Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-14 / 268. szám
8 M ItT'Hon 1995. November 14., Kedd _MISKOLCI PORTRÉ A tanárnő Miskolc (ÉM - E.Gy.j - Liska Lász- lóné, magyar-orosz szakos általános iskolai tanár. 1961-ben szerezte diplomáját az egri Pedagógiai Főiskolán. Azóta Miskolcon tanít, s az utóbbi 20 évben a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában. Szigorú, következetes, de emberséges és feladatorientált, tanulócentrikus tulajdonságokkal jellemezhető pedagógus egyéniség. Amikor arról kérdeztem, hogy miért választotta a pedagógus pályát, s miért maradt meg ezen, így válaszolt: .Mindig is tanítani, neveim akartam, vonzott ez a hivatás. Szeretem a gyerekeket. Nem tudtam illetve el sem tudom képzelni az életemet az iskola nélkül.” E válaszra méltóvá vált azáltal, hogy szívével, eszével és képességeivel az oktatás-nevelés nagy ügyének felelősségteljes szolgálója ma is. Hivatása gyakorlása során sohasem tévesztette szem elől azt, hogy a közösségi, iskolai és szülői elvárásokhoz igazodó személyiségű és tudású tanulók formálásának részese legyen. 0 maga is folyamatosan részt vett különböző szintű továbbképzéseken, s tanult másoktól. Azért, hogy tőle is tanulhassanak, s minél jobban taníthasson, miközben újra és újra ő maga is megújult. Mindez tükröződik is eredményes, alkotó és szép élményekkel, sikerekkel teli pályafutásában. Jól érzi magát iskolájában, a munkahelyén. Magyar szakosként kiemelt feladatnak tartja többek között anyanyelvűnk pallérozását, az iskolai hagyományok ápolását és a maradandó ünnepélyek rendezését. Szabadidejében hobbinak is nevezhető vágyai közül az olvasás, zenehallgatás, színházlátogatás és a kirándulás az elérhetőek számára. Örömét leli két gyermekében és négy unokájában, akikre,nagyon büszke. Miről szól az élete? Úgy gondolja talán arról, hogy igyekezett megoldani a problémákat, megőrizni önmagát, s egyben adni is önmagából. Adni mindazt, ami az ő lényében van: szeretetet, gondoskodást és tudást. Hiszi és vallja azt, amit az egyik klasszikus személyiség mondott: „Ha az ember azt akarja, hogy soha el ne felejtsék, neveljen embert.” Távoli délen a hűséges fészeklakók Miskolc (ÉM - E.Gy.) - A gólyák költöző madaraink szép példányai. A nyarat Európában- így hazánkban is -, a telet a messzi Afrikában töltik, ahol egész évben meleg van. Szeptemberben elvonulnak, tavasz- szal pedig visszatérnek. Az elvonulás előtt gyülekeznek, készülődnek a hosszú útra. Csoportosan repülnek el, mert együtt haladva a költözés is könnyebb. Élénken él emlékezetemben, ahogy augusztus végén egy felhős-napsütéses délelőtt Miskolc- hoz nem távol eső földterületen az aratás utáni szántást végezték traktoros ekével. E helyre- honnan, honnan nem - egy tucat gólya szállt le. A gólyákat nem zavarta az ide-oda haladó szántógép, ami nagy zajt csapott és porfelhőt vert fel maga után. A madarak hosszú lábaikkal kecsesen lépegettek az ekevas nyomában, csőrükkel élelmet kerestek a felszántott tarlón. Kis férgeket és bogarakat csipegettek. Erőt gyűjtöttek az útra, amit az ember akaratlanul elősegített. Talán ezt köszönhették meg neki, amikor néha kerepeltek, s szárnyaikat oldalukhoz verdesték. E látvány hatására felidéző- dött bennem, hogy gyermekkoromban mennyire szerettem nézni a gólyákat. Meg-megcso- dáltam megjelenésüket, tulajdonságaikat, s azt, amikor szálldostak, kerepeltek, a vízben békát fogtak vagy éppen a kéményen féllábon álldogáltak. Ezekben az élményekben különösen akkor volt részem, amikor nagyszüleimnél nyaraltam, akik egy Tisza melletti alföldi faluban éltek. Nádfedeles házuk tetején gólyafészek volt, ami lakóik számára az „otthont, a szülőföldet” jelentette. A hosszú csőrű madarak repkedtek felettünk, s rá-rászálltak az udvaron lévő gémeskútra is. Egyszer az egyik gólya a földre ereszkedett. Odamentem hozzá, megsimogattam. Hagyta, sőt szelíden lépegetett körülöttem. Gondoltam egyet. Szárnya tollából - rokonom segítségével - kivágtam egy darabot. Ez olyan jelet jelentett számomra, amiről tudtam, felismerhetővé válik, ha a következő évben visszatér. S az „én” megjelölt gólyám ösztönei alapján valóban visszatért fészkébe. Oda, ahol élete kezdődött, ahol felnőtt. Ez szülőföldje iránti sze- retetéről és hűségéről tanúskodhat, ami talán példaértékű lehet az ember számára is. Nem fizettek szívesen az elődök sem Gesztely (ÉM) - Makacs, szorgalmas emberek a gesztelyiek, mondja Szemán András, a község polgármestere saját földijeiről, ám hozzáteszi azt is, hogy adózni, azt egyáltalán nem szeretnek. Kifizetik, ha már egyszer nagyon muszáj, ha semmilyen módon nem kerülhetik el, de ugyancsak nehezen válnak meg az egyébként nehezen megkereshető forintjaiktól. Mindennek alátámasztására elmondja, hogy ez a jelenség nem újkeletű Gesztelyben, mert írásos emlékek tanúsíthatják, hogy az itt élőket ez a tulajdonság mindig is jellemezte, ha csak egy módjuk volt rá, kibújtak efféle kötelezettségeik alól. Nem fizettek az elődök sem egykönnyen, sem a labancnak, sem a kurucnak, de később a különböző kormányoknak sem. Magyarul, a gesz- telyi ember szereti, ha békén hagyják az ilyesmikkel.Persze ezzel nemcsak ők vannak így, hanem mások is, csak a geszte- lyiekről a polgármester szerint ezt jobban tudják. Gyerekek honi rajzasztala Barátaink Cyenyiszov Orsolya miskolci nyolcéves kislány rajza AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE •1995 november 14. • III. évf. 46. szám Bővítik a Miskolci Postaigazgatóság épületét Mintegy ezer négyzetméterrel nő meg a hasznos terület Miskolc (ÉM - K.L.) - Befejeződött a Miskolci Postaigazgatóság épületbővítésének első üteme. Áz arra közlekedők már láthatják, hogy a déli épületszárny fölötti sátortetős épületrész megújítva szegélyezi a Hősök terét. A kivitelezést versenytárgyaláson elnyert Németh és Társai Kft. tetszetős, látványos munkát végzett. Munkájukról elismerően nyilatkozott a bővítési terv készítője, Pirity Attila, a Stúdió Kft. ügyvezetője is. Ugyancsak ő tájékoztatott arról, hogy most következik a kivitelezés leglátványosabb szakasza: az 1938-ban átadott „törzsépület” átépítése. Az emeletráépítésnél olyan megoldást alakítottak ki, hogy a ráépítésnél is megtartották ennek az épületrésznek az ablakritmusát, a részletgazdaságát, tagoltságát. Ennek megfelelően alakították ki az épület két főbejárati részét. A bővítés során mintegy ezer négyzetméterrel nő meg az épület hasznos területe. A korábbi lapostető helyett magastetőt alakították ki úgy, Fotó: Fojtán László hogy az később beépíthető legyen. Az új részben kap helyet többek között két tárgyaló, egy nagyobb méterű előadóterem és több más funkcionális egység. A már elkészült rész színezése térbe illő, harmonikus. Ettől eltérő a középső, hangsúlyos főbejárati rész, mely kiemelő színezést kap majd. Az átépítéssel a Hősök terének ez az oldala is magastetős lesz, amely beleillik a belváros rendezési tervbe is. A bővítés a tervek szerint a jövő évben fejeződik be. Tanácskoztak a természetjárók Szóba került a turistaházak jelene és jövője is (7. oldal) _A TARTALOMBÓL Jól vizsgázott a gázszolgáltatás Az elmúlt hetekben adták át a mintegy fél év alatt épült gázvezetéket Harsányban. Más években ilyenkor, november közepén füstoszlopok jelezték a völgyben, hogy hol fűtenek a faluban. Most is látni még néhány békésen füstölgő kéményt, de a lakosság egy része már a földgázt használja, azzal fűt és főz. A vezeték átadását követően jelenleg is, folyamatosan végzik a lakásokban az új készülékek hálózati bekapcsolását. (2. oldal) Bábakalács Virágzása után Ősz közepén sajátos életét éli a bükki rengeteg. A természetet jól ismerők például pontosan tudják, minek a kezdete kapcsolható a bábakalács virágzásához. Ilyenkor ősszel a Bükköt járva mind több faszén- és mészégetőre találni. Újabban ismét kifizetődő foglalkozások ezek, s akik értenek hozzá, most jószívvel, s ami még ennél is fontosabb, haszonnal űzhetik ősi mesterségüket. (2. oldal) Vizsgázni csak nagyon szépen A tanár azt mondja, határa kell, hogy legyen mindennek, még a napi vizsgáztatásnak is, ugyanis az embernek, ha egyszer tanár, tudnia kell azt is, menynyi „aranyköpést” bír el egy vizsganap alatt a hallgatók szájából. (3. oldal) Az adottságok kiteljesítése A gyerek világrajötte, a gyerek maga egy csoda. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit hoznak ki belőle azok, akikre a nevelése, a taníttatása bízatott. (4. oldal)
