Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-07 / 262. szám
1995. November 7., Kedd 6 M Itt-Hon Születésnapodon szívből köszöntünk, nagyon sok szépet és jót kívánunk. Édesanyád, testvéred g es Laci ? A Széchenyi utcai hirdetésfelvételi irodánk folyamatosan áll Tisztelt ügyfeleink rendelkezésére. NYITVA TARTÁS: hétfőtől péntekig: 9-17 óráig, szombaton: 8-12 óráig. Tel.: 46/341-893. ESZAK-mag\arország árusítás is A diósgyőri huszárvár hiteles története Diósgyőrben a királyné fürdőháza. 1970-ben lebontották. Fotó: Végh Csaba Balázs József Miskolc (ÉM) - Évszázados ékessége a Szinva patak völgyének a szikladombra épített diósgyőri királyi vár. Körülötte az árokban - 1995-ben - már nincs víz, a tapolcai forrás nem táplálja, a hozzácsatlakozott tavat pedig 1951-ben lecsapolták. A királymalom nem zakatol - de még megvan -, a Szinva nem folyik a tóba, hogy biztosítsa a várárokban a vízmagasságot, mert 1950-ben kanyarulatát átvágták, azzal a tóba vezető ágát megszüntették, a gerendákból készült terelőgátját betemették, és helyén - a mai Táncsics tér közelében - parkot létesítettek. Hajdan - a 17. század vége előtt - a várat övező árkon kívül a huszárvár területe magas lőrésekkel és helyenként tornyokkal ellátott kőfallal volt bekerítve. Ott laktak a hajdúk fgyalogosok), a huszárok, a kiszolgáló személyzet, az iparosok, valamint a koronauradalmat jelentő városok és falvak központi irányításának egyes intézői. Négyszáz katona és 15 ló elhelyezésére méretezték. Mesterséges dombon volt és van a híres mogyorófa, a törvényfa. Alatta hirdették ki a parancsokat és hajtották végre 1848 előtt az ítéleteket nyilvánosan; férfiakon a bot- és nőkön a korbácsütéseket lopásért, csalásért, rágalmazásért, erkölcstelen magatartásért, káromkodásért stb. A kivégzés helye a „Nyakvágó” volt. A hegyvonulat lábánál á Tapol- ca-forrás (22,5 Celsius-fok), és annak közelében a Szent György-for- rás, amelynek vize gyengén pezseg. Ez utóbbi a 20. század előtt időszakos volt. Napjainkban mindkettő le van zárva, illetve fedve, és a megnövekedett település vízellátását elégítik ki. A két forrás között volt a fürdőház (lebontva 1950-ben) és a „királyné fürdőhá- za” (lebontva 1970-ben). Mindkettő azonos méretű: hossza 22,80 méter és szélessége 11,40 méter volt. Ez utóbbi kiképzése bolthajtásos, közepén hosszú folyosó két kijárattal, benne tükörfurdő, ket- tőskádú fürdőszobák és lakószoba. Amikor 1958. június 27-én megszemléltem, négy szegény család lakta. A fürdőházaktól nyugatra nagy füves terület a „Kert”, amit 1883-ban 11 katasztrális hold nagyságúra becsültek. Ott sorakoztak szemlére a katonák, ott legeltették és rendezték lovaikat, hegyoldali részén pedig konyhakerti növényeket termesztettek. A 19. században már nem „kert” a neve, hanem „Kőkert” és a század második felétől „Tapolcarét”. Ez összefüggésben van a kőkerítéssel, illetve annak lepusztulásával. A mai felszín alatt 70 centiméterre megtalálható a kelet-nyugat irányú kőkerítés 150 centiméter széles alapra sziklára építve. Nyomvonala a várároktól a Szinva felé 34 méterre van. Keleti vége a tóhoz csatlakozott és annak közelében volt a kapu Miskolc felé, a Bodrogi Zsigmond út 3. számú telken át a királymalom irányába. A Vár utca helye és környéke akkor harcászati előtér. A kerítés nyugati vége a János utca 4. számú ház előtt megtört déli irányba - ott volt a másik kapu, alapja 90 centiméter mélyen 150 centiméter széles, mészkő és homokkő -, majd a kerítés iránya nyugat és a Tölgy utcánál a hegy felé tartott. A várárok és a kerítés közötti részen még két párhuzamos alapfal van, ami 70-120 centiméter széles. A várárok nyugati végétől pedig újabb két alapfal vezet. Közöttük a távolság a kerítéstől: 11, 7,16 és 14 méter. A János utcai kaputól a vár felé 19 méterre két párhuzamos, egy-egy méter széles téglafal van 90 centiméter mélyen. A méréseket és a talaj rétegződésének rajzát az 1958, 1959, 1962 és az 1965-ben végzett vízvezetéki és egyéb talajmunkálatok alkalmával rögzítettem. A párhuzamos alapfalakra voltak építve a kb. 10 méter hosszú házak, keresztezve az alapokat és a terjedelmesebb épületek - istállók, raktárak stb. - pedig az alapok irányába. Napjainkra a párhuzamos falak között három pince maradt. Az egyik például 12 méter hosszú és 5,5 méter széles. A huszárvár területén állott épületek összességét az ottani lakók akkor városnak nevezték, de az nem volt azonos a kerítés nélküli Diósgyőr koronái mezővárossal. Az 17. század végén az épületek állaga egyre jobban romlott. Felújításuknak nem látták értelmét, mert már a felsővár is erősen pusztult, igen kevés volt a lakható helyiség. Új uradalmi központ kialakítása mellett döntöttek. A Szinva északi részén megkezdték az építkezést. Bontásból származó kövek és téglák felhasználásával elsősorban az uradalmat irányító hivatalok és vezetők részére. A szállítások szükségessé tették a legrövidebb utat, a Vár utca létesítését. Mellőzve az időpontokat, a 18. században épült az egyemeletes „Dominális Ház”, a főkormányzói épület, a Vár út 1., 14., a mai Nagy Lajos király utcán még meglévő 20., 23., 32/a., 32/b., 34. és 36., a Táncsics tér 3. szám, a Tokaji F. út 57. számú házak stb. A várárok északkeleti részén a régi alapokon kilenc házat családok kaptak és felújították, az árok déli oldalán 3 régit újítottak fel, a többi később épült. A huszárvár területének nyugati részén megmaradt az a ház, amit Déryné-háznak mondunk és a Vár út 20. számú óvodai épület. Diósgyőr lakossága számára igen keserves volt a 17. század, mert az Egerben 1596-tól állomásozó török katonaság állandó rettegésben tartotta, minthogy Diósgyőr nem volt adófizetőjük. Ezért gyakran jöttek, raboltak, rabságba hurcoltak embereket. A lakosság olyankor a kőfallal kerített huszárvárban talált menedéket, illetve védelmet. 1995. November 7., Kedd Itt-Hon M 3 Szorgos emberek a Nyögő patak menti Pitypalaty-völgyi faluban Nagy József Varbó (ÉM) - Ennyi csapadékban szegény, száraz év után alig csörgedez valami kevés víz a falun átfutó Nyögő patak medrében, amelyik pedig nevét a helybéliek szerint az áradások idején hallható morajlásaitól, nyögéseitől kapta. Egy ideje azonban még a hallgatózó- nak sem ad ilyen jeleket, vize békésen fut a maga vágta mederben. Ezen a szelíd őszi napon a korai sötétedés előtt jártunk a faluban, amikor lassacskán már hazafelé tartottak a földekről a szorgos varbóiak terméssel megrakott kocsijaikkal, kézikocsijaikkal. Az önállóság lendületet adott a fejlesztéseknek- Az ezernegyvenhét lakost számláló településen nem ez a jellemző - mondja a falu jegyzője, Mogyoródi Árpádné -, a varbóiak nagy része ugyanis mind a mai napig régi munkahelyére jár be, a közeli Lyukó- bányára, a Sajószentpéteri Üveggyárba, a miskolci csokoládéüzembe, illetve a kazincbarcikai vegyi üzemekbe. így aztán most is száz alatt van a munkanélküliek száma, azoké pedig, akik rendszeres jövedelempótló támogatásban részesülnek, a tízet sem éri el. Közhasznú munkát jelenleg ketten látnak el, ők a már emlegetett Nyögő patak medrét, s az utak menti vizesárkokat tisztítják. Varbó 1991. január elsejétől lett ismét önálló a helybéli lakosság akarata szerint, és ezt az időszakot a község vezetői igyekeztek jól kihasználni a település gyarapítására. Négy év alatt mindkét iskola egy-egy teremmel bővült, rendbe tették az utak nagy részét, valamint öt Pitypalaty-völgyi faluval közösen (Varbóval együtt hatan) elvégezték a gázberuházást is. A fővezetéket Sajóbábonyból hozták át, és az egy évvel ezelőtti fűtési szezon kezdetekor már használhatták is Varbón a korszerű fűtőenergiát. Idén augusztus 20-án pedig faluházat avattak, amire már igen nagy szüksége volt a településnek, hiszen rendezvényeik, a rangosabb események tartásához nem rendelkeztek megfelelő színvonalú épülettel, termekkel. Nos, aki látta már az új faluházat, bizonyíthatja, egy ilyen intézménnyel bármelyik városunk szívesen dicsekedne. Szívesen jönnek ide hozzánk a városokból Mogyoródiné mondja: - A közös összefogás jól jelezte, ebben a térségben a települések azonos gondokkal küszködnek, a Pitypalaty-völgy egy kicsit mindig is kiesett a megye, a megye- székhely környékének vérkeringéséből. Nem maradt más számunkra, minthogy magunk igyekeztünk, s igyekszünk lefaragni ebből a hátrányból - egészíti ki az előbbieket a jegyző asszony. Varbó ma kedvelt település a Miskolcról, Kazincbarcikáról kiköltözni szándékozók számára, ahol a falusi fészekrakáshoz minden szükséges és elképzelt feltételt megtalálnak. Az iskolabővítés, a gáz bevezetése természetesen elképzelhetetlen lett volna segítség nélkül, ám a különféle pályázatok hoztak annyit, hogy a helyi erő igénybevételével már túl léphettünk a tervezge- tések, az elképzelések szintjén.- Az alapközművek közül mára talán csak egy hiányzik, a csatornázás.- Sajátos módon többnyire mindenütt ez marad utoljára, pedig jól tudjuk, hogy ez nem szerencsés, de azt a lakosság sehol sem érzi feszítő gondnak, hogy a szennyvíz sorsáról maga gondoskodjon, hiszen ez nem érinti annyira közvetlenül, mint bármelyik alapszolgáltatás hiánya. Ha a víz elfolyik a .kertben, kifolyik az utcára, közel sem hasonlítható ahhoz, hogy valahol nincs vezetékes ivóvíz, vezetékes gáz stb. - így a jegyző. Összefog az egész Pitypalaty-völgy- Létrejön ismét a gázvezeték építésekor mutatkozó összefogás a csatornahálózat elkészítéséhez?- Annak ellenére, hogy ennek a közműnek a létrehozásában szorosan valóban nem látszik érdekeltnek a lakosság, ha csak a távoli hátrányos kilátásokat nem tekinti életbevágónak, ezen is túl kell lépni valahogy, a hat Pitypalaty-völgyi település vezetői mostanában kezdték meg tárgyalásaikat erről. A pénz persze egyelőre ehhez sincs még nálunk, ez azonban nem lehet akadálya a ter- vezgetésnek. Aki nem forgatja a fejét a fejlődés érdekében, az nem remélhet semmiféle sikert. Például a „szétválást” követően azt is megoldottuk, hogy heti négy napon fogadja betegeit az orvos a helyi rendelőben. Aztán a református templom külsejét is sikerült rendbe hoznunk, amire a község félmillió forintot költött. Megforrt az újbor, meg is kóstolták Jócskán esteledik már, amikor a községházát elhagyva, a település központjában lévő ABC- áruházban azokkal találkozunk, akik most tértek haza a földekről. Ők mondják, van most is eladó ház Varbón, csak szét kell nézni. Papp Lajosné, az egyik eladó a kisáruház kínálatára hívja fel a figyelmet, arra, hogy reggel fél héttől este hatig jelentős forgalmat bonyolítanak le, holott már három hasonló üzlet is van a községben. Legutóbb, most a szüret idején egy hónap leforgása alatt 10 mázsával több cukor fogyott, mint máskor. A vásárlók most vacsorára-, reggelirevalót vesznek magukhoz s legfeljebb egy kis üdítőt. Bort, sört most átmenetileg kevesebben, hiszen megforrt már a szőlő leve a pincékben. Arról, hogy milyen a varbói bor, a gazdák szívesen beszélnek és mértéktartóan dicsérik boraikat. A másnap kezdődő, kétnapos szüreti bálon persze volt alkalma mindenkinek megkóstolni, milyen az újbor a tavalyihoz képest. HETI IEGYZFT Üzleti alapon Nagy József Fél évszázadon át hiába várta, hogy telefonhoz jusson Átlag Kovács János magyar polgár, mert a vonalak fölött uralkodó hatalom mindig talált nála fontosabb embert, embereket, akiknek asztalán feltétlen ott kellett álljon a készülék, hogy hívhatók legyenek. Az indokok egy része teljesen elfogadható volt mindenféle magyarázat nélkül is, hiszen az orvost, a szolgáltató kisiparost, a mentőket stb. ennél gyorsabban sehogy sem lehetett elérni. Átlag Kovács jános azonban nem tartozott ebbe a körbe, pedig az ő népgaz- daságilag kevésbé fontos hívásai is gyarapíthatták volna a bevételeket akár harminc-negyven éven keresztül. De hát az akkori politikai szándék más irányzatokat követett a telefonfejlesztések ügyében. S mit követ most? Annyi bizonyos, hogy az elmúlt négy-öt-hat év alatt csak Miskolcon, vagy Borsod-Abaúj- Zemplén megyében többen jutottak készülékhez, mint előtte tíz, tizenöt, vagy húsz év alatt a fél ország. A bérházakban, ahol addig két-három családnál volt (jó esetben is iker) telefon, mostanra szinte megfordult a helyzet, alig-alig akad városi család, ahol ne lenne készülék. Ideálisnak persze azt az állapotot nevezhetnénk, amikor eme fontos szolgáltatást egyetlen család sem nélkülözné többé. Egy nyugat-európai úton magasan, fönn az Alpokban a világtól távol „elzártan" élő családnál csodálkoztunk rá, itt is van telefon? A házigazda nem tudott mit kezdeni értetlen csodálkozásunkkal, és mintegy nyomatékként hozzátette: van készülék az istállóban is. Persze nem a lovaknak, nem a teheneknek, de mondjuk az éppen ott tevékenykedő családtagnak, hogy őt is bármikor elérhessék, illetve, ha mondjuk állatorvosra lenne azonnal szükség, tudjanak gyorsan telefonálni. A család egyetlen gyerekéért oda föl a meredélyre naponta jött fel az iskolabusz, de mint a család felnőtt tagjai megerősítették, felmegy a legnagyobb havakban is, mert az utakat egykettőre rendbehozzák. Mindez egyáltalán nem szigorúan üzleti alapon történhet, mert akkor az egy szem gyerek novembertől márciusig otthon ülhetne, akkor legfeljebb rádió- telefonon érintkezhetne a család a külvilággal. Az egyik, éppen a közelmúltban tartott telefonbővítés kapcsán pedig a „házigazda" polgármester mást sem hall, minthogy ahol magasak lennének a bővítési költségek és kevés az igénylő, ott egyszerűbb lehúzni azt a néhány házat a fejlesztési térképről, hiszen itt most már minden szigorúan üzleti alapon történik.
