Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-14 / 268. szám

8 M ItT'Hon 1995. November 14., Kedd _MISKOLCI PORTRÉ A tanárnő Miskolc (ÉM - E.Gy.j - Liska Lász- lóné, magyar-orosz szakos általános iskolai tanár. 1961-ben szerezte dip­lomáját az egri Pedagógiai Főiskolán. Azóta Miskolcon tanít, s az utóbbi 20 évben a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában. Szigorú, következetes, de emberséges és feladatorientált, tanu­lócentrikus tulajdonságokkal jellemez­hető pedagógus egyéniség. Amikor arról kérdeztem, hogy mi­ért választotta a pedagógus pályát, s miért maradt meg ezen, így válaszolt: .Mindig is tanítani, neveim akartam, vonzott ez a hivatás. Szeretem a gye­rekeket. Nem tudtam illetve el sem tu­dom képzelni az életemet az iskola nél­kül.” E válaszra méltóvá vált azáltal, hogy szívével, eszével és képességeivel az oktatás-nevelés nagy ügyének fele­lősségteljes szolgálója ma is. Hivatá­sa gyakorlása során sohasem tévesz­tette szem elől azt, hogy a közösségi, iskolai és szülői elvárásokhoz igazodó személyiségű és tudású tanulók formá­lásának részese legyen. 0 maga is fo­lyamatosan részt vett különböző szin­tű továbbképzéseken, s tanult mások­tól. Azért, hogy tőle is tanulhassanak, s minél jobban taníthasson, miközben újra és újra ő maga is megújult. Mind­ez tükröződik is eredményes, alkotó és szép élményekkel, sikerekkel teli pá­lyafutásában. Jól érzi magát iskolájá­ban, a munkahelyén. Magyar szakos­ként kiemelt feladatnak tartja többek között anyanyelvűnk pallérozását, az iskolai hagyományok ápolását és a ma­radandó ünnepélyek rendezését. Szabadidejében hobbinak is nevez­hető vágyai közül az olvasás, zenehall­gatás, színházlátogatás és a kirándu­lás az elérhetőek számára. Örömét le­li két gyermekében és négy unokájá­ban, akikre,nagyon büszke. Miről szól az élete? Úgy gondolja talán arról, hogy igyekezett megoldani a problémá­kat, megőrizni önmagát, s egyben ad­ni is önmagából. Adni mindazt, ami az ő lényében van: szeretetet, gondosko­dást és tudást. Hiszi és vallja azt, amit az egyik klasszikus személyiség mon­dott: „Ha az ember azt akarja, hogy so­ha el ne felejtsék, neveljen embert.” Távoli délen a hűséges fészeklakók Miskolc (ÉM - E.Gy.) - A gó­lyák költöző madaraink szép példányai. A nyarat Európában- így hazánkban is -, a telet a messzi Afrikában töltik, ahol egész évben meleg van. Szep­temberben elvonulnak, tavasz- szal pedig visszatérnek. Az el­vonulás előtt gyülekeznek, ké­szülődnek a hosszú útra. Cso­portosan repülnek el, mert együtt haladva a költözés is könnyebb. Élénken él emlékezetemben, ahogy augusztus végén egy fel­hős-napsütéses délelőtt Miskolc- hoz nem távol eső földterületen az aratás utáni szántást végez­ték traktoros ekével. E helyre- honnan, honnan nem - egy tucat gólya szállt le. A gólyákat nem zavarta az ide-oda haladó szántógép, ami nagy zajt csa­pott és porfelhőt vert fel maga után. A madarak hosszú lába­ikkal kecsesen lépegettek az ekevas nyomában, csőrükkel élelmet kerestek a felszántott tarlón. Kis férgeket és bogarakat csipegettek. Erőt gyűjtöttek az útra, amit az ember akaratla­nul elősegített. Talán ezt kö­szönhették meg neki, amikor néha kerepeltek, s szárnyaikat oldalukhoz verdesték. E látvány hatására felidéző- dött bennem, hogy gyermekko­romban mennyire szerettem nézni a gólyákat. Meg-megcso- dáltam megjelenésüket, tulaj­donságaikat, s azt, amikor szálldostak, kerepeltek, a víz­ben békát fogtak vagy éppen a kéményen féllábon álldogáltak. Ezekben az élményekben külö­nösen akkor volt részem, ami­kor nagyszüleimnél nyaraltam, akik egy Tisza melletti alföldi faluban éltek. Nádfedeles házuk tetején gólyafészek volt, ami lakóik számára az „otthont, a szülőföl­det” jelentette. A hosszú csőrű madarak repkedtek felettünk, s rá-rászálltak az udvaron lévő gémeskútra is. Egyszer az egyik gólya a földre ereszke­dett. Odamentem hozzá, meg­simogattam. Hagyta, sőt szelí­den lépegetett körülöttem. Gondoltam egyet. Szárnya tol­lából - rokonom segítségével - kivágtam egy darabot. Ez olyan jelet jelentett számomra, ami­ről tudtam, felismerhetővé vá­lik, ha a következő évben visszatér. S az „én” megjelölt gólyám ösztönei alapján való­ban visszatért fészkébe. Oda, ahol élete kezdődött, ahol fel­nőtt. Ez szülőföldje iránti sze- retetéről és hűségéről tanús­kodhat, ami talán példaértékű lehet az ember számára is. Nem fizettek szívesen az elődök sem Gesztely (ÉM) - Makacs, szor­galmas emberek a gesztelyiek, mondja Szemán András, a köz­ség polgármestere saját földije­iről, ám hozzáteszi azt is, hogy adózni, azt egyáltalán nem sze­retnek. Kifizetik, ha már egy­szer nagyon muszáj, ha semmi­lyen módon nem kerülhetik el, de ugyancsak nehezen válnak meg az egyébként nehezen meg­kereshető forintjaiktól. Minden­nek alátámasztására elmondja, hogy ez a jelenség nem újkele­tű Gesztelyben, mert írásos em­lékek tanúsíthatják, hogy az itt élőket ez a tulajdonság mindig is jellemezte, ha csak egy mód­juk volt rá, kibújtak efféle kö­telezettségeik alól. Nem fizettek az elődök sem egykönnyen, sem a labancnak, sem a kurucnak, de később a különböző kormá­nyoknak sem. Magyarul, a gesz- telyi ember szereti, ha békén hagyják az ilyesmikkel.Persze ezzel nemcsak ők vannak így, hanem mások is, csak a geszte- lyiekről a polgármester szerint ezt jobban tudják. Gyerekek honi rajzasztala Barátaink Cyenyiszov Orsolya miskolci nyolcéves kislány rajza AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE •1995 november 14. • III. évf. 46. szám Bővítik a Miskolci Postaigazgatóság épületét Mintegy ezer négyzetméterrel nő meg a hasznos terület Miskolc (ÉM - K.L.) - Befeje­ződött a Miskolci Postaigazga­tóság épületbővítésének első üteme. Áz arra közlekedők már láthatják, hogy a déli épület­szárny fölötti sátortetős épület­rész megújítva szegélyezi a Hő­sök terét. A kivitelezést ver­senytárgyaláson elnyert Né­meth és Társai Kft. tetszetős, látványos munkát végzett. Munkájukról elismerően nyi­latkozott a bővítési terv készí­tője, Pirity Attila, a Stúdió Kft. ügyvezetője is. Ugyancsak ő tájékoztatott arról, hogy most következik a kivitelezés leglátványosabb szakasza: az 1938-ban átadott „törzsépület” átépítése. Az eme­letráépítésnél olyan megoldást alakítottak ki, hogy a ráépítés­nél is megtartották ennek az épületrésznek az ablakritmu­sát, a részletgazdaságát, tagolt­ságát. Ennek megfelelően ala­kították ki az épület két főbe­járati részét. A bővítés során mintegy ezer négyzetméterrel nő meg az épület hasznos terü­lete. A korábbi lapostető helyett magastetőt alakították ki úgy, Fotó: Fojtán László hogy az később beépíthető le­gyen. Az új részben kap helyet többek között két tárgyaló, egy nagyobb méterű előadóterem és több más funkcionális egység. A már elkészült rész színezése térbe illő, harmonikus. Ettől el­térő a középső, hangsúlyos fő­bejárati rész, mely kiemelő szí­nezést kap majd. Az átépítéssel a Hősök te­rének ez az oldala is magaste­tős lesz, amely beleillik a bel­város rendezési tervbe is. A bő­vítés a tervek szerint a jövő év­ben fejeződik be. Tanácskoztak a természetjárók Szóba került a turistaházak jelene és jövője is (7. oldal) _A TARTALOMBÓL Jól vizsgázott a gázszolgáltatás Az elmúlt hetekben adták át a mint­egy fél év alatt épült gázvezetéket Har­sányban. Más években ilyenkor, no­vember közepén füstoszlopok jelezték a völgyben, hogy hol fűtenek a falu­ban. Most is látni még néhány béké­sen füstölgő kéményt, de a lakosság egy része már a földgázt használja, az­zal fűt és főz. A vezeték átadását kö­vetően jelenleg is, folyamatosan vég­zik a lakásokban az új készülékek há­lózati bekapcsolását. (2. oldal) Bábakalács Virágzása után Ősz közepén sajátos életét éli a bükki rengeteg. A természetet jól ismerők például pontosan tudják, minek a kez­dete kapcsolható a bábakalács virág­zásához. Ilyenkor ősszel a Bükköt jár­va mind több faszén- és mészégetőre találni. Újabban ismét kifizetődő fog­lalkozások ezek, s akik értenek hoz­zá, most jószívvel, s ami még ennél is fontosabb, haszonnal űzhetik ősi mes­terségüket. (2. oldal) Vizsgázni csak nagyon szépen A tanár azt mondja, határa kell, hogy legyen mindennek, még a napi vizsgáz­tatásnak is, ugyanis az embernek, ha egyszer tanár, tudnia kell azt is, meny­nyi „aranyköpést” bír el egy vizsganap alatt a hallgatók szájából. (3. oldal) Az adottságok kiteljesítése A gyerek világrajötte, a gyerek maga egy csoda. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit hoznak ki belőle azok, akik­re a nevelése, a taníttatása bízatott. (4. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents