Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-14 / 268. szám
6 M Itt-Hon 1995. November 14., Kedd NAGY ALBERT és NAGY ALBERTNE Miskolc 40. házassági évfordulótok alkalmából sok örömet, boldogságot és jó egészséget kívánunk nektek! * Szívből grgtulálunk! 1 Valika, Béla, Ágika és Béci özv. Girhiny Bélánénak Erzsébet-nap alkalmából jó egészséget, sok boldogságot! Kívánjuk, hogy unokáiban még sok örömét találja! Leánya Jutka, ve je Márton, unokái: Andrea és Gergő MIHALCSIK SZILVIA Miskolc, Szózat u. 21. Névnapodon szívből köszöntetek, nagyon sok szépet és jót kívánok! Barátod: Tibor KIRÁLY EDINÁNAK Komlóstetőre Nagyon sok, sikerekben gazdag születésnapot kíván: M amó 1995. November 14., Kedd Itt-Hon M 3 Vizsgázni csak nagyon szépen szabad Miskolc (ÉM - E.Gy.) - Szita Lajos egyetemi docens, a kémiatudomány kandidátusa, a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetének igazgatója, egyben az intézet egyik tanszékének (Analitikai Kémia) tanszékvezetője. Az egyetemen tekintélynek örvend, kollégái és hallgatói tisztelik őt. Az intézeti és tanszéki munkát eredményesen irányítja, szervezi. Számos tudományos publikációval rendelkezik. „Műszaki” egyetemi oktató, pedig „távolról” jött: a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett kémia-fizika szakos tanári diplomát. Lehet, hogy a szaktárgyai miatt soha sem érezte - nem is éreztették vele -, hogy nem mérnök. Immár két évtizede tartja előadásait a 250-300 fős I. éves bánya- és kohómérnök évfolyamoknak a bevezető (általános) kémiai tárgykörből. A hallgatók nagyobbik része e tárgy előadásain és főleg vizsgáin szembesül azzal a ténynyel, hogy a középiskolás évek alatt lázálmában sem fordult meg, hogy kémiát fog tanulni. Ezért mondja a hallgatóinak: úgy szervezzék a vizsganapokat, hogy egy nap 15-20 vizsgázónál többet nem vállal, mert egy idő után már nem viseli el olyan nyugodtan az „aranyköpéseket” úgy, mint a Szita Lajos vizsganap reggelén. (Minden év januárjában 100-150 hallgatót vizsgáztat!) Vallja, hogy az egyetemi oktató csak akkor tud megfelelő magabiztossággal kiállni a hallgatók elé, ha a szaktárgyi tudását saját tudományos kutatási tapasztalatok is kiegészítik. Ó a ’70-es évek közepén a timföldgyártás elméleti kérdései vizsgálatára kapta a kandidátusi tudományos fokozatot, azóta pedig a fémek úgynevezett elektrokémiai korróziójával és annak környezetvédelmi vetületével foglalkozik. „Zárójelben” jegyzi meg, hogy ha a műanyagokat részben a fémek helyettesítőjeként fogjuk fel, akkor a kutatási témájából nem is esik olyan messze, hogy meggyőződéssel és tevékenyen támogatja az Óz- don telepíteni tervezett műanyag hasznosító erőmű szakmai koncepcióját. (Ez az ún. GERMEX-program, amit az érintettek vagy nagyon támogatnak, vagy nagyon ellenzik!) Munkáját nyugodt családi légkör segíti. Felesége kémia -fizika-filozófia szakos tanár, aki ez utóbbi szakjából az elmúlt évtizedekben sokakkal szerettette meg szakterületét. Lányuk mérnök-tanár, fiuk a miskolci Városgondnokság ügyintézője. Amikor Szita Lajost a politikai alapállásáról kérdeztem, látszólag kitérő választ adott. Arról beszélt, hogy sok, magát okos embernek tartó személyiség úgy használ hasonlatokat, mintha azzal indokolni tudná a mondanivalóját. Pedig a hasonlat nem indoklásra, hanem csak a mondanivaló színesítésére szolgál. Ennek előrebocsátásával mondja, hogy az ember szíve bal oldalon van, sőt az emberek döntő többségével ellentétben ő még írni sem jobb kézzel ír, hanem két kézzel... Arnóton, a családi házas újsoron Sok éve tart már a városból falura költözés, és ezt leginkább a megyeszékhelyhez legközelebb eső településeken lehet észrevenni. Akiknek megadatik, hogy változtassanak lakáskörülményeiken és otthagyhatják a panelt, szívesen vágnak bele a kétségtelenül ma is nagy tortúrával járó családiházépítésbe. Az eredmény pedig aligha szorul magyarázatra, íme az utóbbi években épült új otthonok sora Arnóton. Fotók: Laczó József HETI IEGYZET Helyi adók Nagy József A Miskolchoz közeli falvak egy részében mérnem vártak mostanáig, korábban léptek, és többnyire kényszerhatás alatt bevezették a helyi adókat. A kényszer a pénzhiány volt, amitől azóta még több önkormányzat szenved. Ahol annak idején még jókor léptek, és nem volt mögöttük tetemes, nyomasztó adósság, ezzel a „húzással" köny- nyíthettek átmeneti gondjaikon. Mindez minek a kapcsán merül fel éppen most? Miért vált ez hirtelen több önkormányzatnál is elodázhatatlanná? Ahol még nem éltek ezzel a lehetőséggel, ott most miért kell kapkodó gyorsasággal pótolni az elmulasztottakat? Az egyik ok, hogy közeledvén az év vége, a legtöbb helyen kétségbeesve tapasztalják, mennyire üres a kassza, nincs már mihez nyúlni, miközben kiadás megannyi van, hogy mást sem lát a polgármester, ha jól körülnéz. Ott, ahol a polgármesteri hivatal, az óvoda, az iskola stb. alkalmazottainak bérét hónapról hónapra hitelekből oldják meg, érthető fejfájást okoz a pénzhiány. Toldozzák, toldozzák a kiadásokat, ahogy sikerül, jobbára persze az általuk felállított fontosság sorrendjében. Az év vége felé járva sokfelé aggasztó a pénztelenség, de a helyi vezetésnek emellett már arra is kell gondolnia, hogy itt az új esztendő, s annak költségvetése, ha lehet még több gondot zúdít a képviselő-testület nyakába. Ehhez éppen elegendő az ismertté vált új rendeletek már most, jó előre kiszámítható hatása, következménye. A forint további erőtlenedése, a kiadások makacs jelentkezése komoly fejtörést jelent a költségvetés összeállításán fáradozók számára. Persze, hogy megfontolnak minden olyan lépést, ami valamilyen halvány pénzbevétellel kecsegtethet. így a helyi adók különböző módozatai ismét felvetődnek ott is, ahol ezt eddig még el lehetett kerülni valahogyan. A helyi képviselő-testület tagjai nagyon pontosan tudják, mennyire nem közömbös annak megítélése, hol legyen a határ, hogy a helyi, éppen csak kibontakozóban lévő vállalkozói kört ne kedvetlenítse el döntésével az ön- kormányzat, s elkerülje azt, hogy padlóra kerüljenek a reményteli vállalkozások. Mert abban az esetben, ha az önkormányzat saját anyagi szintjére szegényíti a vállalkozói kört, később már fillérek beszedésére sem lehet esélye velük szemben. A helyi adók bevezetésének gondolatával foglalkozó önkormányzatok közül némelyiknek a képviselői okkal érezhetik úgy, hogy ha mégis a helyi adók körének bővítése mellett határoznak, csupán csak szalmaszálat kaphatnak el a köröttük zajló örvényben.
