor a rendőrök szólnak a polgármesternek, hogy távolítsa el az ágy alá bújt állatot. Az elöljáró megkér néhány embert a faluból. Ok sem tudják rejtekhelyéről a kutyát előhúzni - vasvillával szúrják le. Napokkal később G. Józsefet szerették volna elhamvasztatni a testvérei, erre azonban nem kaptak engedélyt, hiszen az esetleges újabb eljárás során előfordulhat, hogy exhumálni kell a holttestet. Néni sokkal az eset után a Népjóléti Minisztérium vizsgálatot indít. Kiderül, hogy a mentők kihívása előtt nem történt orvosi vizsgálat, ráadásul a mentőben nem volt orvos, holott vele a tragédia talán elkerülhető lett volna. Az egészségügyi törvény egyébként a pszichiátriai betegek kényszergyógykezeléséről úgy rendelkezik, hogy amennyiben veszélyes helyzet alakul ki és a beteg nem tudja megítélni, hogy mennyire súlyos az állapota, akkor orvosi beutalásra akarata ellenére is intézetbe szállítható. Közben több neves szakember, így például Veér András, az Országos Pszichiátriai Intézet vezetője, megkérdőjelezi a rendőri fellépés jogosságát, sőt parlamenti interpelláció is elhangzik az ügyben. Szabó Péter, a Magyar Pszichiátriai Társaság jogi bizottságának elnöke november 2-án úgy látja, hogy „a rumi tragédia kapcsán meg lehet vizsgálni a pszichiáter felelősségét. De megkerülhetetlen immár, hogy azok felelősségét is szóba hozzuk, akik a szakemberek munkafeltételeit rombolják”.- A megyei ideggondozónak nem egy G. Jóskája van - mondja Faludy Jenőné pszichiáter -, így kollégáimnak töméntelen magánéleti problémával, potenciális életveszéllyel kell megküzdeniük. A szombathelyi ideggondozó volt vezetője, aki korábban maga is többször tapasztalt a G. József rendőrségi segítséggel való beszállítását, hozzáteszi: az emberek gyorsan szabadulni kívánnak a betegtől, ha az zavarja a környezetét, ám ha az illetékesek kórházba akarják szállítani, akkor megváltozik a közvélemény, s gyakran emlegetik a beteg emberi jogait, a fellépés igazságtalanságát. Szerinte az ideggondozó nem követett el mulasztást, a két gondozónő szakápoló volt, a beteget jól ismerték. A G. Józsefet szintén alaposan ismerő pszichiáternő a társadalom hasznos tagjának tartotta az áldozatot, akivel lehetett kommunikálni. Persze, mondja, az elmebetegek viselkedése kiszámíthatatlan, száz ilyen esetből kilencvenkilencet sikeresen oldanak meg az illetékesek. Ez most nem sikerült. Csakhogy ezért meg kellett halnia egy beteg embernek. Fotó: Kaczmarski Zoltán
