Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-14 / 268. szám

4 A Itt-Hon 1995. November 14., Kedd _PROGRAMATÁNLAT __ Az Encsi Közművelődési Intézmé­nyek programajánlata, szolgálta­tásai Sikerfilmek mozija: november 16-án - Harc a végsőkig November 18-án: Őszi klubest az abaújdevecseri Közösségi Házban Klubok, Szakkörök: Nyugdíjasklub: hétfői napokon 16 órától Balett: keddi napokon 16 órától (óvo­dásoknak) Fittnes klub: szerdánként 17 és 18.30 órai kezdettel (két csoportban). Speci­ális tornagyakorlatok nők részére Fazekasszakkör: csütörtöki napokon 15 órától Ifjúsági klub: szombati napokon 18 órától (november 25-étől indul, belépés csak klubtagsági igazolvánnyal) Könyvtári szolgáltatások: A mint­egy 45 ezer kötetes könyvállománnyal, folyóiratokkal, napilapokkal várják az érdeklődőket, leendő és új olvasóikat. Videotékaklub: Klubtagok kedvez­ményesen kölcsönözhetnek játék- és kalandfilmeket, klasszikus magyar fil­meket, kötelező olvasmányokat, mese és ifjúsági filmeket Játszóház: szerdai napokon előzetes csoportbeosztás alapján Encsi Hírek: A városi polgárok lapja Szerkesztőség a Városi Könyvtárban, Tel.: 385-656 A szikszói Petőfi Sándor Művelődési Ház programjai, kulturális ajánlatai Kulturális program: november Ifi­én 17 órától a szikszói Városi Óvoda „Gyermekeink alkotó-művészete” című . kiállításának ünnepélyes megnyitója. A Városi Könyvtár nyitva tartása: Hétfő zárva, kedd-csütörtök 10-17 óráig, péntek 13-18 óráig, szombaton 8-12 óráig váija az olvasókat. A Városi Televízió Szikszó műsora: minden héten hétfőn 19 órától ma­gazinműsor, kedden 17 órától, vasár­nap 19 órától a hétfői adás ismét­lése. Orgonahangverseny Budapest (ÉM - Sz.K) - Budapesten a Szabadság téri „Hazatérés” reformá­tus templomban (V. kér. Szabadság tér 2.) november 12-én 17 órától templomi orgonahangversenyt rendeztek. A hang­verseny előtt bevezetőt mondott Hege­dűs Lóránt református püspök. A ren­dezvény védnökei voltak: őexc. Richard Prazak, a Cseh Köztársaság budapesti nagykövete és felesége Hana Prazako- va. Az orgonahangversenyt a Budapest Szabadság téri egyházközség, a Cseh Centrum Budapest, a Magyar Nemzeti Múzeum Baráti Köre (melyet jó pár éve az országban először a szikszóiak ala­pítottak), valamint a Borsod-Abaúj- Zemplén Megye Budapesti Baráti Köre szervezte. A jótékonysági hangverseny adományai a Magyar Nemzeti Múzeum Alapítványát gyarapítják. A bolond tanító Egy abaúji pedagógus tragédiája Gulyás János Encs, Beret (ÉM) - Életünk országútján sorsunk szeke­re hol a meredekre emelke­dik, hol meggyorsul a lejtőn lefelé, esetenként a mélybe zuhan, és nincs kiút az em­beri tragédia szakadékéból. Egy ilyen végzetes utat megtett emberről írok, akit személyesen ismertem és tiszteltem. Abaúj egyik kis falujában Be- reten, szülőfalum szomszédsá­gában református kántortaní­tót választott a gyülekezet. A jelöltek bemutatkozása után a választás Simon Zoltánra esett. Csodálatos hangja, jó megjelenése bámulatba ejtet­te a falu lakosságát. A fiatal tanító urat imádták az egy tanerős iskola tanítványai. De hamar megbarátkozott a sor- kosztos tanító úrral az egész lakosság is. Valamennyi disz­nótorba meghívták, aki a jó vacsorát szép hegedüléssel, bá­mulatos hangjával köszönte meg. Számára csodálatos na­pok sora kezdődött. Mélységes tisztelet övezte, mint akkor ál­talában a tanító urakat. Egy' napon jött a behívó, ki­tört az első világháború. Be kel­lett vonulni katonának Simon Zoltánnak is. Az utolsó napon ezt írta a mai napig megtalál­ható hálaadási naplóba: „Talpra magyar, hí a haza!” Másnap a templomban az is­tentisztelet végén a Himnuszt csak egyedül énekelte. Még egyszer hallani akarták: egy csodálatos hang hogyan köti össze szivárványhídként az em­bereket. Szem nem maradt szá­razon. Majd elindult a frontra az összes behívott bereti kato­nával annak reményében, hogy mire lehullanak a falevelek, visszajönnek. Teltek a napok, hetek, hóna­pok, évek, de Simon Zoltán ta­nító úrról semmi hír. Négyszer is lehullott a falevél, de a há­ború szele egyet sem sodort a tanító úrtól Béreire. Az esti ha­rangszóra könnyes szemmel számtalan fohász szállt a front­ra sóhajként. A háború végén szállingóz­tak haza az életben maradot­tak, de a tanító úrról továbbra sem volt hír. Lassan a kis falu népe, az elszállt évek ködében már csak homályosan emléke­zett rá. Egyszer csak csoda tör­tént, híre jött, hogy látták Si­mon Zoltánt. Senki sem akart hinni a szóbeszédnek. Mindad­dig kételkedtek, míg személye­sen nem találkoztak vele. Ez is bekövetkezett. Lesújtó volt az a látvány, szinte leírhatatlan. Édesapámnak volt egy kis kocsmája, mint 75 százalékos hadirokkantnak. Meglepeté­sünkre vendégünk lett annyi év után. Senki sem tudta, hogy időközben hol volt, csak az elő­re futó hír jelezte, hogy az egyik csatában légnyomást kapott, és mindenki halottnak hitte. Ami­kor megláttuk, halott volt, de élő halott. Meggörnyedt test, ideges rángatózás, lefrhatatlan ápolat- lanság. Fején elnyűtt tiszti csá­kó, különböző toliakkal és virá­gokkal díszítve. Testét szaka­dozott katonaköpeny fedte, de­rékon madzaggal átkötve, zse­be tömve papírokkal. Számta­lan kitüntetés ruhájára rávarr­va, alatta bekeretezett szent­kép. Két sorban konzerves do­bozok. Vállán szakadozott tarisz­nya, ebben tartogatta koldult ajándékait: kenyér, szalonna, lekvár, esetenként hús, külön- külön papírokba csomagolva. Egyedül a tojást nem tartotta itt, mivel a kocsmákban ez fi­zetőeszköznek számított. A konzerves dobozokban ci­garettacsikkek, szakadozott dohánylevél, ceruza. A katona­nadrágot különös színű foltok lepték el. Lábai rongyokba csa­varva. Kezében karószerű bot, amelyet maga mögött lóbált, távol tartva az ugató kutyá­kat. Arcáról lesírtak az emléke­zőképesség rendellenességei, a képzettársítás zavarai, a tu­datkiesések. Semmibe révedő szemeivel csak nézett, de nem észlelt. A külső ingerekre ér­zéketlen volt. Minden hozzá intézett kérdés mintha fene­ketlen kútba zuhanna, felelet nem jött rá. Soha többé nem ismert meg senkit. Minden alkalommal két de­ci bort kért, ami akkor 10 fil­lérbe került. Előre fizetett. A dobozokból kiszedte az 1-2 fil­léreseket, vagy a tojásokat. AmennyiIxm nem futotta a kért bor árát, ígéretet tett tartozá­sa megfizetésére. És csodálatos, erre mindig visszaemlékezett, megadta. Soha senkitől italt in­gyen el nem fogadott, azt egy- egy arckép lerajzolásával viszo­nozta. Egyszer engem is leraj­zolt, sőt a Vitéz kutyánkról ké­szített rajza vetekedett a leg­jobb fotóval. Egy-egy koldulási szakasz addig tartott, amíg újabb 10 fil­lér össze nem jött. A kocsmából kijőve, a bor hatására és a bel­ső én parancsára díszlépést ve­zényelt, botjával tisztelgett, a kísérő zene a kutyák éktelen ugatása volt. A gyermekek ilyenkor összefutottak és ordí­tozva kiabálták:- Jön a bolond tanító! Hosszú éveken át hűségesen járta az abaúji falvakat. Ne­gyedévenként vissza-visszatért, és tiszteletét tette majd minden házban. Mindenütt kapott va­lamit. Éjszakáit télen a cigány putrikban töltötte, hol minden „értékesebb” holmijától meg­fosztották. Nyári szállást a baktai hullaház adott. 1944 őszén láttuk utoljára. A hábo­rú átvonulása közben mi tör­tént vele, nem tudjuk. 1945 januáijában hivatalos intézkedés történt, hogy min­den község köteles az egész ha­tárban az elesett halottakat összeszedni. Baktán is megtör­tént ez, és egy közös sírban te­mettük el őket. A református lelkész és én, mint kántor kap­tuk a megbízást a szertartás el­végzésére. A sírba a szekerek­ről leemelték a halottakat és a csonttá fagyott tetemeket, s egy közös sírba helyezték a temp­lom mellett. Öt halott: magyar, német, román. Itt már nincs ellenség, csak életét áldozó katona. Meg­döbbenésünkre, utolsóként Si­mon Zoltán tanító urat tették a sírba elnyűtt katonaruhájá­ban, aki életében kétszer halt meg. Közös sírt érdemelt, ez ki­járt minden katonának. Ő pe­dig katona volt egy életen át - tudatlanul. így fejeződött be egy ígére­tes emberélet. Szívbemarkoló tragédiával. Gyönyörű hangja ma is ott vibrál a bereti dom­bokon. Ötven éve örökre elment egy ember, egy néptanító, aki belekarcolta léte nyomát az abaúji tájba annak ellenére, hogy nem tudta végigharcolni a közélet küzdőterét mindig meg-megújuló erővel, hittel, el­kötelezettséggel, egy valamikor megálmodott, de soha el nem ért nemes célért. Elment egy ember, akit a sors tragédiája miatt csak bo­lond tanítónak hívtak. Soha többé nem halljuk a csintalan gyermekektől:- Jön a bolond tanító! Mi is csak felsóhajtottunk a sírnál:- Megy a bolond tanító! 1995. November 14., Kedd Itt-Hon A 5 Társadalmi és területi törésvonalak Nagy Zoltán Felsővadász (ÉM) - Sokan kétféle szakadástól, töréstől tartanak ma Magyarorszá­gon. Az egyik a társadalmi, ami durván azt jelenti, hogy a lakosság 8-10 százaléka valóban eljut Európába, a többi viszont majdnem, vagy teljesen balkáni szín­vonalra süllyed. A másik tö­résvonal területet vág ket­té. Egy fejlettebb nyugati és egy elmaradottabb keleti részre bontva az országot. E probléma kivált élesen jelent­kezik a Cserehát és a Száraz­völgy, a Hegyköz, a Bodrogköz településem, főképpen, ha a Du­nántúllal vetjük egybe e falvak képét, helyzetét. A különbség most már nem egy, hanem in­kább több évtizedben mérhető. Felsővadászon Szemán Já­nos polgármester és Fehér Jó­zsef köijegyző otfjártunkkor ép­pen Miskolcra készült a Matáv­hoz telefonügyben, mert eddig a falu kimaradt a fejlesztésből, holott a közelben már sikerült előre lépni. Nem sok jóról, in­kább gondjaikról tájékoztattak a község vezetői.- Napjainkra az egész or­szágra jellemző pénztelenség miatt mind nehezebb az inf­Fehér József és Szemán János rastruktúra fejlesztése. Felsőva­dászon kiépült az ivóvízhálózat, de nem megfelelő a víz minősé­ge, magas a vastartalma. A szakemberek szerint nem káros az egészségre, de kellemetlen íze miatt nehezen iható - meséli a polgármester és a körjegyző. - Már beiktattunk egy vastalaní- tót, de nem hozott kellő válto­zást. Várni kell a gázra is. A Homrogdig lefektetett kereszt­metszete nem teszi lehetővé a csatlakozást. Messzebbről kell tehát kiépíteni a vezetéket, az meg drága. Pénze viszont nincs sem a lakosságnak, sem az ön- kormányzatnak, az állami támo­gatás pedig csökken.- Az utak?- A Közúti Igazgatóság út­jai viszonylag rendben vannak, a helyiek azonban igencsak ká­tyúsak. Az a baj, hogy a pályá­zatokon is azok vannak előny­ben, akik több saját erőt tud­nak felmutatni. így aztán mi hátrányban maradunk. Szeren­csére az intézmények: az isko­la - körzeti -, óvoda rendben vannak. Sőt az iskolában folyó színvonalas oktató munka elis­mert az egész környéken.- Az a fő gond, hogy a ko­rábban hat község határát ma­gába foglaló termelőszövetke­zet felszámolása után kevés, vagy semmilyen munkalehető­ség sem maradt. A főid vissza­került a tulajdonosokhoz, de nehéz újra kezdeni, nincs indu­lótőke. A magángazdálkodás új formái még nem alakultak ki, hiába van meg a szándék. Vál­lalkozás egy-kettő jött létre mindössze.-Vannak családok, ahol sem fizetés, sem jövedelempótló tá­mogatás, teljes a munkanélkü­liség, a 2-3 gyerek után kapott családi pótlékból élnek négyen, öten. Ésetleg gyógynövényt gyűjtenek, de az igen kevés pénzt hoz. Már annak is örül­nénk, ha a családok jövedelme elérné a létminimum felét. A bajt fokozza, hogy egyenlőre táv­latban sem jelentkeznek a vál­tozás, a kilábalás lehetőségei. Bár csak ne tartana sokáig az útkeresés, az átmenet. Az Itt-Hon keresztrejtvénye Csigavonal Újszerű rejtvénnyel jelentke­zünk, a változatos játékot ked­velő megfejtőink érdekében. A nyíllal jelölt kockában kezdődik el és annak irányában halad a megfejtés. A meghatározások után közöljük a beírandó sza­vak betűszámát. A szavak úgy kapcsolódnak össze, hogy az egyik szó végződő betűje azo­nos a következő kifejezés első betűjével. Végső megfejtésként a Keleti-Kárpátok két hegysé­gét kapjuk, ha a bal és a jobb felső sarokból átlósan összeol­vassuk a betűket. Meghatározások: Dél-euró­pai félsziget 6 - Olajos növény 10 - Nagy sportesemény 7 - A falu egyik széléről való 6 - Esz­ményekért lelkesedő ember 9— Gyógynövény, pikkelyszerű ter­mése miatt vázába is rakják 13 - Egyik évszak 6 - A háj is ez 8 - Leggyakoribb kézi szerszám 8 - Búslakodás, bánat 10 - Mennyiségében növekszik 10 - Vörösbort termő szőlő 7 - Mély­növésű! 8 - ... Moutand, fran­cia színész és énekes 4 - Bükk- ben is honos védett növény, ne­vében benne van a harci fejfe­dő 10 - Velencei vízi jármű 7 ­Férfinév, Bandinak is becézik 5 - Levélképződmények megje­lenése 8 - Pántlikás 8 - Goly­va 6 - Materiális 6 - A tehet­séges újságíró idővel ezzé válhat 5 - Tavaszi hónap 7 - Sérülés 3 - Nagy német zeneszerző (Jo­han Sebastian) 4. Az Itt-Hon konyhája Túrós derelye Töltelék: 25 dkg tehéntúró, 1 db tojás­sárga, 1 db zsemle, 1 dl tejföl, 8 dkg cukor, fél csomó kapor. A burgonyás tésztához: 40 dkg burgonya, 1 dkg só, 1 db tojás, 12 dkg zsír, vagy olaj, 25 dkg liszt, 12 dkg zsemlemorzsa, 2 dl tejföl, 2 gr vaníliás cukor. A tehéntú­rót áttörjük. Keverőtálba tesszük, hoz­záadjuk a tojássárgát, az apró kockák­ra vágott zsemlét és a tejfölt. Cukor­ral, az apróra összevágott kaporral és egy csipetnyi sóval ízesítjük. Jól összedolgozzuk, és a további felhasz­nálásig a hűtőszekrénybe tesszük. A burgonyát megmossuk, és héjában, enyhén sós vízben puhára főzzük. Meg­tisztítjuk, és melegen áttörjük. Tojás­sal összedolgozzuk, 5 dkg zsírt és a lisz­tet hozzáadjuk, végül megsózzuk. Az így elkészített burgonyás tésztát ki­nyújtjuk, és négyzetekre vágjuk. Köze­pébe helyezzük a túrótölteléket, és a tésztát átlósan behajtjuk, hogy három­szögeket kapjunk. Széleit jól össze­nyomkodjuk, hogy a töltelék ne foly­hasson ki a tésztából. Bő, enyhén sós vizet forralunk. A derelyét kifőzzük, majd leszűrjük. Öblítsük, és csepegtes­sük le. Egy serpenyőt készítsünk elő, hevítsünk benne zsírt, és aranysárgá­ra pirítsuk meg benne a morzsát. A ki­főzött derelyét rátesszük a morzsára, és az edényt megrázogatva a tésztát jól megforgatjuk, hogy a morzsa egyenle­tesen rátapadhasson. Hortobágyi rostélyos Hozzávalók: 60 dkg rostélyos, 1 dkg só, 5 kanál olaj, 1 fej vöröshagyma, 2 ge­rezd fokhagyma, köménymag, pirospap­rika, 2 db zöldpaprika, 2 db paradicsom. A daragaluskához: 10 dkg búzadara, 5 dkg zsír, 1 db tojás, fél csomag petre­zselyem, só. A négy darab rostélyossze­letet kiveregetjük, megsózzuk, egy ke­vés felhevített olajban mindkét oldaluk­ra átfordítva néhány másodpercig süt­jük. Az elősütött hússzeleteket további felhasználásig félretesszük. A sütésből visszamaradt olajban apró, finomra vá­gott vöröshagymát üvegesre pirítunk. Hozzáadunk zúzott fokhagymát, kö­ménymagot, és megszóljuk pirospapri­kával. Azonnal felengedjük egy kevés vízzel, belehelyezzük a rostélyosszele­teket, és csak annyi lében pároljuk, amennyi a húst ellepi. Amikor a hús pu- hulni kezd, hozzáadjuk a szeletekre vá­gott zöldpaprikát, paradicsomot, és készre pároljuk. Szaftjának tűzpirosnak és tartalmasnak kell lennie. A húské­szítés közben hozzáláthatunk a daraga­luska összeállításához. A búzadarát a zsírral és a tojással jól összedolgozzuk, megsózzuk, és belekeverjük az apróra vágott zöldpetrezselymet. Sós, forrás­ban lévő vízben a szokásos nagyságnál valamivel nagyobb galuskákat szagga­tunk, és kifőzzük. Tálaláskor a rosté­lyosszeleteket tálra tesszük, leöntjük a saját tartalmas levéve!, és a hússzelet közepére ültetjük az elkészített daraga­luskát.

Next

/
Thumbnails
Contents